Új Szó, 2012. május (65. évfolyam, 101-125. szám)
2012-05-23 / 118. szám, szerda
Vélemény és háttér 5 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. MÁJUS 23. Tadič tulajdonképpen ugyanazt a hibát követte el, mint Franciaországban Nicolas Sarkozy Mérsékelt visszacsapás A szerbiai elnökválasztás végeredménye érdekes párhuzamokat mutat a franciaországi fejleményekkel. A hó eleji parlamenti választásokon ugyan a jobboldali Szerb Haladó Párt (SNS) szerezte meg a legtöbb mandátumot, az elmúlt napokig mégis az eddig kormányzó, baloldali Demokrata Párt - Szerb Szocialista Párt koalíció megújítása tűnt a legvalószínűbb lehetőségnek. RAVASZ ÁBEL Ezt a lehetőséget azonban megzavarta az elnökválasztás végeredménye, mivel az SNS jelöltje, Tomislav Nikolic minimális különbséggel győzni tudott a demokraták jelöltje, a 2004 óta hivatalban levő Boris Tadic leköszönő köztársasági elnök fölött. Nikolic személye önmagában is érdekes: 2008-ig a jelenleg Hágában vendégeskedő nacionalista vezér, Vojislav Šešelj jobbkeze volt. Ekkor azonban jó érzékkel az önállósodás mellett döntött: kiérez- ve, hogy Šešelj aurája jelenleg inkább fékezi, mint előreviszi politikai karrieijét, megalapította saját pártját. Az SNS rövid időn belül felfalta anyapártját: a Szerb Radikális Párt 2012-ben már be sem jutott a parlamentbe, miközben az SNS a szavazatok 24%-át megszerezve a legerősebb párt lett. Ehhez szükséges volt Nikolic pálfordulása is, aki Európa-párti politikusként definiálta újra magát. Az idei választások végeredménye azonban korántsem Nikolic térnyerését tükrözi, hanem a demokraták kudarcát. Nikolic 2012-ben 700 ezer szavazattal kevesebbet gyűjtött be, mint négy évvel korábban: az alacsony részvételi arány azonban azt hozta, hogy közben azonban Tadič még ennél is százezerrel több voksot vesztett, ezzel bukva el a választást. Az alacsony részvételben, ezáltal Tadič vereségében nagy szerepet játszott, hogy retorikájában elmozdulás volt tapasztalható a jobboldali választók felé. A demokraták tőlük szokatlan engedékenységet, sőt kezdeményezést tanúsítottak az előző rezsim politikusainak irányában, sőt egyes háborús bűnösök rehabilitálásában is, és az előzetesen elvártnál keményebben léptek fel Koszovó ügyében. Ezek az erős szimbolikus töltetű ügyek egyaránt a demokraták mérsékelt szavazóbázisának de- mobilizációjához vezettek. Tadič tulajdonképpen ugyanazt a hibát követte el, mint Franciaországban Nicolas Sarkozy: a jobboldali szavazók megszólításának reményében nemzeti-populista irányba indult el, azonban a két szék között a pad alá esett. Tadič és Sarkozy egyaránt elvesztette a mérsékelt szavazók támogatását, a jobboldali szavazók között pedig nem sikerült akkorát szakítaniuk, mint remélték. A francia és szerb kudarcok intő jelként állnak az európai politikusok előtt. Bár a gazdasági válság újabb leszálló ágának következményeképpen a nacionalista-populista retorikára való igény erősödni látszik, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a mérsékelt közép is automatikusan vevő lenne a szimbolikus politikára és az egyszerűsítő magyarázatokra. Egyes kontextusokban egy ilyen fordulat elképzelhetetlen: Obama elnök aligha próbál újraválasztása kedvéért a teapártiak kedvében járni. Másfelől igaz, hogy tényleg lehet választásokat nyerni egy jobbra húzó kampánnyal: ez azonban az idei tapasztalatok alapján láthatóan nem életbiztosítás, miközben mindig jobb úgy veszíteni, ha valaki közben hű marad az alapelveihez, mintha kiüríti saját ideológiai fogalomtárát. (Peter Gossónyi rajza)- Értsék már meg, nem vagyok bio, születésemtől fogva a fővárosban élek. JEGYZET Szurok VERES ISTVÁN A foci- vagy hokivébék alatt eddig még mindig megkérdezték tőlem, melyik válogatottnak szurkolok. Az idei hokivébé alatt ez nem történt meg, feltettem hát magamnak a kérdést: öreg, te most akkor kinek drukkolsz? Én most senkinek- hangzott volna a válasz, ha nem magamban mondtam volna. Nem hozott lázba a hokivébé. Korábban évekig a finneknek szurkoltam, nem tudom, miért. Tetszett a mezükön a kék és a fehér szín kombinációja, talán az volt a döntő indok, meg hogy Ganxsta Zolee is nekik drukkol. Most nem szurkoltam nekik se, nem érdekelt, hová ütögetik a korongot. A szlovákok sikere kellemes meglepetés volt, bár túloznék, ha azt mondanám, hogy szurkoltam nekik. Több hazai internetes fórumon is anyázzák egymást az emberek annak apropóján, hogy a szlovákiai magyarok vajon drukkoljanak-e a szlovák hokiválogatottnak vagy ne. Örüljenek-e a szlovák válogatott sikerének vagy ne? Illik-e magyarul drukkolni a szlovákoknak vagy muszáj államnyelven? Összeegyeztet- hető-e a nemzeti identitás megőrzéséért vívott verejté- kes küzdelem a jégkorong nevű, meglehetősen agresszív téli sporttal? Aki efféle kérdések megválaszolásán töri a fejét, annak azt ajánlom, próbálja ki az ejtőernyőzést. Kap egy teljesen más perspektívát, ráadásul szórakoztatóbb is, mint unalomból anyázni. Egyébként meg mindenki drukkoljon annak a csapatnak, amelyik neki szimpatikus. Néhány éve elhatároztam, hogy a cseh hokisoknak fogok szurkolni. Viszont valahogy nem voltak szimpatikusak, nem sikerült a dolog. A kilencvenes években az angol fociválogatott sikereiért imádkoztam, mert az volt szimpatikus. Az utóbbi években már ők sem érdekelnek, csalódtam bennük. Nem szurkolok nekik, amíg nem mutatnak megint valami meggyőzőt. Szurkolónak lenni egyébként is elég kínos. Fogjuk magunkat, elkezdünk szurkolni, közben meg nincs is nálunk szurok. Ez olyan, mint ha úgy kezdenénk el fázni, hogy nincs nálunk fa. KOMMENTÁR Az úthenger halad NAGY IVÁN ZSOLT Mandátuma feléhez érkezett Orbán Viktor kormánya, és olyan kényelmes helyzetben van, mint még egyikelődje sem: magabiztosan vezet, két számjegyű különbséggel a parlament többi pártja előtt, ha lenne ilyen a politikában már le is körözte volna a többieket. És mégis: úgy tűnik, Orbán Viktor és kormánya fél, retteg, hogy történik valami, amivel teljesen átfordul a közhangulat, őt pedig elkergetik megint, mint tették 2002-ben. A rettegés pedig ésszerűtlenségeket eredményez. Meg a demokráciával köszönő viszonyban sem levő lépéseket. Emlékszünk: ha az alkotmánybírák ellentmondtak a kormány, illetve a Fidesz-többség véleményének, a szóban forgó döntést beforgatták újra, minimális változtatással ismét elfogadták, a biztonság kedvéért pedig megnyirbálták az Ab jogköreit, hogy ne szólhasson már közbe. Akkoriban voltak, akik azt mondták, kényszerhelyzetben van a kormány, a terveit akarja megvalósítani, azért kellenek ilyen lépések a mandátum első évében. Utána azonban jön a megnyugvás, előtérbe kerül a demokrácia, mert azért alapvetően demokratákról van szó. Nincs megnyugvás. A ciklus közepén is az úthenger-politika jellemző, ahol az erő az úr, nem a politikai ésszerűség, se nem a jó ízlés. Az a Fidesz például, amely az előző ciklusban sorra kezdeményezett vizsgálóbizottságokat, most megakadályozza, hogy a pártvezetéshez közel állók tulajdonában levő, állami pályázatokon feltűnően könnyen győző cég ügyeit hasonló testület világítsa át. Sőt, magyarázatként elhangzik: a vizsgálóbizottságok rendszerint nem eredményesek, nem érdemes... És persze itt sincs vége. Van már szabály, amely lehetővé teszi annak a képviselőnek a kitiltását, áld a házelnök szerint rendedenkedik, és ha már van ilyen lehetőség, máris éltek vele. Annyit követett el szerencséden honatya, hogy egy vitában felvetette, talán azért akarja a Fidesz lehetővé tenni a Miniszterelnökségnek állampolgárok adatainak összegyűjtését, mert jó lesz a következő választási kampányban. Ázzál a lendülettel már ki is tiltották a vitából. Említhetnénk azt is, hogy ha már a bíróság többszörösen is az egyértelműen és vállaltan baloldali Klubrádiónak adott igazat a működési lehetőségeiről szóló perekben, akkor hirtelen előkerül egy törvénymódosítás, amely- ha úgy alkalmazzák, és miért ne alkalmaznák úgy- mégis ellehetetleníti az adót. Nincs tehát lazítás, csak a gyeplő, mellé füttyszó és ostor. Itt tartunk most, és így lesz ez a ciklus második felében is. Nem egy sportszerű meccs. A szerző magyarországi publicista TALLÓZÓ zakarpattya.net.ua Kárpátaljai ukrán sajtóvélemény szerint az ukrán állam vezetőinek-Ukrajnajelenlegi nemzetközi megítélésére való tekintettel - magyar kollégáiktól kellene megtanulniuk, hogyan cselekedhetnek megfelelő módon az adott helyzetben. Vaszil Ilnickij ungvári újságíró a zakarpattya.net.ua kárpátaljaihírportálonközzé- tett írásában utalt a Magyar- országot az Európai Unió részéről az utóbbi hónapokban ért bírálatokra, megjegyezve, hogy Brüsszel nem volt elragadtatva a magyar szomszédságpolitikától sem. A szerző szerint azonban a magyar politikai elit az adott helyzetben megfelelő módon reagált az európai bírálatokra, és határozott lépéseket tett azért, hogy meggyőzze EU-s partnereit intézkedéseinek őszinteségéről és európai normáknak való megfeleléséről. Ezt támasztották alá azok a beszélgetések, amelyeket ungvári és lembergi (lvivi) újságírók folytattak magyar parlamenti képviselőkkel és diplomatákkal Budapesten, amikor 2012. április végén a magyar fővárosban tettek látogatást az ungvári magyar főkonzulátus szervezésében - emlékeztetett a szerző. Ilnickij úgy vélte, a magyar politikusok nem csupán az Ukrajnához fűződő kölcsönös kapcsolatok fejlesztésében érdekeltek, hanem az ukrán európai integrációt előrevivő „lokomotív” szerepét is fel szeretnék vállalni, az európai értékek ukrajnai meghonosítása mellett. Á szerző utalt a Balia Mihállyal, az Ország- gyűlés külügyi bizottságának elnökével tartott találkozóra, amelyen a politikus megerősítette, hogy a magyar külpolitika elsődleges célja a magyar-ukrán kétoldalú kapcsolatokban Ukrajna európai uniós integrációjának elősegítése és a NATO-val folytatott biztonsági együttműködésének elmélyítése. A honatya ukrán újságírók előtt hangsúlyozta, Magyarország számára Ukrajna azért is fontos, mert a legnagyobb szomszédos ország és a területén jelentős számú magyar nemzeti kisebbségéi. (MTI)
