Új Szó, 2012. május (65. évfolyam, 101-125. szám)

2012-05-28 / 122. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. MÁJUS 28. Kultúra 19 A Compact Disco a vert mezőnyben végzett, a huszonhat döntős közül a huszonnegyedik helyen Eurovíziós giccsparádé Az 57. Eurovíziós Dalfesztivált a svéd Loreen nyerte az Euphoria című dallal (Képarchívum) Megzenésítik Závada Pál sikerregényét Jadviga sem úszhatja meg MTI-HÍR Sokak szerint május az év legszebb hónapja. Egy fenét! Én már régóta nem várom. Nem azért, amiért az örökzöld slá­gerben énekli Zorán: ne várd a májust, hiszen kö­zelít a tél. Az Eurovíziós Dalfesztiválnak nevezett undormány miatt. Az piszkítjabe. PUHA JÓZSEF A dalfesztivált tulajdonkép­pen könnyedén kiiktathatnám az életemből. Elég volna bő egy hétre elvonulni, és magamra zárni az ajtót. Mire előjönnék, úgysem emlékezne a rendez­vényre a kutya sem. A zeneipar és a fesztivál között már régen szinte semmilyen kapcsolat nincs, még a győztesre is csak két-háromnapos nemzetközi hírnév vár. A versenynek az vol­na a legfontosabb feladata, hogy slágerekkel gazdagítsa - mini­mum - kontinensünk popkultú­ráját. Egy kezemen megszámol­ható, az elmúlt tíz év terméséből hány dalt tűztek műsorukra ide- ig-óráig a meghatározó rádióál­lomások. A résztvevők csak odahaza rúgnak labdába. És ott sem mindig. De erről nem a zenei szerkesz­tők tehetnek. Szombaton döb­bentem rá arra, hogy egy régóta hangoztatott álláspontom ko­rántsem áll szilárd alapon. Gyakran mondogatom, hogy a siker médiafüggő, ha egy dalt a rádió unos-untalan sugároz, az előbb-utóbb sláger lesz, a minő­ségtől függetlenül. Nincs iga­zam! Az idei giccsparádé felho­zatalának többségéből így sem lenne sláger. A szerzemények , java” jellegtelen, sőt egyenesen idegesítő. Öngyilkosság volna a zenei szerkesztőktől, ha például az agyondicsért, ötödik helyen végzett albán produkciót műsorra tűznék. Egy dal nem at­tól jó, ha az előadó minden te­hetségét belezsúfolják, s az a há­romperces produkció közben kétszer elélvez és háromszor meghal. Ha a szóban forgó zene­számot valamelyik rádió leadná, a hallgatók fejvesztve tekerné­nek más állomásra. A fesztiválon azért kedven­cekre is leltem: az orosz vén­asszonyokra. Nagy kár, hogy csak a második helyet szerezték meg, jó lett volna, ha - minek nevezzem - a megagagyi antida- luk diadalmaskodik. írhattam volna a legtalálóbb szerzemény győzelméről, és nevethetnék. Ez elmaradt, és inkább sírni volna kedvem. Egy külföldi kommen­tátor szavai hallatán a bicska is kinyílt a zsebemben. „A szimpá­tiaszavazással nincs gond, a va- lóságshow-k is szimpátialapon működnek” - mondta. Pont ez a legnagyobb baj, hogy a dalver­seny, ahol elvileg tehetségek és nem magamutogató médiabo­hócok szerepelnek, a való- ságshow-k szintéjre süllyedt. Bármilyen produkcióval álljon is elő, mondjuk, a görög résztvevő, Ciprustól garantált a maximális pont, és fordítva is. Első lépés­ben ezen kellene változtatni. Hadd javítsam ki magam. A magyar nemzeti döntő előtt hangoztattam, hogy a Compact Discót kell kijuttatni Azerbaj­dzsánba. Tévedtem. A Sound of Our Hearts című zeneszám túl jó volt ebbe a közegbe, talán a Király testvérek