Új Szó, 2012. június (65. évfolyam, 126-151. szám)

2012-06-14 / 137. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JÚNIUS 14. Közélet 3 Dušan Čaplovič: diszkrimináljuk a magyar anyanyelvű diákokat, ha a szaktantárgyak nevezéktanát nem tanítjuk meg nekik szlovákul is Kevesebbet kell lopni, és több jut az oktatásügyre Eddig talán ő szerepel a legtöbbet a sajtóban a második Fico-kormány miniszterei közül. Át­szervezné az iskolák és a szabadidőközpontok fi­nanszírozási rendszerét, megrostálná a gimnazis­tákat, gátat szabna a pe­dagógusképzésnek. Vé­leménye szerint több pénz jutna a hazai okta­tásügyre, ha mindenki rendesen befizetné az adót. Dušan Čaplovič (Smer) tervei alapjában változtathatják meg a hazai oktatási rendszert. VERES ISTVÁN MÓZES SZABOLCS Tudatosan bombázza a közvéleményt új és új ötle- tekkel? Természetesen. Azt akarom, hogy a társadalomban párbe­széd alakuljon ki az oktatásügyi témákról, hogy azután a meg­oldásokat minél hamarabb tör­vényekben láthassuk viszont. Ha egy szóval kellene jel­lemeznie az oktatásügy jelen­legi helyzetét, mit mondana? Enyhe káosz uralkodik ben­ne, főleg ami az alap- és a közép­iskolák rendszerét illeti. Ennek a legfőbb oka, hogy az utóbbi két és fél évben kiadtak néhány rendeletet, amelyek sok prob­lémát okoztak a tanároknak. Nemcsak a szlovák, hanem a nemzetiségi iskolákban is. Máig nincsenek minőségi állami tan­tervek, holott a pedagógusok ezeket egyértelműen igénylik. A tantárgyakat az iskolák áthe- lyezgetik egyik évfolyamból a másikba, azután ha a család el­költözik, a tanuló úgy kerül új iskolába, hogy például kémiá­val még nem is találkozott. Ezért fogjuk módosítani a keret- tanterveket is, hogy a szó jó ér­telmében egységesek legyenek. Meg azért is, hogy hatékonyab­ban tudjuk a tanulókat a teszte­lésekkel értékelni ötödikben, majd pedig kilencedikben. Ha végigtekint az oktatási rendszeren az óvodáktól az egyetemekig, hol látja a leg­nagyobb hiányosságokat? A legnagyobb gond a szabad­időközpontok rendszerében van, ahol gyakorlatilag a gye­rekek minimum harmada csak papíron létezik. Vagyis hivatalosan oda járnak, gyakorlatilag viszont nem? A jogszabályok szerint bizo­nyos számú gyerek után meg­határozott összeget kapnak a fenntartók. Minden bejelentett gyerekért 163 eurót. És ez egyértelműen azt jelenti, hogy a fenntartók, legyen szó állami vagy magánintézményekről, meglopják az államot, és egyút­tal a szóban forgó városok vagy falvak adófizetőit is. Ezért akar­juk megreformálni ezt a rend­szert, hogy a polgármesterek tisztában legyenek vele, hova mennyi gyerek jár. Senki nem tudhatja ezt jobban, mint a pol­gármester. Abszurdum, hogy Szlovákiában egy nyolcszázas falu szabadidőközpontjába öt­hatezer gyerek legyen bejelent­ve. Ez kész katasztrófa. Ez lenne a fő probléma? Be szeretném vezetni az öt­éves gyerekek kötelező beisko­lázását is. A gond az, hogy ezt nem tehetem meg, mivel ez a Szlovákiai Városok és Falvak Társulásának (ZMOS) jogköré­be tartozik, az pedig tiltakozik, mivel az önkormányzatoknak nincs kapacitásuk ennek végre­hajtására. A társadalomban vi­szont igény van arra, hogy az ötéves gyerekek bekerüljenek az oktatási folyamatba. És itt nemcsak a szociálisan hátrá­nyos helyzetűekről beszélek, hanem mindenkiről. Problémásnak tartja az alap- és középiskolák finan­szírozását, vagyis a fejpénz­rendszert is. Mi a terve? A normatív rendszer 2003-as bevezetése jó lépés volt. Azóta viszont csökkent a születések száma, kevesebb a gyerek, és a tanulók mára pénzforrássá vál­tak az iskolák fenntartói számá­ra. Ezért akarjuk módosítani a rendszert, és bevezetni az osz­tályfinanszírozást, de persze csak miután egyeztettünk a partnerszervezetekkel, vala­mint a fenntartókkal. Elképze­léseim szerűit, ha minden jól megy, a változás 2014 szeptem­berétől léphet életbe. Hogy nézne ki ez a gyakor­latban? A tesztelések ered­ményeire támaszkodnának az osztályok értékelésénél? Igen, az iskolákat komplex módon szeretnénk értékeim, fi­gyelembe véve a gyakorlati ér­vényesülési lehetőségeket, ame­lyeket kínálnak, és azt is, hogyan szerepelnek a nemzetközi ver­senyeken. Ami a teszteléseket ü- leti, a legfontosabb az ötödikes és kilencedikes tesztelés össze­hasonlítása, azon mérhető le ugyanis legjobban a fejlődés. Tervezi újabb tesztelések bevezetését is? Korábban szorgalmaztam, hogy az ötödik és a kilencedik mellett hetedikben is mérjük fel a tanulók tudásszintjét, jelenleg azonban csak az említett két tesztelésre vannak anyagi forrá­saink. A hetedikes eredmények azért kellenének, mert megmu­tatnák, milyen irányba kell te­relni az oktatás minőségét. A minisztérium kisebbségi oktatásért felelős osztálya ko­rábban főosztályként műkö­dött, 2006 után viszont leépí­tették. Itt milyen változások várhatók? A minisztériumban moderni­zációs folyamat zajlik, melynek lényege, hogy egyes feladatkö­röket egyesítünk, vagyis szű­kítjük az apparátust. Egyes egy­ségek megszűnnek vagy átszer­veződnek. A kisebbségi oktatást továbbra is egy önálló osztály fogja képviselni. Olyan embe­rek fognak ott dolgozni, akik a magyar, a roma, a ruszin vagy éppen az ukrán kisebbségi okta­tással foglalkoznak. Esetleg fel is vennének ide új munkatársakat? Három ember dolgozik ott, ennyien voltak az előző kor­mány idején is. Én most nem ígérhetem meg önöknek, hogy bővítjük a keretet, mert a hely­zet az, hogy például a szakisko­lákért, amelyeket most priori­tásként kezelünk, olyan osztály felel, ahol egyetlen ember dol­gozik. Miféle osztály ez, ami­kor Európában a szakképzés és az egész életen át tartó oktatás a prioritások prioritása? A pénzügyi helyzet miatt tehát több feladatkörrel is meg kell majd bíznunk egy-egy hivatal­nokot. Mit gondol a történelem­tankönyvekkel kapcsolatos helyzetről? Az itteni magyar iskolákban központilag ki­dolgozott tankönyvekből kel­lene tanulni a történelmet, vagy abból, amelyet az isko­lák választanak? Szarka László és Štefan Šutaj vezetésével működik egy szak­mai csoport, közös, szlovák­magyar kétnyelvű kiadványt készítenek, amelyben szerepel­nek a két ország történészeinek eltérő álláspontjai is a vitatott témákról, ez lesz az új történe­lemkönyvek kiindulópontja. Létezik egy egyezség, mely sze­rint ezt figyelembe veszik majd a magyarországi történelem- könyvek készítésénél is. Komenský óta tudjuk, hogy a gyereknek az a leg­hasznosabb, ha anyanyelvén tanul. A szlovákiai magyar alapiskolás gyerekek ötödé viszont szlovák iskolába jár. Mit gondol erről? Ezt a számot honnan veszik? Én nem hallottam... Ez tény, léteznek erre vo­natkozó statisztikák. Nézzék, számomra a legfon­tosabb, hogy a gyerekek szín­vonalas oktatást kapjanak, saját identitástudatuknak megfele­lően. De ha érvényesülni akar­nak, bizonyos szaktantárgyak nevezéktanát szlovákul is kell ismerniük. Ez szerintem termé­szetes. Itt éri a legnagyobb diszkrimináció a magyar anya­nyelvű diákokat, a műszaki egyetemekre ugyanis nagyon kevesen kerülnek be magyar középiskolából vagy gimnázi­umból, vagy az első évfolyam­ban kiszóródnak. Nem ismerik a szakterminológiát. A jövőben talán érdemes lenne olyan kompromisszumot kötni, mint a svédeknél: ott a kisebbségi is­kolákban a történelmet, az anyanyelvet és az egyéb humán tárgyakat a kisebbség nyelvén oktatják, a reál tantárgyakat pe­dig államnyelven, tehát svédül, illetve angolul. Úgy gondolom, mi diszkrimináljuk a magyar diákokat azzal, hogy nem bizto­sítjuk nekik a szaktantárgyak minőségi oktatását államnyel­ven. Ezzel esélyük lenne bár­mely szlovákiai egyetemre be­kerülni. Magyarországon u- gyanis sokszor másodrendű­ként kezelik az innen érkezőket, a gazdasági helyzet miatt in­kább az ottaniakat veszik fel a munkahelyekre is. Ezt az említett svéd mo­dellt a jövőben esetleg be is vezetné a hazai kisebbségi iskolákban? Nem, most az a fontos, hogy kommunikálni tanítsuk meg a diákokat szlovákul, azután ez­zel könnyebben belerázódnak majd a szlovák szakterminoló­giába is. Visszatérve a szlovák isko­lába kerülő magyar gyerekek­re, nem tartja problémásnak, hogy teljesen idegen nyelvi környezetben kell verseny­ben maradniuk szlovák anya­nyelvű osztálytársaikkal? Ez a szülők döntése, azt pe­dig el kell fogadni. Ismerek olyan vegyes házasságokat, ahol magyar iskolába kerültek a gyerekek. Nagykéren például egymás mellett van a magyar és a szlovák iskola, ott a lehető­ség, de a szülők inkább szlo­vákba adják a gyerekeiket, mert azt szeretnék, hogy jól megtanuljanak szlovákul. Amellett a gyerekek a magyart is magas szinten beszélik. De mondok egy ellentétes példát. Elhozzák a magyar szülők Po­zsonyba a gyereküket valami­lyen szakorvoshoz, és tolmá­csolniuk kell, mert a gyerek nem tud válaszolni a kérdések­re. Ez nem probléma? 7-8 évesen én sem tudtam elmondani egy szakorvosnak szlovákul, mi a bajom, ez természetes. Azután megta­nultam, most pedig önnel be­szélek szlovákul. Szerintem ez így nem jó. Ezért szeretnénk, hogy már el­sőtől beszédközpontú, haté­kony szlovákoktatásban legyen részük a gyerekeknek. A nyelv­tan már más lapra tartozik. A kormányra lépés után többször említette, hogy a finn oktatási modellt szeret­né meghonosítani nálunk. Három dolgot kell átven­nünk. Egyrészt, ha azt akaijuk, hogy több pénz jusson az isko­laügyre, a szlovák társadalom­nak meg kell változnia. Keve­sebbet kell lopni, hogy több jus­son az oktatásra. Ha a magyar vagy a szlovák társadalom len­ne Finnországban, soha sem va­lósíthatták volna meg a finn modellt, mivel nem lett volna rá pénzük - tudjuk, milyenek az adócsalások, a korrupció. Ez az egyik alapprobléma. A másik: náluk vüágosan meg van hatá­rozva, hogy a 7 éves gyerek megy alapiskolába, ezt 16 éves korára elvégzi. Senki sem húzza őt ki onnan, legyen a legjobb, a legtehetségesebb, vagy a leg­rosszabb tanuló. Ez a finn isko­lák nagy előnye: hogy a legjob­bak és a leggyengébbek, a szo­ciálisan leszakadók és az egész­ségkárosodottak is együtt ta­nulnak. A jó értelemben vett in­tegrációt akarom elérni én is. A harmadik alappillér: a gyerek 16 évesen döntse el, hova megy tovább tanulni. Akkorra meg­van az esze, az áttekintése, sza­badon dönthet, hogy gimnázi­umban vagy szakközépiskolá­ban folytatja-e a tanulmányait. Finnországban ugyanak­kor lényegesen nagyobb a tanárok fizetése. S ami talán még fontosabb: a kezdő fize­tések is nagyok. Kíván ezzel valamit kezdeni nálunk? Mindenképpen. Azt várom, hogy az adócsalások visszaszo­rításával megspórolt pénz az oktatásügybe jön. Ezt csak így lehet megoldani. Finnországban a pedagó­giai karok csak a legjobbakat veszik fel a tanári szakokra. Nálunk ez távolról sincs így. Találkozom a tanárképző ka­rok vezetőivel. Meg szeretném változtatni a szakok profilját is, több gyakorlati órára lenne szükség. Hét pedagógiai karunk van, ez nagyon sok. Ezek a ka­rok ontják a tanárokat, akik nagy része viszont nem akar ta­nítani. Ami nem csoda, mivel a kezdő fizetések olyanok, ami­lyenek. Ha ez nem változik meg - és én ezt varázsütésre nem tu­dom megváltoztatni -, akkor az oktatás szintje is olyan marad, amilyen. 14 ezer hallgató tanul tanári szakon, 7 ezer pedagógi­ai középiskolában. Pedagógiai nagyhatalom vagyunk. Épp ezért kérdem, hogyan orvosolná ezt a helyzetet? Nem korlátozhatom a felvé­telt. Csak pénzügyileg hathatok a rendszerre, például jutalmaz­ni lehet a legjobbakat. Legutóbb abban egyeztünk meg a rekto­rokkal, hogy a motivációs ösz­töndíjak főként a műszaki és a természettudományi szakokra lesznek átirányítva. Továbbra is kitart amellett, hogy a gimnáziumokba 2,0-s átlagig vehessék csak fel a je­lentkezőket? Ez marad. Ebben egyeztünk meg az iskolák fenntartóival, a munkáltatókkal, a pedagógu­sok, valamint az alkalmazottak képviselőivel. Gimnáziumba 2,0, szakközépiskolába 2,75 lesz a felvételi átlag. Tudjuk, hogy minden isko­lában mást jelent az átlag. Ha ezt elfogadjuk, az azt je­lenti, hogy nem bízunk a tanárokban... ...de ez tény. Nem igaz. Összehasonlítot­tuk a Monitor 9 eredményeit az év végi jegyekkel, s a kettő ült. A kettes tanulók kettes szinten ír­ták meg a Monitort, az egyes ta­nulók pedig egyes tanulók szint­jén. Ezek a tesztek nem hazud­nak. Ami alapján én értékelek: a tesztelés eredménye, a jegyek átlaga, a felvételi - ez kötelező lesz, kivéve azokat, akik 96 szá­zalék felett írták meg a Moni­tort, ők kb. 700-an vannak or­szágos szinten -, valamint a ta­nulmányi versenyek. Ezt mind figyelembe vesszük a felvétel­kor. Tehát nem csak egy kritéri­um fog dönteni. (Tomáš Benedikovič felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents