Új Szó, 2012. május (65. évfolyam, 101-125. szám)
2012-05-16 / 112. szám, szerda
12 Régió-szülőföld ÚJ SZÓ 2012. MÁJUS 16. www.ujszo.com Ambrózy-Migazzi gróf örökzöld kertjébe évente több mint ötvenezren látogatnak el - itt sétálni felér egy botanikai tanulmányúttal Százhúsz éves a Malonyai Arborétum 1951-ben rezervátummá nyilvánították, 1953-ban pedig a Szlovák Tudományos Akadémia vette át (Képarchívum) Malonya (Mlyňany). Alapításának 120. évfordulóját ünnepli a hétvégén a malonyai arborétum. Migazzi gróf örökzöld parkja épp ilyenkor a legszebb, a rododendronok és azáleák nyílásának idején. VRABEC MÁRIA Ezek voltak az alapító kedvenc virágai is, a gróf a „semper vireo” elv alapján az örökzöld növényeket részesítette előnyben, minden mást felesleges szemétnek tartott. A Közép-Eu- rópában egyedülálló Malonyai Arborétumot 1892-ben alapította, az általa ültetett fák és cserjék többsége ma is él. Egzotikum Európa közepén Ambrózy István gróf a Migazzi Antóniával kötött házassága révén örökölte a malonyai birtokot, mivel a Migazzi családnak nem volt fiúörököse. Gyakori olaszországi utazásai során lenyűgözte az ottani buja vegetáció és úgy gondolta, megpróbálja a mediterrán örökzöldeket az itteni zordabb éghajlati körülmények között is meghonosítani. A negyvenhektáros tölgyes helyére fokozatosan földközi-tengeri, kelet-ázsiai és észak-amerikai cserjefajtákat telepített, ezeket természetes sövényekkel, magasabb fákkal védte a szél és a fagy elől, és így sikerült számukra kedvező mikroklímát teremtenie, bár a merész kísérletnek akkoriban a természettudósok és botanikusok között is sok ellenzője volt. Ambrózy gróf bebizonyította, hogy megfelelő gondoskodással és a természetes körülményeiket megközelítő feltételek mellett, nálunk is megmaradnak a távoli egzotikus tájaknövényei. A gróf és ügyes kertésze, Štefan Misák 1912-ben már 78 hektárra bővítették a park területét, a kastély előtti területen teraszos kertet alakítottak ki, az északi lejtőkre pedig árnyékos, nedves helyeket kedvelő tűlevelűeket telepítettek. 1914-ben a gróf elhagyta Ma- lonyát és magyarországi birtokára, Tanyba költözött. A közeli Jeliben még egy arborétumot hozott létre - ott is temették el 1933-ban - de élete fő műve a malonyai füvészkert maradt, amelyet olyan mesteri módon telepített, hogy az időjárás azóta sem tudott jelentős kárt tenni benne. Illatos rózsák kertje A háború után az arborétum az állam tulajdonába került, 1951-ben rezervátummá nyilvánították, 1953-ban pedig a Szlovák Tudományos Akadémia vette át. Az ötvenes évek végén a külföldi botanikus kertektől kapott facsemetéknek és magoknak köszönhetően tovább gazdagodott az élő gyűjtemény, de az igazi másodvirágzást az 1960-as kínai, 1975-ben az észak-amerikai, majd az 1982-es és 1985-ös koreai expedíció jelentette az arborétum életében. Az expedíciók során gyűjtött anyagból telepítették a 14 hektáros kínai, az 5,5 hektáros koreai valamint a 7,5 hektáros észak-amerikai területet, amelyek térségünkben unikumnak számítanak. A buja erdőre emlékeztető, rendezettségében is természetesnek ható füvészkert 67 hektáron terül el - bejárása felér egy botanikai tanulmánnyal, mégis üdítő kirándulás. Hat éve rózsakertet telepítettek az arborétum kertészei a kastély előtti parkos részre - május vége felé már 1200 rózsatő és negyven rózsafajta virágában gyönyörködhetnek