Új Szó, 2012. június (65. évfolyam, 126-151. szám)
2012-06-14 / 137. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JÚNIUS 14. Vélemény És háttér 7 Egy kormánybiztos egy miniszterelnök-helyetteshez képest egyértelmű visszalépés Biztos, ami biztos Ma lép hatályba a kisebbségi kormánybiztos jogköreit és működését szabályozó statútum, melyet tegnapi ülésén fogadott el a kormány, s ezzel A. Nagy László - valószínűleg két évtizedes, eseményekben gazdag politikusi pályafutásának végállomásaként - megkezdi működését a kormányhivatalban. KOCUR LÁSZLÓ A kormánybiztosi tisztség a Híd szerint komoly siker, a Magyar Koalíció Pártja szerint egyértelmű visszalépés. Nos, azt még a narancssárgák legelvakultabb támogatójának is be kell látnia, hogy egy kormánybiztos egy miniszterelnök-helyetteshez képest egyértelmű visszalépés. Azt valószínűleg a honi politikát csak szőr mentén követő olvasók is tudják, hogy miniszterelnök-helyettesből jelenleg három van e hazában, s lesz még egy negyedik is, mert Ľubomír Vážny régi jó elvtárs, neki is kell valami rendes tisztség. De vajon ki tudná felsorolni, hány kormánybiztosunk van, s ők miért felelnek (akár a nevek említése nélkül is)? A kisebbségek a szociáldemokraták kormányzati struktúrájában Bős-Nagymarossal, a tudásalapú társadalommal, a schengeni rendszerrel, vagy éppen a dubnói magfizikai kutatóintézettel kerülnek azonos irányítási szintre. Ezeket a - kétségkívül fontos - területeket is kormánybiztosok felügyelik. Fogadan oroszlánozás nélkül is meg kell állapítanunk, hogy a kormány honlapján olvasható dokumentum szerint a biztos jogkörei a legnagyobb jóindulattal is csekélynek mondhatók. Önálló döntési jogköre legfeljebb saját hivatala működésére terjed ki, törvényalkotási jogköre nincs. Ugyan tanácsadó szervként kisebbségekkel kapcsolatos seregnyi dolgot véleményezhet, de csak az illetékes állami hivatalok jóindulatán múlik, figyelembe veszik-e a véleményét. A Híd - a jelenlegi szlovák törvényhozásban az egyedüli olyan párt, mely a kisebbségek érdekvédelmét is zászlajára tűzte - számára a biztosi tisztség egyelőre inkább kockázat. A párt számára a poszt nyilván Don Corle- one-i módon visszautasítha- tatian volt: visszautasításával az együttműködés-paradigma, a párt látszólagos alapja sérült volna visszavonhatatlanul, amit Fico épp úgy fel tudott volna használni a párt ellen, mint az MKP. Ha viszont a biztos a meglehetősen szűkre szabott keretei közt nem fog tudni eredményeket produkálni, akkor legfeljebb a kisebbségi nyelvtörvény módosításához mérhető sikerként tudják kommunikálni, és a választóknak azt is elég nehéz lesz elmagyarázni, ellenzéki pártként miért vállalták a kormányzati struktúrában való közreműködést. (Ezzel kapcsolatban elnézőbbek lennének, ha komoly sikereket tudnának felmutatni.) Nem marad más hátra, mint kivárni, A. Nagy László hogyan boldogul a feladattal, melyről egyelőre nem tudjuk, mire is elegendő valójában.- Nem vagyok betörő, a megtakarított pénzemet viszem biztonságosabb helyre! (Peter Gossányi rajza) KOMMENTÁR Egyeztetések helyett NAGY ANDRÁS Tárgyalóasztalhoz készül ülni ma a Smer az ellenzékkel, hogy egyeztessenek a közpénzek konszolidációjáról, az euróövezet jelenlegi helyzetéről és az állandó eurómentőöv (ESM) elfogadásáról - állt a meghívóban, miközben mindenki tudja, szinte biztos, hogy nem lesz konkrét eredménye ennek a tárgyalásnak. A kormány és az ellenzék nem szokott túl gyakran megegyezni olyan gazdasági kérdésekben, melyek hatással lehetnek az emberek pénztárcájára, még akkor sem, ha mondjuk EU-s ügyről van szó. Akkor miről is szól ez az egész? Egy koalíciós kormánynak a sok negatívumán kívül mindig megvan az az előnye, hogy a felelősség mind az általános, mind a konkrét politikai ügyekben szépen megoszlik. Ezt a pártok nagyon gyakran ki is használják, amikor esetleg arról kell beszélni, hogy egy adott ciklus végére miért nem sikerült megvalósítani azokat a politikai ígéreteket és célokat, melyekkel a választókat megszerezték, illetve miért kellett esetleg olyan dolgot megszavazni, melyet ők korábban nem ígértek senkinek. Az egyszínű kormányoknak, amilyet a Smernek tavasszal sikerült összehoznia, a koalíciós kormányokkal szemben a döntéshozatal szempontjából sokkal könnyebb a dolguk, ám a ciklus végére a felelősség is sokkal konkrétabb lesz. Magyarán: itt nincs helye magyarázkodásnak, minden egyes döntés az övék, ahogy a következménnyel is nekik kell számolniuk. Ha Magyarország és az Orbán-kormány példáját vesszük, ott a ciklus felénél már egyértelműen látszik, hogy hiába volt még két éve 50 százalék feletti a Fidesz támogatottsága, azóta folyamatosan csökken, mert minden egyes hibás döntésért csak Orbán Viktort és csapatát terheli a felelősség, hibás döntésből meg bőven akad. Ficóék ezzel szemben egyelőre a ciklusuk elején tartanak, s a koalíciós partnert megpróbálják egyeztetésekkel helyettesíteni; hol a szakszervezetekkel, hol a munkáltatókkal, hol az egyházakkal, hol pedig az ellenzékkel tárgyalnak. Teszik ezt azért, hogy valamennyire leplezzék a döntés felelősségét, mely a végén csak az övék. Ugyanis ennek súlyával a vállukon hamarosan több negatív döntést is meg kell hozniuk. Egy magát baloldali, szociálisan érzékeny kormánynak igazán komoly fejtörést kell okoznia egy közel kétmilliárd eurós spórolás előkészítése úgy, hogy közben ne nyúljanak bele a „zemberek” pénztárcájába. Éppen ezért remekül jönnek az úgynevezett egyeztetések és tárgyalások, amelyeken az ellenzéktől vagy akár a szakmai szervezetektől kérdezhetik könnyes szemmel: Hát ti hol szereznétek meg a szükséges pénzt? Majd mielőtt kiderül, hogy komplex, tuti tippje senkinek sincs, nyugodtan kijelenteni, hogy itt igazán senkinek sincs jobb ötiete, ezért valósítjuk meg a mi javaslatunkat. Innen nézve ugye könnyűnek tűnik a politika? Legalábbis a politikai marketing. A magnóval rögzített beszélgetésekből kiderült, az államfő hazudott, sértegetett, rágalmazott Negyven éve kezdődött a Watergate-botrány AATl-HÁTTÉR Egy washingtoni irodaház biztonsági őre ragasztószalagot talált egy ajtózáron 1972. június 17-én. Gyanúsnak találta, és értesítette a rendőrséget. Az lefü- leltnéhány betörőt, akikazonban nem elvinni, hanem otthagyni akartak valamit: lehallgató berendezéseket. Ami kezdetben kisstílűbűntettnektűnt, azidővel hatalmas politikai botránnyá dagadt, amely a világ leghatalmasabb politikusának a hivatalába került. Az iroda ugyanis az amerikai Demokrata Párt választási központja volt, az épület neve: Watergate. Pedig Richard Nixon elnöknek nem lett volna szüksége efféle mocskos trükkökre, novemberi újraválasztása biztosnak tűnt. Moszkvával sikerült párbeszédet kezdenie a nukleáris leszerelésről, és diplomáciai mesterfogással fölvette a kapcsolatot a Kínai Népköztársasággal. Ráadásul a Demokrata Párt olyan baloldali jelöltet (George McGovern) indított Nixon ellenében, aki az amerikaiak nagy részének elfogadhatatlannaktűnt. A legtöbben semmiségnek tekintették a betörést - nem így Bob Woodward és Carl Bernstein. A The Washington Post újságíróinak feltűnt néhány dolog. Miért viseltek a betörők elegáns öltönyt? Miért hozta ki őket pár órával később a rendőrségi fogdából egy neves ügyvéd? Miért voltak kiváló kapcsolataik a Republikánus Párthoz? És mit keresett egyikük zsebében egy 25 ezer dolláros csekk, amelyen kifizetőként „Az elnök újraválasztásáért küzdő bizottság” szerepelt? Nixon egyszerű családból származott, mindenért keményen meg kellett küzdenie. Amikor 1960-ban hajszállal alulmaradt JohnF. Kennedyvelszemben az elnökválasztáson, meg volt győződve arról, hogy mindenki ellene van - de leginkább a sajtó. Bizarr listákon sorolta fel ellenségeit - akikről úgy vélte, összeesküdtek ellene. Még nyolc évig kellett várnia arra, hogy elnökvá- lasztástnyeijen. Bernstein és Woodward hasznos tippet kapott a „Deep Throat” (mély torok) nevű ügynöktől. Az illető, akiről csak 2005-ben derült ki, hogy Mark Felt, a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) elnök- helyettese, a tényfeltáró újságírók egyik legfontosabb támaszának bizonyult. A másik támaszt azok a válaszok jelentették, amelyeket Nixon környezete adott az újságíró duó kérdéseire. A betörésnél is jobban sokkolták az amerikai közvéleményt a magnószalagok, melyek szinte minden beszélgetést rögzítettek a Fehér Házban. Ezekből kiderült, milyen államfőjük volt az amerikaiaknak: hazudott, sértegetett, a legmocskosabb szitokszavakat használta, rágalmazott -ésjogsértésre adott utasítást. Nixon ugyanis a betörés után arra akarta felhasználni az államapparátust, hogy akadályozza a tettesek után megindított nyomozást. „Ha az elnök teszi, akkor az nem lehet jogsértés” -jelentette ki. Később megpróbálta a Központi Hírszerző Ügynökséget (CIA) ráuszítani az FBI-ra - ám a jogállami rendszer (alkotmány, hatalmi ágak szétválasztása, szabad sajtó) erősebbnek bizonyult. Egyre többen fordultak el Nixon- tól, s bár oroszlánként küzdött, kapitulálni kényszerült. Hogy elkerülje a fölmentést hivatalából vádemelés miatt, 1974. augusztus 9-én lemondott. Utóda, Gerald Ford első hivatali intézkedése az volt, hogy amnesztiát adjon elődjének, akit így soha nem vontak felelősségre aWa- tergate-ügyben játszott mocskos szerepe miatt. „Nixon sokkal rosszabb volt, mint gondoltuk” - állítja ma, 40 évvel az ügy kirobbanása után Woodward és. Bernstein. Kenneth Davis történész így írt: , Amerikát a vietnami háború és a Watergate döntötte mély válságba. Ettől kezdve senki nem hitte el azt, amit »ők ott fenn« mondtak.” TALLÓZÓ DIE PRESSE „Többetabból, ami összeköt minket, és kevesebbet abból, ami elválaszt” - emelte ki Wemer Faymann osztrák kancellár szavaiból a Die Presse konzervatív osztrák napilap Orbán Viktor keddi bécsi látogatásáról szóló tudósításában. Akancellár egy magyar alkotás ünnepélyes felavatásán mondta ezt. A lap kitért arra is, hogy az esemény margóján a két kormányfő rövid, zárt ajtók mögötti találkozót folytatott. A Die Presse megjegyezte: a két ország közötti kapcsolatokban az utóbbi időben mindig nagy összegekről volt szó. Beszámolt arról, hogy a Magyarországon tevékenykedő osztrák vállalatok problémái terítékre kerültek az Osztrák Gazdasági Kamara rendezvényén, ahol a miniszterelnök előadást tartott. A lap úgy tudja, a keddi találkozón jelen voltak az Osztrák Gazdasági Kamara képviselői, valamint Andreas Treichl, az Erste Bank vezérigazgatója és a Sauber- macher osztrák hulladékkezelő cég egy igazgatója is. Hogy a miniszterelnök a megbeszélésen hogyan reagált az osztrák panaszokra, nem tudni, mert a találkozó zárt ajtókmögött zajlott - írta a Die Presse. FÁZ A Frankfurter Allgemeine Zeitung (FÁZ) című német konzervatív lap Bécs és Budapest veszekedik címmel közölt cikket Orbán Viktor bécsi látogatásáról. Michaela Seiser kifejtette: Orbán Viktor bécsi látogatását „beárnyékolta” két vitás ügy. Az egyik a termő- földhasználatot szabályozó új törvénytervezet, amely börtönbüntetéssel fenyegeti azokat a külföldieket, akik „stró- manokrévénszereztekföldet”. Ausztria másik vitás ügye Magyarországgal a paksi atomerőmű üzemidejének meghosszabbítása. (MTI)
