Új Szó, 2012. május (65. évfolyam, 101-125. szám)

2012-05-05 / 104. szám, szombat

20 Szalon ÚJ SZÓ 2012. MÁJUS 5. www.ujszo.com Pimientai csendélet Gyülekezik a gyerekhad a pimientai templom lépcsőjén (A szerző felvételei) (Folytatás az előző oldalról) öreg által beszélt tawahka nyel­ven mondja a kamerába: segít­setek, hogy népünk, nyelvünk, kultúránk fennmaradhasson. Emberek az Asanbusnán A minden mozzanatában a természethez kötődő életmód megfigyelése mellett expedíci­ónk azt a célt tűzte ki maga elé, hogy megmássza a Honduras és Nicaragua határvidékén hú­zódó Colón-, azaz Kolumbusz- hegység legmagasabbnak vélt csúcsát, a Cerro Quemadót. Az indiánok Asanbusnának neve­zik a Patuca fölé magasló or­mot, ami annyit tesz: leégett csúcs. Meggyőződésük, hogy az Asanbusna vulkán, a száraz évszak végén ugyanis csúcsa gyakorta lángba borul. Ennek az elméletnek némileg ellent­mond a tény, hogy fiatal mész­kőhegységről van szó, de jobb, ha megnézi az ember... Március 20-án veselkedünk neki a túlparti vadonnak; mintegy húszpercnyi pipanté- zás után érjük el a folyó fölött magasló hegy lábát, majd meg­felelő táborhely után nézünk. 180 méteres tengerszint fölötti magasságban alakítjuk ki bázi­sunkat, majd újabb lendületet veszünk, s víztározó tartálya­inkkal 470 méteres magasságig hatolunk a sűrű erdőben. Miért van erre szükség? Azért, mert az alaptábortól följebb vízre aligha számíthatunk. Egy feledhetetlen éjszakát töltünk a vadonban - máig sem tudjuk, miféle élőlények sur­rantak ide-oda a függőágyaink alatt -, majd másnap reggel csúcshódításra indulunk. 500 méteres magasság fölött a terep szinte függőlegessé válik - a la­za humusz kiömlik a lábunk alól, a sziklák kilazulnak, az esőerdő összeborul fölöttünk, s olykor valóban úgy tűnik: nincs tovább. Indián barátunk azon­ban mindig tudja, hová kell csapni a macsetével, így mint­egy ötórányi kapaszkodás után (óránként alig 125 méter szint- különbséget tudunk leküzdeni, s ez sokat elárul a terepviszo­nyokról), pontban délben ott állunk az Asanbusna 804 méte­res tengerszint fölötti magas­ságba szökő csúcsán. Ember itt előttünk még nem járt, a térké­pek sem jelölik - így az általunk mért érték az egyetlen, amely a csúcs magasságáról rendelke­zésre áll. Az átforrósodott kő­tömbökön ülve olyan látvány tárul elénk, amelyet sokért nem adnánk: esőerdő borította he­gyek körös-körül, ameddig csak a szem ellát. Nincs ehhez fogható. Tawahka lányok a vasárnapi szentmisén Miszkítók között Feledhetetlen napokat töl­tünk Pimientában, a miszkító indiánok falujában, ahol bar­langkutatókká lépünk elő. A miszkítók körében tartja magát a legenda, hogy a tér­ségben található néhány üreg, amelyek ősi barlangrajzokat rejtenek. Hogy hol, merre kell ezeket keresni, persze senki sem tudja; azt viszont tényként kezelik, hogy léteznek. Űjfent nekivágunk hát a vadonnak, s el is érünk egy hegyhez, mely­nek lábánál több üreg is nyílik. Az egyik bejáratánál csontokat találunk, ami akár arról is árul­kodhat, hogy a barlangban ja­guár ütött tanyát, ezért biztatni kezdjük indián kísérőnket, hogy menjen előre lőfegyver­rel. Valahogy nem töri magát a kétes babérokért, ezért impro­vizálunk - macsetét és ldhe- gyezett karót szegezünk, s be­hatolunk. Négy üreget sikerül így bejárnunk, közülük kettő egybenyílik. A térformák gaz­dagságát tekintve egyik sem veheti fel a versenyt a hazai cseppkőbarlangokkal, állatvi­láguk azonban jóval gazda­gabb. Ha jaguárt nem is, de ujj­nyi svábokat, pazar színezetű pillangókat, valamint gyü­mölcsevő denevérek hadát si­kerül felvernünk. Néhány száz méterre tehető az általunk fel­tártjáratok hossza; barlangraj­zokat nem találunk. Ennyi hát dióhéjban a ta- wahkák és miszkítók földjén tett látogatásunk mértékegy­ségekben kifejezhető eredmé­nye. Ami ezen túlmutat, az an­nak a megtapasztalása, hogy létezik a valóságnak egy másik természete, amely még élhető, még emberi. Egyelőre. A Vándorláss Tawahka 2012 Expedíció résztvevői ♦ Kovács Zoltán, Alsószeli ♦ Lőrincz Adrián, Dunaszerdahely ♦ Markó Gyula, Alsószeli ♦ Máris Iván, Dunaszerdahely ♦ Nagy Endre, Budapest ♦ Posta Tibor, Veresegyház MP120301 Tawahka lány háncsból készült népviseletben, tunóban POSTOVA BANKA Szerkeszti: Csanda Gábor. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com SZALON

Next

/
Thumbnails
Contents