a látogatók. Ambrózy gróf természetesen csak az örökzöld rózsafajtákat kedvelte, de az általa termesztett bokros amerikai rózsákból egy sem maradt meg. Az újonnan telepített tövek történelmi, azaz 1900 előtti és modem rózsafajták keresztezései. A monarchia legnevesebb rózsakertésze, Geschwind Rudolf által nemesített valamennyi rózsafajtából akad egy-egy tő. Ezek nem igényelnek különösebb törődést, de valamennyi nagyon értékes, gazdagon virágzó és illatos, tehát nem afféle üvegházi műrózsa. Aki a legszebbet keresné köztük, annak Geschwind Rudolf szavaival válaszolnak a kertészek: „mutassák meg nekem a legszebb nőt, és én megmutatom a legszebb rózsát.” Malonyai vagy barskisfaludi? Az arborétum értékét és népszerűségét kissé abszurd módon, de az is mutatja, hogy a két falu, amelynek területén fekszik, már évek óta veszekszik rajta. A park nagy része ugyan Barskisfalkud (Vieska nad Žitavou) területén található, de nevében mégis Malonyát (Tesárske Mlyňany) viseli - egyszerűn azért, mert az alapító birtokának központja Malonyán volt. A füvészkert igazgatója, Peter Hoťka szerint értelmetlen dolog történelmi elnevezésről vitatkozni, mert már mindenki így ismeri, a barskisfaludi polgármester, Štefan Mladý azonban azzal érvel, hogy az elnevezés megtévesztő. „Sokan Malonyán keresik a bejáratot, pedig az Bars- kisfaludon van. Legalább annyit módosíthatnának az elnevezésen, hogy hozzáteszik a településünk nevét is” - ragaszkodik az igazához. Mivel az arborétum a Szlovák Tudományos Akadémia tulajdona, a végső szót a névvitában csak annak vezetése mondhatja ki, de nem valószínű, hogy az Eu- rópa-szerte ismert füvészkertet átnevezik. Most, a jubileum tiszteletére a két község között szünetel a névháború, sőt, Malonyán egy táblát is elhelyeztek az út mellett, amellyel az arborétumba igyekvőket Barskisfa- lud felé terelik. A 120. évfordulón az arborétum teljes virágdíszben, az ott dolgozók pedig számos rendezvénnyel várják a látogatókat. Szombaton és vasárnap 11-től 18 óráig koncertek lesznek, zenés, táncos előadások, kézműves foglalkozások, az arborétumról készült fotók kiállítása, arcfestés, borkóstoló, és természetesen, idegenvezetés a parkban. Aki nem ér rá a hétvégén, az se búsuljon, az arborétum egész nyáron minden hétköznap 7-től, szombaton, vasárnap és ünnepnapokon pedig 8-tól 18 óráig nyitva tart. Nyilvántartja a közmunkásokat, részt vesz a helyi televíziós műsorok készítésében és tánctanfolyamot tart - nincs két egyforma napja Nem szürke a hivatalnoki munka SZÁZ ILDIKÓ Szímő. Rendezvényeken találkoztunk, ahol Döme Beatrix rendszerint szervezőként, a konferenciákon és a díjátadó ünnepségeken állandó közreműködőként vett részt. Asszisztensként dolgozik a szímői községházán, ahol nyilvántartja a közmunkásokat, részt vesz a helyi televíziós műsorok készítésében és tánc- tanfolyamokat tart. A legnagyobb meglepetés akkor érte, amikor a legutóbb ő maga vehette át a faludíjat. Ritkaságnak számít, hogy reflektor- fénybe kerülnek azok, akik többnyire a háttérből irányítják az eseményeket. Jegyzőkönyvírás után táncpróba „Mindig testneveléssel szerettem volna foglalkozni, már a gimnáziumi években rengeteget sportoltam. Később egészségi problémák miatt abba kellett hagynom a sportot, és a községházán, a polgármesteri irodában helyezkedtem el” - mondta Döme Beatrix. Feladatai közé tartozik