Új Szó, 2012. május (65. évfolyam, 101-125. szám)
2012-05-31 / 125. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. MÁJUS 31. Kultúra 9 RÖVIDEM Kiszivárgott Koltay Gábor pályázata Budapest. Ma kiderül, ki nyeri a szombathelyi Weöres Sándor Színház igazgatói pályázatát. A szakmai bizottság Jordán Tamás mellett voksolt, ő és Dömötör Tamás nyilvánosságra hozta pályázatának szövegét. A harmadik aspiráns, Koltay Gábor filmrendező pályázatát a nyugat.hu megszerezte és közzétette. Koltay a történelmi és bibliai témájú darabok hiányát és fontosságát ecseteli, és nagyobb hangsúlyt fektetne olyan klasszikus szerzők műveinek bemutatására is, mint Illyés Gyula vagy Németh László. Olyan előadást is tervez, amely a városi közösség egykor megesett drámai történeteit mutatja be. (k) Ismertették a Jókai Színház évadtervét Fenyő Miklós is színre lép ELŐZETES Komárom. Gogol A revizor című vígjátékát mutatja be ma este a komáromi Jókai Színház. Az előadást Méhes László, a színház új főrendezője állította színre, aki ragaszkodott az eredeti szöveghez, az eredeti korszakhoz, így akik a komédiát szeretnék élvezni, tökéletes élményhez jutnak, de így is elgondolkodtató a mai korral fennálló párhuzam. A jövő évad első bemutatójaként Georges Feydeau Egy hölgy a Maximból című zenés vígjátékát állítja színpadra Verebes István. Ősbemutató lesz Spiró György vígjátéka, az Édes otthon Valló Péter rendezésében. Klaus Mann és Ariane Mnouchkin Mefistó című művét Martin Huba rendezi, ezt követi Tasnádi István abszurd vígjátéka, a Magyar zombi, melyet Bagó Bertalan állít színpadra. Az évad egy zenés szuperprodukcióval zárul, Tasnádi István és Fenyő Miklós Made in Hungária című darabjával, Fenyő Miklós fellépésével. A színház idén ünnepli fennállásának 60. évfordulóját. Az évad során emléktáblán örökítik meg az alapító tagok névsorát és mellszobrot állítanak az első igazgatónak, Fellegi Istvánnak. Színháztörténeti- és plakátkiállítás is terveznek. (MTI) Már 50 éve „gördülnek" (Képarchívum’ Juraj Krásnohorský filmjének hősei úgy élnek a stilizált valóságban mint tigrisek a városban Rudolf, Eliška és az óriásalma Három jó barát botorkál illuminált állapotban hazafelé éjszaka, valahol Pozsony külvárosában, elfoglalva székében az úttestet. Kisfurgon érkezik nagy sebességgel, platóján óriásalmákkal. Ahogy befordul a kanyarban, egy óriásalma lepottyan és elgurul. A három fiú ámulva nézi: hogyan kerül ide az óriásalma. Mi ez? TALLÓS1 BÉLA Az abszurd! A kortárs szlovák abszurd filmvásznon. Erről, az abszurd hangulatát Pozsony realitásában megteremtő óriásalmáról szól a Tigrisek a városban című új szlovák film. Arról, hogy hogyan kerül a történet fókuszába az óriásalma. Ám mielőtt ezen kellő komolysággal és megfontoltsággal elgondolkoznánk, vigyázat, semmit se kell komolyan venni - az óriásalmán kívül. Ezért semmiben - még az óriásalmában - sem kell tanulságot keresni. Ezt is kimondja Juraj Krásnohorský első nagyjátékfilmje. Atanulság nélküli „nem normális” vagy abszurd létről mesél(get) az elgurult óriásalmával és a városi tigrisekkel ez a sok mindent átfogni kívánó film - mivelhogy szól a szerelemvágyról és arról is, milyen messzire elér a keze az orosz bérgyilkosnak. S ez már utal arra, hogy a love storyt krimivel, illetve a romantikát a thriller műfajával vegyíti. És még ezt a téma-, illetve műfaj - házasítást is megcsavarja ez a mozi; itt valahogy minden mindennek a fonákja is. Kifordítva- befordítva látjuk ugyanazt - még a szerelem orientációit is meg-megcsavaija. Abszurd Bábel ez, melyben a Rudolfot alakító Tóth Krisztina Tomáš Maštalír hangján szólal meg. Rudolf randevúra készen, gerberával körített brokkolival (Fotó: Continentalfim) A Tigrisek a városban abszurd módon bábeli. Megdöbbentő csavar: stílusában, felfogásában és hangulatában mérföldekre jár attól a klasszikus filmmesé- léstől, amely az utóbbi években díjközeibe került idehaza. A tigrisek a városban újszerű - hazai viszonylatokban mindenképpen. Tele van meghökkentő, váratlan fordulattal, mozaikkockák darabjaival, amelyeket a film végére folyamatosan, különös kombinatorika szerint rakA film előzetesét megnézhetik JLlaz ujszo.com-on. nak ki az alkotók egyetlen mozgókép-mozaikká, amelyet vagy lát valaki, és jól érzi vele magát, vagy darabjaiban marad számára. Káoszként érzékeli, hogy a „bábeli abszurdban” Rudolfot Eliška játssza, Eliškát Rudolf. Mintha mindenkiben valaki más lenne, semmi se fehér és fekete, így aztán a párkeresés, mert ez a fő téma, az ideális pár megtalálása, valahogy másképp alakul, mint ahogy alakulhatna. De a maga abnormalitásában minden helyrerázódik, s ugyanolyan meghökkentő csattanóval zárul ez a kis szlovák mozgóképes abszurd, mint amilyennel kezdődik. S valaki vagy vevő a „bábeli” talányokra, vagy nem. Vagy helyre tudja tenni, vagy nem, ahogy a bűnügyek lezárulnak, a halottak feltámadnak, s ahogy a szerelem is beteljesedni ígérkezik. Vagyis ahogy a végső poénnal Rudolf és Eliška egymásra találnak. Annyi támpontot ad a film a „képtelenségeihez”, hogy közli: az embernek nehéz helyzetek előtt olyan képzete támadhat, mintha létrán kellene átmásznia a falon. Ahhoz azonban fel kell jutni a legfelső fokig, hogy kiderüljön, a megfelelő falnak támasztotta-e a létrát. A filmbéli létramászás-pró- bálkozások sajátos humorral jelennek meg. Az első képkocka rémülten megdöbbent, s ebből a döbbent rémületből vagy rémült döbbenetből szép lassan rá lehet érezni a film szokatlan ízére. De el is lehet tántorodni attól a fanyar töltettől, amit az óriásalma és a tigrisek képviselnek. A tigrisek a városban - az állatkert illuzionisztikus dzsungelében. Olyanok, mint a film hősei, akik nehezen tudnak normálisan élni az abszurd világban. Fiatal és ismert, nagyágyú színészek is játszanak a filmben. A főszerepet, Rudolfot, a férfit, akiben női lélek lakozik, a so- moijai Tóth Krisztina alakítja. A film abszurd hangvételéhez Rudolf figurájával mindvégig színtiszta abszurditást tud hozzátenni színészileg hitelesen. Nem zökken ki, nem viszi túl a férfit női lélekkel azon a ponton, ahol már nem művészet, hanem könnyű show lenne a metamorfózis. Mellette a galamblelkű Holubot alakító Ľubomír Bukový emelkedik magasba, abszurd szárnyalással. A nagyok eleganciája is jelen van a filmben. A gesztus, amire a legnagyobbak képesek. Mint Zuzana Kronerová. Csak megvillan a filmben egy kis színészi abszurddal. Ám az maga a villanás! A brit kiadással egy időben magyarul is Rolling Stones-könyv MTI-HIR Budapest. Megalakulásának ötvenedik évfordulója alkalmából július közepén vaskos könyv jelenik meg a Rolling Stones zenekarról; a The Rolling Stones: 50 című kötet magyar fordítása egy időben kerül a boltokba az eredeti brit kiadvánnyal. A rock and roll történetének legendás és ma is aktív csapata a londoni Thames & Hudson kiadóval, valamint a Daily Mirror című lappal együttműködve állította össze a jubüeumi kötetet, amely a zenekar ötven évét mutatja be. Az illusztráláshoz a napilapok közül a leggazdagabb Rolling Stones-fotógyűjteménnyel rendelkező Daüy Mirror megnyitotta archívumát: a fényképek többsége soha nem jelent meg korábban. A fotók nem a megszokott módon mutatják be a zenekar ötvenéves történetét, az önéletrajz a zenészek áltál válogatott és saját szavaikkal kommentált képekből áll. A Rolling Stones 1962-ben alakult Londonban, 1964-től jelentet meg lemezeket. Az eredeti tagok közül mára Mick Jagger énekes-szövegíró és Keith Richards gitáros-dalszerző maradt, az 1993-tól érvényes felállásban rajtuk kívül Charlie Watts dobos és Ronnie Wood gitáros-basszusgitáros alkotja az együttest. Az alapító Brian Jones (gitár) 1969-ben meghalt, Bill Wyman basszusgitáros 1993-ban kilépett, de volt Stones-tag Mick Taylor (gitár, basszusgitár), Tony Chapman (dob), Ian Stewart (billentyűs hangszerek) és Dick Taylor (basszusgitár) is. A zenekar élő legendává vált,, rendszeresen milliós lemezeladásokat produkált, minden jelentős díjat besöpört. Lemezeik - 29 stúdió- és 12 koncertalbum, 30 válogatás és 107 kislemez - több mint 200 ezer példányban keltek el. Az vagy, aki vagy - magad elől nem bújhatsz el. Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája Bepillantás az álarcok mögé FIALA ILONA Különleges alkotás a fiatal francia szerző, Muriéi Barbery regénye. 2006-ben jelent meg, s egy csapásra világhírű lett. Nem véletlenül. Számomra már a leírt sorok ízlelgetése is rendkívüli élményt nyújtott. Ritkán fordul elő, hogy nem szeretnék az olvasott mű végére érni. Sőt mindig az történik, hogy inkább mindent félreteszek, csak olvashassam a könyvet, hadd élvezzem az írói bravúr kicsúcso- sodását. Ez még olyankor is érvényes nálam, amikor másodszor, vagy akár harmadszor olvasom ugyanazt a könyvet. A sündisznó eleganciája viszont azt az érzést váltotta ki bennem, hogy jó lenne minél tovább lubickolni a benne kínált életek megismerésében, ízlelgetni a különleges szereplők mindennapjainak menetét. A két főszereplő az ötvennégy éves Renée és a tizenkét éves Paloma. Két teljesen különböző világban élő ember, akik egymásra találnak, s kiderül, nagyon is rokonlelkek. Renée egy előkelő párizsi magánpalota házmestere. Az elit lakások elit lakói a felső osztályhoz sorolják magukat. Ebből kifolyólag Renée az elképzelésüknek megfelelő házmester: kövérkés, öreg, csúnya, műveletlen. Maradéktalanul eleget is tesz a mentális megszokásoknak. Nagy tehetséggel forgatja a szűkszavúság fegyverét. „Nem szólni semmit, nem érteni semmit” - ez a stratégiája. Sikeresen játssza a szerepét. De a valóság egészen más. Renée hihetetlenül művelt nő. Ismeri és szereti a filozófiát, a zenét, a japán művészetet. A naponta fel- öltött házmesteri álarc mögül lenézi és megveti a luxuslakások gazdag lakóinak üres életét. Paloma a ház ötödik emeletén élő család gyermeke. Látszólag ugyanolyan, mint a többi tinédzser, mégis más: korához képest kimagaslóan intelligens. Ebből adódóan nem érti a családját, nem érti a világot. Szerinte mindennek simábban kellene működnie, az életnek szebbnek kellene lennie. De hogy ne lógjon ki a sorból, egy kicsit butának, értetlennek tünteti fel magát, s ez eléggé fárasztó a számára. A mindenütt jelen lévő önzés és a családja okozta csalódások miatt azt tervezi, tizenharmadik születésnapján felgyújtja a lakásukat, s végez magával. Gyakran elbújik családja elől, hogy minél kevesebbet kelljen válaszolnia a kérdéseikre. Miután megismerkedik a házmestemővel, meghitt órákat tölt el a lakásán, s rádöbben, Renée „megtalálta a megfelelő búvóhelyet”. Közben Ozu Kakuro úr, egy dúsgazdag, rendkívül rokonszenves, értelmes és szemfüles japán férfi lép a színre. Jelenléte mozgásba hozza a ház pangó életét, de főleg Renée-re és Pa- lomára hat igazán. Ozu úr a maga kifinomult stílusával és tapintatos közeledésével „leleplezi” Renée igazi jellemét, és szívébe fogadja a kislányt is. Azt szerettem volna, ha itt véget ér a történet. De folytatódik... (Geopen Kiadó, 2009)
