Új Szó, 2012. május (65. évfolyam, 101-125. szám)
2012-05-21 / 116. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. MÁJUS 21. Vélemény És háttér 5 Nem és nem felejtenek, de nem is tanulnak a múltból a vezért játszó akarnokok A hasznos csalók Ján Richter, a diploma- és plágiumbotrányba keveredett szlovák munkaügyi miniszter teljes egészében élvezi főnöke, Robert Fico bizalmát. Mivel a kormányfő szerint „rendkívül felelős szociális jellegű döntések várnak rá rendkívüli szociális érzékenységű miniszterként”. BARAK LÁSZLÓ Különben is, mit ugrálnak az ellenzéki sajtómunkások, hogy Richter kétes körülmények között szerzett alapdiplomát. Jogi doktori diplomamunkájában meg legalább tíz esetben anélkül idézett a polgári törvénykönyvből, hogy az idézeteket feltüntette volna a felhasznált irodalmat regisztráló szakaszban... Hát igen, ismerős a szöveg. Schmitt Pál is rendkívüli izé, az emberek embere volt. Egy olimpiai bajnok, aki rendkívül szereti a magyar nyelvet, még ha néha- nap pontos j-vel írja is a hülyét. Kisdoktori dolgozatát csont nélkül lopta? Államfőként sérthetetlen volt - és kész. Hiába ordított róla, hogy egy üresfejű, jó időkben, jó helyeken serteper- télni képes törtető. Egy ügyeskedő karrierista. Ugassanak csak miatta holmi nyikhaj sajtómunkások (copyright: Kövér László, a magyar parlament elnöke), úgysem hallatszanak az égig... Mondja még valaki ezek után, hogy a posztkommunista térségben hatalmat birtokló politikus nem mind egyforma hatalombitorló. Akkor is, ha Fico pártfogoltja plágiumgyanújának végkifejlete, vagyis annak bizonyítása előtt sajnálta le a sajtót, Kövér meg a média által leleplezett csicska, a hasznos csaló kényszerű elsunnyogása után minősítette nyikhaj - nak a sajtómunkásokat. Nem és nem felejtenek, de nem is tanulnak ezek a tahók. Pedig mindkét politikai klán - értsd a Fico-féle Smer és az Orbán Viktor vezérelte Fidesz - megtapasztalhatta már: a hazu- dozás, a szerecsenmosdatás, a kivagyi vagdalkozás, a sajtó elA demagóg sóderrel épp annyira lehet jóllakni, mint a kincstári falvédőkre festett gőzölgő gulyáslevessel. leni háborúskodás előbb-utóbb a bukás zsákutcájába vezet. Ha mégoly gigantikus giccsparádé szolgálja is az intézményes képmutatást. Ha bármekkora hévvel ugrálnak is bele a nagybőgőbe a nemzetmentő, illetve a szociális és egyéb gagyi lózungok jegyében... Előbb-utóbb úgyis leesik a tátott szájú csür- hének, hogy csalás és ámítás áldozatai. És hogy a demagóg sóderrel épp annyira lehet jóllakni, mrnt a kincstári falvédőkre festett gőzölgő gulyáslevessel. A vásári komédiában szarvasbi- kajelmezben alakoskodó pojácák istenítésétől meg korántsem lesz fickósabb az elhasznált férfiember, esetleg a komplexusai fokozódnak... A vezért játszó akarnokok azonban mindig csak a mának élnek. Ezért vonzzák például a csalás, lopás gyanújába keveredett udvaroncokat is. Azért élvezi Fico feltétlen bizalmát Richter, a „gyorstalpalt jogi doktor”, mert hasznos. Hiszen feltétlenül a kormányfő érdekeihez igazodik majd. Ha pedig netán mégis meginogna, elő lehet venni kétes körülmények között kijárt diplomáját. Vagyis bármikor meg lehet zsarolni. Hogy tartsa a lépést mega pofáját. fifq+Uoá) fi 4-Cbc. (srv***)k? 