Új Szó, 2012. június (65. évfolyam, 126-151. szám)
2012-06-12 / 135. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JÚNIUS 12. Kultúra 9 Szakmáról, szervezésről és szeretetről Rakottyay Katalinnal, a HomoDram csoport rendezőjével Hét nap, amely megrengette... Rakottyay Katalin: „Ez volt a HomoDram pályafutásának legjobb fesztiválja" (A szerző felvétele) RÖVIDEN Kiállítás a SPACE Galériában Pozsony. Holnap 18 órakor nyitják meg a SPACE Galériában (Velehradská 7/A) a Middle East Europe című kiállítást, amely a kiállító palesztin, izraeli és közép-kelet-európai művészek munkái által arról a jelenségről próbál képet alkotni, hogy az izraeli-palesztin konfliktust miként fejezik ki művészi megfogalmazásaikban az érintettek és az azt csak közvetve, „közvetített realitással” ismerők, azaz a különféle médiákon keresztül szemlélők. A galéria bemutatóján az is megfigyelhető, hogy a művészeti alkotások mi módon hatnak más kulturális környezetben. A kiállításnak magyar résztvevői is vannak: Mécs Miklós és Fischer Judit, (tb) Elhunyt Pete Cosey dzsesszgitáros London. Hatvannyolc esztendős korában elhunyt Pete Cosey amerikai dzsesszgitáros, aki elsősorban Miles Davis 1970-es évekbeli elektronikus zenei formációjában való közreműködésével vált ismertté. Az 1960-as években Cosey a chicagói Chess Records kiadó stúdiózenészeként dolgozott, és olyan előadókkal zenélt együtt, mint Etta James, Howlin’ Wolf és Muddy Waters. Miles Davist leginkább a dzsesszgitáros kreatív hangzásvilága fogta meg. Cosey szándékosan használt torzító pedált a számokba közbeiktatott zenei frázisoknál, amelyek Davis néhány legkísérletezőbb szellemű albumát, köztük az Agharta, a Pangaea, a Get Up With It és a Dark Magus című korongokat is gazdagították. „Pete hangzása egészen egyedülálló volt - mondta Wendy Oxenhom, a Jazz Foundation of America nevű nonprofit szervezet munkatársa. - Egyszerűen fogta a bluest, a rappet, a dzsesszt, és teljesen új hangzásvilággá gyúrta össze őket.” (MTI) A Madagaszkár veri a Prometheust Los Angeles. A háromdimenziós Madagaszkár 3. állathőseinek kalandjaira többen váltottak jegyet a hétvégén Észak- Amerikában, mint Ridley Scott ugyancsak térhatású Prome- theusánakszörnyeire. ADreamWorks animációs műhelyében született Madagaszkár-sorozat harmadik részére a filmstúdiók előzetes becslése szerint péntektől vasárnapig 60,4 millió dollárért váltottak jegyet az amerikai és kanadai nézők. Ezzel az eredménnyel a családi mozi az észak-amerikai kasszasikerlista élére került. Ebben az epizódban a New York-i otthonuktól messzire kavarodott állathősök, Alex, az oroszlán, Marty, a zebra, Glória, a víziló és Melman, a zsiráf vándorcirkuszt alakítanak. A Prometheus, amelyben az emberiség eredetét keresi egy felfedezőcsapat, a második helyen végzett 50 millió dolláros bevételével. A harmadik helyet a Hófehér és a vadász című modernizált Grimm-mese szerezte meg 23 millió dollárt meghaladó jegyeladással. (MTI) Rocksztárként debütált Tom Cruise Londonban Jön a Mindörökké rock A pozsonyi HomoDram színjátszó csoport díjat nyert a kanadai Liverpool International Theatre Fes- tivalon, az amatőr színjátszók nemzetközi seregszemléjén, ahová előttük csupán két szlovákiai csoportjutott ki, és ahol nekik köszönhetően először hangzott fel magyar szó a színpadon. JUHÁSZ KATALIN A tavalyi Jókai Napok fesztiváldíjas előadását, az Anyád!-at játszották, valószínűleg utoljára. Rakottyay Katalin rendezővel beszélgettünk a siker kulisszatitkairól. Mivel a szervezők az általatok elküldött fotók alapján választották ki ezt az előadást, gyanítom, hogy ezen a fesztiválon különösen fontos a látvány. Igen, elsősorban a „vizuálisan megnyerő” előadásokat keresik, hiszen minden csoport az anyanyelvén játszik. Egyébként DVD-t is kértek, de mivel nekünk nem volt, csak a fotókban bízhattunk. Küldtünk ugyan egy rövid angol nyelvű szinopszist a darabról, az addig elnyert díjak listáját és a rólunk megjelent kritikákat, de azok is magyarul íródtak. Általában tizenkét csoportot válogatnak be a világ minden tájáról, úgyhogy nagy volt az örömünk, amikor megjött a meghívó. Ez azért érdekes, mert a HomoDram nyerte a legjobb színpadi látvány díját. Igen, az elismerés elsősorban a látványtervezőnket, Kovács Nikolettet illeti, aki szerepel is a darabban. A kőkemény realizmust igyekeztünk oldani a szokatlan látványelemekkel. Úgy éreztük, annak ellenére, hogy egy kukkot sem értettek a szövegből, a tartalom is követhető volt a közönség számára, mert a jelenetek többsége eléggé egyértelmű. Az Anyád! egy kortárs lengyel darab, alkoholizmusba és workoholizmusba menekülő nőkről szól, akik anyjukkal is harcot vívnak, őket hibáztatva saját félresiklott életük miatt. Mennyire jelentős ez a fesztivál kanadai viszonylatban? Meglehetősen. 1992 óta kétévente rendezik meg. Talán elég, ha annyit mondok, hogy a díjátadó ünnepségen Új- Skócia állam kormányzója is részt vett, és az egész olyan csillogó volt, mint egy Oscar- gála. A helyszín egy Liverpool nevű csendes kisváros, ahol kétévente mindenki fesztivállázban ég. A tenyerükön hordozzák a csoportokat, minden kívánságukat teljesítik. Lenyűgöző volt az a profizmus, szolgálatkészség és szeretet, amellyel működtetik a rendezvényt. A műszaki gárda, a díszletmunkások, a szervezők, szóval mindenki azért dolgozik, hogy optimális feltételeket teremtsen számunkra. És közben mosolyognak. Ha bárhová menni akartunk, mondjuk a tengerpartra, vagy ebédelni, elég volt telefonálni, és mikrobusz jött értünk. A díszletet, amely egy 3x3x3 méteres fakeret volt, el sem kellett volna szállítanunk sok pénzért, mert, műit utóbb kiderült, a műhelyben elkészítették volna nekünk. Apropó: pénz. Szokatlan módját választottátok az útiköltség előteremtésének. Adománygyűjtést indítottatok az interneten. A szervezők csak a szállást és az étkezést biztosították, így amikor megtudtuk, mennyibe kerülnek a repülőjegyek, már- már lemondtuk a részvételt, hiszen a társulat nullás költség- vetéssel működik. Aztán úgy döntöttünk, megpróbálunk nyilvános gyűjtést szervezni, hátha legalább a költség egy része összejön. Egészen hihetetlen, de alig egy hónap alatt, kisebb-nagyobb adományokból a teljes összeget sikerült összegyűjteni. Rokonok, barátok, de ismeretlenek is küldtek pénzt. Ezúton is mindenkinek köszönjük a segítséget. A többi csoport miből utazott Kanadába? Legtöbbjük állami vagy ön- kormányzati támogatásból. A munkakörülményeik és az anyagi helyzetük összehasonlíthatatlan a miénkkel, nem is kezdem részletezni. Legyen elég annyi, hogy mi voltunk az egyetlen csoport a fesztiválon, amelynek nincs saját színház- terme, sem állandó próbaterme. Nem akarták elhinni, amikor meséltük, hogy az előadás próbái az egyik tagunk lakásán zajlottak. Ennek egyébként főleg az volt az oka, hogy belefáradtunk az állandó „teremkoldulásba”. Hátha most, ezek után jelentkezik valaki, és felajánl nektek egy állandó bázist? Én nem vagyok ennyire optimista. Az előző darabok próbái során mindig más-más helyen húztuk meg magunkat, és minden alkalommal komoly szervezést igényelt, hogy megkapjuk a kulcsot, legyen világítás satöbbi. A körülmények megteremtése több energiát emésztett el, mint maguk a próbák. Ehhez képest az egyik csoport, a németek kaptak a megyétől egy használaton kívüli iskolaépületet, amelyet úgy alakítottak át, ahogy akartak, és komoly repertoárjuk van, évi száz előadással. Szakmai szempontból is nagy volt a különbség a csoportok között? Igen. A kanadaiak például teljesen másképpen gondolkodnak a színjátszásról, mint mi. Túlhangsúlyozott gesztusok, precíz kidolgozottság, semmi lazaság, minimális improvizáció. Mintha nem lélekből jönne a dolog, hanem minden betanult, lekottázott lenne. A texasi csoport már közelebb állt a mi ízlésünkhöz: azt vallják, hogy a színpadon is meg kell élni az érzelmeket ahhoz, hogy a jelenetek működjenek. Az egyiptomiak megint más stílust hoztak, egy brazil bábos pedig olyan egyszemélyes színpadi show-t produkált, amit sosem felejtünk el. Meg is kapta érte a legjobb férfi színész díját. Az értékes díjon kívül mit adott nektek ez a fesztivál? Sokat tanultunk a többiektől, rengeteget beszélgettünk, elemeztük egymás előadásait. És őszinte érdeklődést tapasztaltunk az iránt, amit csinálunk. Szóval mind szakmailag, mind emberileg hasznos és inspirativ volt az a hét nap. Még soha nem tapasztaltunk ekkora érdeklődést, nyitottságot és szeretetet. Nemcsak a csoportok nézték egymás produkcióit, hanem a helyiek is tömegesen jöttek, sőt a másnapi szakmai értékelésekre is kíváncsiak voltak. Kérdezgettek, véleményt mondtak, megállítottak az utcán, még harmadnap is felismertek, integettek. Meghívtak minket a helyi iskolába, hogy tartsunk előadást Szlovákiáról. Helyi családoknál laktunk, úgyhogy megismerhettük az ottani életet. Vendéglátóink úgy bántak velünk, mintha családtagok lennénk. Szóval ez volt a HomoDram pályafutásának legjobb fesztiválja. MT1-TUDÓSÍTÁS London. Rocksztárként debütált Tom Cruise Londonban: a filmszínész Mindörökké rock című új filmjének vasárnapi európai premierjén vonult végig a Leicester Square mozijához vezető vörös szőnyegen. Társaságában jelent meg a díszvetítésen a film további szereplői közül Julianne Hough, Russell Brand, Paul Giamatti és Mary J. Blige is. Cruise a nyolcvanas évek legendás rockénekesét, a tetovált testű, lobogó sörényű, rendszerint félmeztelenül fellépő Stacee Jaxxet alakítja Adam Shankman zenés filmjében, amelyben Alec Baldwin és Catherine Zeta-Jones is feltűnik. „Szeretem a munkámat, és kivételezettnek érzem magam miatta. Mindig is a film volt az álmom, és szeretem, amit csinálok” - jelentette ki Cruise a bemutató előtt arra kérdésre válaszolva, hogy filmsztár vagy rocksztár lenne-e szívesebben. Mint mondta: azért vállalta örömmel a szerepet, mivel Shankman, a Hajlakk rendezője szerinte mindent tud a rockról. A legismertebb nyolcvanas évekbeli rockbandák sikerszámait felvonultató Rock of Ages című musical nyomán forgatott film egy kisvárosi lány (Julianne Hough) és egy nagyvárosi fiú (Diego Boneta) álmáról szól, akik sztárok akarnak lenni. Egy rockklubban szövődő románcukat többek között a Def Leppard, a Foreigner, Bon Jovi és a Pioson zenéje festi alá. Londonban úgy nyilatkozott, azért vállalta örömmel a szerepet, mivel Adam Shankman, a film rendezője mindent tud a rockról (TASR/AP-felvétel) Az előadás egyik jelenete