vagy Heincz Gábor dala jobban érvényesült volna. A zenekar biztosan csa­lódott-jogosan, hiszen az egyik legjobb produkciót nyújtotta bár a fiúk többször elmondták, hogy a helyezés másodlagos, nekik sokkal fontosabb, hogy a fesztivál által nagyobb sebes­ségre kapcsoljon nemzetközi karrierjük. Úgy legyen! A ren­dezvényről egyébként mindent elárul, hogy az Egyesült Király­ság, amely a kezdetek óta uralja Európa könnyűzenéjét, a het­venhat éves Engelbert Hum- perdinckkel közvetlenül a Compact Disco mögött az utol­só előtti helyen végzett. Hiába, arrafelé már évek óta nem ve­szik komolyan a versenyt, a két- háromnapos hírnevet meg­hagyják másoknak. Nesze semmi, fogd megjól! Miután ta­lálnak egy balféket, aki rábólint a részvételre, a többi nem ér­dekli őket. Nem is értem, az öregember miért vállalta!? Le­fizették? Vagy szenilis volna? Na, most már abbahagyom, nincs kedvem többet írni, pedig még jönne belőlem a panasz­áradat. De ez a giccsparádé még ennyit sem érdemel. Jó volna, ha jövőre már el tudnék szó nél­kül menni mellette. Budapest. Zenés színpadra kerül Závada Pál Jadviga pár­nája című regénye. A Bemuta­tót október 13-án tartják a Bel­városi Színházban, Ónodi Esz­terrel a címszerepben. A pró­bák már májusban elkezdőd­tek, a rendező Hargitai Iván. Závada Pál író a hír kapcsán elmondta: a könyv megjelené­se, sikere után hamar megke­resték, hogy nem akarja-e színpadra adaptálni a történe­tet, őt azonban nem inspirálta a regény puszta adaptációja. Ám amikor felmerült, hogy ze­nés színházi formában kellene újrafogalmazni a történetet, azt már izgalmas feladatnak ta­lálta. A zenés előadáshoz a szövegkönyv - ugyancsak Zá­vada Pál tollából - dalszöve­gekkel egészült ki, amelyekhez Szokolay Dongó Balázs szer­zett a regény atmoszférájához illő, népi dallamokból táplál­kozó zenét. A Jadviga párnájából 2000-ben film is készült Deák Krisztina rendezésében, Bodó Viktor és Tóth Ildikó főszerep­lésével, amelyben Ónodi Eszter Jadviga legjobb barátnőjét, Ir- must alakította. Az Orlai Pro­dukciós Iroda előadásában a színésznő a címszerepben lesz látható, Ondrist pedig Pál And­rás, a Pesti Magyar Színház tár­sulatának tagja alakítja majd. Az előadás főbb szerepeiben Pokomy Lia, Takács Kati, Gás­pár Sándor, Lukáts Andor, Szikszai Rémusz és Lábodi Ádám állnak színpadra. RÖVIDEN A Wild Bunch szárnyai alatt Cannes. Az egyik legjelentősebb európai filmforgalmazó céggel, a francia Wild Bunch-csal írt alá szerződést Pálfi György magyar rendező a cannes-i filmfesztiválon a Final Cut- Hölgye­im és Uraim című montázsfilmjére, amely jogi okokból egyelő­re nem látható a mozikban. A 450 filmklasszikusból összevá­gott alkotást csak oktatóanyagként, illetve ingyenes vetítése­ken lehet bemutatni. A Wild Bunch szeretné forgalmazni a fil­met, ezért megpróbálja megszerezni a jogokat. „Ez a forgalma­zó valószínűleg sokkal könnyebben tud bejutni a nagy stúdiók jogtulajdonosaihoz és jobban tudja képviselni a film érdekeit” - hangsúlyozta a rendező. (MTI) T oldi-panoptikum Debrecen. Interaktív Toldi-panoptikum nyílt a Debreceni Vidámparkban. A rendhagyó tárlat Debrecen és a romániai Nagyszalonta közös, uniós finanszírozású