Új Szó, 2012. június (65. évfolyam, 126-151. szám)

2012-06-02 / 127. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JÚNIUS 2. Vélemény És háttér 7 Attól függetlenül, hogy ki lesz a kormánybiztos, most is romlik a kisebbségek társadalmi helyzete Együttműködésre ítélve A Híd és az MKP küldöttsé­gének e heti találkozója szó szerint a lehető legma­gasabb szintű volt. Nem azért, mert a két párt veze­tősége tárgyalt, hanem azért, mert a delegációk nem érhettek el többet an­nál, amennyit elértek. JURAJ HRABKO Különböző okok miatt. Mind a két párt még mindig a saját érdekeit nézi, nem a választói­két - ebből a szempontból va­lóban „szlovákok”. Egyrészt érthető, mivel még rövid poli­tikai idő telt el szétválásuk óta. Másrészt viszont érthetetlen, hiszen a két vezetőségnek elég sok politikai tapasztalata van. Nem hiszem, hogy azalatt a néhány év alatt annyira meg­hülyültek volna, hogy politikai­lag ne legyen világos számuk­ra, mit is tesznek. Annyira még nem „szlovák” egyik sem. A különbség - például abban, hogy az MKP kemény ellenzék­ként akar hatni, a Híd pedig még mérlegeli Robert Fico ajánlatát a kormánybiztosi poszt betöltésé­re, így játszva a díszpinty szere­pét Szlovákiában és külföldön is - nem sokat jelent. Az a lényege, hogy míg az MKP lehetőségei nagyon is korlátozottak, a Hídéi olyanná válhatnak - elvégre nem lehet egyszerre ellenzék­ben és a kormányban lenni, ahogy egy nő sem lehet egy icipi­cit terhes. Dönteni arról, hogy a Híd megköszöni-e a felkínált le­hetőséget vagy él vele, csaka Híd dönthet. Megjegyzem, ne feled­kezzünk meg Fico ígéretéről. A kormányfő azt mondta, most meghagyja a kisebbségek status quóját, vagyis, attól függetlenül, hogy ki lesz a kormánybiztos, most is romlik a kisebbségek tár­sadalmi helyzete. Mellesleg a kormánybiztosok a múlt héten már elvesztették a törvényjavas­latok véleményezésének jogát, és az sem főnyeremény, hogy a kisebbségi és emberjogi minisz­terelnök-helyettes jogkörei a kormányhivatalra szálltak. Egy­szóval: politikailag a helyzet vi­lágos, és a várt „pragmatikus” előnyökből sok nem marad. Olyan ez, mint az égjük szakállas viccben. Mire kell vigyázni a csoportos szexben? Hogy ne fe- ledkezzenekmeg rólad! Ezlesza legnagyobb feladata a kor­mánybiztosnak. Az, hogy a Híd és az MKP tárgyalása megzavarta néhány politológus fejét sem változtat azon a tényen, hogy együttmű­ködésre vannak ítélve, ha való­ban fontos nekik választóik éle­tének jobbítása. Főleg, ha józan politikusi szemmel tekintenek a jövőbe, a következő parla­menti választások ered­ményeire. A tárgyalás azt jelzi, lehet, hogy győz a józan ész. Ha nem folytatják, nem marad más hát­ra, mint lecserélni a vezetőket tehetségesebbekre. Vagy eltűn­ni a politikai süllyesztőben, és utat engedni más pártoknak. Szöveg nélkül (Peter Gossónyi rajza) KOMMENTAR Egy szép nekrológ helyett KISS TIBOR NOÉ El akartam olvasni egy cikket, de az írás elé be­tolakodott egy internetes reklám, a következő szöveggel. „Azt gondoljuk, tovább kell emelni a minimál­bért! Azt gondoljuk, jobban kell támogatni a munkahelyteremtést! Azt gondoljuk, segíteni kell a fiatalok elhelyezkedését! Ön mit gondol? Töltse ki a kérdőívet! Nemzeti konzultáció 2012.” Jó szöveg. És jók a képek is. A fehérgallérosok világoskék gal­lérja fehérük, kontrasztnak ott a kézben a fekete mappa. A fiatalok? Színes ruhában mosolyognak, tuti