Új Szó, 2012. május (65. évfolyam, 101-125. szám)
2012-05-18 / 114. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. MÁJUS 18. Vélemény És háttér 7 Az önkormányzatiság nem most alakult ki és nem is most került anyagi gondokba Valóban csoda Csoda, hogy van közvilágítás, mondta a napokban Gašparovič államfő, utalva az önkormányzatok nem éppen rózsás anyagi helyzetére. LOVÁSZ ATTILA Az államfő jól látja, minden önkormányzati információ arra utal, hogy a választókhoz legközelebb álló választott szervek és azok hivatalai (már ahol vannak) nem dúskálnak a javakban. Minden hasonló hírre a megmondóemberek első reakciója: miért nem ád a jogkörökhöz az állam elegendő pénzt? Vajon miért? Hát, feltehetően azért, mert az államnak sincs. Sőt, a közeljövőben sem lesz, tehát arra számítani, hogy beindul valamilyen pénzcsap az önkormányzatok tehermentesítésére, merő ábránd. Az érdekes kérdés viszont nem az, adjon-e az állam többet vagy sem (mert nem ad), hanem az, hogyan jutottak idáig az önkormányzataink. A válasz - természetesen - nem egyszerű és a helyzet bizonyára nem fekete-fehér. Az önkormányzatok anyagi leépülésének ugyanis nem elsődleges oka az állam. Legalábbis nem Szlovákiában. Az önkormányzatok fontossága, azok autonómiája, választási rendszere, az önkormányzati szervek jogkörei, kötelességei - mind, mind olyan kérdések voltak, amelyekre a rendszer- váltást követő első hetekben már válaszokat adtak az akkori honatyák. Az önkormányzatiság nem most alakult és nem is most került anyagi gondokba. Az első időszakban a helyi ön- kormányzatok jogköreit fogalmazta meg a jogalkotó s a mindenkori állam a jogkörökhöz bizonyos kulcsok szerinti pénzeket utalt. Ne boncolgassuk ezt a rendszert, mert nem volt jó. Az első nagyobb köz- igazgatási reform - a második szint, a megye létrehozása - sem tette jobbá és működőképesebbé a közigazgatást. Ami viszont komoly reformnak számított, és a mai napig korszerű és haladó megoldásnak könyvelhetjük el, az az államigazgatás pénzügyi decentralizációja volt a második Dzurinda-kormány első hónapjaiban. A pénzügyi decentralizáció ugyanis nagyon helyesen (bár vitatható mértékben) fogalmazta meg az önkormányzatok autentikus jogköreit és - itt van a kutya elásva - autentikus forrásait. 2004 után az önkormányzatok a rendelkezésükre álló pénz legnagyobb részét előre tervezhető, áttekinthető és a mindenkori kormányzattól független módon kapták meg. A kormányzati támogatás pedig kiegészítés volt azokon a területeken, ahol az önkormányzatok nem autentikus, hanem állami jogköröket, illetékességet kaptak. Ha most rosszul állnak, akkor, sértődés ide vagy oda, nem jól gazdálkodtak. A leírtakon kívül még egy fontos jelenség jellemző. Míg a központi választott szervek és a kormányzat a sajtó ádáz tekintetének kitéve követték el ki- sebb-nagyobb gazemberségeiket, addig az önkormányzatok minden társadalmi kontroll nélkül végezték ugyanezt. Valljuk be, hány olyan várost, falut ismerünk, ahol a húsz éve még jelentős önkormányzati vagyonból már semmi nincs. Hány településről mondhatjuk el, hogy még a községháza sem a falué? Hány helyen születtek bicskanyitogató döntések a közvagyon eladásakor, hosszútávú bérbe adásakor, hány helyen ellentételezés nélkül kaptak bizonyos vállalkozások vagy emberek jelentős kedvezményeket telekügyekben, önkormányzati vagyon használatában? S hány olyan szlovákiai magyarlakta városról lehetne most beszámolni, ahol a „lopás” kifejezés használata nem indokolatlan? Igaza van a köztársasági elnöknek, csoda, valóban csoda, hogy valahol még telik a közvilágításra. Azok után, ami az elmúlt két évtizedet jellemezte már az is csoda, hogy nem csőd- biztosok irányítják a népünkhöz legközelebb áUó képviseleti szervek nagy részét. Szöveg nélkül (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Kérdés, Fico csak tornáztatja az ellenzéket vagy saját embereit akarja beültetni néhány helyre Módszerváltás MÓZES SZABOLCS Mi nyertük meg a választásokat, a mi akaratunk érvényesül. Ha két pályázó közül kell választanom, a pártomhoz közelebb állót választom. Ellenzéki javaslatokat nem fogadunk el, csak kormánypárti indítványokat, ezért nyertük a választásokat. Emlékszik még az olvasó az ilyen jellegű megszólalásokra? Rég volt, szép nem volt. A Fico 2.0 színrelépésével lassan a feledés homályába vesznek a kormányfőpártelnök 2006-10 közötti kijelentései. Kár. Nem árt leporolni belőlük párat. No nem azért, mintha most ezek köszönnének vissza. A forma teljesen más. A tartalom viszont lehet, hogy ugyanaz lesz. A következő hónapok mutatják meg, mennyire valósak ezek a félelmek. A tegnapi, a Közbeszerzési Hivatal vezetői posztjára való jelölést érintő vétó mindenesetre rámutatott, a módszerek finomodtak, trükkösebbek lettek. A kormányfő először nagylelkűen felajánlja, bizonyos ellenőrző posztokra jelöljön az ellenzék. Ó nem szól bele, kit választanak, csak egyezzenek meg. Az oppozí- ció többhetes belső viták után kiválaszt valakit, akire ő előzetesen rábólint, ám megnevez néhány olyan szervezetet, amelyek beleegyezését várja az ügyben. Amelyek véleményét korábban ilyen kérdésekben amúgy ki sem kérték... Az egyik pedig, láss csodát - a Smerhez közeli vezetők által irányított önkormányzati társulás (ZMOS) - kapásból bejelenti, nekik nem tetszik az ellenzéki jelölt. Fico mossa kezeit, neki mindegy, ki lesz a befutó, csak egyezzenek meg a személyében. Hát, tessék így megegyezni! A nagy kérdés, hogyan végződik a történet. Arról van-e csak szó, hogy Fico jókedvében tornáztatja az ellenzéket, s közben szabad perceiben röhög rajtuk egy jót, vagy saját embereit akarja beültetni a megfelelő helyekre, csak ezt nem akarja nyíltan bevallani. Ehelyett névleg független szervezetekkel vétóztatja meg az ellenzéki jelölteket, esetleg jelöltet kormányközi politikusokat a neki megfelelő posztokra. Napokon belül kiderül. KOMMENTÁR Látványpolitizálás MOLNÁR IVÁN A szlovák ellenzék siralmas állapotát figyelve, rendkívül nagy az esélye annak, hogy négy év múlva újra a Smer alakíthat kormányt. Jól tudja ezt Robert Fico kormányfő is, az elkövetkező időszakban ezért igyekszik olyan gazdasági döntéseket hozni, amelyekkel nem nehezíti meg a dolgát, ha a következő választási ciklusban újra ő vezeti az országot. Valamit azonban kénytelen felmutatni a választóknak, ezért az elkövetkező hónapokban várhatóan olyan döntéseket hoz, amelyekhez a legjobban ért. Fico már az első kormányzása idején bebizonyította, hogy látványpolitizálásban, parasztvakításban nincs valós ellenfele, és ezt a tulajdonságát ezúttal is igyekszik kihasználni. Az első parasztvakító fecske már e héten megjelent. A Smer képviselőinek a javaslatára a parlament második olvasatba utalta azt a jogszabályt, amelynek köszönhetően azok az energiatársaságok, amelyeknek az állam a többségi tulajdonosa, júliustól az állam beleegyezése nélkül nem nyújthatják be áremelési javaslataikat az Árszabályozási Hivatalnak. Az energiatársaságok erre csak akkor lesznek jogosultak, ha ezzel a társaság közgyűlése is egyetért, szemben a jelenlegi helyzettel, amikor elegendő az igazgatótanács engedélye. Mivel az energiaszolgáltatók többségi tulajdonrésze még mindig az állam kezében van, a közgyűlésen övé a döntő szó. Ä cégek vezetését azonban korábban átengedték a részvények 49%-át birtokló külföldi befektetőknek, az igazgatótanácsokban így ez utóbbiak képviselői vannak többségben. A döntéssel a Fico-kabinet újra felveszi a harcot a Szlovák Gázművek külföldi tulajdonosaival, akik az eddigi helyzetet kihasználva áremelési javaslatok garmadával bombázták az Árszabályozási Hivatalt. A kormányfő eljátszhatna a népét megmentő hős szerepét, elhitetve az emberekkel: ő az, aki nem engedi meg a pénzéhes külföldi cégeknek, hogy kizsákmányolják a szegény szlovák népet. Hogy az egész csak olcsó marketingfogás, hiszen a végső döntést eddig is az Árszabályozási Hivatal hozta meg, rendre elutasítva a gázművek indokolatlan áremeléseit? Részletkérdés - vághatja rá a kormányfő. Az azonban már nem részletkérdés, hogy az uniós normákat sértő módosítás miatt újabb müliárdos pereket akaszthatnak az állam nyakába, mint ahogy az sem, hogy a büntetéseket ezúttal sem Fico fogja kifizetni, hanem mi, egyszerű adófizetők. Ez azonban a választók egy jelentős részét egyáltalán nem izgatja, a kormánytól így további látványintézkedé- sekre számíthatunk. A jelenlegi erőviszonyokat tekintve ebben nem akadályozhatjuk meg, hosszabb távon azonban már az is sokat segíthet, ha nem állunk be a parasztvakító kormánynak ész nélkül tapsikolok táborába. FIGYELŐ Bekérették a nagykövetet A román Külügyminisztérium 2012. május 15-én bekérette Magyarország bukaresti nagykövetét, Füzes Oszkárt. A misszióvezető távollétében dr. Balázs Ádám ideiglenes ügyvivő tett eleget a partner kérésének. Román részről kifogásolták Németh Zsoltnak, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkárának az új román kormány kisebbségpolitikáját érintő, korábban megfogalmazott kritikáját, továbbá mind tartalmi, mind szervezési szempontból nehezményezték Nyírő József tervezett újratemetését. Az ügyvivő közölte a román féllel, hogy a magyar kormány az erdélyi író újratemetését kegyeleti és kulturális eseménynek tekinti. A magyar diplomata hangsúlyozta, hogy a magyar kormány nyitott és várakozással tekint az új román kormánnyal történő együttműködés elé. Magyarország értetlenül áll a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar karával kapcsolatos román döntés előtt, amely súlyos visszalépést jelent, mert úgy véli, ezzel az erdélyi magyarság alapvető szerzett jogait sértik. A magyar fél fontosnak tartja, hogy a két kormány a nyitott kérdéseket tárgyalásos úton rendezze. (OS)
