Új Szó, 2012. június (65. évfolyam, 126-151. szám)
2012-06-12 / 135. szám, kedd
Vélemény és háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JÚNIUS 12. Tavaly a Marián Kollár vezette orvosszakszervezet felhívására több száz kórházi orvos felmondott Kamarából szakszervezet Bármennyire ésszerű magyarázatot keresek is arra, miként választhatták meg Marián Kollárt, az orvosi szakszervezet volt vezérét a Szlovák Orvosi Kamara elnökévé, nem jut eszembe egyetlen elfogadható érv sem. PÉTERF1SZONYA Legföljebb az, a kongresszusi küldötteket nem érdekelte, hogy a valaha köztiszteletben álló céhszem testület a tagok elsősorban szakmai és erkölcsi érdekvédelmét biztosította, s tevékenységével a hivatás tisztaságát védve építette az orvoskar tekintélyét. Hacsak az nem: azért választották meg a tavalyi orvossztrájk vezérét, mert közeledik a júliusi béremelés időpontja, s noha az államkassza üres, reménykednek abban, kiharcolja a törvényben foglaltakat. Bármilyen módszerekkel... Marián Kollár a rendszerváltás után bele akart kóstolni a nagypolitikába, ami nem sikerült neki. Később tagja volt annak az orvoscsoportnak, amely fizetésemelést követelve a ružinovi kórházban Dzurinda kormányfőhöz vágta fehér köpenyét. Ezt követően, már orvos-szakszervezeti elnökként Fico (első) kormányzása alatt kijelentette, hogy a gazdasági válság miatt lemondanak a béremelésről. Alig van ember, aki ne emlékezne a tavalyi orvossztrájkra, amikor a Marián Kollár vezette orvosszakszervezet felhívására (a kamara szóbeli támogatásával) több száz kórházi orvos felmondott, majd betegállományba vonult, lelkiismeretlenül magára hagyva a betegeket. Iveta Radičová kormánya nem bírta a nyomást, engedett az orvosok követeléseinek, s a kényszerhelyzetben égy rossz, teljesíthetetlen törvényt fogadott el. Noha a béremelésre nem volt fedezet, s a mai napig sincs, az orvosok jutalmazása jelentősen megnövekedett. Mivel az egészségügyi nővérek is „kiharcolták” a magasabb juttatásokat, tovább romlott mind a kórházak, mind az ápolónőket foglalkoztató intézménynek, magánorvosok anyagi helyzete. Képtelenek, nincs miből teljesíteni a követeléseket. A kamara akkori vezetősége is nyomban azt követelte a kormánytól, halassza el a nővérek béremeléséről szóló törvény hatályát addig, amíg az ellátórendszerben lesz elég pénz. Érdekes, az orvosok fizetés- emelésére sem volt fedezet, mégsem utaltak arra, odázzák el a törvény elfogadását. A Szlovák Orvosi Kamara új elnöke ott folytatja, ahol szakszervezeti vezetőként abbahagyta: fő feladata az orvosok érdekeinek és jogos követeléseinek védelme. A kórházi fehérköpenyesek mellett - magánnőgyógyászként - a járóbeteg-rendelést végző orvosokra is gondol, sürgősen pénzforrásokat kell biztosítani a rendelők megfelelő üzemeltetésére. És persze ágál az ápolónők bérének emelése ellen, hiszen a kamara határozatot fogadott el, amelyben arra kéri a parlamentet, a kormányt és az egészségügyi minisztériumot, hogy módosítsák a nővérek fizetését szabályozó törvényt, vegyék figyelembe munkájuk szakmaiságát és nehézségét is. Meglátjuk, milyen lépésekre szánja rá magát a Szlovák Orvosi Kamara, ha Robert Fico (második) kormánya nem teljesíti követelésüket, sőt, rendteremtés jelszóval egy átfogó, a valamennyi egészség- ügyi szakmát érintő bértörvényt fogad el.- Sajnos, a régiónkban több a biciklitolvaj, mint a kerékpárút. (Peter Gossányi rajza) A bajok valódi gyökere Mečiar országlásában rejlik, miatta nem alakult ki működő tőkepiac Rossz és rosszabb megoldás HORBULÁK ZSOLT A miniszterelnök tőkefedezeti pillérhez való viszonyulása mindig is közismert volt. Most azonban úgy tűnik, olyan variánst választhat, amely taccsra teheti a rendszert. Azt nagy eséllyel meg lehetettjósolni, hogy a mai 9-9%- os megosztás az állami és a magánpillér között ingerelni fogja Ficót az utóbbi megcsapolására. Noha külföldi példákkal érvel, ezek sántítanak. Magyarország mellett Írország és Portugália költségvetése is rátette a kezét a megtakarításokra, viszont ezek az országok lényegesen rosszabb helyzetben vannak. Szlovákia, hála istennek, nem áll a csőd szélén. A cseh példa pedig azért billeg, mivel az ottani bevezetés éppen egy válság közepette történik, így ebben a pillanatban érthető, ha a költségvetés szűkmarkú. Ezzel szemben Szlovákiában egy nyolcadik éve működő rendszerre akarnak újabb csapást mérni. Az álságosság és a nyers demagógia igazán abban mutatkozik meg, hogy a nyugdíjprobléma másik megoldási módját, az igazán népszerűtlen nyugdíjkorhatár-emelést áttolná 2016-ra, a következő kormány nyakába varmá. Tekintettel arra, hogy a nyugdíjkérdés általában nem azonnal érinti a lakosságot, egy nyugdíjreform mindig csak a most foglalkoztatottakra vonatkozik, így a magánnyugdíjpénztárakba irányuló befizetések csökkentése miatt inkább szakmai tiltakozásokra lehet számítani. Ezért is bátrabb a kormány, arányait tekintve ezért tervez sokkal nagyobb változtatást, mint az adókulcsok esetében. De az átutalási arányok megváltoztatása mellett egy további veszély is leselkedik a pénztártagokra, mégpedig a nyugdíj- pénztárak államkötvény-vásárlása. Ez a részletkérdésnek látszó tény ugyanis a magánnyugdíjrendszer létrehozását kérdőjelezi meg. A második pillér lényege éppen az, hogy megossza a kockázatot, ne csak az államtól kelljen várni a leendő nyugdíjak kifizetését. Ha a magánrészt államkötvények vagy autópálya-építésre kibocsátott kötvényekbe fektetik, egy államcsőd esetén ugyanúgy elpárolog belőle a tőke, mint az első pillérből. A veszély abban rejlik, hogy az előzetes kijelentések alapján a nyugdíjpénztárak vezetői ebbe hajlandók lennének belemenni. A bajok valódi gyökere Mečiar országlásában rejlik. Mivel miatta nem alakult ki működő tőkepiac, a magánmegtakarítások sem tudnak itthon hasznosulni. A valós gyarapodást biztosító részvényeket csak külföldön lehet megvásárolni. Szinte valamennyi közép- és kelet-európai országgal szemben ez Szlovákia igazi problémája. KOMMENTAR Szlovák-magyar nyelvtabu TOKÁR GÉZA Az utóbbi napokban két népszerű írás is foglalkozott a szlovákiai magyarok nyelvtudásával. Egy, az interneten hirtelen felkapott szlovák blogbejegyzés, amelynek szerzője azt fejtegette a szlovák nagyközönségnek, miért is érthető, hogy a magyarok nincsenek köszönőviszonyban az államnyelvvel, valamint Lampl Zsuzsanna az Új Szóban is megjelent jegyzete arról, hogy a szlováktudás szükséges és adott, a magyarok pedig jórészt rendelkeznek a szükséges készségekkel. Valójában más vonalon mozog a két cikk, méghozzá abban a fontos kérdésben, hogy mit is értünk valójában szlováknyelv-tudáson. A Szlovákiában általános - nagyon káros - értelmezésben ugyanis a nyelvtudásnak mindössze két foka van: valaki vagy tud szlovákul, azaz minden körülmények között képes értelmesen megnyilvánulni, vagy pedig leegyszerűsítve nem tud, mivel néhány élethelyzetben hebeg, esetleg akcentusa van, netán nem