'l + \ / i = (si + y + t) • (a^h- Köszönöm az elismerést, tanárnő! Könnyen ment, mert már korábban kiszámoltam, mekkora az esélye, hogy érettségi után munkát találok. (Peter Gossányi rajza) KOMMENTAR Eutanázia MOLNÁR NORBERT Mikuláš Dzurinda ennek az országnak a legsikeresebb politikusa. S így is vonult volna be az újkori történelembe, ha nem csúszik egy hiba a számításába: azt hitte, az emberek ostobák. Nincs ezzel semmi probléma, minden tehetségtelen politikus ezt hiszi. Ám Dzurinda nem tehetségtelen. Pusztán a hatalomtól bódultán elhitte, hogy nélküle nem megy, s hogy ő és szűkebb sleppje bármit megengedhet magának. Hát nem. Pedig figyelmeztette erre őt a sajtó, intették koalíciós társai, sőt párttársai is. Ám a mindentudókpökhendiségével inkább a történelem süllyesztőjét választotta. Pedig voltak jelek: a pártfinanszírozás körüli kalamajka, a Gorilla-akta vagy éppen Iveta Radičová csillaga, amit szintén Dzurinda oltott ki. De ezzel a sajátját is. Ám politikai koporsójába harcostársa és Sancho Panzája, Ivan Miklós verte be az utolsó szöget. Okos, de telhetetlen - még az adóhivataloktól is le akart kapcsolni pár milliót. Na, ezt már nem vette be a jobboldali gyomor. Szerencsére. CsakDzurindáé. Pechjére. A nagy emberek erénye, hogy tudják, mikor kell visszavonulni. Ám Dzurinda ahelyett, hogy esélyt adott volna pártjának Radičovával, inkább a mélybe rántotta az egész jobb sorsra érdemes bandát. Meg merem kockáztatni, hogy temethetjük az SDKÚ-t. És nem azért, mert Frešo vagy Žitňanská kutyaütők lennének, hanem a volt kétszeres miniszterelnök személye miatt. Ám az is tény, hogy a három pártelnökjelölt egyike sem olyan átütő személyiség, akivel akár csak csatát lehetne nyerni. Kalap le a kissé túlaffektált Žitňanská igazságügyi harca előtt, a kissé riasztó Frešo aktivitása is figyelmet érdemel, de ők nem tudják a korruptpárt-imidzset megtisztítani. Erre csak Radičová lett volna képes. És most az SDKÚ az SZDSZ-i és HZDS-i útra lép: irány a felejtés. Mert csodák nincsenek. Ilyen szempontból majdnem mindegy, hogy Žitňanská vagy Frešo lett az SDKÚ elnöke. Apárt a gyorsabb utat választotta. Nem az a politikus lett a párt elnöke, aki a választóknál elfogadottabb, aki még egy apróbb esélyt adhatott volna az SDKÚ-nak, hanem az, aki a párton belüli klikkeknek és a klientúránakjobban megfelel. A lassúbb haldoklás több szenvedés. így még az is lehet, jobban tették, hogy az eutanáziát választották Frešo képében. Esélye sincs ismét a jobboldal vezető erejévé válnia az SDKÚ- nak. Kár érte, mert voltak abban a pártban értékes és értelmes emberek. És most nem Dzurindára gondolok. FIGYELŐ Tiltakozás Horthy miatt A Magyar Újságírók Országos Szövetsége tiltakozik a Horthy Miklóst rehabilitáló törekvések ellen. ,A volt kormányzó tevékenységével kapcsolatban ma már nagyon színvonalas tanulmányok olvashatók, amelyek árnyaltan, nem démonizálva mutatják be a történéseket, de nem felejthetjük el, hogy Horthy Miklós tevékenységének erkölcsi mérlegét sok százezer magyar állampolgárnak a tragikus sorsa terheli” - áll a MUOSZ nyilatkozatában. (OS) Állampolgársági ügye a 21. század Kelet-Európájának egyik alapvető nemzetközi és emberjogi kérdése. Biztosítása viszont nem emberjogi kérdés. Az egészségbiztosítás útvesztőjében, avagy Gubík, a szlovák beteg? LOVÁSZ ATTILA Sok tollforgató kollégával egyetemben magam is úgy gondolom, hogy Gubík László (és mások) emberi jogai sérültek. Véleményem szerint - ami, ugye, nem kvalifikált bírósági döntés - a szlovák alaptörvény értelmében senki nem fosztható meg akaratán kívül az állam- polgárságától. Még akkor sem, ha ezért alkotmányt módosítanának, merthogy Szlovákia ezt a mondatot az