Új Szó, 2012. június (65. évfolyam, 126-151. szám)

2012-06-14 / 137. szám, csütörtök

10 Kultúra

ÚJ SZÓ 2012. JÚNIUS 14. www.ujszo.com

RÖVIDEN

Jubilánsok köszöntése

Pozsony. A Szlovákiai Magyar írók Társasága holnap 13 órakor köszönti a Pozsonyi Magyar Intézet székházában azokat a tajgait, akik a közelmúltban ünnepelték vagy a közeljövőben ünnepük életjubileumukat. A találkozón előbb Ho- dossy Gyula, az SZMIT elnöke mond ünnepi beszédet, majd a 70 éves Aich Pétert Balázs F. Attila, a 75 éves Gál Sándort Zirig Árpád, a 65 éves Cséfalvay Esztert Póda Erzsébet, a 70 éves Mácza Mihályt Lacza Tihamér, a 80 éves Vércse Miklóst pedig Duba Gyula köszönti. Az ünnepélyes köszöntőn közremű- ködikNagy Csilla, a Fiatal írók Körének tagja, (t)

Ismeretterjesztő előadások

Dunaszerdahely. Holnap tartják az NFG alternatív ifjúsági klubban a G.R.O.W. elnevezésű ismeretterjesztő előadás- sorozat harmadik részét. Elsőként Obomy Beáta, az ELTE professzora tart előadást Ne tudja a jobb kéz, mit csinál a bal? - biológus történetek a rész és egész viszonyáról címmel. Utána Nagy Júliával következik beszélgetés, aki aranyérmes kerekes székes táncos. Végül Putz Erik alkalmazott informatikai mérnök (Szlovák Műszaki Egyetem) teszi fel a kérdést: Tudományos fikció vs. valóság, azaz mikor jön a Robot Apokalipszis? Előadása arra keresi a választ: mennyire a távoli jövő zenéje és megvalósítható-e egyáltalán az, amit a tudományos-fantasztikus művekben tapasztalunk (filmek, regények stb.). Kiderül az is: mikor irtják ki a robotok az emberiséget... Az első előadás 19.30-kor kezdődik, a belépés ingyenes, (tb)

Pozsonyi motívumok - kiállítás

Pozsony. Ma 17 órakor nyitják meg a Pozsonyi motívumok című kiállítást a Pozsonyi Városi Múzeumban. Az Óvárosháza kiállítótermeiben szeptember 30-áig látható kiállításra a városi múzeum gyűjteményéből olyan képző- művészeti és iparművészeti alkotásokat válogattak össze, amelyek - miként a címből kiderül - pozsonyi motívumokat ábrázolnak, (tb)

Szabadtéri fesztivál Bécsben

Bécs. A Donauinselfest az osztrák főváros hagyományos nyári fesztiválja, egyben Európa legnagyobb ingyenes szabadtéri rendezvénye. Idén június 22. és 24. között rendezik meg. A fesztiválon minden műfaj kedvelői megtalálhatják a kedvenc stílusukat, de sportolási lehetőség, munkajogi tanácsadás, gyerekkuckó és rendőrkutya-show is várja a látogatókat. A világhírű előadók közül fellép Johnny Logan, az Eurovíziós Dalfesztivál egyetlen többszörös győztese, a Silbermond német pop-rockbanda, a Deladap soulbanda s a híres osztrák DJ, Peter Kruder. A fesztiválnak saját tehetségkutató show-ja is van, címe: Rock the Island, (pái)

Bruegel és kora a Szépművészetiben

Budapest. A késő reneszánsz és a manierizmus németalföldi rajzművészetének fejlődését tekinti át több mint száz mű bemutatásával a Szépművészeti Múzeum Pieter Bruegel és kora - Németalföldi rajzok a 16. századból című, mától látogatható kiállítása. A tárlat anyaga végigköveti a németalföldi rajzművészet nagy átalakulását az 1500 és 1600 közötti időszakban. Az „igazi kincseket” felvonultató kiállítás szeptember 16-ig látogatható. (MTI)

Aki a AAadách-dtjakról szóló tegnapi képünkről legjobb szándékunk ellenére hiányzott: Polgár Anikó (Hizsnyai Ildikó és Rožňo Jitka között). Madách-díjas irodalomtudósunk és Forbáth-díjas költőnk a Ráfogások Ovidiusra című legutóbbi tanulmánykötetéért (Kalligram, 2011) az Irodalmi Alap Madách-nívódíjában részesült. (Peter Prochózka felvétele)

Szabad ég alatt először: Chorus Line a Városmajori Színpadon Nagy Dániel Viktorral

Intim vallomások zenével

Nagy Dániel Viktor a Chorus Line-ban (Hrotkó Róbert felvétele)

Dokumentarista revü- színház. Ezt a műfaji megjelölést kapta a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves zenés osztályának nagy sikerű, Novák Eszter rendezte előadása, a Lépésről lépésre, amelyet június 23-án a Városmajori Szabadtéri Színpadon láthat a közönség.

SZABÓ G. LÁSZLÓ

A Chorus Line dalaira épülő darab huszonéves színészei szereplőválogatásra jelentkeznek, hogy minél előbb, minél jobb szerepben mutathassák meg tehetségüket. Miközben ének- és tánctudásuk legjavát próbálják nyújtani, a casting során eddig féltve őrzött titkaikat is feltárják. A tizenöt szereplő egyike Nagy Dániel Viktor, aki fényes tehetsége révén a Vígszínház három produkciójában, köztük A lovakat lelövik, ugye? című zenés darabban kapott szerepet. Az Eszenyi Enikő rendezte előadásban nem egész három perc alatt minden alkalommal úgy búgja, úgy táncolja be magát a közönség szívébe, hogy a nyílt színi taps egyetlen este sem marad el.

„Nehéz volt eldönteni, milyen kategóriába soroljuk az Ódry Színpadról most a városmajori nyári színpadra kerülő előadásunkat - mondja Nagy Dániel Viktor. - Végül azért választottuk a dokumentarista revüszínház elnevezést, mert musicaldalok szerepelnek benne, és a többfordulós meg- haUgatás interjúit kamerával rögzítettük. Egyenként bementünk egy terembe, akár egy felvételin, s egy mesterséges szituáció megteremtésével arra voltunk kíváncsiak, mennyit hajlandó adni magából a színész, mit tart a legfontosabbnak közölni, milyen mélységekig megy el, hogyan próbál megnyerő lenni, közben persze őszinte is azzal a céllal, hogy bekerüljön egy várhatóan sikeres előadásba. A szövegeket aztán legépelték és összeállították a másodéves dramaturgok, így az előadásban most az hangzik el, amit már fél évvel korábban az interjúk során közöltünk. Izgalmas helyzet volt. A válogatás harmadik fordulójában már egymás mellett álltunk a színpadon, valaki mindig előlépett a sorból, és a többiek előtt beszélt magáról, a dramaturgok pedig a nézőtéren hallgattak bennünket. Mi a színpadon ismertük egymást, mégis érdekes volt, hogy olyan történetek hangzottak el olyan sűrítményben, ahogy még nem hallottam az osztálytársaimtól. Megindító volt, hogy ilyen téthelyzetben ki hogyan vallott a gyerekkoráról, vagy éppen a szerelmi életéről. Ótt és abban a pillanatban kellett megnyílni, és kellemetlen dolgokra is rákérdeztek, a válaszainkat pedig vagy húszán figyelték a nézőtéren. Ez alapján ismertek meg,

így íródtak aztán a szerepek.” Hogy mennyire tudott kitárulkozni egy ilyen különös helyzetben? Nagy Dániel Viktor úgy érzi, semmit sem ért volna az egész, ha nem vállalja fel magát, ha egy-egy kérdés kellemetlenül érinti.

„Én sem találkoztam még ezzel a módszerrel, hogy saját magamat húzom magamra, mint szerepet. Elmeséltem egy történetet, amelyet most idegen szövegként kell kezelnem. Aki látta a Chorus Line című filmet, az rájön: a legszórakoz- tatóbb, a legjobban táncoló és éneklő fiú szerepét játszom, a fekete fiúét, aki a két legjobb dalt kapta. A darab eredeti szövegéből nem őriztünk meg semmit, csak a dalokat hagytuk meg. A nézők közül sokan nem is tudják eldönteni, hogy szerep-e, amit mondunk, vagy ha

valaki hibázik a táncban, az benne van-e a darabban. Innen is a dokumentarista revüszín- ház elnevezés. Ez egy kreál- mány, de mégiscsak annak lehet hívni. Dokumentarista, mert nagyon őszinte, plusz van egy kitett revürésze. Hogy konkrétan mennyit tud meg rólam aynéző? Nem feltétlenül az elhangzott szövegek révén ismer meg. A különböző megnyilvánulások sokkal többet elárulnak rólunk. Hogy ki hogyan kapcsolódik rá egy felvetett problémára, az első szexuális élményre, az első csalódásra, azonnal megnyílik, vagy fel kell szólítani. Ezek a momentumok már megrajzolnak bizonyos személyiségtípusokat. Én az elmúlt fél év alatt, amióta játsszuk a darabot, törekedtem is arra, hogy a kép egyre egységesebb legyen. Ä humorérzékemet, a felszabadultságomat, a jókedvemet, az elhivatottságomat, azt az oldalamat, amit érdemes látni, a tánc- és énektudásomat, úgy érzem, meg tudom mutatni. Teljes képet nyilván csak akkor lehet festeni egy emberről, ha egy egész estét vele töltünk, de az, ami egy következő munka szempontjából fontos lehet belőlem, bizonyára itt is kiderül. A történetek, amelyeket elmesélünk magunkról, egyediek. Ami külön érdekessé teszi a színpadi létünket: a lavírozás szerep és nem szerep, egy megkoreogra- fált finálészám és egy vallomás között. Hogy hol vannak a határok? Szeretem ezt az előadást. Sajnálom, hogy a városmajori színpadon játsszuk utoljára, de majd jön helyette valami új, valami más.”

A kivételes tehetségű ifjú színész eredetileg prózai osztályba jelentkezett, ám abban az évben, amikor a harmadik felvételi rostán is túljutott, csak zenés osztály nyűt. Ma már kifejezetten örül, hogy így alakult a sorsa.

„Bár nem musicalosztály a miénk, erős zenei képzést kapunk, pluszként pedig ott a próza. Ez a kettő együtt nem megy mindenkinek. Én meg nem szeretnék választani a kettő közül. Nekem ez is, az is nagyon fontos. Szeretnék nyugodtan gondolni a jövőre, azt hinni, hogy elég a tehetség, s a színházak majd kihasználják a kvalitásainkat. Egyelőre nehezen látom át, hogyan lehet ezt a kettőt egyszerre, egymás mellett vinni úgy, hogy egyensúlyban legyenek. Rengeteg energia kell ahhoz, hogy az ember szinten tartsa magát, szellemileg, hangilag kész legyen bármilyen kihívásra, de én ezt komolyan gondolom. Táncoskomikus, bonviván szeretnék lenni, prózai szerepeket játszani, és egy zenekar élén tombolni.”

Egy készülő projektben, amely a Panzió címet kapta, Vivaldi Orlando furioso című operájából énekel olaszul, Go- thár Péter rendezésében, a Presznyakov-gyakorlatokban hat orosz dala van. Jövőre Wü- liam Shakespeare-t játssza majd színpadon. Hogy mivel tölti a nyarat?

„Előbb Sienába utazom egy tíznapos workshopra, aztán elmegyek pénzt keresni. Beállók segíteni a bátyám kajáldá- jába. Ez más elfoglaltság lesz, mint a színház. Szállítok, be- szerzek, felszolgálok, ahogy a helyzet megkívánja. És lesz majd egy hét, amelyet a nyaralónkban töltök, a Duna mellékágánál. Nagyon szeretek egyedül lenni. Á teraszon vagy a kertben olvasni, gitározni. Ott nem kell semminek megfelelni. Fantasztikus hely. Az egyetlen, ahol úgy tudok aludni, hogy kipihenten ébredek. És éjjel kettőkor sem zavar senkit, ha énekelgetek. Előfordul, hogy reggel ötkor megyek lefeküdni, mert olyan hangulata van az éjszakának, a hajnalnak, amit nem tudok megunni. Már előre örülök ezeknek a napoknak.”

Szeretne nyugodtan gondolni a jövőre... (Szkórossy Zsuzsa felvétele