tudja, miként hívják államnyelven a fűnyíróalkatrész-szaküzletet. A magyar kisebbség nyelvtudásának színvonala márpedig, fogalmazzunk így, hullámzó. A túlnyomó többség - származzon akár egy színtiszta magyar faluból - egész jól elboldogul egy szlovák üzletben, képes útbaigazítani bárkit államnyelven, vagy röviden össze tudja foglalni, ki ő és honnan jött. Mivel sajnos a szlovákiai magyar társadalomban is eléggé erősen kódolva van a nyelvtudás minimális és maximális értelmezése, ugyanez a réteg jóval kevésbé magabiztos, ha nagyobb, ismeretlen közeg előtt kell megnyilvánulnia, szlovákul kell valamit írásban megfogalmaznia, vagy a beszélgetések során olyan téma merül fel, melyben sok a szokatlan szó. Azaz, a betanult készségek mellett a tökéletes ragozás, a sa-si visszaható formák helyes alkalmazása, vagy a nagyon bő szókincsjut szerephez. Ha valaki ilyen helyzetben is megállja a helyét, az már nagyon jó nyelvkészséget feltételez, esetleg azt, hogy az illető rendszeresen szlovák környezetben mozog. Sokak számára ez a tudás jelenti a kívánatos szintet, ami viszont gond. Méghozzá azért, mert a teljes körű nyelvtudást a magyar iskolák csak kivételes képességű vagy helyzetű (például vegyes házasságban élő, egyik szülőjükkel szlovákul kommunikáló) diákoknak képesek megadni. Gond azért is, mert a Szlovákiában való boldoguláshoz erre a teljes körű nyelvtudásra sok esetben nincs szükség. A félreértelmezés miatt fordulhat viszont elő az, hogy valaki elégségesnek minősíti a magyar közösség nyelvtudását, másnak viszont az a véleménye, hogy a magyarok „nem tudnak szlovákul”. A nyelvoktatás minőségéről szóló vitának így nemcsak szakmai, hanem társadalmi vetülete is van. Legalább annyira fontos, hogy a közösség is tisztában legyen azzal, milyen szintű tudás várható el egy magyartól, aki idegen nyelvként tanulj a a szlovákot, mint a tanárok által tanított valós ismereteknek. A szlováknyelv-tudás érték. A társadalom egy komoly rétegének szemében viszont nem az, ha nem tökéletes, sőt, a szégyenkezés forrása. Amíg pedig a maximalizmusra törekszik mindenki, addig tulajdonképpen okkal érezhetik úgy az aggódó magyar szülők, hogy gyermekük boldogulásához a szlovák iskolára van szükség. A szerző a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala szóvivője TALLÓZÓ FRANCIA SAITÓ A francia nemzetgyűlési választások első fordulójában a választók megerősítették az egy hónappal ezelőtt megválasztott Francois Hollandé államfőt- írta több francia napilap. A sajtó egy része üdvözölte a baloldali sikert, míg mások az alacsony részvételre és a kétpólusú rendszerben a kis pártok felmorzsolódására hívták fel a figyelmet. A Libér- ation szerint a baloldal egyértelműen megerősödött, és a Szocialista Párt - amely önmagában közel 35 százalékot ért el -, képes lesz egyedül megszerezni a második fordulóban az abszolút többséget. A baloldali lap arra hívta fel a figyelmet, hogy a választók értékelték, megválasztása óta Hollandé „nem okozott csalódást”, „népszerűsége nem csökkent” és egyelőre „szigorúan betartja a választási ígéreteit”. A kommunista L'Humanité is úgy látja, a választók megerősítették az elnökválasztás eredményét azzal, hogy a szocialista jelölteket olyan helyzetbe hozták az első fordulóban, hogy azok képesek lesznek a leköszönő jobboldali képviselőket jövő vasárnap legyőzni. A kétpólusú választási rendszerben a radikális Baloldali Front rosszabbul szerepelt, mint az elnökválasztáson. (MTI)
