Új Szó, 2012. május (65. évfolyam, 101-125. szám)

2012-05-05 / 104. szám, szombat

SZALON 2012. május 5., szombat 6. évfolyam, 18. szám IRODALOM A SZALONBAN Monoszlóy Dezső (Budapest, 1923 - Becs, 2012) (Somogyi Tibor felvétele) Lepentyű MONOSZLÓY DEZSŐ Bobokénak is van kék köve, elég jó formájú, de az enyém nagyobb és szebb. A rejtekhe­lyünk közelében találtam, ma azonban nem ott játszunk, ha­nem az udvarunkon. Bobóka előttem térdel a füvön, kövér kezeivel tapsikol, s a bokrok fe­lé mutogat.- Lepentyű - sikoltozza. - Lepentyű. Odanézek, s látom, hogy vi­lágító potrohú szentjánosboga­rak szálltak oda.- Szentjánosbogarak - mon­dom.- Nem szentjánosbogarak, lepentyűk - ellenkezik Bobóka. Mit magyarázzak neki, leg­szívesebben fejbe vágnám, de azzal is csak magamnak árta­nék, beárulna a szüleinek, s vagy azok képelnének fel, vagy az én szüleim. Azt mondanák, a kisfiúnak lovagiasnak kell len­nie a kislányokkal szemben. Tulajdonképpen miért is ját­szom Bobokéval? Tegnap is ve­le játszottam, tegnapelőtt is, már hetek óta együtt járjuk a környéket, a rejtekhelyünkre is kettesben találtunk. Ahogy most a szeplős arcába bámu­lok, amely úgy néz ki, mintha mindig vigyorogna, érthetet­len, hogy eddig kibírtam. Az bizonyos, hogy többet nem ját­szom vele. A palacsinták és a fánk elásása is az ő ötlete volt. Utálom Bobókát. Érdekes, pár nappal ezelőtt még nem utál­tam. Akkor fedeztük fel azon az elhagyatott telken a kutat. Kis­sé elbillent deszkafedél takarta be, így azt is feltételezhettük, kincsesbánya van alatta. Elég nehezen jutottam le a feneké­re. Persze Bobóka nem mert ve­lem jönni, ő csak a kút széléről leselkedett utánam. Kiszáradt, beomlott kút volt, körülbelül négy méter mélységű. Ha Bo­bóka nem segít, egyedül nem is kapaszkodom vissza. A kút fe­nekén kifehéredett koponyát találtam, ürgéé vagy patkányé lehetett. Bobóka rögtön kije­lentette, ez lesz ezentúl a rej­tekhelyünk, s gyűjtsünk ide elemózsiát, hogyha Világgá mennénk, vagy más okból el­lenségek elől kellene menekül­ni, legyen tartalékunk. Másnap két lekváros palacsintát hozott hazulról. Az ebédjéből tette fél­re. Mondtam, együk meg. Nem, mondta, ezt most elássuk a kútba. Másnap én is hoztam fánkot, azt is elástuk. Ilyen hü­lye ez a Bobóka. És a tetejében még kényeztetik is. Milyen hercig kis boszorkány vagy, eszem a lelkedet, Uyeneket mondnak neki. Engem bezzeg nem kényeztet senki. A szüleim tegnap a városba utaztak, s itt hagytak egyedül. Azt mondták, elég nagy fiú vagy, megleszel magad is. Pedig még tízéves se vagyok. Ilyen nagy legény már nem fél, magyarázta apa. Két nap az egész, addig Erzsi néni­éknél fogsz kosztolni, mi már mindent megbeszéltünk. Erzsi nénit is utálom. Erzsi néni Bo­bóka mamája. Nekem adja mindig a kisebbik zsíros kenye­ret, pedig én vagyok a na­gyobb. Torkig vagyok az egésszel. Félni azonban nem félek, a padlásra is fel merek menni.- Bobóka, menjünk a rejtek­helyünkre.- Ma ne, ott nincsenek lepentyűk.- Jó - legyintek -, hát akkor itt maradsz. Jobb is, ha egyedül megyek. Tegnap este valami ti­tokzatos dolgot láttam a tót­ban, ha együtt mennénk, téged is be kellene avatni a dologba, és te még kicsi vagy hozzá, szia. Lassan lépegetek, világos, hogyjön utánam. Akúthoz már egyszerre érkezünk.- Hol van? - suttogja Bobóka.-Lenn, a fenekén.- Nem harap?- Tudtam, hogy jobb, ha nem avatlak be, legokosabb, ha hazamész.- Én is meg akarom nézni.- És nem mondod el senki­nek?-Becsszó.- Na rendben van, akkor le­engedlek.- De nehogy elengedd a ke­zem, amíg meg nem kapaszko­dom a kiálló téglában! Erre nem válaszolok. Elhú­zom a deszkafedőt. Bobóka nagy ügyetlenül a kút széléhez mászik. Mindkét kezével belém kapaszkodik ahelyett, hogy az egyikkel a kút szélét fogná.- Semmit se látok - nyafogja.- Nem baj, most már nyu­godtan leugorhatsz - biztatom. Puffanó hangot hallat, de nem üthette meg nagyon ma­gát, mert akkor bőgne.- Sötét van - nyávogja -, sö­tét.- Lesz még sötétebb is - füttyentek vidámat, és vissza­igazítom a kút fedelét. Szökellve indulok hazafelé. Ezt az ösvényt nem ismeri sen­ki, a tótunkat se. Bobóka ked­vére nyávoghat, nem hallják mások, legfeljebb a vakondo­kok. Ha hazaérek, nem csukom be magam mögött az ajtót, és elbújok a padlásunkon. Ha Er­zsiké néniék keresnének, nem akadnak rám. Ha becsuknám az ajtót, zörgetnének, rám is törnék az ajtót, s végül kitalál­nák, hogy valahol a házban bújtam el. A pincében és a pad­láson is keresnének. Ez nem lenne bölcs dolog. Vajon med­dig búja Bobóka étlen-szomjan a tót fenekén? Igaz, van ott el­ásott palacsinta meg fánk, de azt már nem lehet megenni, és meg se találja a sötétben. Ha Bobóka meghal, felkerül a mennyországba, mert állítólag a kisgyerekek mind odajutnak. S akkor a Jóisten végre meg­magyarázza neki, hogy nem lepentyűk, hanem szentjános­bogarak csillognak a bokrokon. SZALON-ELOZETES Ki a magyar? Mi, magyarok az elmúlt húsz évben 108 831-el lettünkkeve- sebben Szlovákiában. Riasztó adat. A Szlovákiai Magyarok Ke­rékasztala a www.kereksztal.org honlapján és a fácebookos oldalán, együttműködve az Új Szó Szalon mellékletével széles körű vitát kezdeményez a népszámlás eredményeiről és a jö­vőnket érintő kitörési lehetőségekről. Az elkövetkező hetekben szombatonként elemző írások jelennek majd meg arról, ho­gyan értelmezhető az új viszonyok között a szlovákiai magya­rok identitása. Érdemes-e magyamaklenni Szlovákiában? (Ha nem, akkor miért nem?) Mit jelent a kettős vagy a több identi­tás? Érték-e számunkra a kultúránk, a nyelvünk? Kirekesztő vagy befogadó, nyitott vagy bezárkózó közösség-e a szlovákiai magyar? Tehát: Ki a magyar? A népszámlálási adatok arra hi­tének, nyíltan szembe kell néznünk a közösségünk jövőjét meghatározó kérdésekkel. A véleményeket olvassák a Kerekasztal honlapján, a face- bookon és az Új Szó szombati számának Szalon mellékleté­ben. A sorozat első szövegét május 12-én közöljük. Szerdán került sor a Komáromi Szalon újabb beszélgetőestjére, a meghívott vendég ezúttal Szigeti László, a Kalligram Kiadó igazgatója volt, akit Sánta Szilárd irodalomtörténész és Gazdag József újságíró kérdezett a kisebbségi kultúráról, az értelmiség szerepéről és a könyv jövőjéről. Az interjú rövidített változatátjövő szombaton a Szalonban olvashatják. (Molnár Mónika felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents