Új Szó, 2012. május (65. évfolyam, 101-125. szám)

2012-05-30 / 124. szám, szerda

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2012. MÁJUS 30. www.ujszo.com KÉPERNYŐ A Benkó Dixieland Band koncertje Aki látta múlt szerdán a Benkó Dixiland Band 55. születésnapi koncertjén ké­szült tévéfelvétel első részét, az bizonyára minden külö­nösebb noszogatás nélkül kapcsol ma este is a Dunára. És mivel megszoktuk már, hogy a magyar köztévék este 11 környékére időzítik a jó dolgokat, senkit sem lep meg, hogy ez a show is 22.55-től folytatódik. De hogy dicsérjük is vala­miért a tévéseket: kétségte­lenül örömteli tény, hogy az áprüis 17-i koncert felvételét rekordgyorsasággal sikerült megvágni és adásba sorolni, ráadásul a hangulat megra­gadása is jelesre sikeredett. Es a jelenlegi műsorpolitikát nézve kezdődhetne éjfél után is, úgyhogy még jól is jártunk... A helyszín a Művészetek Palotája, Európa egyik leg­színvonalasabb, legjobb hangzást biztosító koncert­terme, ahol játszani és hall­gatni is kivételes élmény. Benkóék arcán is öröm, sőt lelkesedés látszódott a mült héten, a közönség pedig „ha­talmas, hangos, szűnni nem akaró” tapssal jutalmazta az egyszerre szórakoztató és vi­lágszínvonalú produkciót. Ez alapján nyugodt lelkiismeret­tel ajánlhatom önöknek a vendégfellépőkkel megspé­kelt szülinapi koncert máso­dikrészét is. A Benkó Dixiland Band bemutatására, érdemeik fel­sorolására kevés itt a hely, és amúgy sem akad tájainkon olyan zeneszerető ember, aki még sosem hallott róluk. Az 55 év alatt összesen 10700 koncertjük volt, CD- és DVD- lemezeik száma 100 körül jár, milliónyi kitüntetésük és fesztiválgyőzelmük már rég a világ élvonalába sorolta őket. Ugyanazt és ugyanúgy ját­szották a washingtoni Fehér Házban, a moszkvai Kreml­ben és a simagöröngyösi kul- türházban, nem mellékesen összehoztak egy 24 tévémű- somyi dzsessztörténeti soro­zatot, a Benkó Karácsonyi Misét, és több száz órányi té­véfellépést. Baráti körük pe­dig jelenleg negyvenezer ta­got számlál. Ünnepi műsorukban fel­csendülnek a kezdeti évek si­kerszámai, a nemzetközi kar­riert megalapozó tradicioná­lis dalok, illetve a zenekarra jellemző emblematikus kom­pozíciók. (juk) Duna TV, május 30., 22.55 Hangulatban (Képarchívum) RÖVIDEN Tőzsér Árpád új kötetéről Pozsony. Holnap délután a pozsonyi Magyar Kulturális Intézetben (Palisády 54.) Tőzsér Árpád néhány héttel ez­előtt megjelent legújabb verskötete, a Fél nóta kerül górcső alá Hizsnyai Zoltán költő és Sütő Csaba András magyaror­szági költő, irodalomtörténész jóvoltából. A szervezők, a Szlovákiai Magyar írók Társasága a későbbiekben havi rendszerességgel szeretnének irodalmi témájú kerekasztal- beszélgetéseket rendezni a pozsonyi helyszínen, a tervezett sorozat az Opus című irodalmi folyóiratról kapta nevét. A holnapi Opus-kerekasztal kezdési időpontja 16 óra, a műsorvezető Sánta Szilárd irodalomtörténész, egyetemi oktató, (juk) Kassán lép fel a Nemzeti Énekkar Kassa. Az Antal Mátyás karigazgatásával működő Nemze­ti Énekkar ismét Kassán lép fel: május 31-én, azaz holnap es­te a Művészetek Házában (Dom umenia) Dvorák Requiemjét adják elő Zbynek Müller vezényletével és a Kassai Szlovák Állami Filharmonikus Zenekarral. Az elismert együttes több éve ápol szoros kapcsolatot a kassai filharmonikusokkal, akik 2002 óta szinte minden évben visszahívják őket, a kivá­lasztott darabot pedig közösen adják elő. A holnapi koncert szólistái Miksch Adrienn (szoprán), Magdalena Idzik (alt), Michal Lehotský (tenor) és Peter Mikuláš (basszus). (MTI) Cate Blanchett a Bécsi Ünnepi Hetek vendégeként színpadon is meghódította a közönséget Az érzelmek alkimistája Cate Blanchett felkavaró monológgal indított (Képarchívum) Bécs színházat játszik. Most is, mint mindig. Csak május közepétől június közepéig fényesebb kön­tösben. A Wiener Fest­wochen - Bécsi Ünnepi He­tek- a kortárs színházi al­kotások fesztiválja. SZABÓ G. LÁSZLÓ Harminchat modem produk­ció, amely nemzetközi szinten is mértékadó. Harminchat közül az egyik: Botho Strauss, a világ több pontján játszott német szerző Kicsi és nagy című darab­ja a Sydney Színházi Társulat előadásában. Ausztrál csapat angol nyelvű játéka az osztrák főváros MuseumsQuartier elne­vezésű művészeti negyedében. A főszerepben: Cate Blanchett, az Oscar- és Arany Glóbusz-díjas ausztrál színésznő (Elizabeth, A tehetséges Mr. Ripley, A gyűrűk ura, Kávé és cigaretta, Bábel, Benjamin Button különös élete). Nem ez az első színpadi megmé­rettetése. Blanche-ot játszotta A vágy vülamosában, Jeleňa And- rejevnát a Ványa bácsiban, Ascher Tamás rendezésében. És most Lotte-Kotte a Gross und Klemben, Botho Strauss modem mesterművében, ahogy a feszti­vál katalógusa írja, és hogy a da­rab „napjaink emberi kapcsola­tait keresi”. Hát, lehet ezt kihagyni? Blanchett, az isteni Cate a szomszédban! Három óra alatt vajon mire képes a színen? A filmvásznon maga a csoda, játszhat sorsüldözött angol ki­rálynőt vagy Brad Pitt mellett tragikusan végző fiatal felesé­get. Vagy valami egészen mást. Bármit. Filmszerep eddig még nem fogott ki rajta. Nem bukott sem kicsit, sem látványosat. Ci- kit nem vállal. Döntései ponto­sak. Hollywoodot nem fikázza, ajánlatait elfogadja. Aztán irány Sydney. A színháza, ame­lyet férjével, Andrew Upton dramaturg-forgatókönyvíróval irányít. Három gyerek mellett a Sydney Theatre Company. Ott dolgozott először a Nagy és kicsi helybéli rendezőjével, Benedict Andrews-zal is egy nagy sikerű Shakespeare-maratonban, a Rózsák háborújában, amelynek érdekessége az volt, hogy az előadás a szerző nyolc drámája nyomán született, Blanchett pedig nemcsak Lady Annát, ha­nem II. Richárdot is eljátszhatta benne. De azután, hogy a mozi­ban már Bob Dylant is megfor­málta, méghozzá finom kis bo­rostával, semmin sem csodál­kozhatunk. Ez a nő nem ismer lehetetlent. Végképp nem, hajó szerepről van szó. Lotte Stein is az, pedig első látásra nincs rajta semmi külö­nös. Egyszerűen csak ember, egy hétköznapi karakter. Iro­dalmi mércével: női Candide, vagy akár Hamlet női kiadás­ban. A lét értelmét kutató mai hős. Az érzelmek alkimistája. Lőttét elhagyja a férje. Váratla­nul szakít vele. Feldolgozhatat­lan fájdalom ez a nőnek. Idegi­leg pokolian megviseli. Paul már a maga útját járja, Lotte szeret és szenved. Égy marok­kói szállodában kezdi újra az életét, előbb csak gondolatban. Lelki kirándulások, spirituális kalandok hosszú sorát járja vé­gig abban a reményben, hogy az út végén megleli elvesztett én­jét. Szürreális világba kevere­dik, amelyben nem találja sem a helyét, sem a társait. Barátnője elutasítja, testvére elkerüli, munkahelyi főnöke egyszerűen nem vesz tudomást róla. Bár vonzó, szeretni való nő, még az idegenek is kitérnek előle. Álla­pota egyre romlik, a keresést, hűtlen férje utáni szűnni nem akaró vágyódását nem adja fel. Kapaszkodót keres a lejtőn. Egy embert, bárkit, aki megállíthat­ná. Tartozni akar valakihez. Visszaállni a sorba. Megtalálni korábbi énjét. Kívülálló lesz. Kint rekedt. Kirekesztett. Kü­lönböző figurák megfigyelője. Ha a világról kevesebbet tudna, a felszínen mozogna, s talán hamarabb talpra állna. „Mi a gondja, mije fáj?” - kérdezi őt az orvos. „Nincs nekem semmi bajom, csak eljöttem. Itt vagyok” - feleli. Megbékéltség? Beletörődés? Magára kénysze- rített belső nyugalom? Az arc semmiről sem árulkodik. Lotte Stein, vagyis Lotte-Kotte kérdő­jelek tucatját hagyva maga mö­gött eltűnik a sötétben. Egy nő, aki nem veszhet el. Egynő, akimégmindigszeret. Egy nő, aki befele sír. Tíz képben remekel Cate Blanchett. Hosszú monológgal nyit, s a fülnek kicsit termé­szetellenes hanggal, de csak azért, hogy természetellenes lelkiállapotát jelezze. Három órán át úgy játszik, olyan in­tenzitással, hogy minden partnerével s minden nézőjé­vel bensőséges kapcsolatot éreztet. Nagy játékos. Lelkes játékos. Örömszínész. Még akkor is, ha minden, amit köz­vetít, fáj. Iszonyúan fáj. Drámai hangulatteremtő képessége mély nyomokat hagy közönségében Kocsis Zoltán ma hatvanéves (Képarchívum) MT1-ÖSSZEFOGLALÓ Budapest. „A szavak elvesz­tették súlyukat, csak tettekkel lehet példát mutatni, hogy az­után erőnktől és tehetségünktől függően icipicit igazíthassunk a világon” - vallja Kocsis Zoltán kétszeres Kossuth-díjas zongo­raművész, zeneszerző, karmes­ter, aki ma ünnepli 60. szüle­tésnapját. Ötévesen kezdett zongoráz­ni, és tizenegy évesen lett a Bar­tók Béla Zeneművészeti Szak- középiskola zongora-zeneszer­zés szakos növendéke. 1968-ban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallga­tója lett, ahol Kadosa Pál, Kur- tág György és Rados Ferenc vol­tak a tanárai. A zenei életbe Ránki Dezsővel együtt robbantak be, Kocsis 1970-ben a Magyar Rádió or­szágos Beethoven-zongoraver- senyénekmegnyerésével. 1973-ban egyszerre végeztek a főiskolán, mindketten ott let­Karmesterként is elismert tek tanársegédek, majd adjunk­tusok, 1979-től pedig docensek. A két fiatal zongoraművész 1973-ban egyszerre kapott Liszt Ferenc-díjat, öt évvel később Kossuth-díjat, 1984-ben érde­mes művész címet, 1988-ban Bartók Béla-Pásztory Ditta-dí- jat, és 1990-ben ugyanabban az évben lettek kiváló művészek. Útjaik később szétváltak, de né­hány éve ismét közösen léptek pódiumra, Kocsis már új szerep­körben, a Nemzeti Füharmoni- kusok élén, karmesterként. Kocsis Zoltán huszonöt éve­sen már a világ szinte vala­mennyi jelentős zenekarával fellépett, és a legkiválóbb kar­mesterekkel dolgozott együtt. 1983-ban Fischer Ivánnal meg­alapította a Budapesti Feszti­válzenekart, 1997 óta ő a Nem­zeti Filharmonikus Zenekar fő­igazgatója. Legendásan híres tiszta, pre­cíz zongorajátékáról. Képes a legvirtuózabb megoldásokra is, drámai hangulatteremtő képes­sége mély nyomokat hagy kö­zönségében, a legsodróbb da­rabokban is minden egyes hang külön-külön is felismerhető. 2004-ben a cannes-i Midem fesztiválon életműdíjat kapott, s átvehette a francia művészeti érdemrend lovagi fokozatát, a francia zene népszerűsítése ér­dekében végzett munkájáért. 2005-ben a magyar zenei élet­ben betöltött korszakos je­lentőségű szerepéért másod­szor is Kossuth-díjjal tüntették ki. Bartók Béla születésének 125. évfordulóján másodszor is megkapta a Bartók-Pásztory dí­jat, 2007-ben a magyar kultúra követe lett, s jubileumi Príma Primissima-díjjal is kitüntették.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents