Új Szó, 2012. június (65. évfolyam, 126-151. szám)

2012-06-13 / 136. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JÚNIUS 13. Vélemény És háttér 5 A határon túli magyar közösségeknek megvan a saját politikai akaratuk Erdélyi leckék A romániai helyhatósági választások végeredmé­nyeképpen az RMDSZ nagyjából ötször annyi szavazatot kapott helyi tanácsosjelöltjeire, mint két magyar kihívója, a Magyar Polgári Párt (MPP) és az Erdélyi Ma­gyar Néppárt (EMNP) összesen. RAVASZ ÁBEL Egy másik statisztika szerint az RMDSZ hússzor annyi pol­gármestert állíthat, mint a két kisebb párt összesen. Bár. a helyhatósági választások ered­ményeit mindig nehéz értelme­sen számszerűsíteni - hiszen az állampolgárok végső soron je­löltekre, nem csupán pártokra szavaznak -, ezek a tendenciák mindenképpen magukért be­szélnek. Az erdélyi magyar vá­lasztók zöme kitartott az RM­DSZ mellett, miközben a Tőkés László-féle új magyar párt, az EMNP leginkább az MPP bázi­sát tudta csak megtépázni. Az EMNP ezáltal nem tudta sikerre váltani a Fidesz és a magyar kormánytámogatását, ahogy az MPP-nek sem volt elég Kövér László őket támogató romániai szerepvállalása. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke nem a levegőbe beszél, amikor azt mondja: mind a ma­gyar pártokkal való versenyben, mind 2008-hoz képest nyeresé­get könyvelhetett el pártja a vá­lasztásokon. A párt (és a romá­niai magyarság képviselete) mégis érzékeny veszteségeket is elszenvedett: ennek leginkább látható jelei Marosvásárhely kudarca és a Maros megyei ta­nácsos pozíciójának elvesztése, de rendszerszinten inkább az erdélyi alacsony részvételi ará­nyok jelentenek gondot. A többieknek pedig marad az eredmény magyarázása. Szász Jenő (MPP) nem rejtette véka alá csalódottságát, szerinte a fő problémát az erdélyi jobboldal EMNP általi megosztása jelenti -, úgy véli, csak a két párt össze­fogása jelenthetett volna reális alternatívát. Ezzel szemben Toró T. Tibor (EMNP) arról be­szélt, hogy pártjának sikerült új választási szegmenseket meg­szólítania és magát a második erdélyi magyar erőnek kinőnie. Az adatok alapján azonban na­gyon úgy tűnik, hogy az utóbbi pártelnök egyik meglátása sem állja ki a valóság próbáját. Torónak egyébként az alacsony részvételi arányra is van indok­lása: az RMDSZ „megosztó je­löltjei okozták”. Bár a végső ítéletet a románi­ai magyar képviselet jövőjéről csak az őszi parlamenti válasz­tások adják meg, az „első menet” alapján az látszik, hogy Erdélyben sem érik be a Fidesz szelektív partnerségi politiká­jának gyümölcse. A magyar kormány hiába próbálta rábírni a helyieket az általa kiválasztott erők támogatására, ez nem je­lent meg a szavazatokban. Köz­ben a nemzeti oldal retorikai bukfencei figyelemre méltóak: Szlovákiában a szakadár Híd a „megosztó”, Romániában vi­szont éppen az anyapárt, az RMDSZ érdemelte ki ezt a jel­zőt. Szinte úgy tűnik, mintha a szemükben mindig az lenne a (nemzet) áruló, aki „nem én vagyok”. Márpedig az elmúlt évek vá­lasztási leckéi azt mutatják, hogy a határon túli magyar kö­zösségeknek megvan a saját po­litikai akaratuk, és ezt Buda­pestről nagyon nehéz irányíta­ni. A magyar kormány beavat­kozása jelenthet pár tized szá­zalék pluszt saját partnereinek, de az átfogó tendenciákat nem sikerül befolyásolni. Az elmúlt évek legfontosabb tendenciája nem a „nemzeti oldal” tervezett térnyerése, hanem a határon tú­li választói kedv csökkenése. Ezt persze a kommunikációban rá lehet fogni a mindenkori „árulókra”, de a nap végén a vá­lasztási eredmények azok, ame­lyek segítenek megérteni a vá­lasztópolgárok véleményét, nem pedig a lózungok. Ók pedig láthatóan nem vevők az esemé­nyek hivatalos budapesti értel­mezésére. JEGYZET így működik VERES ISTVÁN Győzött az igaz­ság, Tom Ni­cholson újság­író még a nyá­ron kiadhatja a Gorilla-bot­rányról szóló könyvét. A borítón minden bizonnyal egy szőrös majom­fej lesz, az érdeklődők pedig valószínűleg szétkapkodják, és elviszik magukkal a horvát tengerpartra, ahol a helyiek értetlenül bámulnak majd, hogy miért olvas olyan sok szlovák üdülő az embersza­bású emlősökről. Aki Nichol­son könyvét elolvassa, azt alighanem elborzasztják a ha­zai politikai élet zsinórpadlá­sán futkosó sötét árnyak. Gazdasági lobbi, visszaélések satöbbi. Ezek irányítják min­dennapjainkat, mi pedig fizet­jük az adót, hogy működhes­sen tovább a gépezet. A köny­vet letéve azt mondja majd a felháborodott átlagember: azt a hétszázát! Aztán felbont egy sört, kezébe veszi a távirányí­tót, és megpróbálja valaho­gyan eltötetni az este további részét. Foci-Eb, bűnügyi soro­zatok és valóságshow-k között válogathat. Másnap a kollé­gáknak elújságolja: figyelje­tek már, elolvastam ezt a Go­rilla-könyvet. Amelyik be volt tiltva?! - kapják fel a fejüket a munkatársak. Mi derül ki be­lőle? - kérdezik izgatottan. Hát izé - vonja meg a vállát az újdonsült gorillológus -, lop­nak, csalnak, hazudnak, meg ilyenek. Asszem ennyi. Na, akkor inkább megvehetted volna az új Batman-filmet DVD-n - veregeti őt hátba a kolléga -, mert azt eddig is tudtuk hogy lopnak meg csal­nak a politikusok. A Gorilla-botrápy körülbelül fél éve robbant ki, és jó pár hó­napig volt a figyelem közép­pontjában. Azóta az emberek néhányszor összesereglettek a tereken, Mikuláš Dzurinda pedig már nem az SDKÚ elnö­ke. Ennyi történt. Hogy ez jó vagy rossz, azt mindenki maga eldöntheti. Mindenesetre egy biztos: Szlovákia történetének egyik legnagyobb politikai botránya nem tanított meg minket semmire, amit koráb­ban ne tudtunk volna. Abará- tainak ugyanis mindenki szo­kott szívességet tenni, és így működik ez az állami vezetők­nél is. Előbbit szívességnek hívják, utóbbit korrupciónak, ígyműködteka dolgokaz ókorban, a középkorban, és most is. Ahogy Jockey Ewing mondta a tapasztalatlan BoS- bynak: fiam, a politika olyan, mint a földművelés. Ha el aka­rod végezni a munkát, be kell piszkolnodakezed. KOMMENTÁR Simplicity-tündérmese félidőben SZOMBATHY PÁL A kérdés így pontos: utolérte-e a Fidesz az MSZP-t? Hisz nem a baloldal szárnyal - a jobboldal támogatása olvad; így került az MSZP a Fidesz számára politikai látótávolsá­gon belülre a lejtőn. A szocpárt egyelőre a korábbi fideszes ellenzéki moccanatlansági stratégiákat követi: ne csinálj túl sokat, el­lenfeled hibázásaival is öledbe hullhat a siker. Ez a ma­gyar simplicity. A félidős tündérmese: a szocialisták mégnem, a Fidesz már nem érdemli meg a szavazóközönség kitüntető támogatá­sát. Természetesen a még nem eltarthat majdnem örökké, a már nem pedig visszafordítható. De utóbbihoz nem lesz elég mindent cinikusan a karvaly Nemzetközi Valutaalap­ra (IMF) kenni a megállapodás után. (Karácsonyra simpli­city: remek játék, jó ajándék.) Egy hatalom zavarát üzembiztosán jelzi, ha a gyenge kommunikációt okolja gondjaiért. Ilyenkor jönnek a két­ségbeesett vagy éppen ravaszkodó ötletek a figyelemel­terelés szolgálatában: például megszüntetni a pártok ál­lami támogatását vagy előzetes regisztrációhoz kötni a szavazást. (Akkor már miért ne csak az szavazhasson, akinek a választás napján nincs adó- és köztartozása, hm?) Persze ezek sokkal trükkösebb, mert életszagúbb felvetések szegény sarokba szorult Medgyessy néhai népfrontos listájánál. Csak közben Orbán kormányfő is zavarban van, ha oligar­chákról érdeklődnek. Hiába hirdetné tovább kivételes nép a magyar-vízióját, addig se beszéljenek Simicskákról, lesza­vazott Közgép-bizottságról; ne kérdezzen a labancbérenc a barátokról, akiket nemzeti tőkének kötelező hívni. (Gyurcsány és a szoci cégháló bezzeg nem volt magyar, oligarcha volt. Nyelvpolitikai harc a javából a simplicity jegyében.) Nem látni, Orbán mit változtatna a második félidőre a já­tékán; törheti-e bármin a fejét ennyire kicsi táncparketten. Ez nem csak a haragban a vztóggaí-darab, ugyanúgy saját erőcsoportjai tömegvonzása is; egyensúlyozhat felettük, mégis fogságukban van, ami a földbérleti skandallumból jól látszik. Nem Orbán Viktor tölti ki az ideiglenes lakcím- bejelentőket politikai hátországa gazdasági territóriuma­in; ő csak aláírja. Kormányfőnk szemhatárán azonban most a labdarúgó-Eb. Sajnálhatja, hogy egyetlen kispadon sincs ott kedvenc ka­pitánya, Lothar Matthäus, akinél senki sem tudja szívretet- tebb kézzel hallgatni a magyar himnuszt. Elkelnének a jó barátok a magány Eb-aranya helyett. A szerző magyarországi publicista FIGYELŐ Idegenellenes magyarok Minden harmadik ma­gyar felnőtt ellenzi, hogy Magyarország beengedjen menedékkérőket, és maga sem tervez migrációt; min­den tizedik magyar szán­dékozik külföldre költözni, és egyben támogatja a menedékkérők befogadá­sát - derült ki a Tárki Tár­sadalomkutatási Intézet elemzéséből. A Tárki 2012 márciusá­ban végzett kutatása sze­rint a felnőtt lakosság har­mada tekinthető olyannak, aki senkit nem engedne be az országba, és maga sem tervezi, hogy elmenne Ma­gyarországról. Az idei értékek lényegében megegyeznek a tavalyiakkal: 2011-ben az országba mene­kültet be nem engedő és mig- rálni se akaró csoport aránya 29 százalék, míg a migránso­kat befogadó és külföldre köl­tözést egyaránt fontolgató tí­pus aránya 12 százalék volt. Rámutattak, hogy egy­máshoz képest a két típus aránya nagyon eltér a 35 éven aluliak között. A fiatal felnőttekre jel­lemzőbb a beengedő és migráló típus, mint annak ellentéte; a teljes népes­ségben azonban a nem mobil és nem toleráns tí­pus képviselői vannak jóval többen. Társadalmi összetételü­ket vizsgálva azt látni, hogy a fiatal idegenellenes és költözni sem szándéko­zó jellemzően a fiatal kö­zépkorú korosztályba tar­tozik, szakmunkásképzőt végzett alkalmazott, és vi­szonylag ritkábban inter- netezik. Ezzel szemben a fiatal beengedő és migráló a leg­fiatalabbak közé tartozik, tanuló, és gyakran interne- tezik - írták. (MTI)- Nem elég, hogy meg kell mentenünk Spanyolországot?!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents