Új Szó, 2012. május (65. évfolyam, 101-125. szám)

2012-05-21 / 116. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. MÁJUS 21. Vélemény És háttér 5 Nem és nem felejtenek, de nem is tanulnak a múltból a vezért játszó akarnokok A hasznos csalók Ján Richter, a diploma- és plágiumbotrányba ke­veredett szlovák munka­ügyi miniszter teljes egé­szében élvezi főnöke, Robert Fico bizalmát. Mi­vel a kormányfő szerint „rendkívül felelős szociá­lis jellegű döntések vár­nak rá rendkívüli szociá­lis érzékenységű minisz­terként”. BARAK LÁSZLÓ Különben is, mit ugrálnak az ellenzéki sajtómunkások, hogy Richter kétes körülmények kö­zött szerzett alapdiplomát. Jogi doktori diplomamunkájában meg legalább tíz esetben anélkül idézett a polgári törvénykönyv­ből, hogy az idézeteket feltün­tette volna a felhasznált irodal­mat regisztráló szakaszban... Hát igen, ismerős a szöveg. Schmitt Pál is rendkívüli izé, az emberek embere volt. Egy olim­piai bajnok, aki rendkívül szereti a magyar nyelvet, még ha néha- nap pontos j-vel írja is a hülyét. Kisdoktori dolgozatát csont nél­kül lopta? Államfőként sérthe­tetlen volt - és kész. Hiába ordí­tott róla, hogy egy üresfejű, jó időkben, jó helyeken serteper- télni képes törtető. Egy ügyes­kedő karrierista. Ugassanak csak miatta holmi nyikhaj saj­tómunkások (copyright: Kövér László, a magyar parlament el­nöke), úgysem hallatszanak az égig... Mondja még valaki ezek után, hogy a posztkommunista térségben hatalmat birtokló politikus nem mind egyforma hatalombitorló. Akkor is, ha Fi­co pártfogoltja plágiumgyanú­jának végkifejlete, vagyis an­nak bizonyítása előtt sajnálta le a sajtót, Kövér meg a média ál­tal leleplezett csicska, a hasz­nos csaló kényszerű elsunnyo­gása után minősítette nyikhaj - nak a sajtómunkásokat. Nem és nem felejtenek, de nem is tanulnak ezek a tahók. Pedig mindkét politikai klán - értsd a Fico-féle Smer és az Or­bán Viktor vezérelte Fidesz - megtapasztalhatta már: a hazu- dozás, a szerecsenmosdatás, a kivagyi vagdalkozás, a sajtó el­A demagóg sóderrel épp annyira lehet jóllakni, mint a kincstári falvé­dőkre festett gőzölgő gulyáslevessel. leni háborúskodás előbb-utóbb a bukás zsákutcájába vezet. Ha mégoly gigantikus giccsparádé szolgálja is az intézményes képmutatást. Ha bármekkora hévvel ugrálnak is bele a nagy­bőgőbe a nemzetmentő, illetve a szociális és egyéb gagyi lózun­gok jegyében... Előbb-utóbb úgyis leesik a tátott szájú csür- hének, hogy csalás és ámítás ál­dozatai. És hogy a demagóg só­derrel épp annyira lehet jóllakni, mrnt a kincstári falvédőkre fes­tett gőzölgő gulyáslevessel. A vásári komédiában szarvasbi- kajelmezben alakoskodó pojá­cák istenítésétől meg korántsem lesz fickósabb az elhasznált fér­fiember, esetleg a komplexusai fokozódnak... A vezért játszó akarnokok azonban mindig csak a mának élnek. Ezért vonzzák például a csalás, lopás gyanújába kevere­dett udvaroncokat is. Azért élve­zi Fico feltétlen bizalmát Rich­ter, a „gyorstalpalt jogi doktor”, mert hasznos. Hiszen feltétlenül a kormányfő érdekeihez igazo­dik majd. Ha pedig netán mégis meginogna, elő lehet venni ké­tes körülmények között kijárt diplomáját. Vagyis bármikor meg lehet zsarolni. Hogy tartsa a lépést mega pofáját. fifq+Uoá) fi 4-Cbc. (srv***)­k? 'l + \ / i = (si + y + t) • (a^h- Köszönöm az elismerést, tanárnő! Könnyen ment, mert már korábban kiszámoltam, mekkora az esélye, hogy érettségi után mun­kát találok. (Peter Gossányi rajza) KOMMENTAR Eutanázia MOLNÁR NORBERT Mikuláš Dzurinda ennek az országnak a legsike­resebb politikusa. S így is vonult volna be az új­kori történelembe, ha nem csúszik egy hiba a számításába: azt hitte, az emberek ostobák. Nincs ezzel semmi probléma, minden tehetség­telen politikus ezt hiszi. Ám Dzurinda nem te­hetségtelen. Pusztán a hatalomtól bódultán el­hitte, hogy nélküle nem megy, s hogy ő és szűkebb sleppje bármit megengedhet magának. Hát nem. Pedig figyelmeztet­te erre őt a sajtó, intették koalíciós társai, sőt párttársai is. Ám a mindentudókpökhendiségével inkább a történelem süllyesztőjét választotta. Pedig voltak jelek: a pártfinanszíro­zás körüli kalamajka, a Gorilla-akta vagy éppen Iveta Radičová csillaga, amit szintén Dzurinda oltott ki. De ezzel a sajátját is. Ám politikai koporsójába harcostársa és Sancho Panzája, Ivan Miklós verte be az utolsó szöget. Okos, de telhe­tetlen - még az adóhivataloktól is le akart kapcsolni pár milli­ót. Na, ezt már nem vette be a jobboldali gyomor. Szerencsé­re. CsakDzurindáé. Pechjére. A nagy emberek erénye, hogy tudják, mikor kell visszavonul­ni. Ám Dzurinda ahelyett, hogy esélyt adott volna pártjának Radičovával, inkább a mélybe rántotta az egész jobb sorsra érdemes bandát. Meg merem kockáztatni, hogy temethetjük az SDKÚ-t. És nem azért, mert Frešo vagy Žitňanská kutyaütők lennének, hanem a volt kétszeres miniszterelnök személye miatt. Ám az is tény, hogy a három pártelnökjelölt egyike sem olyan átütő személyiség, akivel akár csak csatát lehetne nyerni. Kalap le a kissé túlaffektált Žitňanská igazságügyi harca előtt, a kissé ri­asztó Frešo aktivitása is figyelmet érdemel, de ők nem tudják a korruptpárt-imidzset megtisztítani. Erre csak Radičová lett volna képes. És most az SDKÚ az SZDSZ-i és HZDS-i útra lép: irány a felejtés. Mert csodák nincsenek. Ilyen szempontból majdnem mindegy, hogy Žitňanská vagy Frešo lett az SDKÚ elnöke. Apárt a gyorsabb utat választotta. Nem az a politikus lett a párt elnöke, aki a választóknál elfogadottabb, aki még egy apróbb esélyt adhatott volna az SDKÚ-nak, hanem az, aki a párton belüli klikkeknek és a klientúránakjobban megfelel. A lassúbb haldoklás több szenvedés. így még az is lehet, job­ban tették, hogy az eutanáziát választották Frešo képében. Esélye sincs ismét a jobboldal vezető erejévé válnia az SDKÚ- nak. Kár érte, mert voltak abban a pártban értékes és értelmes emberek. És most nem Dzurindára gondolok. FIGYELŐ Tiltakozás Horthy miatt A Magyar Újságírók Orszá­gos Szövetsége tiltakozik a Horthy Miklóst rehabilitáló törekvések ellen. ,A volt kor­mányzó tevékenységével kapcsolatban ma már nagyon színvonalas tanulmányok ol­vashatók, amelyek árnyaltan, nem démonizálva mutatják be a történéseket, de nem felejt­hetjük el, hogy Horthy Miklós tevékenységének erkölcsi mérlegét sok százezer magyar állampolgárnak a tragikus sorsa terheli” - áll a MUOSZ nyilatkozatában. (OS) Állampolgársági ügye a 21. század Kelet-Európájának egyik alapvető nemzetközi és emberjogi kérdése. Biztosítása viszont nem emberjogi kérdés. Az egészségbiztosítás útvesztőjében, avagy Gubík, a szlovák beteg? LOVÁSZ ATTILA Sok tollforgató kollégával egyetemben magam is úgy gondolom, hogy Gubík László (és mások) emberi jogai sérül­tek. Véleményem szerint - ami, ugye, nem kvalifikált bírósági döntés - a szlovák alaptörvény értelmében senki nem fosztha­tó meg akaratán kívül az állam- polgárságától. Még akkor sem, ha ezért alkotmányt módosíta­nának, merthogy Szlovákia ezt a mondatot az ország törvény- hozása által ratifikált Emberjo­gi Alapokmányból vette át, s a nemzetközi norma e kis ország­ban jogforrás. Hogy minderről mit mond az illetékes Alkot­mánybíróság, meglátjuk, s en­nek fényében valószínűleg azt is megtudjuk, mit mond az Eu­rópai Emberjogi Bíróság. Idáig tehát tisztában va­gyunk azzal, hogy e sorok írója jogtalanságot tapasztalt, s vé­leményét ez alapján szellőzteti. Más viszont a helyzet azzal a friss hírrel, mely szerint Gubík Lászlónak megszűnt az egész­ségbiztosítása. Az egészségbiztosítás (bár továbbra is szívesebben hasz­nálnánk a betegbiztosítás kife­jezést, mert jobb) Szlovákiában nem, vagy csak részben állam­polgársági alapú. A szlovák egészségügyi járulékok rend­szere nagyvonalakban 1996-tól érvényes, s az alapelv az, hogy minden ember, akinek megfele­lő jogviszonya” van, járulékkö­teles és biztosított egyben. Azaz, függetlenül attól, mi­lyen állampolgársága van, a- mennyiben Szlovákiában legális jövedelme van akár munkaválla­lóként, akár egyéni vállalkozó­ként, járulékköteles és egyben biztosított. Nem járulékkötele­sek a szlovák fiatalkorú állam­polgárok, akiket az állam bizto­sít (hogy hogyan, az más lapra tartozik), s ugyanez érvényes azon jövedelem nélküli állam­polgárokra is, akik vagy a mun­kahivatalban bejelentett mun­kanélküliek, vagy a szociális há­ló valamely juttatására jogosul­tak. Az önkéntes munkanélküli­ek a minimális befizetés szintjén járulékkötelesek, egyébként nincs biztosításuk, és aj árulékok nem fizetésével behajtható adósságot halmoznak fel. Ugyanakkor tudni kell, hogy az EÚ 27 tagállamának egész­ségbiztosításai nem cseresza­batosak, még csak nem is azo­nos elveken nyugszanak. Az európai biztosítási kártya az alapvető, az életmentő és sür­gősségi ellátásra jogosít csu­pán, vagy pedig olyan beavat­kozásra, amely a páciens bizto­sítójának országában nem vé­gezhető el, s a biztosító téríti a külföldi kezelést. Emellett uniós alapelv, hogy egy uniós polgárnak nem lehet két biztosítotti jogviszonya, amit persze rögtön felülír az a rendszer, amelyben a jogviszo­nyok különbözősége kettős já­rulékfizetésre kötelez - lásd a munkavállalásból fizetett járu­lék mellett pl. az egyéni vállal­kozásból származó járulék, akárhány országban. Gubík László - bár szerinte és mások szerint is törvényellene­sen - elveszítette szlovák ál­lampolgárságát. Szlovákiai ál­landó lakhelye nincs (ha lenne, akkor kellene alapjárulékot fi­zetnie, ha nincs munkaviszonya és jövedelme), semmilyen egyéb más jogviszonya nincs (nem vállalkozó, nem szlovák diák, nem munkavállaló - ekkor még lakhely sem kell). Jelenlegi helyzete szerint magyar állam­polgár, Magyarország területén rendelkezik hallgatói jogvi­szonnyal, ami alapján a magyar Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) biztosítottja, s amíg nappali tagozatos hallga­tó, addig a biztosítását a magyar állam állja. Ebben a helyzetben Gubík Lászlónak más EU-or- szágban nem lehet biztosítotti jogviszonya, ha csak nem vál­lalkozik vagy nem vállalt mun­kát valamely, tetszőleges uniós államban. Gubík László ügye emberjogi kérdés, a 21. század Kelet-Eu- rópájának egyik alapvető nem­zetközi és emberjogi kérdése. Gubík László biztosítása nem emberjogi kérdés, mert azon alapelv, mely szerint mindenkit megillet a térítésmentes egész­ségügyi ellátás, az ő esetében a magyar OEP által megoldott kérdés. S hogy Európában a biz­tosítási elosztórendszerek nem­zetállamiak, más kérdés. Nehéz és megválaszolandó, de nem itt és nem most.

Next

/
Thumbnails
Contents