Új Szó, 2012. május (65. évfolyam, 101-125. szám)
2012-05-03 / 102. szám, csütörtök
8 Vélemény ÚJ SZÓ 2012. MÁJUS 3. www.ujszo.com VISSZHANG Szembenézni a múlttal Meglepve olvastam az Új Szó 2012. április 27-i számában V. Krasznica Melitta (Hivatalos lépéseket tesz a Komáromi Zsidó Hitközség) cikkét a Komáromi Zsidó Hitközség és az Info-Zóna vitájáról. Az említett kiadvány április 17-i számában (egy nappal a holokauszt emléknap után, amely az első kárpátaljai gettó felállításának időpontja, az akkori magyarországi - beleértve Komáromot is - deportálások kezdete) egy ízléstelen és bántó viccet jelentetett meg. Megítélni, hogy cselekedetük mennyire törvénysértő, a Szlovák Köztársaság errehivatotthatóságainakdolga. Etikai szempontból azonban a vita nem a Komáromi Zsidó Hitközség és a lap között folyik. A lap kiadója a holokauszt komáromi áldozataival áll szemben, akiknek nem adatott meg, hogy városuk polgáraként élhessenek, itt nyugodhassanak haláluk után. A vicc nemcsak nekik ad pofont, hanem azoknak a nem zsidó pol- gároknakis, akik zsidókat próbáltak megmenteni a vészkorszak idején, saját életük kockáztatásával. Sajnos kevesen voltak. 2012-ben vagyunk, 68 évvel a történek után, Komáromban és környékén a szembenézés még mindig várat magára. A vészkorszakra való emlékezés és annak megtanítása, hogy miért nem viccelődünk a holokauszttal, nem zsidóügy, nem is a zsidó hitközség feladata. A helyi hatóságok, oktatási és kulturális intézmények és a média feladata lenne. Sajnos még mindig kevesen értik meg a feladatot és egyre többen akadnak, akik a gyűlöletet erősítik. A vészkorszak óta nem látott mértéket kezd ölteni Komáromban az antiszemitiz- mus.Tennikellene valamit. A Komáromi Zsidó Hitközség „Mi is itt vagyunk...” oktatási programja 2011-ben az Év projektje díjat nyerte, csak remélni tudjuk, hogy az iskolákban egyre többen fogjákhasználni. Az Új Szó ír a helyreigazításról. Ezt közösségünk két okból nem kezdeményezi. Egyrészt a vehemensen reagáló Tóth úr (mint nekem írja: „Örülök, hogy nincs más dolga, mint keresni más munkájában a hibákat”.) kolléganője egy héttel az Új Szó cikkének megjelenése előtt erre szóbeli ígéretet tett, másrészt a lap olyan alapvető etikai normát sértett meg, amelyért a helyreigazítást kérés nélkül kell megtennie. 2012-ben Európa közepén ez lenne atermészetes. A komáromi zsidók mindig is szerették városukat, sokat tettek azért, hogy előrehaladjon. Ilyen volt Schnitzer Ármin főrabbi, aki 52 éven át szolgált a városban és tanított a gimnáziumban. Róla júniusban termet nevez el a Selye János Gimnázium. A közelmúltban elhunyt neves komáromi születésű újságíró, holokauszttúlélő Vadász Ferenc így írt: „Komárom, szeretett városom megrugdaltál, kitagadtál, elfelejtettél, kiszolgáltattál, meghalni küldtél ezreket, akik hozzám hasonlóan otthonuknak éreztek, büszkék voltak rád. Ahogy nekem, nekikisvoltfalaidközttöbb, kevesebb boldog évük, örömük, szerelmük, féltve őrzött emlékük. Elmondtam rólad sok mindent, már csak a búcsúzás van hátra. Sosem tudtalak, sosem tudnálak gyűlölni. Legyen múl- tadnálszerencsésebbajövőd.” Szeretném megérni azt az időt, amikor Komárom intézményei, hatóságai, polgárai szeretettel emlékeznek arra, mit tett a zsidóság a városért. Nem kell majd elmagyarázni, miért kell emlékezni. Szembenéznek azzal, hogy a vészkorszak idején a város polgárainak segítségével deportálták a szomszédokat, barátokat, osztálytársakat. Megtanítják ezt a felnövekvő generációknak, nem szerveznek szélsőséges, zsidógyűlő együtteseknek koncertet közintézményben és magán-szórakozóhelyen sem.. . Ez az én álmom, remélem, egyszer valósággá válik. Paszternák Tamás programkoordinátor, Komáromi Zsidó Hitközség SZEMSZÖG Párhuzamok A 2010-es szlovákiai parlamenti választások előtt a politikáról, az MKP és a Híd esélyeiről beszélgettem egy frissen diplomázott barátommal. Arról folytattunk eszmecserét, bejutnak-e ezek a pártok a parlamentbe. Szóba került Duray Miklós neve is. Barátom ellenszenvesen nyilatkozott Durayról és az MKP- ról. Durayt sovinisztának, az MKP-t radikálisnak tartotta, mert nem tud és nem akar együttműködni egyetlen szlovák párttal sem. Nem hagytak nyugodni barátom szavai, otthon felütöttem az értelmező szótárt és megnéztem, mit kell érteni pontosan a sovinizmus fogalmán. A szótár szerint ez a más népek elleni gyűlöletet szító, a nemzeti felsőbbrendűséget, a fajelméletet hirdető politikai irányzat. Duray sovinizmusa Duray Miklós politikai érzékenységét már az alapiskolában megmutatta, mikor minden előítélettől mentesen egyedül ő volt hajlandó cigány gyerek mellé ülni az iskolapadba. A főleg általa megszervezett MKP-ban most is sok roma származású polgár és politikus van. Annak idején csak a Szlovák Nemzeti Párt programjában volt található, hogy Szlovákia váljon ki Csehszlovákiából és alakuljon meg az önálló Szlovákia. 1993. január elsején kikiáltották az önálló Szlovákiát. Duray Miklós volt az első politikus, aki gratulált az akkori SNS vezetőségének, mondván, egy négymilliós nemzet megérdemel egy országot. Húsz évre rá 2012 februárjában Düsseldorfban volt egy kisebbségi konferencia, melyre ő is hivatalos volt, de egészségi okok miatt nem tudott részt venni rajta. írt egy levelet, amelyet Gubík László, a Via Nova ICS elnöke olvasott fel. Idézek egy mondatot a levélből: „Szlovákia van! A nemzetközi jog szerint is. Adja Isten, hogy a jövőben is legyen. A szlovák nemzet ezt történelmileg megérdemli.” Húsz év elteltével sem változott a véleménye Szlovákiáról és a szlovák nemzetről. Soha nem gyalázta a szlovák nemzetet, és nem vonta kétségbe Szlovákia határait. Viszont határozottan kiállt és kiáll a Szlovákia területén kisebbségben élő nemzetrészek jogaiért. Az 1980-as évek elején kétszer is vállalta a börtönt, hogy felhívja a világ közvéleményét arra, Csehszlovákiában meg akaiják szüntetni a magyar iskolákat. A világ közvéleményének nyomására Csehszlovákia meghátrált, kiengedték a börtönből az el nem ítélt Durayt, és megmaradtak a magyar iskolák is. A rendszer- váltás óta Európa-szerte sok elismerést és díjat kapott munkásságáért. Ilyen díjakat sovinisztának nem adományoznak. Politikai magatartását A szabadság ára című filmben is megtekinthetjük. Igazak az MKP-t elmarasztaló szólamok? 1998-ban a választások előtt alakult meg az MKP (Magyar Koalíció Pártja) az Együttélés, a Magyar Kerszténydemokrata Mozgalom, és a Magyar Polgári Párt fúziójával. Az 1998-as parlamenti választásoknál bekerült az első Dzurinda-kormányba, 1992-ben a második Dzurinda- kormányba is. A szlovákiai magyarokat tömörítő MKP nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Szlovákia tagja lett a NATO-nak és az Európai Uniónak. Nyolc év kormányzás és négy év ellenzékben töltött idő alatt minden demokratikus jogszabályt megszavazott, ami Szloválda számára hasznos. Fico első kormányzása alatt ellenzékben politizált az MKP. Ez idő alatt került sor a Lisszaboni Egyezmény ratifikálására, a kormánypártoknak nem volt elég szavazata, az MKP ellenzékből kisegítette Fico kormányát, mert a ratifikáció fontos volt Szlovákia részére. A 2012-es előrehozott parlamenti választások előestéjén egy értelmiségi fiatal nő fiatalok társaságában azt hangoztatta, hogy Bugár Bélára és a Híd párt- ra kell szavazni, mert csak ők képesek a szlovák politikusok segítségével Szlovákiában kivívni a magyarokj ogait. Lássuk a tényeket! A Híd lógó nélküli óriásplakátján szereplő Kusý professzor nem így látja. 1986-ban egy ellenzéki megbeszélésen azt mondta a magyar ellenzéki politikusoknak: a magyarok csak magukra számíthatnak, csak annyi joguk lesz Szlovákiában, amennyit kiharcolnak maguknak. Huszonhat év után 2012. február 4-én Kusý professzor egy interjúban mondja: óriási hibának tartja, hogy a szlovákiai magyar politikai elit szétesett, és hogy két politikai párt alakult. Nem jó, ha a kisebbséget olyan valaki képviseli, aki nem a kisebbségből való. A továbbiakban megerősíti a huszonhat évvel ezelőtti állítását. Az 1990 elején megalakult Együttélés Politikai Mozgalom és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom etnikai alapon politizált, és a választásokon problémamentesen bejutottak a parlamentbe. A rendszerváltás másnapján 1989. november 18-án alakult FMK (Független Magyar Kezdeményezés) megpróbált közösen politizálni a Nyilvánosság az Erőszak Ellen politikai mozgalommal. Az 1992-es választásoknál még a parlamentbe se jutottak be, pedig politikusaik azt állították, hogy együtt a szlovák demokratákkal egy-két éven belül megteremtik a demokráciát Szlovákiában és ezzel a kisebbségi kérdések automatikusan megoldódnak. Az FMK mint Magyar Polgári Párt végül is csak az 1994-es parlamenti választáskor jutott be a parlamentbe, amikor koalícióra lépett az Együttéléssel és az MKDM-mel, és etnikai alapon kezdett politizálni. 1998-ban a három párt fúziójával magalakult a Magyar Koalíció Pártja (MKP). Az MKP a szlovákiai magyarságot képviselte a szlovák parlamentben 2009-ig, amikor szétszakították a pártot. Ennek felmérhetetlen következményei lehetnek. A szlovákiai magyarság lé- lekszáma húsz év alatt száztízezerrel csökkent. Sokak szerint az autonómia valamüyen formája állíthatja meg ezt a folyamatot, még Kusý professzor szerint is. Az utóbbi időben sokszor hallhatjuk, hogy ezt a negatív folyamatot területi autonómiával lehet megállítani és visszafordítani. A területi autonómiát csak békésen a szlovák nemzettel karöltve lehet megvalósítani. Ehhez a részünkről sok türelemre és tisztességes győzködésre, szlovák részről jó szándékú megértésre lenne szükség. Tekintsünk a múltba Az 1992-es év Csehszlovákiában főleg arról szólt, kiváljon-e Szlovákia Csehszlovákiából. 1992. május 11-én Bugár Béla Pozsonyban szlovák újságírók előtt kifejtette, ha Szloválda kiválik Csehszlovákiából, akkor a magyarok területi autonómiát fognak követelni. 1993. január elsejével megalakult a Szlovák Köztársaság. 1994. január 8-án főleg az Együttélés Politikai Mozgalom szervezésében sor került a komáromi nagygyűlésre. A nagygyűlés célja az lett volna, hogy meghatározza a szlovákiai magyarság feladatait. A végső határozat megfogalmazásánál Bugár Béláék megakadályozták, hogy az autonómiára való törekvés bekerüljön a határozatba. Két évbe sem tellett, és Bugár Béla megváltoztatta véleményét! Húsz évvel ezelőtt két-három alkalom is adódott volna az MKP- nak, hogy foglalkozzon az autonómiával. Egyiket sem használta ki. Következetes politizálással fel kell készülnünk arra, hogy alkalomadtán megfelelően tudjunk reagálni, mert húsz évet elpocsé- koltunkalehetőségeinkből. Aszlovákiai magyarság identitástudata egyre gyengül. Szlovákia kényelmesen halad a rég megálmodott nemzetállam felé, az itt élő magyarság egy része pedig asszisztál hozzá. Felhívjuk a civil szervezetek, a polgári társulatok, a Csemadok, az egyházak és a politikai pártok figyelmét, tegyék meg a szükséges közös lépéseket, hogy szülőföldünkön megmaradhassunk magyarnak. Ehhez az is szükséges,hogyaHídVörösPéterpéldá- jára felülvizsgálja politizálását és belássa, csak együtt, a szlovákiai magyarság széles képviseletével tudunk pozitív irányba mozdulni. Ez vonatkozik az MKP-ra is. A területi autonómia csak egy lehetőség. Ha a megmaradásunk érdekében más lehetőség is adódik, a reálisabbat kell megcélozni. Bohák Béla A rovatban közölt írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik.
