Új Szó, 2012. június (65. évfolyam, 126-151. szám)
2012-06-06 / 130. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JÚNIUS 6. Vélemény És háttér 5 Az ellenzék konstruktivitása a Fico-kormány által felvett kommunikációs stílusból adódik Felpörgő ellenzék: mit lép Fico? A Smer második kormányzásának viszonylag álmos első hónapjai után felpörögni ígérkeznek az események a szlovák parlamentben. A Fico- kormány által kilátásba helyezett intézkedések végre konkrét kritikai lehetőségekhez juttatták az ellenzék pártjait, akik óriási lendülettel vetették bele magukat az ellenjavaslatok kidolgozásába. RAVASZ ÁBEL Ebben a lendületben nincs semmi meglepő, hiszen a jobboldali pártok kormányuk bukása és a választási eredmények miatti átrendeződés óta egy nagyon kiegyenlített, egymással versengő masszában találták magukat. A Radičová-kormányt alkotó négyes koalíció mindegyik tagjára jellemzőek a belső átszervezések, a politikai profil letisz- tázása és a vetekedés a média figyelméért. Éppen ez utóbbi, azaz a közbeszédben való jelenlét fenntartásának igénye az, ami az alternatív törvényi megoldások dömpingjének legfontosabb forrása. A nyomást tovább növeli az Egyszerű Emberek jelenléte. Aztán ott van az a tényező, hogy a kampány során a jobboldali pártok elsősorban defenzívában • voltak, saját ügyeikkel voltak elfoglalva, a Smer elképzeléseiről pedig kevés szó esett. Fico ezúttal nem került bele egy olyan ígéretspirálba, amelynek részeit most számon lehetne kérni tőle. Éppen ezért azok a tervek, amelyeket a Smer az elmúlt hetekben jelentett be, hosszú idő után az első olyan megfogható elemeket jelentik a párt stratégiájában, amelyekre konkrét, a megszokott „gonosz Fico - kommunista Fico” szellemi szintet meghaladó kritikát lehet (és kell) építeni. Harmadrészt pedig az ellenzék (egyébként abszolút üdvözlendő) konstruktivitása jelentős részben a Fico-kormány által felvett kommunikációs stílusból adódik. Bár változadanul fenntartom, hogy a „mérsékelt Fico” jelenlegi imázsa csupán egy a lehetséges és pragmatikusan változó állarcok közül, pillanatnyilag ez a visszafogott kormányzati kommunikációs környezet az, amellyel szemben az ellenzéknek tennie kell. Az ellenségeskedés ellenségeskedést szül - az első Fico-kormány (sokszor ráadásul feleslegesen) konfrontativ stílusa felpörgette a politikai viták tempóját, és agresszívvé tette a ciklust lezáró választási kampányt is. Ezzel szemben a Smer jelenleg magára erőltetett béketűrése az ellenzéket is a konstruktivitás szerepének vállalásába kényszeríti. Bár a jelenlegi viták a megszokott dübörgő csatazajok helyett inkább a billentyűzetek kattogása mellett zajlanak, nem azt jelenti, hogy ezek kevésbé fontos vagy érdekes összecsapások lennének. A Fico-kormány javaslatai között olyan hatalmas horderejű döntések is szerepelnek, mint a nyugdíjrendszer második pillérének leépítése és az egykulcsos adó megváltoztatása. Az ellenzéki javaslatdöm- ping egy kérdés eldöntésére minimum alkalmas lesz. Ha a Smer egyöntetűen lesöpri ezeket a javaslatokat az asztalról, akkor a konszenzuskereső kormány imázsát egyben ki is dobhatja a kukába. Ha viszont közülük legalább néhány átjut a parlament rostáján, érdemes lesz az eddigieknél egy árnyalattal komolyabban venni a kormány mérsékeltségre való törekvését. Állítólag a Bermuda-háromszögben születtünk, ahol rövidesen eltűnnek a gimnáziumok és az egyetemek. (Peter Gossónyi rajza) JEGYZET Ismétlés VERES ISTVÁN ■ Tíz-húsz évvel ezelőtt szinte naponta sugározták a tévék a pár nappal korábban lejátszott, sikeres filmek ismétléseit. Volt rájuk igény, mivel a tévé sokaknál újdonság volt, csakúgy, mint a jó filmek. Manapság már mindenki azt tölt le az internetről, amit akar, az ismétlésekkel csak néhány kábelcsatorna fárasztja nézőit. Na meg a magyarországi politikusok. Aki azt hitte, hogy a 2009 augusztusában lejátszódott, Sólyom László kontra Szlovákia nevű diplomáciai horrorvígjáték nem ismételhető meg, az tévedett. A főbb jeleneteket épp tegnap forgatták Erdélyben, a főszerepben Kövér László magyar házelnökkel. Kövér a volt magyar államfőhöz hasonlóan úgy kívánta le- gitimizálni nem kívánatos ha- tuma vizitjét, hogy kijelentette: nem közjogi méltóságként, hanem magánemberként fog megjelenni Románia magyarok lakta területein. Jöjjön nyugodtan bármikor, csak ne most, az önkormányzati választások előtt néhány nappal, javasolta neki a román parlament alsó és felső házának elnöke hétfőn egy levélben, és ne avatkozzon a kampányba. Kövér erre visszaírta, amit Sólyom is annak idején: uniós polgárként jön, nem államvezetőként. A dolog azért szomorú, mert ez az érvelés már 2009-ben is sántított, és az Európai Bíróság idén márciusban kiadott főtanácsnoki véleménye szerint nincs olyan, hogy egy közjogi méltóság gondol egyet, és egy feszült diplomáciai helyzetben kitalálja, hogy ő magánember, és megy, ahová akar. Magánemberként elmehet az unokahúga lakodalmába vagy a Kozármisleny-Tiszakécske barátságos focimeccsre, de a Magyarország-Románia válogatott focimeccsre már nem mehet el magánemberként, mert ő közjogi méltóság, akinek viselkedését a kétoldalú kapcsolatokban egy nemzetközileg elfogadott szabály- rendszer keretei közé kell szorítani. Sólyom 2009-es komáromi látogatásánál persze a szlovák fél hozzáállása sem volt kóser, de a magyar államfő magánemberként való prezentálása egyértelműen szerencsétlen volt. Most pedig ott tartunk, hogy Magyarország ugyanazt a hibát követi el, mint három éve. Ha már a múlt sérelmeit nem tudják (tudjuk) feldolgozni, legalább a múlt hibáit nem kellene újra és újra megismételni. Mert ez az efféle ismétlés már nemcsak unalmas, hanem kínos is. KOMMENTAR Papírzacskó-durranás NAGY IVÁN ZSOLT Olyan eredménnyel állt elő múlt héten a Tárki közvélemény-kutató, amely az országban történtek alapján teljesen nyilvánvalónak tűnne, a preferenciamérési előzmények közül azonban egy sem vetítette előre. Az adatsor így aztán kisebb politikai papírzsacskóként pukkant bele a közéletbe: hosszú-hosszú ideje először az MSZP gyakorlatilag egy szintre került a Fidesszel, mindössze egy százalékkal maradva el a kormányzó/uralkodó párttól. Tekintve az említett előzményeket, a hírnek egyjózan és okos szocialista pártban hang- és fénygránáthoz hasonló pánikot kellene okoznia. Ebben ugyanis nekik a vüágon semmi szerepük nincs, ha csak az nem, amit a fideszesek is előszeretettel mondanak, hogy tudniillik olyan állapotokat hagytak maguk után 2010-ben, ahonnan mindenkinek megszorítani kellett volna, és ez is történt, még akkor is, ha Orbán Viktor és kerékasztalának lovagjai folyamatosan ennek ellenkezőjével etetik a népet. Nyilván nem csak ezért csökkent a Fidesz népszerűsége. Megszorítanak ők már azóta, hogy hatalomra kerültek, mégis népszerűek voltak. (Ráadásul távolról sem egyértelmű, hogy ugyanez az eredmény jön ki egy hónap múlva is.) Sokkal valószínűbb, hogy lassan azért az igazi fanatikusokat leszámítva mindenki felismeri a kormány cinikus, önmaguknak és barátaiknak kedvező, álságos és kártékony politikáját, amelynek következtében mára a felnőtt lakosság ötödé kivándorolna. Soha ennyien nem gondolták ezt így. És közben - hogy csak egy példát mondjunk - az állam mintegy száz- milliárd forintnyit akar (és nyüván fog) stadionépítésre költeni. De beszélhetnénk nyüas írók újratemetésére, méteres alkotmányos nyomtatására költött pénzről, vagy akár 150 milliós lakás megvásárlásáról egy bukott államfőnek. Ez így, együtt, már régen kicsap minden pofátlanság-detektort, és bőven elegendő a népszerűségvesztéshez. Csakhogy mindezekhez hozzátartozik az is, hogy akik csak mostanra ábrándultak ki, viszonylag könnyen vissza is csábíthatok. Elég hozzá néhány kisebb gesztus, némi enyhítés a gazdaságban, és ha nem teszik is ki otthon a falra Orbán képét (bár nyilván jólesne neki), de az MSZP-hez sem fordulnak. Ez tehát a szocialisták drámája: semmit sem tettek le az asztalra ezért a támogatásért, és ha most elhiszik, hogy így is ennyire szeretik őket, akkor jó eséllyel nem is fognak. (Amúgy is erősen kétséges, hogy ezzel a vezetéssel, ezzel a gárdával bármire képesek lennének.) Akkor meg úgy megveri őket 2014-ben is a Fidesz, hogy csakúgy nyekkennek, és közben csak néznek bután, és nem értik, mi történt, hiszen ők már a fél távnál felzárkóztak. A szerző magyarországi publicista TALLÓZÓ LE FIGARO A két ország közti feszültségek csillapítására utazott Berlinbe az új francia külügymi- niszter-írta a Le Figaro francia napilap. Laurent Fabius hétfői németországi tárgyalásai után meggyőződését fejezte ki, hogy lehetséges a két vezetés nézőpontjának közelítése. Fontosnak nevezte, hogy megőrizzék a francia-német „dinamikát”, különösen az eu- rózóna válsága idején. Fabius kijelentéseit azért is övezte nagy figyelem, mert Berlin és Párizs között megszaporodtak a vitás kérdések Francois Hollandé francia elnök hatalomra jutása óta. A legutolsó Hollandé múlt heti kijelentése volt, amikor felvetette egy szíriai katonai beavatkozás lehetőségét. Erre Németországban mind a kormány, mind az ellenzék érzékenyen reagált, 201L márciusában ugyanis Franciaország sürgetésére fogadta el az ENSZ Biztonsági Tanácsa azt a határozatot, amely engedélyezte a líbiai nemzetközi katonai akciót, és mivel Berlin tartózkodott, Németország elszigetelődött szövetségeseitől. A német vezetés most ismét attól tart, hogy Párizs, a többiekkel nem törődve, saját játszmába kezd - írta a lap. A kétségek csillapítására Fabius hangsúlyozta, hogy bármiféle akcióra csak az ENSZ keretein belül kerülhet sor. Hozzátette: a Biztonsági Tanácsban nehezen lehet dűlőre jutni, mert az oroszok és a kínaiak korábban ellenezték a különbözőjavaslatokat. Mindenesetre Fabius szerint a szír rezsim meg fog bukni bűnei miatt. Guido Westerwelle német külügyminiszter azt mondta, a német kormány „száz százalékban” osztja a francia elnök múlt heti felháborodását. Német diplomaták szerint a ku- lisszákmögött az orosz vezetés is elismeri, hogy a damaszkuszi rezsim „túl messzire ment”. A berlini kormány azt állítj a, Szíria ügyében közelebb áll Párizshoz, mint Moszkvához, és megpróbálja meggyőzni az oroszokat és a kínaiakat: ne támogassák tovább a szír vezetést. (MTI)
