Új Szó, 2012. május (65. évfolyam, 101-125. szám)
2012-05-03 / 102. szám, csütörtök
10 Kultúra ÚJ SZÓ 2012. MÁJUS 3. www.ujszo.com RÖVIDEN Római est a művészet jegyében Dunaszerdahely. A Historium Kiadó május 4-én bemutatja Marcellus Mihály új kötetét, amely Aquincum farkasa - Kelta szív címmel jelent meg. AII. Római estre 18 órától várják a vendégeket. A rendezvény magoskenyér, sajt- és borkóstolóval kezdődik, majd hastánc következik, végül Marcellus Mihály beszél legújabb művéről. Az est különlegessége, hogy a szerző éppen az 50. születésnapját ünnepli, így természetesen a felköszöntés sem marad el, melyre különleges meglepetéssel készült a kiadó. Az est kísérőprogramja Huszár Kata festett üvegeinek kiállítása lesz. (mgy) Irodalmi barangolás Dunaszerdahely. Ma este Ács Margit író, kritikus, a Magyar írószövetség és a Magyar Művészeti Akadémia elnökségi tagja, valamint Monostori Imre irodalomtörténész, kritikus, a Magyar írószövetség Választmányának tagja várja az érdeklődőket egy felolvasással egybekötött Irodalmi baran- gálásra. Helyszín az Arthe Café, a kezdés időpontja 18 óra. Házigazda Tóth László, József Attila-díjas költő, az est szervezője a Szlovákiai Magyar írók Társasága, (juk) Dzsesszről az Új Szó Stúdióban Az UNESCO döntésének köszönhetően idén világnapot kapott a dzsessz: április 30-án ünnepeltük először ezt az izgalmas műfajt. Részben ebből az apropóból hívtuk meg az Új Szó-stúdióba Strieženec Sándort, a Deja Vu együttes vezetőjét, aki nemrég könyvet írt a szlovákiai dzsessz történetéről. A zenekar pozsonyi klubja tizedik éve.működik sikeresen, havi sztárvendégekkel, akik többnyire egészen más műfajban alkotnak. A beszélgetés holnap délutántól látható az Új Szó honlapján, írott változatát rövidesen olvashatják, (juk) Elhunyt Monoszlóy Dezső Bécs. Évek óta tartó betegeskedés után, 88 éves korában elhunyt Monoszlóy Dezső író, költő, műfordító. A Theodor Körner-, Márai- és Nemzetközi PEN-díjas írót kedden bécsi lakásában érte a halál. Monoszlóy Dezső 1923-ban született Budapesten, ahol jogi tanulmányokat folytatott. 1947 és 1968 között Pozsonyban élt. A Csehszlovák írószövetség magyar titkára, az Irodalmi Szemle szerkesztője volt. 1970-ben Ausztriába költözött. Számos verseskötete és regénye jelent meg, köztük a Töltésszimmetria (1965), A milliomos halála (1969), a Menekülés Szodomából (regénytrilógia, 1975), A halálom utáni napon (2001). Emellett több mint negyven rádiójáték szerzője volt, Gseh és szlovák műfordításai több mint harminckötetbenjelentekmeg. (MTI) A kassaiakat és a pécsieket vendégül látják Ingyen a Hegyaljára AJÁNLÓ Érdekes ötlettel rukkoltak elő a Hegyalja Fesztivál szervezői. 2012-től minden évben ingyenessé teszik a részvételt egy határon túli és egy magyarországi város lakói számára, idén Pécs és Kassa lakóit látják vendégül - a fesztiválra lakcímkártya, illetve a kassaiak esetében személyi igazolvány a „belépő”. Azért esett a választás erre a két városra, mert Pécs 2010-ben volt Európa Kulturális Fővárosa, Kassa pedig jövőre látja el ezt a nemes feladatot. A szervezők abban reménykednek, hogy a Hangulatkép a tavalyi fesztiválról (Képarchívum) „Az élet is egy nagy színház, ahol többnyire azért bukunk el, mert rosszul reagálunk helyzetekre" Színésznővel tudományosan 1993-ban diplomázott a pozsonyi színművészetin, egy évadot Komáromban töltött, majd 2008-ig a Győri Nemzeti Színház társulatának tagja volt. Bezsebelt pár szakmai díjat, játszika szarvasi szlovák színházban, a budapesti Játékszínben, tanodát működtet, és doktori disszertáció- jánakmegvédésére készül Pozsonyban. Dósa Zsuzsa nem unatkozik. JUHÁSZ KATALIN Mit kell tudnunk a győri tanodáról? Ez nem kifejezetten színitanoda, inkább a színészet eszközeivel való életre nevelés. Vannak persze, akik innét kerültek a színművészeti egyetemre, de nem ez a célom. A fiatalok nálam színházi szituációkon keresztül tanulnak gondolkodni, problémákat kezelni, tisztán beszélni, mozogni. Csináltam egy statisztikát az elmúlt hét évről, és kiderült, hogy a középiskolás csoportom 98 százaléka valamilyen egyetemre ment, vannak köztük ügyvédek, politológusok, rendezvényszervezők, közgazdászok. És látom, hogy könnyebben boldogulnak az életben, hiszen az élet is egy nagy színház, ahol többnyire azért bukunk el, mert rosszul reagálunk helyzetekre. Rájöttem, hogy ha nekem annak idején bizonyos dolgokat elmagyaráztak volna, segítettek volna elemezni a mindennapi konfliktusokat, sok időt megspóroltam volna. Számomra maga a tény, hogy egy színésznő doktori fokozatot kíván szerezni, eléggé meglepő. Ráadásul ön olyan témát választott, amellyel tudtommal még senki sem foglalkozott tudományos igénnyel. Azt vizsgálom, milyen kétnyelvű színésznek lenni. Ennek sok szakmai hozadéka van, számos olyan pluszt jelent, amit az egy nyelvi és színházi közegben mozgók nem kapnak meg. Szerintem, ha már adott a kétnyelvűség, ki kell használni, hogy megismerhetünk egy másik kultúrát, amelyet beépíthetünk saját kultúránkba, és ettől többé válunk. Vannak különbségek a magyar és a szlovák színház között. Már csak abból adódóan is, hogy az egyik jóval régebbi, a másik fiatalabb, az egyiknél az osztrák és a nyugati színjátszás hatásai mutatkoznak, a másiknál a szláv, az orosz, a lengyel, azaz a modernebb felfogás érezhető. A kettő ötvözésével izgalmas dolgok születhetnek. Ezért helyeslem, ha a szlovákiai magyar színészek szlovák színházakban is játszanak. Persze ez a kettős lét csak akkor lehetséges, ha az illető mindkét nyelvet megpróbálja tökéletesíteni. Igen, ez nagyon fontos. És miután a két nyelv teljesen különböző, ez bizony „plusz meló”. Azt kezdtem el boncolgatni, hogyan lehet erre technikailag felkészülni, hogy az ember gond nélkül át tudjon állni az egyik nyelvről a másikra, és teljes értékű produkciót tudjon létrehozni. Ráadásul ma már egyre inkább multikulturális közegben élünk, jövünk-me- gyünk az Európai Unióban. Bár tudnék olyan szinten németül vagy angolul, hogy játszhatnék is ezeken a nyelveken! Hiszen minden új közegből el tudnék vinni valamit magammal: új látásmódot, impulzusokat, tapasztalatokat, amelyeket a saját stabil közegemben fel tudnék használni. Ä nyelvi nyitottság lehetőségét nem szabad nyelvi akadályokközé szorítani. Mik a tervei ezzel a tudományos fokozattal? Tulajdonképpen azért döntöttem úgy, hogy továbbkép- zem magam, mert rájöttem, hogy nagyon szeretek tanítani. Ez a tevékenység inspirál, frissé tesz, magam is nagyon sokat tanulok a gyerekektől. Ahhoz, hogy az ember továbblépjen és egyetemen vagy főiskolán is tudjon oktatni, szakirányú végzettség, azaz pedagógiai minimum, vagy doktori fokozat szükséges. Úgy gondoltam, a pedagógiai minimum számomra felesleges, nem lenne túl sok hozadéka, mert mi, színészek sokszor többet tudunk a pedagógiáról, mint a végzett pedagógusok. Egyszerűen azért, mert nap mint nap ebben élünk, egymáson gyakoroljuk és rajtunk is gyakorolják a rendezők. A doktori képzés viszont rákényszerít egy olyan célirányos kutatómunkára, ami megmozgatja az agysejtjeimet, és talán létre tudok hozni valamit, ami nem csak nekem segít, hanem másoknak is. A cél tehát a fiatalokkal való foglalkozás, az oktatás, a tapasztalatok gyors átadása. A közönség szempontjából, gondolom, az a cél, hogy értsék, amit a színész mond a színpadon. Igen, a tanultakat fel kell tudni használni az alkotás során. Nem feltétlenül arra gondolok, hogy az itteni magyar színészek rosszul beszélnek szlovákul. Sőt ellenkezőleg, nagyon igyekvőek és szorgalmasak ebből a szempontból. Viszont számtalanszor tapasztalom, hogy a fiatal magyarországi magyar színészek nem beszélnek elég jól magyarul. Mintha elterelődött volna a hangsúly az érthető, tiszta beszédről. Mintha ma már nem figyelnének annyira a technikai követelményekre. Elég csak összehasonlítani a régi nagyok, Sinkovits Imre, Darvas Iván vagy Básti