projekte, amely Nagyszalonta szülötte, Arany János életének és munkásságá­nak állomásait állította középpontba, kiemelt célként megje­lölve az irodalmi turizmus fejlesztését. A gyerekekjátékos for­mában ismerhetik meg Arany művét: le kell nyomniuk szarvá­nál fogva a bikát, mozgásérzékelős szobában virtuálisan áll­hatnak ki a cseh vitéz ellen, korhű jelmezekbe bújhatnak és vi- deókon nézhetik aToldileghíresebbjeleneteit. (MTI/juk) Vrabec Mária a Maiina Hedvig ügyéről írt cikksorozatáért MIDAS-díjat kapott, brit kolléganőjét a törökországi kisebbség „védelmezéséért" díjazták Elismerés tényfeltáró újságírásért JUHÁSZ KATALIN Pozsony. A hétvégén ki­adónk, a Petit Press látta ven­dégül a Kisebbségi és Regioná­lis Nyelvű Napilapok Európai Egyesülete (MIDAS) közgyűlé­sének küldötteit, akik a szak­mai programot követően a ré­gió látnivalóival is megismer­kedhettek. A MIDAS társadalmi érdek- védelmi szervezet, amelyhez 12 országból 30 kisebbségi na­pilap, köztük az Új Szó is csat­lakozott. Közgyűlésüket éven­te más-más helyszínen tartják, Pozsonyban utoljára tíz évvel ezelőtt tanácskoztak. A szervezet két fontos díjat is alapított, amelyeket minden évben a közgyűlést követő gá­lán adnak át. A MIDAS-díjat a kisebbségi témában maradan­dót alkotó újságíróknak ado­mányozzák. Idén lapunk és a Vasárnap munkatársa, Vrabec Mária érdemelte ki az elisme­rést a Maiina Hedvig-ügyről írt, lapunkban megjelent cikksoro­zatáért. Molnár Norbert, az Új Szó főszerkesztője laudációjá- ban kiemelte a díjazott elhiva­tottságát, bátorságát és komp­romisszummentes, objektív hozzáállását, amellyel az ok­nyomozó újságírás fontos sze­repét bizonyította egy olyan ügy kapcsán, amely politikai botránnyá nőtte ki magát. Vra­bec Mária köszönőbeszédében kiemelte, hogy számára az ügy legnagyobb pozitívuma az volt, hogy megismerhette Maiina Hedviget, „egy csodálatra mél­tó nőt, aki nem tört meg a hihe­tetlen megaláztatás nyomása alatt, illetve ügyvédjét, aki nem ijedt meg az államhatalom erő­fölényétől. Számomra a legfon­tosabb tapasztalat azonban az, hogy újságíróként félelem nél­kül állhattam az igazság pártjá­ra, mert erős bázisként magam mögött tudhattam a kiadó és a szerkesztőség vezetését, mun­katársait” - hangsúlyozta Vra­bec Mária, miután a MIDAS el­nöke, Toni Ebner kezéből át­vette a díjat. A nemzetközi szervezet má­sik elismerése, a Habsburg Ot­tóról elnevezett díj azoknak a többségi sajtóban dolgozó új­ságíróknak szól, akik a kisebb­ségvédelem és a kulturális sokszínűség bemutatása terén nyújtottak kiemelkedő telje­sítményt az adott évben. Idén a brit The Guardian isztambuli munkatársa, Constanze Letsch érdemelte ki a díjat, amelyet Habsburg Ottó legidősebb fia, Habsburg Károly adott át neki. Habsburg Károly és Constanze Letsch Toni Ebner MIDAS-elnök átadja a díjat Vrabec Máriának (Somogyi Tibor felvételei) A díjátadó ünnepségen fel­szólaló Rudolf Chmel volt ki­sebbségi és emberjogi minisz­terelnök-helyettes, a szlovák parlament emberjogi bízott­ságának elnöke külön „díjaz­ta” azt a tényt, hogy idén mindkét fontos elismerést a (látszólag) gyengébb nem képviselője kapta.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents