Új Szó, 2012. május (65. évfolyam, 101-125. szám)
2012-05-15 / 111. szám, kedd
Vélemény és háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. MÁJUS 15. Jó politikus nálunk abból lehet, akinek az erkölcsösséghez nem sok köze van A Radičová-kísérlet Miután Iveta Radičová csendben, levélben üzente meg az SDKÚ- nak, hogy távozik a pártból, valamint a múlt hét végén kikosarazta az új párt alapításának gondolatával kacérkodó Dániel Lipšicet, biztosra vehetjük, hogy az egykori miniszterelnök pár évig nem vállal szerepet a politikában. TOKÁR GÉZA Helyette tanít, visszatér a civil szférába. Miért fontos esemény ez? Ha van olyan személyiség, aki a jelenlegi felhozatalból a legközelebb áll a tisztességes ember fogalmához, akkor az Radičová. Karrierjének alakulása pedig azt mutatja, hogy egy ilyen személynek a szlovákiai politikában nincs jövője. A politikusok megítélése Szlovákiában nem a legfényesebb. A közvélekedés szerint kétszínűek, hazudnak, tehetségtelenek vagy számítók. Ez sok közszereplőre egyáltalán nem, vagy csak részben igaz, valójában viszont az a helyzet, hogy jó politikus abból a személyből lehet, aki olyan tulajdonságokkal is rendelkezik, melyeknek az erkölcsösséghez semmi köze. Iveta Radičová nem volt tökéletes jellem, de igyekezett meghonosítani az országban egy másféle, helyi szinten szokatlannak tűnő politikai kultúrát, amely a pártok és a választók kihasználása helyett az együttműködésre és a kölcsönös elégedettségen alapuló kompromisszumokra épít. Bele is bukott. Ahogy egyre több alkura kényszerült, úgy veszített fokozatosan eredeti imi- dzséből. Azzal, hogy eltűnik a szlovákiai politikából, szegényebbek lettünk egy, a szó szoros értelmében jó szándékú személyiséggel. Radičová távozása kapcsán el lehetne játszani azzal a gondolattal, mi lett volna, ha a volt kormányfő nem bukik meg ilyen hamar, méghozzá azért, mert a saját pártjában egyértelmű támogatottságnak örvend, vagy össze tudja rántani az egymással marakodó koalíciós partnereket. Az a helyzet, hogy ha Radičová ezekre képes lett volna, akkor el sem jutott volna a miniszterelnökségig, hiszen előbb kellett volna megkötnie a maga, elveivel nehezen összeegyeztethető alkuit. Az egykori miniszterelnököt és politikai életművét másként értékelik majd a kívülállók és másként a politikusok. Az egykori kormánykoalíció tagjai például - szintén jogosan - csak a rémálmaikban kívánják vissza azt az időszakot, mikor képtelenek voltak betartatni az egyezségeket, nagyrészt Radičová erőtlensége miatt. És vannak azok, akik totálisan félreértelmezik a meghonosítani kívánt új stílusú kultúrát, mint Ján Čamogurský, aki szerint az eset azt bizonyítja, hogy a politika Szlovákiában nem való a nőknek. Radičová személyében az a politikus távozik, aki az első Fico-kormány idején hajlandó volt önszántából lemondani mandátumáról egy egyértelmű hiba után, aki igazi szakértőként irányította a munkaügyi minisztériumot, és aki központi témává tette az átláthatóságot, a korrupció és klientelizmus elleni fellépést. Csak remélni lehet, hogy így emlékeznek rá a jövőben is. Szöveg nélkül (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Az Orbán-kabinet politikája nemcsak az unióétól üt el, hanem a többi közép-európai országétól is Félidei jelentés HORBULÁK ZSOLT Félidejéhez érkezett az Orbán Viktor vezette kabinet. Ha egy szóval kellene jellemezni a második negyedet, az elsőhöz hasonlóan a legjobb kifejezés talán az ellentmondásos lenne. Persze a valóság sokkal bonyolultabb, és alaposabb értékelést igényel. Ha sokan nem vallják is be, de ilyen jellegű kormányzást lehetett elvárni a Fidesztől: lelkeset és akaratosat, autoritatívat és harmadik utast. Ha egy szokásos választási ciklust veszünk alapul, és van esélye, hogy ez a forgatókönyv valósul meg, a kormány visszavesz az átalakulás lendületéből és a reformokból, és ezután jobban fog vigyázni a népszerűségére. Az Orbán-kabinet politikája nem csupán az unió egészétől üt el, hanem a többi középeurópai országétól is. Ez leginkább a gazdaságpolitikájára érvényes. Legalábbis eddig. Mostanság ugyanis fordul a világ. Habár csak néhány hónapja fogadták el a stabüitási paktumot, a brüsszeli politika hangsúlya a takarékoskodás erőltetésétől egyre inkább a növekedés támogatása felé mozdul el. Az más kérdés, hogy ez egyelőre se Magyar- országnak, se az egész uniónak nem sikerül. Ha a magyar kormány erre irányuló választási programját elemezzük, tulajdonképpen kudarcot vallott. Hiába a sok átalakítás, a csodaszernek tartott egykulcsos személyi jövedelemadó, a magyar gazdaság csak nem indul el. A másik oldalról viszont ezt egyre jobban gátolja a fojtogató adóprés. Nemcsak az egyre szaporodó különadók kavalkádja, hanem a teljes lakosságot sújtó 27%-os áfa bevezetése. Ellenben azt kevesen értékelik, hogy az utóbbi tíz évet számba véve ennek a kormánynak az országlása alatt egyáltalán nem nőtt az ország küladóssága, miközben valamennyi uniós állam, beleértve Szlovákiát is, egyre jobban eladósodik. Magyarország helyzete az utóbbi évben relatíve javult. Nem azért, mert sikerült jó irányba mozdulnia, hanem mert a többi tagország lecsúszik a szintjére. Ez persze egyáltalán nem örvendezteti meg a magyar polgárokat. Az Orbán-kormány erőssége, hogy nincs alternatívája. Nincs olyan párt, amelynek akkora politikai ereje lenne, hogy más gazdaságpolitikát valósítson meg. Az ellenzék ugyan nem ismeri el, de a Ma- tolcsy-féle iránynak van egy markáns előnye, mégpedig az, hogy konzekvens, nem tér le a fő csapásról. Aki ismeri a magyar gazdaságpolitikát, tudja, hogy talán a legnagyobb problémája a folytonos koncepcióváltás. Jelenleg megvan a lehetőség az állandóságra. A Fideszen múlik, mennyire tud élni ezzel a lehetőséggel. KOMMENTAR Az elmaradt felháborodásról NAGYANDRÁS Nyilvánvaló, hogy a meleg szülők meleg gyermekeket fognak nevelni, ezt pedig tiltani kellene. Heteroszexuális gyermekek csak férfi és nő házasságában nőhetnek fel. Egyebek mellett erről is beszélt a múlt hét folyamán Štefan Kuffa. A kérdés már csak az, hogy akkor hogyan lehetnek heteroszexuális szülőknek meleg gyermekei. A konzervatív gondolkodás erre a logikai bukfencre már nem tér ki, ahogy az Egyszerű Emberek képviselője sem próbálta átvágni ezt a gordiuszi csomót. Szlovákiában a melegek, pontosabban az LGBT-csoport (leszbikus, gay, biszexuális, transzszexuális) ügye évente leginkább egy alkalommal, az aktuális szivárványos felvonulás kapcsán szokott nyilvánosságot kapni. Korábban a skinheadek agresszív támadásai miatt, az elmúlt években már egyre inkább azért, mert kiderül, nálunk is egyre szélesebb társadalmi támogatottsága van az ügynek és az eseménynek. Bár a szlovák társadalom önmagában elég konzervatív ilyen téren, a városi, fiatal, magasabb végzettségű, intellektuális réteg egyre inkább kezdi megérteni, elfogadni, sőt felkarolni a melegek ügyét. Míg Szlovákia pár évvel ezelőtt ebben a kérdésben a sor végén kullogott - nyugati szomszédainkkal összehasonlítva -, idén, ahogy már tavaly is, Milan Ftáčnik főpolgármester az esemény fővédnökségét is elvállalta. Csak a margóra jegyzem meg, hogy Magyarországon pont fordított a trend, ott korábban, a 2000-es években vidám, óriási felvonulásokat rendeztek a melegek, míg az elmúlt években egyre zsugorodott a méretük, egyre inkább támadásoknak lettek kitérve, s az ideit már nem is engedélyezte a rendőrség. Magyarország ebben is, ahogy sok minden másban, megint szembemegy a többiekkel. De visszatérve Szlovákiára, nyilvánosan a melegek ügyeiért a civileken, a művészeken, pár SaS-es képviselőn és a főpolgármesteren kívül eddig nem sokan álltak ki, és Kuffa kijelentését sem követte összpolitikai felháborodás. A pártok többségének eszébe sem jutott kiadni egy sajtónyilatkozatot, miközben általában minden baromság kapcsán fontosnak tartják, hogy megszólaljanak. Bár Kuffát nyilvánosan sajátjai sem védték meg túlságosan, mégis úgy tűnt, nem csak a saját nevében beszélt, ahogy Alojz Hlina, Kuffa frakciótársa megjegyezte, a politikusok komoly része hasonlóan gondolkodik, mégis tudja, mit szabad és mit nem szabad a nyilvánosság előtt mondania. A melegek ügye többnyire nem bal-jobboldali kérdés, inkább a haladó-maradi tengelyen lehetne elhelyezni az ügy fontosságát. Éppen ezért nem lehet pontosan megjósolni, hogy áll az ügyhöz a jelenlegi kormány. A téma egyébként nem is annyira kormányfüggő, hiszen leginkább nem a törvényeken, hanem az emberek hozzáállásán kellene változtatni. És ebben segítene, ha a politikusok egy-egy kollégájuk ilyen elszólása után egyként ítélnék el. Ám a mostani felháborodás elmaradt. Talán legközelebb. TALLÓZÓ FÁZ A Frankfurter Allgemeine Zeitung (FÁZ) című német konzervatív lap Veszélyben a szabad szó címmel a német nyelvészeti és költészeti akadémia (Deutsche Akademie für Sprache und Dichtung) A nyelv és a szépirodalom sérülékenységéről - Ukrajna és Magyarország példáján (Über die Verletzbarkeit von Sprache und Dichtung - Zum Beispiel Ungarn und die Ukraine) című konferenciájáról közölt beszámolót. A szerző, Sandra Kegel megjegyezte: „nemcsak Ukrajnában, hanem Magyar- országon is a politika céltáblájává váltak a művészek”. Hozzátette: a közelmúltban tapasztalt magyarországi fejlemények is „nyugtalanítók”, hiszen „kiadók és tévétársaságok elleni állami túlkapásokról, értelmiségiek zaklatásáról, etnikai nacionalizmusról és politikai uniformizálódásról hallani”. A konferencián felszólaló magyar értelmiségiek - Dalos György, Föl- dényi F. László és Miklós Tamás - beszámolói alapján Kegel kifejtette: „a korábbi Magyar Köztársaságot már csupán Magyarországnak nevezik”, az alkotmány pedig „nem magyar állampolgárokról beszél, hanem csak magyarokról”. Hozzátette: idegenellenes és antiszemita „kirohanások” is előfordulnak, amelyek azonban „nem fordítják ki a sarkából” a parlamentáris berendezkedést, de „hozzájárulnak az ország morális széteséséhez”. (MTI)
