Új Szó, 2012. május (65. évfolyam, 101-125. szám)
2012-05-16 / 112. szám, szerda
14 Horgász ÚJ SZÓ 2012. MÁJUS 16. www.ujszo.com A pecás olykor nem is sejti, milyen csalival horgászik, csak szagos legyen, szép nevű és drága Kipukkadt a bojli-lufi? Dipek, porok, aromák. Nagy üzlet. Drága mulatság Görbüljön a bot! 2005 szeptemberének idusán rég nem látott földim csör- rentettrám. Gyere le Rozsnyóra, ha csodát akarsz látni, mondta a kagylóba, nagyon helyesen ráérezvén, hogy a világ összes mirákulumára vevő vagyok. A másnap már az egykori bányavárosban virradt rám, ahol is alkalmam nyűt megcsodálni, mint ömlik a szivárvány minden, de legfőképp vöröses színeiben pompázó bányavíz a Kálvária-hegy méhében vájt bányaműből egyenest a Gömör-tomai Karszt Nemzeti Park legnagyobb folyójába, a Sajóba. Nyomozás következett, mely során kiderült: a város vezetése és az illetékes környezetvédelmi hatóság is tud a dologról, orvosolni viszont képtelen. A bányamű a termelés leállítása után ugyanis gazdátlan maradt, pontosabban: más birtokolta az érckészletet, más a kitermelésijogot, s megint más a területet! Mindenki tudta, hogy a bányából szivárgó vizet ülepítő medencék során kellene végigcsorgatni, mielőtt a Sajót elérné, azt viszont már senki, hogy kinek kellene megépíteni, üzemeltetni, karbantartani azt. Az ügy itt holtpontra jutott. Évekig nem hallottam a jobb sorsra érdemes Mária- bányáról, mígnem ez év elején ismét a Sajóval összefüggésben kezdték emlegetni. Rozsnyói horgászok jóvoltából „Banská voda v rieke Slaná” címmel egy közel negyedórás film került fel a youtube.com videómegosztó portálra arról, mit eredményez, ha a savas kémhatású, tetemes mennyiségű vasat tartalmazó bányavíz reakcióba lép a folyó enyhén lúgos kémhatású vizével. Egészen elképesztő - míg a szennyezett terület fölötti folyószakaszon pisztrángok játszanak, a sajóházi határtól lefelé jó néhány kilométeren át mindent rozsdavörös, vízben oldhatatlan vasvegyület borít. Úgy hallottam, a közle- múltban végre elkezdődött a bányamű szanálása. Érdekelne: mi tartott eddig...? Lőrincz Adrián Az utóbbi egy-két évtizedben talán a horgászatnak egyik válfaja sem fejlődött akkorát, mint a pontyhorgászat. A bojli feltalálásával az angolok (ki más!) forradalmasították a nagy pontyok fogási módszerét. KÖVESDI KÁROLY Nem csoda, hogy óriási üzlet lett belőle, hiszen a gyártók nem elégedtek meg magával a bojlival, hanem egy teljes iparág állt rá a kellékek készítésére. Kezdve magától a csalitól és a hozzá társuló dipektől, poroktól, aromáktól, folytatva a spéci botokkal, távdobó orsókkal, a katyusára emlékeztető rod-podokkal (magyarul: bottartó állvány), csipogó kapásjelzőkkel, speciális horgokkal, zsinórokkal, ólmokkal, sátrakkal, ágyakkal, székekkel, PVA- zsinórral, -zacskóval, -hálóval, mülió apró és nagy csecsebecsével, ami mind-mind elengedhetetlen kelléke a komoly bojlizásnak. Aki nem műveli, fölösleges belemerülnie, aki pedig műveli, inkább ne olvassa el az alábbi cikket. Mert úgy látszik, kipukkadt a nagy lufi! A Sikeres Sporthorgász áprilisi számában interjú jelent meg Dr. Mézes Miklóssal, a gödöllői Szent István Egyetem Mezőgazdaság- és Környezettudományi Karának tanszékvezetőjével (aki nem mellesleg a Magyar Tudományos Akadémia tagja). A szakember nem kevesebbet állít, mmt hogy a bojli nem létezik! Természetesen nem fizikai értelemben, hanem jogilag, hiszen az Európai Unióban bojli nevű etetőanyag vagy takarmány egyszerűen nincs. A bojli ugyanis nem minősül takarmányalapanyagnak, sem takarmány- adáléknak, sem takarmánynak. Ha valami nincs besorolva sehová, azt nem is lehet ellenőrizni. Nem lehet számonkénti, mit tesznek bele, mit hagynak ki belőle, mert nics norma, aminek meg kellene felelnie! Az egyetem kutatócsoportja (Mézes Miklós, Guti Csaba, Bokor Zoltán, Urbányi Béla) a magyar horgászok ösztönzésére vette górcső alá a külföldről behozott bojlikat. Eredendően az érdekelte őket, hogy mit tartalmaznak. Bementek a boltba, vettek ötféle bojlit, és elkezdték vizsgálni a híres csodagolyókat. Legnagyobb megdöbbenésükre az alapvető összetevők aránya (táplálóanyag, zsírtartalom és fehérje) óriási kilengéseket mutatott egy-egy, azonos nevű terméken belül is. Idézet a cikkből: „.. .a zacskókban körülbelül negyven százalék különbséget mértünk! Ez nagyon durva. Azt jelenti, hogy ha valaki vesz valamit, abban negyven százalékkal több vagy éppen kevesebb fehérje, vagy annyival több/kevesebb zsír van. S azt sem lehet tudni, mi van benne, ugyanis elfelejtik ráírni, hogy miből áll. Abszolút általános megfogalmazások szerepelnek rajta, például, hogy van benne halhús. Melyik halból? Van, amire azt írják, hogy kagyló. Melyik kagyló?” Annál azonban, hogy átverik a horgászokat, és olyan terméket sóznak rájuk, amelyről azt sem tudják, mit tartalmaz, súlyosabb szempont, hogy ezeknek a „nem létező” termékeknek a környezeti hatását sem ismerjük. Az sem szerepel rajtuk, meddig őrzik meg a minőségüket, nincs rajtuk gyártási idő, mennyi a szavatossági idejük. „És ebből egy intenzíven horgászott vízbe több száz kiló is bejuthat évente. Nem mindet fogják a halak elfogyasztani. A többi ottmarad.” Ha nem zárt rendszerű a víz, a felbomló anyag bejut az élő vizekbe, ráadásul nem tudni, mi, mert titok, hogy mit raktak bele! Persze a világért sem akarok senkit lebeszélni a bojlizó horgászatról, hiszen sok pecás számára az a gyönyörök gyönyöre, hogy rekordméretű pontyot fárasszon, tereljen a partra, majd engedjen vissza. De azért alig tudom titkolni a kárörömet, hogy végre a telhetetlen és ellenőrizetlen gyártók orrára koppint valaki. Legalábbis remélem. Mert ha bármilyen uniós és unión kívülről Európába érkező terméken kötelező feltüntetni a gyártót, összetevőt, árat, tárolási, fogyasztási határidőt stb., akkor ezeket az extraprofitot jelentő terméktől is el lehetne várni. A jelenség természetesen nem csak a magyarországi piacra jellemző, nálunk ugyanez a helyzet. Nyilván van hazai termék is (magyar vagy szlovák), ám a külföldinek jobb a marketingje, több reklám jelenik meg róla a lapokban. Nem tagadom, eddig is ellenszenvvel néztem az önakasztós, rekordhajhász „stílusra”, amelynek szerintem kevés köze van a sporthorgászathoz, és eddig sem vásároltam bojlit. Horgásztársaimnak is jó szívvel ajánlanám, hogy gyermekeik, unokáik kezébe először „ostort” adjanak, hadd tanuljanak meg bodorkázni, keszegezni, és ne írassák be őket bojlisuliba. A vadászat sem a medvelövéssel kezdődik, hanem a verebek haj- kurászásával. Végezetül lássunk két tipikusnak mondható bojlireklámot, természetesen a termék nevének feltüntetése nélkül: ,A 2012-ben debütáló termékcsalád, a magas kategória minőséget képviseli. ízvilága a HB, ami egy különleges, csípős-fűszeres illatot, és ízt kölcsönöz neki. Ezeknek a csalizó bojliknak a béltartalma kiváló, a lisztfinomságú szemektől kezdve megtalálhatóak benne pár mm-es ínyencségek is. Akik kizárólag nagy testű halakat szeretnének fogni, és szelektálni őket, ők is megtalálhatják számításukat ebben a csaliban, mivel 28mm-es változatban is kapható! Kiszerelés: 400g, bojliméret: 20mm vagy 28mm”. ,Ahogy a neve is elárulja, ezt a bojlit gyors és sikeres horgászatokra fejlesztették ki. Az ösz- szetevők és az attractorok kombinációja teszi lehetővé ez bojli különböző vízhőmérsékletek mellett is sikeres használatát, egész éves csaliként használható. Ebbe a bojliba azonnal ható stimulátorokat és származékokat kevertek a gyors hatás elérése érdekében, hogy a pontyok éhessé váljanak és lelkesedjenek ezért a magas minőségű csaliért. Elsősorban kevés idővel rendelkező, de sikerre vágyó horgászoknak ajánlják.” Mint látható, egyik szövegből sem derül ki semmi, legfeljebb, hogy van neki béltartalma, összetevője, kombinálódnak benne az attractorok és a stimulátorok, meg hogy huszonöt perc múlva huszonöt kilós halat fog vele a horgász. Ha pedig mégsem, természetesen benne van a hiba. Tanuljon meg horgászni, ha már a pontyok oly éhesek és lelkesek. Horgok bevetve, lehet sörözni, aludni, kapás is lesz, ha ma nem, holnap. HETI TIPP Ponty, vagy amur? Ez a 9 kilós gilisztára jött (A szerző felvétele) AJÁNLÓ Végre megkezdődött a tavi horgászat szezonja. Ilyenkor (és később is) sok pecásnak okoz fejtörést, hogyan szelektáljon a két „növényevő”, a ponty és az amur között. Van, akinek mindegy, mit fog, csak szép hal legyen, ám van, aki az őshonos halat részesíti előnyben, míg mások a szüaj erejéről ismert keleti jövevényt. Köztudott, hogy mind a ponty, mind az amur szereti a kukoricát, márpedig a legtöbb pecás ezt használja csalinak. így aztán kevés esélye van, hogy a két halfajta közül kiválassza, melyik vegye be a horgát. Azokon a halastavakon, ahol mindkettő előfordul, nehéz csak az egyikre vagy a másikra horgászni; nagyjából olyan arányban akadnak horogra, amilyen arányban képviselik az állományt az adott vízben. Egy tévhitet azonban oszlassunk el: bár a két halat azonos csalira fogjuk, biológiailag nem azonos a „vércsoportjuk”. Míg az amur eredendően és alapvetően növényevő, a pontyot a természet az állati eredetű táplálékra kódolta be. Természetes tápláléka a vándorkagyló, a szúnyoglárva, a giliszta és más kisebb állati szevezetek. A potyká csak azóta szokott rá a kukoricára (búzára, kölesre, tigrismogyoróra stb.), amióta halgazdaságban nevelik, ahol növényi eredetű fehéijékkel táplálják. Az amurt viszont éppen azért telepítették be hozzánk, hogy az elburjánzott hínárt ritkítsa. Más kérdés, hogy vizeinkben szinte mindenevő lett belőle, hiszen nem egy horgásznak sikerült már gilisztával amurt fognia. Ha mégis választani szeretnénk, ne feledjük: a ponty eredendően húsevő, így gilisztára, csontival „megpatkolt” kukoricára, kagylóbélre kevesebb esélyünk van amurt akasztani (annál inkább keszeget). Fordítva már kevésbé működik a dolog, hiszen bármilyen növényi csalit teszünk a horogra, az ugyanúgy fogós a ponty számára. Mmt mindig, itt is a helyszín lehet a meghatározó, s kissé az időpont. Személy szerint az összes nagy amuromat éjjel fogtam, míg a pontyok zömét főleg este, hajnalban, esetenként nappal. (Kövi) Varázslatos golyók