fogpasztarek- lám-feeling. S akkor a munkásokról ne is beszéljünk. Feszülő teniszpólóban, szexi borostával. A fejükön sárga védősisak, csak úgy világít. Talán már a megemelt minimálbérből vet­ték. Új nemzeti konzultáció, szép új világ. A világ, ahogyan azt a kormányzat elképzeli. Csakhogy ez a világ szép lassan darabokra hullik körülöt­tünk. Felmorzsolódik, szétmállik, kipereg az ujjaink közül. Beszéljünk a fiatalok elhelyezkedéséről? Tavaly negyvenez­ren vándoroltak ki Németországba. Mintha Dunakeszi vagy Cegléd teljes lakossága elhagyta volna Magyarországot. Be­széljünk a minimálbérből élőkről? Minek. Elvégre meg lehet élni havi 47 ezer forintból is, Matolcsy és Zsiga úr szerint legalábbis biztosan. Jegyezzük meg: Matolcsy, Zsiga és a többi arrogáns senkiházi szerint meg lehet élni havi 47 ezer forintból. Nemzeti konzultáció 2012? Ugyanaz a patetikus, mézes-má­zas hazugság. Nincs itt semmiféle konzultáció. CsakHorthy- szobor és emléktábla van, egyre több. Meg Navracsics, aki a Nyirő kapcsán szálasizó Vadainak gyurcsányozással válaszol. Ne szépítsük, a politikai elitünk retardált. Cinikus, korrupt disznók gyülekezete. Dániel Pétert és a gój motorosokat a par­lamentbe, ők legalább hisznek abban, amit hirdetnek. Az internetes banneren közben egymást váltják a képek. Yuppie-k, fiatalok, melósok, aztán a piros-fehér-zöld zászló. A zöldnek parlament alakja van. Megdobban a szív. A cikket egyébként a cikkről akartam írni, nem a bannerről. A cikk ugyanis arról szólt, hogy Kecskeméten, az egykori orosz laktanya közelében találtak egy holttestet. A hatvan­éves férfi mumifíkálódott teste hónapok óta ott lógott a lám­paoszlopon, amíg egy portás fel nem fedezte. A férfi fel­akasztotta magát. Az öngyilkosság óta hosszú hetek teltek el. A testbe időnként belemartak a madarak, az eső eláztatta, majd a szél kiszárította a ruháit. Erős a kép: alkonyati fé­nyek, kivert ablakú barakkok, a háttérben egy akasztott em­ber sziluettjével. Ez a cikk mégsem egy ismeretlen szép nekrológja lett. A szerző magyarországi publicista. JEGYZET Szenvedésre ítélve PÉTERFl SZONYA Bár már öt hó­nap telt el a be­tegjogok évéből, nem nagyon akadt senki, aki figyelmeztetett volna rá. Az ál- jügy nem fesze­geti, a hazai betegeket tömö­rítő társulások túl gyengék ahhoz, hogy hangjuk eljusson az „égig”. Ha olykor nyilvá­nosságra hozták is a betege­ket érintő gondokat - a hi­ányzó orvosságokat, a kezelé­sek elnapolását, a gyógyszer- vásárlással járó anyagi terhek növekedését stb. -, az illeté­kesek az okokat jobb esetben „megmagyarázták”, de több­nyire hallgatással ejtették a témát. Hiába olvasható a kormány- program egészségügyi fejeze­tében az ágazat jelenlegi is­meretei szerinti betegellátás szándéka, illetve az, hogy a tárca folytatja azokat a lépé­seket, amelyekkel csökkentik a költségeket, egyben az összes súlyos betegségnél nem kell önrészt fizetni a gyógyszerekért és a segéd­eszközökért, a valóság más. A mellrákos nők és prosztata­rákos férfiak életét nemcsak alapbetegségük keseríti, ha­nem többféle szövődmény is, egyebek között a fájdalmas csontáttét. Az orvostudo­mány eddig nem nagyon tu­dott segíteni az érintettek­nek, sugárkezeléssel, sebé­szeti beavatkozással enyhí­tette a kínzó fájdalmakat. Előrelépést jelentettek a bi- szfoszfonát hatóanyagú sze­rek - a csontlebomlás sebes­ségét lassítják-, ám a kezelés károsította a vesét. 2011 nya­rán egy új szer, a denoszu­mab nevű, monoklonális el­lenanyagot tartalmazó orvos­ságjelent meg a piacon, amelyre az Európai Bizottság kiadta az unió egész területé­re érvényes forgalomba hoza­tali engedélyt. Tanulmányok igazolják: azonkívül, hogy lassítja a csontpusztulást és a vese „érintetlen” marad, fáj­dalomcsillapítóként is hat. A négyhetente beadott injekció nem csupán a betegek élet­minőségét javítja, hanem az életüket is meghosszabbítja. De hiába hatásosabb, mint az eddig használt, térítésmentes gyógyszer, az egészségügyi minisztérium kategorizáló bizottságának döntése értel­mében az egészségbiztosítók csak részben fizetik a korszerű kezelés árát, a bete­get havi 46 euró térítésére kötelezik. Mivel a mellrákos hölgyek zöme rokkantnyugdíjas, a prosztatarákos férfiak általá­ban alacsony öregségi jára­dékot kapnak, a temérdek ki­adás mellett nem képesek fe­dezni a hosszan tartó gyógy- szerezés költségeit. A betege­ket tömörítő társulások, a ha­zai onkológiai társaság, uro­lógusok és a daganatos bete­gek ellátásáért felelős orvo­sok úgy vélik, az érintettek­nek joguk van a jobb, hatáso­sabb célzott kezelésre. Felhív­ják az illetékesek figyelmét arra, hogy bár az új gyógyszer valamivel drágább, mint az eddig használt, ám ha elma­radhat a sugárkezelés, a fáj­dalomcsillapítók használata vagy a sebészeti beavatkozás, illetve lelassul a szövődmé­nyek kialakulása, az egész­ségbiztosítók kiadásai ki­egyenlítődnek. A minisztérium hallgat, félő, hogy a levelezés nem hozza meg a kívánt eredményt, s a kormányprogramba foglaltak is üres szólamok maradnak. A pénztelen betegek szenvedé­se viszont folytatódik. TALLÓZÓ LE MONDE Tiltakozik a baloldal Hor­thy Miklós rehabilitációja el­len címmel közölt riportot a Le Monde. A vezető francia libe­rális napilap szerint a Ma­gyarországon zajló „szobor­háború” az ország közelmúlt­jának történelme miatt ajobb- és baloldal közötti ideológiai összecsapás jelképe. A tudósí­tó, Joelle Stolz úgy véü, hogy miközben a két éve kormány­zó Orbán Viktor jelentősen meggyengült, a baloldal a Horthy-rehabilitáció ellen til­takozik. A lap emlékezetett arra, hogy az előző rendszer által „megvetett figura” 1920 és 1944 között a Magyar Ki­rályság kormányzójaként Hit­ler szövetségese maradt egé­szen addig, amígaszovjetekel nem érték a magyar határt, s csak késve emelt szót a nácik politikája ellen, mely több mint félmillió zsidó honfitársa megsemmisítését okozta. „Az Orbán-kormány a neofasiszta Jobbikkal ellentétben hivata­losan nem vállalja ezt az örök­séget, de nem is foglal egyértelműen állást a tenger­nagy kultuszának kérdésé­ben” - fogalmazott a lap. A tu­dósító beszámolt a gyömrői térátnevezésről, a Történelmi Vitézi Rend jótékonysági bál­járól, melyen egy fideszes or­szággyűlési képviselő fővéd­nökségével Horthy-lovasszo- borra gyűjtöttek, a kereki szo­boravatásról, az emléktábla­avatásról a debreceni Refor­mátus Kollégiumban, „a jobb­oldal által tisztelt figurák” el­leni incidensek elszaporodá­sáról: „az antiszemita hang­vételű” Tormay Cécile emlék­táblájának és Vass Albert szob­rának meggyalázásról és a „nyilas párti” Nyirő Józsefújra- temetésének megakadályozá­sáról. Megemlítette, hogy a több tízezer zsidót megmentő Raoul Wallenberg budapesti szobrára disznólábakat he­lyeztek, amit a Külügyminisz­térium elítélt. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents