Új Szó, 2012. május (65. évfolyam, 101-125. szám)

2012-05-29 / 123. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. MÁJUS 29. Vélemény és háttér 7 Az új témák politikába vonása helyett a kormánypárt fölé ígérés könnyű szavazatokat jelent Víziók helyett stratégia Daniel Lipšic önállóso­dásával és a nyárra vár­ható pártalapításával megjelenik egy újabb szereplő a jobboldalon. TOKÁR GÉZA Egy olyan párt jöhetne létre, amelynek célja riválisaihoz ha­sonlóan az elvesztett szavazók visszaszerzése, egyben a jobbol­dal felébresztése abból a kómá­ból, melybe az idő előtti válasz­tások eredményei taszították. De mit ígérhetnek Lipšicék a vá­lasztóknak? És ha már itt tar­tunk, mi újat mondhat érdem­ben a lakosságnak az SDKÚ, az SaSésaKDH? A jobboldali pártok egyelőre csak addig a felismerésig jutot­tak el, hogy a választókat vala­milyen módon vissza kell sze­rezniük. Arra viszont, hogy ezt miként teszik majd meg, csak homályos válaszok születtek, melyeket legtöbbször a hiányzó „vízióval” hoztak összefüggés­be. Az pontosabb kifejtés híján jelenthet bármit, sokkal fonto­sabb annál a jó stratégia. Az összes szlovákiai ellenzéki párt ugyanis két, egymást nem feltét­lenül kizáró módon jelölheti ki az irányt a következő évekre nézve: hozzáigazíthatja mon­danivalóját a Smer taktikájához, vagy pedig úttörő módon, a kül­ső körülményekre való tekintet nélkül próbálhat meg új témákat kínálni a célközönségnek. Az első módszer azt feltétele­zi, hogy a jobboldali pártok prég inkább balra tolódnak, és a Smer hibáiból élve gyakorlatilag egy, a munkájukat Ficóéknál jobban végző alakulatként akarják ma­gukat eladni a nagyközönség­nek. Az új témák politikába vo­nása helyett a kormánypárt fölé ígérés könnyű szavazatokat je­lent, de az ígéretek betartása ké­sőbb komoly kihívás elé állítja az érintett pártot, az átvett témák veszélye ugyanis, hogy nem akad rájuk a párton belül feltét­lenül szakértő. A népies, közér­deklődésre számot tartó témák szorgalmazása nyomokban Pa­vol Frešo, az SDKÚ új vezetőjé­nek célkitűzései között lelhető meg, de a KDH-tól sem idegen. A második módszert előny­ben részesítő pártok jelenleg az SaS és az Egyszerű Emberek (ha feltételezzük, hogy Matovičék úgy viselkednek majd, ahogy a négy központi képviselő). Olyan formációkról beszélünk, melyek bátran és többé-kevésbé követ­kezetesen vetnek fel új problé­mákat a parlamentben, és első­sorban ezekhez a szokatlannak ható célkitűzésekhez tartják magukat. Érdekesség, hogy az SDKÚ elnökválasztása kapcsán a Žitňanskához húzó' Ľudovít Kaník is hasonló szellemben nyi­latkozott, mikor kijelentette, pártja Radičová idején ok nélkül tolódott el balra, s elhitte, hogy a reformok témája és valódi vív­mányai nem eléggé attraktívak a szavazókszámára. Lipšic legnagyobb problémá­ja - a megfelelő politikusok összegyűjtésén túl - a két takti­ka közt való egyensúlyozás lesz. Ha nem csap le a Smer hi­báira és nem tolódik középre, nem lesz népszerű és elfelejt­heti a tömegpárti ambíciókat, csak egy újabb kis súlyú szerep­lőt kap a jobboldal. Ha nem lesz elég bátorsága eredeti té­mákat előhozni, pártja az SD- KÚ-val és a Smerrel is egyszer­re kényszerül versenyre, rá­adásul megkérdőjelezhetik va­lódi jobboldaliságát. Egy új párt esetében, amelyet Lipšic irányít, mindkét tényezőt szá­mon fogják kérni. A KDH-ból kiugró politikusnak most né­hány hónap alatt kell eldönte­nie, merre indul tovább. KOMMENTAR Diplomáciai játszma NAGY ANDRÁS NyirőJózsefhétvégisikertelen újratemetése tö­kéletes példája volt annak, hogyan képes a ma­gyar kormány és a határon túli csatlósai a reali- tásérzéküketteljesen elveszítve bizonyos ese­ményeket tökéletesen átpolitizálni, ezzel ellehe­tetleníteni, majd a felelősséget másokra kenni. Nyirő József gyönyörű halinakötéses könyvei, melyeket az Erdélyi Szépmíves Céh adott ki akét vüágháború között, a mi családunk könyvespolcain is megtalálhatók, hi­szen az írónak valóban vannak az egyetemes magyar irodalom részeként nyilvántartott értékes művei, ám a teljes kép megér­téséhez nem kell az irodalmi tevékenység láttán elájulnunk a csodálattól, és elfeledkezni az emberről és a politikusról. Amikor Nyirőről beszélünk, a teljes kép megértéséhez minden egyes alkalommal el kell mondanunk, hogy az író a második világháború idején tagja volt a Magyar Országgyűlésnek, s akkor is az maradt, amikor már a nyilasok vették át a hatalmat Magyarországon, akik tízezerszámra küldték a haláltáborok­ba a magyar zsidókat. Ebben az időben jóérzésű ember már nem maradt képviselő, de Nyirő végig kitartott a nyilasok mel­lett, még az emigrációba is követte őket. Németországban és később Spanyolországban is az emigráns hungarista szerve­zetekkel volt kapcsolatban, egészen haláláig. Bár háborús bűnösnek semmiképpen sem nevezhető, a magyarországi kormánypárt második emberének tartott Kövér Lászlónak, a Magyar Országgyűlés elnökének azért mégsem kellene ennyire túlexponálnia magát a témában. Nyilvánvaló, hogy a témábanaktívan beleszóló román kormányzat tevékenységé­ben is van jó adag rosszindulat, de az is biztos, hogy Kövérek mindezzel előre tisztában voltak, s egyszerűen csak egy jó kis balhét akartak. Mert valljuk be őszintén, Nyirő Józsefnél jó néhány makulátlanabb erdélyi írót is találhattak volna, aki in­kább megérdemelte volna ezt a figyelmet, de nekik egy ilyen, erősen megosztó személyre volt szükségük, hogy kiugraszt­hassák a nyulat a bokorból, és diplomáciailag lehessen egyjót bokszolni. Kövér László hétfőn beült limuzinjába, majd haza­hajtott Budapestre, ám a keletkezett feszültség enyhítését az új, amúgy sem barátságos román kormánnyal már az erdélyi­ekre hagyta. Gratulálunk! Mindezek ellenére, aki teheti, ol­vasson el legalább egy Nyirő regényt, érdemes! TALLÓZÓ ROMANIA LIBERA A tekintélyes román napi­lapban Ovidiu Pecican ko­lozsvári történész ír Nyirő új­ratemetéséről. A történész „képmutatásnak, ideológiai ostobaságnak és következet­lenségnek” nevezi azoknak a románoknak az álláspontját, akik saját szélsőségeseiket el­fogadják, de másokéit eluta­sítják. Ugyanakkor úgy véli, a székelyföldi hatóságoknak elővigyázatosabbaknak kel­lett volna lenniük. Nyirő 'írói tehetségét műveinek új ki­adásával kellett volna meg­ünnepelniük, és el kellett vol­na határolódniuk az író politi­kai múltjától. Szerinte azon­ban a magyar fél viselkedését a romániai magyar pártok és magyarországi politikusok politikai érdekei határozták meg elsősorban. (MTI) JEGYZET Ingyen kampány VERES ISTVÁN Kövér László­nak nem kelle­ne ökörségeket beszélnie, je­gyezte meg ta­valy Vladimír Mečiar. A volt szlovák kormányfő ezzel arra reagált, amikor Kövér azt mondta, a Dunának a bős-nagymarosi vízlépcső építésénél történt elterelése háborús indoknak számított. Szégyen, nem szégyen, de a hétvégi hűek alapján kényte­lenek vagyunk elismerni, hogy Mečiar nem mondott ökörséget. A magyar Országgyűlés elnö­ke vasárnap Erdélyben részt vett a Nyirő József hamvainak hazavitele kapcsán rendezett megemlékezésen, ahol azt mondta: győzelemre rendelt az a nép, amelynek olyan fia van, akinek a hamvaitól is fél­nek. Ha ezt Kövér a terézváro­si Egerentyűhöz címzett kocsmában mondja félrészeg asztaltársának, abban semmi kivetnivaló nem lenne. Ő vi­szont az Országgyűlés elnö­keként, egy székelyudvarhelyi nyilvános rendezvényen mondta ezt, az egykori fasisz­ta politikus, Nyirő József tisz­teletére rendezett megemlé­kezésen. A rendezvényen fel­szólalt Vona Gábor, a Jobbik elnöke is, tőle nem idézünk. Kövér egyébként nem véletle­nül mondta, amit mondott. A Victor Ponta vezette új román kormány ugyanis az elmúlt héten jelezte, nem tartja sze­rencsésnek Nyirő nyilvános újratemetését, azt meg pláne nem, hogy ebben magyar poli­tikai vezetők asszisztáljanak. Kövér tehát pontosan tudta, mit csinál. Feszültséget akart kelteni, és ez sikerült is neki. Romániában egyébként kam­pány van: közelednek az ön- kormányzati és a parlamenti választások. Legjobb alkalom, hogy újratemessék Szálasi Fe­renc egykori munkatársát, aki egyébként íróként is ismert. Nyirő azt kérte az emigráció­ban, hogy testi maradványait Erdélyben temessék el. Kövér szerint a halálra ítéltnek is ki­jár, hogy teljesítsék utolsó kí­vánságát. Ez igaz. Temesse el a családja, meg a hozzátarto­zói. Egyeseknek viszont látha­tóan nem ez a céljuk, hanem hogy indulatokat keltsenek, ingyen kampányolva a szélső­ségesen nacionalista román politikai erőknek. A magyarországi politikusok lassan (vagy inkább gyorsan) megtanulhatnák, hogy mély­nemzeti mellveregetésükkel, a feszültségkeltéssel nemegy­szer a határon túli nemzettár­saik mindennapi nyugalmát teszik tönkre. Apolitikusok ugyanis a mellveregetés után limuzinba ülnek, és vissza­utaznak Budapestre. Mi vi­szont itt maradunk, és viseljük beszólásaik következményeit. FIGYELŐ Günter Grass újabb verse Athénban magasztalták, Berlinben bírálták hétfőn az irodalmi Nobel-díjas Günter Grasst legújabb politikai té­májú verse miatt. A 84 éves német író a hét végén egy új, ezúttal a görög válságban Eu­rópát bíráló és Görögorszá­got védelmező versével oko­zott megdöbbenést Berlin­ben, alig két hónappal az­után, hogy az Izraelt kritizáló verse a német fővárosban és külföldön is tiltakozást vál­tott ki. A korábbi írói mun­kásságáért nagy nemzetközi megbecsülésnek örvendő Grass visszautasította az első vers miatt őt ért kritikákat, új alkotásában pedig védelmé­be vette az eladósodott Gö­rögországot. Az Európa szé­gyene című versben - amely a Süddeutsche Zeitung című német liberális napilap szom­bati számában jelent meg - az 1999-ben irodalmi Nobel-díj- jal kitüntetett Grass szerint „Görögországot roncsérték alatt jegyzik, miközben az or­szág kincseit az európai mú­zeumok zsákmányként őr­zik”. Az író heves szemrehá­nyásokat intéz a „biztosok lakájai” ellen, akik - mint írja - Görögországot arra kény­szerítik, hogy a nadrágszíjat egyre szorosabbra húzza. Számos történelmi utalást is tartalmazó verse berlini poli­tikai körökben értetlenséget váltott ki. (MTI)- Alig várom, hogy vége legyen az iskolaévnek: olvasni nem tudok, beszélgetni nem hagynak...

Next

/
Thumbnails
Contents