Lajos gyönyörű, tiszta beszédét azzal, amit ma hallunk a színházban, vagy akár a tévében. Őket nem csak érteni lehetett az ötvenedik sorból is, de értelmezték is, amit mondtak, azaz fogódzót adtak a nézőnek. Most meg hatalmas hévvel csináljuk a színházat, és annyira „természetesek” vagyunk, hogy már nem is érteni, mit mondunk. Miközben az is fontos, hogy az egésznek ne iskolás jellege legyen, hanem a színész gondolatokat tudjon közölni. A leírt szöveg interpretálása édeskevés, mert azt a néző el is tudja olvasni, ha kíváncsi rá. Sokszor maga a szöveg is gát tud lenni az alkotásban. A kereskedelmi tévécsatornák ronthatják a beszéd színvonalát? Ebben a régióban mindenképp. Tolerálják az olyan beszédhibákat, amelyekre bennünket még figyelmeztettek a rendezők, és az idősebb kollégák is. Vannak különleges egyéniségek, akiknek meg lehet bocsájtani, hogy elnyelik a szavak végét, enyhén raccsolnak, vagy az orruk alatt mormolják a szöveget, de ezekből kevés van. Egy Feleki Kamiinak például sokmindent elnéztünk, mert olyan színpadi személyiség volt, hogy meg sem kellett szólalnia, puszta jelenlétével atmoszférát teremtett. De ne szépítsük: a színházakban átlagos színészek dolgoznak, nem lehet mindenki az évszázad színésze. Ezért meg kell tenniük mindent annak érdekében, hogy a produkció, amit létrehoznak, kiemelkedő legyen. Erre pedig megvannak a megfelelő technikák, amelyeket műiden színész képes elsajátítani. Ez csak odafigyelés és akarat kérdése. A mozi, az internet és az egyéb szórakozási lehetőségek közepette a mai színház mintha nem találná önmagát, mintha megpróbálná behozni az ebből fakadó vélt hátrányát azzal, hogy mindenáron szórakoztatni akar. És jobban akar szórakoztatni, mint bárki más, hogy bevonzza a közönséget, hiszen életben akar maradni. Ebben a nagy akarásban megfeledkeztünk arról, hogy a színház oktat is, nevel is, irányt mutat, erkölcsi mércét állít, nyelvet ápol és művel. Ez plusz munka, de szerintem nem szabad megspórolni. Én azt vettem észre, hogy a szlovákiai magyar színészek kevésbé igyekeznek megspórolni ezt a munkát, jobban tudatosítják a színház eredeti funkcióját... Hadd terjesszem ki ezt a határon túli magyar színészekre, az erdélyiekre, a kárpátaljaikra és a vajdaságaiakra is. Szerintem ez ösztönös, és mintha a génekben lenne. Hogy meg kell védenem az én tágabb családomat, a múltamat, a kultúrámat, a hagyományaimat, a nyelvemet. Itt nem hétköznapi dolog magyarul játszani. Ahol mindennap van kenyér az asztalon, ott néha bizony bekerül a szemétkosárba. Ahol viszont nincs mindennap, ott nagyon megbecsüljük. Miben láthatja önt legközelebb a közönség? Varga Viktor pozsonyi rendező szakos kollégám talált rá egy kortárs francia szerző, Victor Haim Hazárd keringő című darabjára, amelyet jelenleg két nyelven próbálunk. A magyar verziót Rubold Ödönnel, a szlovákot pedig egy fiatal színésszel, Tomáš Pokomýval. Számomra a két korosztály közti különbség is érdekes a színpadon, nem csak a nyelvek különbözősége. Férfiről, nőről, életről, halálról, mennyországról és pokolról szól a darab, kérdéseket tesz fel, amelyekre mindenkinek magának kell megtalálnia a választ. A stílusa is nehezen behatárolható, a vígjáték, a tragédia és az abszurd dráma sajátos keveréke. Ha sikerül, a magyar verzióval szeptember környékén Szlovákia magyar lakta régióiban is felbukkanunk... Dósa Zsuzsa nagyon szeret tanítani (Varga Viktor felvétele) két kulturális főváros fiataljai a négy nap során nem csak koncertekkel és strandolással töltik majd az időt, hanem tapasztalatot is cserélnek lakhelyük uniós szerepéről. A 13. Hegyalja Fesztivált július 18-22 között rendezik a Tisza-parton,Tokaj és Raka- maz határában. A kínálat rendkívül gazdag, látható lesz az Everlast, az Enter Shikari, a Stereo MC's, a DJ-szettel érkező Pendulum, a Parov Stelar Band, az Exodus, a Kiscsillag, a 30Y és még számos, összesen mintegy 200 magyar és külföldi fellépő, (juk)
