Új Szó, 2012. június (65. évfolyam, 126-151. szám)

2012-06-09 / 133. szám, szombat

13. oldal 2012. június 9., szombat, 6. évfolyam, 23. szám II. Erzsébet uralkodása számokban Búi Van Vui végül mindössze három hónapig élt a szép új házban, amelyet két lányának köszön­hetett: mindketten dél-koreai férfival kötöttek házassá­got. A torokrákban szenvedő apa élete végéhez közeledve papírcetlikre írt üze­netekben sürgette a vállalkozót az építke­zés mielőbbi befe­jezésére, mert már nem tudott beszélni. csak. Ez az ember nyilvánvalóan szegény.” A szülők mindazonáltal több mint 100 dollárt kaptak havonta negye­dik lányuktól, illetve az ő koreai férjétől. A húg a férfi pénzét meg­fejelte részidős munkában szerzett saját keresetének egy részével is, biztosítva az új ház 20 ezer dollárral egyenértékű árának felét. A többit úgy szedték össze, hogy a család földet adott el. Nguyen asszony szerint férjének sovány jövedelme nem lett volna elég a ház felhúzásához. Búi előbb földművesként, majd rakodómun­kásként dolgozott, homokzsákot és követ cipelt a helyi kikötőben, ezzel havi 120 dollárnak megfelelő összeget keresett. ,A férjemnek nagyon nehéz volt az élete. Még gyerekként elvesztet­te a szüleit. Mindig szegény volt. Mire gyermekeink segíteni tudtak nekünk, meghalt” - mesélte az özvegy, aki az „amerikai háború” r> Már nem tudott felmenni második emeleti szobájába, ahonnan a környező rizsfóldekben szokott gyönyörködni.- így nevezik az ázsiai országban a vietnami háborút — idején ismer­kedett meg későbbi férjével. A férfi katona volt, ő pedig a női milícia tagja. Mivel két évvel idősebb volt Búinál, a rokonok elől eltitkol­ták tényleges életkorukat, amikor 1974-ben összeházasodtak. A fiatal vietnami nők körében gyakori, hogy olyan, idősebb koreai férfiakhoz kötik sorsukat, akik alacsonyabb jövedelmük vagy korábbi házasságaik miatt nehezen találnak maguknak koreai feleséget ^ (Fotó: Lon&Queta) A masszív kétszintes ház mellett eltörpül a mellette lévő beton­kocka, amely negyed századon át a család otthona volt. Az új épület elegáns vörös cserepes teteje messziről lát­ható az észak-vietnami Haiphong kikötővároshoz közel fekvő falusi körzetben - jóval a földutak, rizses parcellák és banánpálmák fölé ma­gasodik. „Mindig egy ilyen házról álmod­tunk” - idézte Búi özvegyének, a 60 éves Nguyen Ihi Nguyetnek a szavait a The New York Times című amerikai lap. Sok más vietna­mihoz hasonlóan a két idős ember lányaik házasságának köszönhető­en valósíthatta meg álmát. A két lány, aki maga is jobb életre vágyott és jó konfuciánusként szü­lein is segíteni próbált, dél-koreai férfihoz ment férjhez, és kivándo­rolt Dél-Koreába. A pénz, amelyet - másokkal egyetemben - ott ke­resnek, és rendszeresen hazautal­nak rokonaiknak, gyakran hivalko­dó új házak formájában ölt testet. A fiatal vietnami nők körében gya­kori, hogy olyan, idősebb koreai férfiakhoz kötik sorsukat, akik ala­csonyabb jövedelmük vagy korábbi házasságaik miatt nehezen találnak maguknak koreai feleséget. Kö­vetkezésképpen Dél-Koreában jól megy a házasságközvetítőknek, az ügynökségek számos körutat szer­veznek Vietnamba és más környe­ző fejlődő országokba a párkereső férfiak számára, akik aztán sietős találkozókon próbálnak feleséget választani maguknak. A néhai Búi Van Vui harmadik lá­nya, az akkor 22 éves Búi Thi Thuy 2007-ben egy ilyen találkozón ismerkedett meg későbbi férjével, Kim Te Góval, egy ötvenes éveiben járó özvegy almatermesztővel. A Szerencsés Gillagzat nevű hanoi karaokebárban a vőlegényjelöltek­kel szervezett találkozóra megjelent Vietnami álmok tizenkét fiatal nő közül kezdetben senkinek sem keltette fel a figyel­mét a férfi. De aztán az almater­mesztő előállt egy ajánlattal: havi száz dollárt küld - ígérte - jövendő felesége szüleinek. Ekkor Búi Thi Thuy és két másik lány is jelent­kezett. Kim Thi Thuyt választotta. Egy dél-koreai kisvárosban telepedtek le, ahol az asszony egy év múlva gyereket is szült neki; tavaly azon­ban elváltak. Thi Thuy ma Szöul­ban él húgával, aki szintén egy dél­koreaival házasodott össze. A 2007-ben Hanoiban megtartott esküvőn Búi édesapja nem tudta eltitkolni fájdalmát amiatt, hogy lányának férje vele egyidős. Kim ennek láttán azzal próbálta meg­vigasztalni, hogy emlékeztette az általa küldendő havi 100 dollárra. „Persze nem tartotta be ígéretét - mondta volt vejéről Nguyen asszony. - Házasságuk négy éve alatt összesen 880 dollárt küldött Egy fiuk és négy lányuk született. A harmadik lány, Thi Thuy volt az apa kedvence, ő volt a legkedve­sebb és a legszorgalmasabb. „Négy lányom van, de minden munkát ő végzett el a többi helyett is” - idéz­te fel. Amikor a két lány Dél-Koreába került, a család belevágott a ház­építésbe. „Tenni akartunk valamit a szüléinkért” - magyarázta Thi Thuy telefonon az amerikai lapnak. Ám nem sokkal azután, hogy a kivitelező elkészült a ház alapozá­sával, kiderült, hogy a családfőnek torokrákja van. A 160 kilométerre lévő Hanoiban, a fővárosban ka­pott kezelést, de állapota nem ja­vult, ezért hazaküldték. Ekkor minden megmaradt ener­giáját az építkezésnek szentelte, kiválasztotta a tetőcserepet, intéz­kedett az ajtók méretéről, bőví­tette az eredeti tervekhez képest. Élete utolsó három hónapjában már olyan gyenge volt, hogy nem tudott felmenni második emeleti szobájába, ahonnan a környező rizsföldekben szokott gyönyör­ködni. Végül már nem volt képes beszélni sem, még a kedvenc lá­nyával sem tudott szót váltani, aki betegségének hírére hazautazott vietnami szülőfalujába, ahol már állt az új ház. A férfi temetésén nyolc, egyenru­hát viselő egykori bajtárs vitte a koporsót. A gyászszertartás után a lány visszatért Dél-Koreába, de az új ház közelében családja fenntart számára egy kis parcellát. „Ha majd a gyereke felnő, Thi Thuy talán hazatér, hogy itt éljen” - jegyezte meg az özvegy a nagy­szobában, a férje emlékének szen­telt házi oltár előtt. A Búi Van Vuit megörökítő fény­képet, amelyen egyenruhában lát­ható, tömjén rudacskák és virágok veszik körül. A buddhista hagyo­mánynak megfelelően a fotó elé a túlvilági utazás szempontjából hasznos dolgokat helyeztek el az oltáron. Italt, cigarettát, gyümöl­csöt, továbbá aranyat jelképező sárga papírt és néhány, manapság Vietnamban igen népszerű áldo­zati tárgyat is: hamis százdolláro­sok kötegeit... (MTI-Press)

Next

/
Thumbnails
Contents