Új Szó, 2012. május (65. évfolyam, 101-125. szám)

2012-05-23 / 118. szám, szerda

20 Sport ÚJ SZÓ 2012. MÁJUS 23. www.ujszo.com 7 ok, amiért a szlovák jégkorong-válogatott ezüstérmes lett a vb-n í. Csapatszellem Vladimír Vűjtek sokszínű csapatot rakott össze. Né- 1 gyen érkeztek az NHL-ből: Chára, Kopecký, Sekera és Handzuš; Tatar a tengerentúli AHL-ből, kilencen a KHL-ből, heten az európai bajnokságokból, négyen pedig a szlovák ext­raligából. A csapatból 11-en betöltötték a harmincat, hárman (Satan, Chára, Handzuš) már a harmincötöt is, Tatar és Libor Hudáček viszont még nincs 22. Ez a sokszínű csapat azonban a különbségek ellenére hihetetlenül összetartott. Összetar­totta a szövetségi kapitány, s összetartották a nagy öregek. Zdeno Chára például rögtön megérkezése után közölte az őt személyesen még nem ismerő fiatalokkal, ebben a gárdában mindenki egyenlő. „Örültem, amikor csakhamar én is a tréfák, ugratások áldozata lettem. Ez mutatta, hogy a fiatalabbak úgy érzik, velem szemben is megengedhetik a viccet" - nyilatkozta Chára még a vb alatt a Sportnak. A csapategység a pályán is megmutatkozott: amikor sérülések miatt egyre fogyatkoztak a szlovákok (Kudroč hátsérülést szenvedett, Graňák és Hossa a kezét törte, később Starosta is kidőlt), a többiek elképesztő önfeláldozással ugrottak be helyettük. Összeállította: bt 3 Satan, Chára, Handzuš Ők hárman voltak a vezéregyéniségei annak a csapatnak is, I amely a tizenkét évvel ezelőtti szentpétervári vb-n is ezüst­érmet szerzett. Chára (akárcsak a Boston Bruinsben, amellyel tavaly Stanley-kupa-győztes lett) igazi kapitányként minden meccsen szíwel- lélekkel játszott, s a nehéz pillanatokban is tartotta a lelket a csapat­ban. A torna legjobb hátvédjének választották, bekerült az All Star-csa- patba, a döntőben két gólt ütött. Miroslav Satan 37 évesen az együttes rangidős játékosa volt, de a vb-n egészen megfiatalodott. A csehek elleni elődöntőben a húszévesek pimaszságával fektette el a kapust, s parádés gólját a tízévesek önfeledtségével ünnepelte. Michal Handzuš úgy utazott el Helsinkibe, hogy azt sem tudta, egyáltalán játszhat-e. Hónapok óta kínozta egy íngyulladás, végül beinjekciózva vállalta a játékot. Az USA ellen játszott először, érkeztével a szlovákok azonnal feljavultak ember­előnyben, megnyerték a meccset, aztán zsinórban még hatot. 4 Laco a kapuban Kopecký nem szégyellte bevallani: a vb előtt azt I sem tudta, ki az a Ján Laco. Nem csoda, a 30 éves, Iiptószentmiklósi kapus egy éve még Nyitrán védett... Tavaly lett a KHL-ben szereplő HC Lev játékosa, az ottani teljesítményének köszönhetően kapott helyet a válogatottban, s végül, talán meg­lepetésre, a vb-keretben is. Laco a finnek ellen mutatkozott be Helsinkiben, csak egy gólt kapott, s a döntő harmadik harmadáig nem is engedte át a helyét senkinek. 92,4%-os teljesítményével a negyedik helyen végzett a hálóőrök rangsorában, de az IIHF és az újságírók szerint is ő volt a torna legjobb kapusa. 2. A Vüjtek-faktor A cseh Vladimír Vüjtek tavaly augusztusban vette át a szlovák válogatott irányítását. Néhány hónappal korábban a szlovákok Glen Hanlon vezetésével a csalódást keltő 10. helyen végeztek a hazai világbajnokságon, az olimpiai részvételük így a következő vb-n elért eredményüktől vált függővé. Vűjtek fő feladatul azt kapta, juttassa ki a szlovákokat Szocsiba. A szövetség kemény volt, Vűjtek hároméves szerződést írt alá, de kitételként az is szerepelt benne, ha nem sikerül kiharcolni az olimpiai részvételt, mennie kell. Vűjtek ráadásul már az első felkészülési torna előtt pofára esett: az általa kiválasztott játékosok sorra lemondták a részvételt sérülésre, fáradtságra, családi okokra hivatkozva. Mindez ma már a múlté. A cseh szakvezető nyerő csapatot és nyerő taktikát állított össze a világbajnokság­ra, a fegyelmezett védekezésre és a jó ellentámadásokra alapozott, s egészen a döntőig vezette védenceit. „Megismertük a cseh iskolát. Talán nem annyira szép, ahogyan játszunk, de mindenképpen eredményes" - mondta elismerően Miroslav Satan. Időzítés A formaidő­zítés minden tekintetben összejött a szlovákoknak. Igaz, a vb előtt a gyengébb szívű szurkolók majdnem összeomlottak, mert a gárda nyolc felkészülési meccsé­ből hetet elvesztett (s nemcsak az oroszoktól vagy a esetiektől, hanem például a norvégoktól és a dánoktól is kikapott), Hel­sinkiben azonban összeállt a csapat. Az időzítés az egyes meccseken is tökéletes volt - a szlovákok csak egyszer, a döntőben vesztették el a harmadik harmadot, ettől eltekintve ebben a játék­részben 10:2 volt a gólkülönbségük! 7. Demitra Ott volt a mezek alatti pólókon, ott a sapkákon, a jelvényeken, s ott volt a szívekben. A szlo­vák válogatott Helsinkiben a tavaly tragikusan elhunyt kapitányáért is játszott, s az ezüstérmet neki ajánlotta. 5. Fiatalok Tomáš Tatar és Libor Hudáček egyaránt 21 évesek, s Helsinkiben mindketten 2-2 gólt ütöttek, s 3-3 gólpasszt könyvelhettek el. Mindket­ten bátran, szemtelenül hokiztak, Tatar már a kana­daiak elleni nyitómeccsen gólt ütött, a svájciak ellen pedig ő szerezte a találkozó egyetlen gólját, kulcsfon­tosságú három ponthoz segítve ezzel a csapatot. " Libor Hudáček egy hónappal a vb előtt még a bővebb keret említésekor sem jött szóba... Aztán győztes gólt ütött a szlovák extraliga döntőjében, Vladimír Vűjtek pedig remekül ráérzett, hogy helye van a válogatottban. Meghálálta a bizalmat: a csehek elleni elődöntőben ő lőtte a szlovákok harmadik gólját, amely után az ellenfél már nem tudott felállni. Vladimír Vűjtek igyekszik a helyén kezelni azt a tényt, hogy jelen pillanatban ő a legnépszerűbb cseh Szlovákiában „Ez a gárda a 2002-es jaroszlavli bajnokcsapatot is felülmúlta” ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS Voltak sejtései arról, mi várja őt és védenceit Pozsonyban, de a több tízezres fogadtatás min­den elképzelését felülmúlta. Vladimír Vűjtek, a szlovák jég­korong-válogatott szövetségi kapitánya a diadalmas hazaté­rést követően mosolyogva állt a sajtó rendelkezésére. Hatvanöt évesen debütált edzőként a világbajnoksá­gon. Soha rosszabb bemutat­kozást! Mindig csak a soron követ­kező mérkőzésre koncentrál­tunk. Néhány meccsen nagyon jól ment a játék, néhányon ke­vésbé, a fehéroroszok elleni si­ker kivételével mindig szoros meccseken győztünk. De a csa­pat közben formálódott, s ami­kor bejutottunk a negyeddön­tőbe, minden nyomás lehullott rólunk, s megvertük a nagyon erős Kanadát és a szintén na­gyon erős Csehországot. Mit szólt a válogatott po­zsonyi fogadtatásához? Egyszer már átéltem egy nagy ünneplést, amikor tíz éve a Jaroszlavllal orosz bajnokok lettünk. Akkor is körbevittek bennünket a városon, s a szur­kolók köszöntötték a csapatot, de a mostani diadalmenethez az nem hasonlítható. Sosem él­tem át hasonlót. Volt valami el­képzelésem, hogy mi vár ránk Pozsonyban, de ennyi emberre, ilyen fantasztikus hangulatra nem számítottam. Amikor a válogatott beju­tott a negyeddöntőbe, s meg­kérdezték öntől, ez-e eddigi edzői pályafutása legna­gyobb sikere, vacillált. Most viszont már valószínűleg könnyebben tud válaszolni. Kétszeres orosz bajnok va­gyok, s ez nagyon értékes eredmény, külföldön értem el ezt a sikert, s az orosz hoki a legjobb Európában, ezt a vüág- bajnokságon is bizonyították. De egy világklasszisokat felvo­nultató vb-n ezüstérmet sze­rezni, az tényleg minden eddigi sikeremet felülmúlja. Jelenleg ön a legnépsze­rűbb cseh Szlovákiában! Én ezt igyekszem a helyén kezelni. Óriási sikert értünk el, most népszerű vagyok, de jön­nek majd kevésbé sikeres idő­szakok is. Tisztában vagyok ve­le, hogy magasra tettük a lécet, hogy most elkényeztettük a szurkolókat, de nagyon boldog vagyok, hogy örömet szerez­hettünk. Az egész ország feléb­redt, az emberek a hokira fi­gyeltek, s hogy milyen boldog­gá tettük őket, azt most láthat­tuk, Pozsony utcáin és az Sznf téren. Az ilyen pillanatokért dolgozunk, s minél többször szeretnénk hasonlót átélni. Amikor kilépett a repülő­ből, úgy tűnt, mindjárt táncra perdül örömében. A döntő után szomorú vol­tam, mert elvesztettük a leg­fontosabb meccset, nem ját­szottunk jól, s hatvan perc alatt annyi hibát követtünk el, mint korábban az egész tornán összesen. Csalódottak voltunk a teljesítményünk miatt. Más­nap reggelre azonban tudatosí­tottuk, mit is értünk el, s azt is, hogy számunkra az ezüstérem volt a legtöbb, amit ezen a vb-n elérhettünk, úgyhogy megvál­tozott a hangulat, elárasztott minket az öröm. A játékosok már a vb alatt is minden nyilatkozatukban kiemelték a csapategységet. Milyen volt a hangulat ebben a csapatban? Harmincadik éve vagyok edző, vezettem már mindenfé­le csapatot, jobb és rosszabb kollektívákat, s mindig azt hit­tem, hogy a csúcs a 2002-es ja­roszlavli bajnokcsapat volt, hogy annál összetartóbb, egy­ségesebb csapatom sosem lesz. Hát ezek a fiúk most ezt felül­múlták. Ezt egyébként meg is mondtam nekik, amikor meg­köszöntem nekik ezt a világ- bajnokságot. Ön szerint mitől ennyire összetartó ez a szlovák válo­gatott? Ez nem nemzetfüggő. Nem mondhatom, hogy egy szlovák csapat egységesebb, mint egy cseh vagy egy orosz. Az a lé­nyeg, hogy egy jó banda jöjjön össze, a megfelelő embereket kell kiválogatni. Olyan vezér- egyéniségek kellenek, akik összetartják a csapatot, akik azért harcolnak, hogy minél egységesebb legyen a gárda, hogy együtt lélegezzenek a fi­úk, ne csak az öltözőben, ha­nem a szállodában, a szabad foglalkozások közben, egyszó­val a torna egész ideje alatt. Ennek a mostani csapatnak ez sikerült. A helsinki ezüstérem nem­csak a játékosoknak volt jó reklám, bizonyára ön is ka­pott egy-két ajánlatot komoly kluboktól... Még két évre szól a szerző­désem a szlovák válogatottal, és erre koncentrálok. Szeret­nék még elérni itt valamit, újabb érmeket hozni... Ha a KHL-be akartam volna menni, akkor el sem fogadom a szlo­vák szövetség felkérését, vol­tak ajánlataim tavaly is, tulaj­donképpen folyamatosan vannak ajánlataim. Csakhogy én már nem akarok klubedző lenni, (bt)

Next

/
Thumbnails
Contents