ország törvény- hozása által ratifikált Emberjogi Alapokmányból vette át, s a nemzetközi norma e kis országban jogforrás. Hogy minderről mit mond az illetékes Alkotmánybíróság, meglátjuk, s ennek fényében valószínűleg azt is megtudjuk, mit mond az Európai Emberjogi Bíróság. Idáig tehát tisztában vagyunk azzal, hogy e sorok írója jogtalanságot tapasztalt, s véleményét ez alapján szellőzteti. Más viszont a helyzet azzal a friss hírrel, mely szerint Gubík Lászlónak megszűnt az egészségbiztosítása. Az egészségbiztosítás (bár továbbra is szívesebben használnánk a betegbiztosítás kifejezést, mert jobb) Szlovákiában nem, vagy csak részben állampolgársági alapú. A szlovák egészségügyi járulékok rendszere nagyvonalakban 1996-tól érvényes, s az alapelv az, hogy minden ember, akinek megfelelő jogviszonya” van, járulékköteles és biztosított egyben. Azaz, függetlenül attól, milyen állampolgársága van, a- mennyiben Szlovákiában legális jövedelme van akár munkavállalóként, akár egyéni vállalkozóként, járulékköteles és egyben biztosított. Nem járulékkötelesek a szlovák fiatalkorú állampolgárok, akiket az állam biztosít (hogy hogyan, az más lapra tartozik), s ugyanez érvényes azon jövedelem nélküli állampolgárokra is, akik vagy a munkahivatalban bejelentett munkanélküliek, vagy a szociális háló valamely juttatására jogosultak. Az önkéntes munkanélküliek a minimális befizetés szintjén járulékkötelesek, egyébként nincs biztosításuk, és aj árulékok nem fizetésével behajtható adósságot halmoznak fel. Ugyanakkor tudni kell, hogy az EÚ 27 tagállamának egészségbiztosításai nem csereszabatosak, még csak nem is azonos elveken nyugszanak. Az európai biztosítási kártya az alapvető, az életmentő és sürgősségi ellátásra jogosít csupán, vagy pedig olyan beavatkozásra, amely a páciens biztosítójának országában nem végezhető el, s a biztosító téríti a külföldi kezelést. Emellett uniós alapelv, hogy egy uniós polgárnak nem lehet két biztosítotti jogviszonya, amit persze rögtön felülír az a rendszer, amelyben a jogviszonyok különbözősége kettős járulékfizetésre kötelez - lásd a munkavállalásból fizetett járulék mellett pl. az egyéni vállalkozásból származó járulék, akárhány országban. Gubík László - bár szerinte és mások szerint is törvényellenesen - elveszítette szlovák állampolgárságát. Szlovákiai állandó lakhelye nincs (ha lenne, akkor kellene alapjárulékot fizetnie, ha nincs munkaviszonya és jövedelme), semmilyen egyéb más jogviszonya nincs (nem vállalkozó, nem szlovák diák, nem munkavállaló - ekkor még lakhely sem kell). Jelenlegi helyzete szerint magyar állampolgár, Magyarország területén rendelkezik hallgatói jogviszonnyal, ami alapján a magyar Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) biztosítottja, s amíg nappali tagozatos hallgató, addig a biztosítását a magyar állam állja. Ebben a helyzetben Gubík Lászlónak más EU-or- szágban nem lehet biztosítotti jogviszonya, ha csak nem vállalkozik vagy nem vállalt munkát valamely, tetszőleges uniós államban. Gubík László ügye emberjogi kérdés, a 21. század Kelet-Eu- rópájának egyik alapvető nemzetközi és emberjogi kérdése. Gubík László biztosítása nem emberjogi kérdés, mert azon alapelv, mely szerint mindenkit megillet a térítésmentes egészségügyi ellátás, az ő esetében a magyar OEP által megoldott kérdés. S hogy Európában a biztosítási elosztórendszerek nemzetállamiak, más kérdés. Nehéz és megválaszolandó, de nem itt és nem most.
