Új Szó, 2012. június (65. évfolyam, 126-151. szám)
2012-06-19 / 141. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JÚNIUS 19. Vélemény És háttér 7 A kereszténydemokratáknak nem sikerült megszólítaniuk a tétovázó jobboldali szavazókat Rájár a rúd a KDH-ra Manapság aligha lehet irigyelni a Keresztény- demokrata Mozgalom (KDH) tisztségviselőit. Míg a pártnak a márciusi előrehozott választások előtt a válságba kerülő jobboldalon legfényesebbjövőképe volt, pár hónap alatt csapások sorozatát szenvedte el. TOKÁRGÉZA A KDH kikerült a kormányból, előbb világnézeti, majd személyes konfliktusok rázták meg, vezető személyiségek távoztak soraiból, ráadásul egy olyan kínos botrányba sikerült belekeverednie, amelyből lehet, hogy nincs is visszaút. Pedig a márciusi választások előtt még a kereszténydemokraták tűnhettek a jobboldali válság nyerteseinek. A pártot elkerülték a nagy botrányok, az SDKÚ pedig csalódott szavazói komoly részét elveszítette. Ehhez képest a KDH támogatottsága gyakorlatilag stagnált, a keresztény- demokraták három tized százalékkal értek el jobb eredményt, mint két évvel korábban, nem sikerült megszólítaniuk a tétovázó jobboldali szavazókat. A határozatlanokat visszatartó jobb-baloldali identitásproblémára a vezetés olyan formában adta meg a választ, hogy nem is volt hajlandó érdemben tárgyalni a Smerrel a kormánykoalícióról, a napokban pedig kijelentették, ideológiai alapon szorgalmazzák az összefogást a jobboldali pártok között. Lehet, hogy mindhiába, ugyanis tehetséges politikusból és választóból is kevesebb akad a párt háza táján, mint akár két- három hónapja. A KDH ugyan márciusban a legerősebb ellenzéki frakciót alakíthatta meg, holtversenyben az Egyszerű Emberekkel, de ez a ldtüntető státus csak addig tartott, míg Dániel Lipšic és Jana Žitňanská el nem hagyta a frakciót. A fiatalok és a KDH-hoz csak gyengén kötődő szavazók körében kedvelt politikusok távozása ráadásul nem az egyetlen problémája a pártnak, hiszen Radoslav Procház- ka, a harmadik különutas, de tehetséges képviselő gyakorlatilag nincs is beszélő viszonyban az elnökséggel, a bajok tetejébe pedig egy olyan botrány tört ki, ami Ján Figeí pártelnök mellett a kereszténydemokraták jövőjét is alááshatja. A politikusok kiválása még nem feltétlenül ingatja meg a párt népszerűségét. Az viszont, hogy a KDH jelöltjei az állami vállalatokban súlyos eurótízez- reket, sőt, százezreket vettek fel végkielégítés és prémiumok címén pár hónapos munka után, már a szimpatizánsok számára is könnyen érthető és értelmezhető, egyben felháborító üzenet. Azt a képet erősíti, melytől a politikai pártok ma igencsak próbálnak távolságot tartani, mely szerint céljuk nem az érdekképviselet, hanem a meggazdagodás közpénzeken. A KDH reakciója a pénz visszafizettetéséről ugyan elegáns, de közel sem biztos, hogy elég, ezért zajlik aktív párbeszéd a pártban arról, hogy szimbolikus, személyi következményekkel is járhat a botrány. A kérdés már csak annyi, hogy Ján Figel hajlandó-e önként távozni, és a tisztségviselői terén hagyományosan konzervatív, irányított elnökváltásokban gondolkodó pártban találnak-e helyettest, mindössze egy hét alatt. Nem sok jóval kecsegtető problémák egy olyan párt számára, mely pár hónapja még vezetni szándékozta az ellenzéket. A szerző a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala szóvivője Szöveg nélkül (Ľubomír Kotrha karikatúrája) JEGYZET Szabadíts meg a gonosztól GULYÁS ZSUZSANNA tányság lépcsőjén. „Helló” - köszöntötte az útjába kerülő első lapátost - ő így nevezi a rendőröket -, aki szigorú tekintettel végigmérte, majd köszönés nélkül továbbvihar- zott. „Anya, láttad a pisztolyát?” - kérdezte elfúló hangon. „Csak indokolt esetben használja” - magyaráztam. Szombaton illegálisan tartott lőfegyverével három embert ölt meg egy városi rendőr Ógyallán. Az áldozatok romák voltak. Magyar cigányok. Az elkövető is magyar volt. A belügyminiszter szerint a rasszista motívum kizárható. Ismerősei és felettesei a tettest nyugodt, megbízható ember- kéntjellemezték. Ellentétben aromákkal, akikkel mindig csak problémák vannak. Aztán jött az a bizonyos szombat délelőtt. Ajámbor városi rendőraki épp nemvoltszolgálatban- magához vette pisztolyát, autóba ült, ésmáigtisztázadan okokból lelőtt három embert. Felszisszenünk. Ja, hogy „csak” romák voltak? Az más...(?!) Olvasom a mészárlásról szóló hírek alatti hozzászólásokat: „Egy hős! ”, „Bravó! ”, „Ez nem minősül emberölésnek. Ez csak állatkilövés volt!”. Hideg borzongás fut át rajtam. Fejemben egymástkergetika gondolatok. Ezt lehet? Ezt szabad? Ez a megoldás? Eszembe jut egy ismerősöm, aki egykor a postán dolgozott. Most a médiában tevékenykedik. A Facebookon - ahol szinte bármit meg lehet osztani - közzétett egy hivatkozást. A bejegyzés szerint egy ötgyermekes roma család - a férj rokkantnyugdíjas és az egyik rajkó látáskárosult - havi bevétele megközelíti a 2500 eurót. Ezt olvasva a serényen robotoló ember agyát elönti a vér. Hát ezekre dolgozom én? - hördül fel az, aki napi betevőjét verejtékes munkával keresi meg. Bicska nyílik, ravasz kattan - és bumm! Néhány „antiszociális élősködővel” kevesebb. Világosodik a kép. Számoljunk csak... Ha a romák megkaphatják az 1520 euró szociális segélyt, akkor én is... De hol kell ezért sorba állnom? Felhívom a postai ügyekben jártas ismerősöm. De ő sem tudja. Csak úgy megosztotta a hírt. „Mint sokan mások” - mondja védekezésképpen. „Szégyelld magad. Hazugságokat és álhíreket terjesztesz” —próbálok hatni a lelkiismeretére. „Nincs miért szégyellnem magam” - zárja rövidre beszélgetésünket. Jó, akkor szégyellem magam én. Helyette is. Mert én már csak ilyen vagyok. Magamra veszem mások ingét. Talán nem kellene. De aztán eszembe jut, amit egy kedves barátom mondott: „Először a zsidókért jöttek, és én nem szóltam, mert nem vagyok zsidó. Azután a kommunistákért jöttek, és én nem szóltam, mert nem vagyok kommunista. Azután a szakszer- vezetiekért jöttek, és én nem szóltam, mert nem vagyok szakszervezeti. Azután értem jöttek, és nem maradt senki, aki szólhatott volna.” KOMMENTÁR Nincs magyarázat NAGYANDRÁS A hétvégén történt ógyallai többrendbeli gyilkosság mélységesen megrázhatta a város lakosságát, és itt nem feltétlenül csak a helyi roma közösségre gondolok. Minden közösségben komoly törést okoz az a megdöbbentő esemény, hogy egy olyan ember, aki húsz éven keresztül a törvény nevében járt el, most a leg- brutálisabb módon hágja át azt. Egyelőre nem bizonyított, s valószínűleg sohasem fog teljesen bebizonyosodni, de a gyilkosságok felett ott lebeg a rasszizmus vádja is. Róbert Kaliňák belügyminiszter jó szokásához híven a gyilkosságok után alig pár órával már arról beszélt, hogy szó sem lehet rasszista indítékról, mivel mind a gyilkos, mind az áldozatai valójában magyarok voltak. A belügyminiszternek kapóra jött, hogy egy dél-szlovákiai településen történt a gyilkosság, ahol valóban mindenkinek az anyanyelve magyar, ám ez nem zárja ki a rasszista indítékot. A kisebbségi létnek csak egy eleme az anyanyelv, például a magyar szakterminológiában is használják a „környezete által cigánynak tartott” kategóriát. De ugyanígy igaz lehetne az a feltevés is, hogy akkor is rasszista indíttatású cselekményről lehetne beszélni, ha mondjuk az áldozatok nem tartották magukat romának, ám a támadó annak tartotta őket. Természetesen ebben a konkrét esetben sem lehet tudni a pontos okokat, valóban lehetségesek a személyes, akár anyagi indítékok, ám amikor valaki egy másik embernek szinte az egész családját próbálja lemészárolni, annak a pszichológiai motivációja mélyebb szokott lenni. Az eset nem egyedi, a dévényújfalui gyükosság kapcsán is takargatták a rasszista motívumot, hiszen tény, hogy az egész társadalomra vet rossz fényt, ha kiderül, hogy itt ideológiai, vagy rasszista alapon gyilkolnak. Emlékezzünk csak vissza arra, mekkora szégyent élt át Magyarország, amikor pár évvel ezelőtt egy halálbrigád járta az országot és konkrét településeken előre kiszemelt roma áldozatokat gyilkolt le. Az ilyei) eseteknél, mint az ógyallai, nagyon sok emberben, többnyire csak kimondatlanul, de előjön az az érv, hogy azért, mert az áldozatok romák voltak, biztos, hogy nem ok nélkül támadtak rájuk. Ezeknek az embereknek a figyelmét szeretném felhívni arra, hogy ezt is rasszizmusnak hívják. Vajon mekkora lett volna a társadalmi felháborodás, ha fordítva történik az esemény, s mondjuk egy roma gyilkolt volna le egy magyar, esetleg szlovák családot? Szinte biztosak lehetünk abban, hogy Kotlebáék is napokon belül megjelentek volna a helyszínen. Végső soron csak reménykedni tudunk, hogy az erre hivatott szerveknek sikerül tisztázni, pontosan mi is motiválta a támadót, s a sok irracionális magyarázat közül a legkevésbé szégyenteljes lesz az igaz. TALLÓZÓ THE TIMES A magyarországi antiszemitizmus a kommunizmus 1990-es bukása óta nem tapasztalt szintekre hágott a The Times budapesti tudósítójának elemzése szerint. Adam LeBor a vezető konzervatív brit napilap online kiadásán megjelent írásában felidézi Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi utcai in- zultálását, a budapesti Wallenberg-emlékmű meg- gyalázását, valamint az egri városházán Székhelyi József színművésszel kapcsolatban elhangzottakat. Kovács András, a Közép-európai Egyetem (CEU) professzora azt mondta a The Timesnak, hogy a Jobbik felemelkedése is hozzájárult a gyűlöletbeszéd legitimálásához. A szakértő véleménye szerint az eddig rejtetten antiszemita beállítottságúak is nyíltabban vallják nézeteiket, látván, hogy a politikai elit képviselői is nyíltan hangot adnak olyan nézeteknek, amelyeket ők maguk sem mertek korábban kifejezésre juttatni. A CEU professzora úgy véli, az antiszemitizmus erősödése az oktatási rendszer kudarca is. A kommunizmus idején az előítéletesség nyílt kifejezésre juttatása tilos volt, ám amikor a régi rendszer összeomlott, számos tabu is megdőlt, és a tanárok nem tudták, hogyan kezeljék Magyarország szövetségét a náci Németországgal, s azt sem, milyen szerepe volt a holokausztban. Paradox módon az antiszemitizmus feléledésével párhuzamosan a zsidó kultúra is reneszánszát éli Magyarországon - úja LeBor, megemlítve a budapesti zsidó nyári fesztivált, amely látogatók ezreit vonzza. (MTI)