az önkormányzati ülések előkészítése, a jegyzőkönyvek írása, de idővel új kihívásokkal bővült a munkaköre. Emellett két tánccsoportot alapított a helyiek számára, mert a mozgásról, a táncról továbbra sem akart lemondani. Beatrix egy érsekújvári magán tánciskolában tanul, és rendszeresen részt Legközelebb Piroska Norbert kerttervezőt mutatjuk be. vesz a bemutatóikon. Az ott tanultakat nem tartotta meg magának, több mint egy évtizede foglalkozik a szímői gyerekekkel és fiatalokkal. „A tánc olyan eszköz, mellyel az örömöt és a bánatot egyaránt ki tudom fejezni, és ezt szeretném átadni másoknak is” - mondta Döme Beatrix. Az asszisztensnek nagyon jó kapcsolata van az iskolákkal és a munkahivatal szociális dolgozóival. Feladatkörébe tartozik a szociális ügyek intézése, a nevelőszülők és a gon- dozottaik látogatása. „A szímői lakosok egy része szociális segélyre jogosult, emellett segítségre van szükségük az ügyintézésnél, a munkahivatalból érkező nyomtatványok kitöltésénél. Gondok vannak az iskolalátogatással is. Nem könnyű megmagyarázni a szülőknek, hogy csak akkor kapnak étkezési támogatást az államtól a gyerekeik, ha rendszeresen járnak iskolába” - avatott be munkájába Beatrix. A postára menet „lefüleli” az iskolakerülőket Az asszisztenst nem mindig kötik az irodához, az íróasztalához a hivatalos teendők. Döme Beatrix elárulta, a postára menet is azt figyeli, nem ténfe- regnek-e az utcán iskolaidőben a gyerekek. O végzi a faluban dolgozó közmunkások nyilvántartását. Azt is tudnia kell, melyikük hol tartózkodik éppen, és hogy melyik fűnyíró, kasza romlott el, és kinél javíttatják. Foglalkozik azokkal a kérelmekkel, melyek az idős lakosok otthonban való elhelyezésével kapcsolatosak, továbbá az idősbeteg-gondo- zást vállalókkal. „Nehéz manapság gondozót találni, mert kevés a szakképzett ember. A munkahivatallal közösen pályázat útján próbálunk továbbképzési lehetőséget biztosítani a jelentkezőknek” - egészítette ki az elmondottakat. Ha a polgármester nincs a hivatalában, az asszisztens fogadja az ügyfeleket, veszi fel a telefont. „Levelező tagozaton egyetemre járok, mezőgazdasági gépek eladásával is foglalkozhatok, ha lediplomáztam. Mezőgazdász családban nőttem fel, a kert művelése a mai napig kikapcsolódást jelent a számomra” - tette hozzá Beatrix. A falutévé nagy kaland Egyik kedvenc feladata a falutévé szerkesztői munkája. Döme Beatrix (balról) az irodai munka elvégzése után a tévéstúdióba megy (Képarchívum) „Úgy csöppentem bele, hogy a kolléganő elment gyermek- gondozási szabadságra. A faluban nem könnyű izgalmas, sokak számára vonzó témát találni, de mi megpróbáljuk” - avatott be a forgatás kulissza- titkaiba Döme Beatrix. Különös, tréfás helyzetek is adódnak a helyi adás készítésekor. Egyszer egy frissen készült nádtetőről, a mesterek remek munkájáról tudósított. Bemutatták a legtakarosabb udvart, rétest sütöttek az ügyes háziasszonyokkal. „Egy alkalommal bejelentettük, hogy a legközelebbi adásban hármas ikrek születéséről kapnak hírt a nézők. Lázban égtek a helyiek, mindenki azt találgatta, vajon kit ért ekkora öröm. Végül a híradóból kiderült, hogy hár- masiker-borjúk születtek” - mesélte nevetve Beatrix. Az asszisztensnő szereti a focit is, feladatai közé tartozik a jegyzőkönyv vezetése ezekről a sporteseményekről, még a tánciskolái órákat is a mécsesekhez igazítja.
