Új Szó, 2012. május (65. évfolyam, 101-125. szám)

2012-05-14 / 110. szám, hétfő

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2012. MÁJUS 14. www.ujszo.com RÖVIDEN Elhunyt Seregi László Budapest. Életének 83. évében elhunyt Seregi László, a magyar és nemzetközi táncélet kiemelkedő művésze, alkotó­ja, a Magyar Állami Operaház örökös tagja és Kossuth-díjas művésze. Seregit 1957-ben szerződtette az Operaház, ahol balett-táncosként kezdte, majd balettmesterként és koreo­gráfusként tevékenykedett. 1968-ban hatalmas sikerrel mu­tatták be háromfelvonásos nagybalettjét, a Spartacust. 1970-ben megkoreografálta A fából faragott királyfit és A csodálatos mandarint. Koreográfiáival a Magyar Nemzeti Balett az elmúlt évtizedekben számos kiemelkedő sikert ara­tott külföldön is. (MTI) Pénzért ad interjút Brad Pitt Cannes. A Deadline.com információja szerint megle­pődhetnek azok az újságírók, akik Brad Pitt-tel vagy Kristen Stewarttal akarnak interjút készíteni a Cannes-i filmfesz­tiválon, ugyanis ezt csak pén­zért tehetik. A két színész filmjeit forgalmazó Allience Films egy listát küldött szét a regisztrált újságíróknak, ame­lyen az szerepel, mennyibe kerül egy beszélgetés a sztá­rokkal. Pitt egy tévéinterjút 2500 euróért ad, Stewarttal egy négyszemközti beszélge­tés 1000 euróba kerül, (juk) Átadták a Tálamon- és Forbáth-díjakat Kettős díjátadó Van, aki befektetésnek vesz meg egy képet, mások a témája miatt, vagy berendezési tárgynak „Felvágni luxusautókkal szokás” NAGY ERIKA Diószeg. Tálamon Alfonz szobránál, az eredményhirde­tést megelőzően Szalay Zoltán Talamon-díjas író és Balogh Katalin pedagógus ünnepi be­szédével vette kezdetét az idei Tálamon- és Forbáth-díj átadá­si ünnepsége. „Amikor először vettem részt ezen a megemlékezésen, 2008-ban, különös látvány fo­gadott Diószegen. Egy katonai felvonulás közepébe csöppen­tem, Napóleon korabeli huszá­rokkal, dobszóval, ünnepi lo­bogókkal. Még el is sütötték az ágyúkat, a verebek olyan sok­kot kaptak a környező fákon, hogy elrepülni is elfelejtettek. A szobrot kétszáz éves háborús maskarákba öltözött férfiak meg öltönyös, kosztümös, a hőségtől bódult megemlékezők zsongták körül, s ahogy ő itt ült, lezseren, nem lankadó fi­gyelemmel, de elegáns távol­ságtartással, magányában megértőén szemlélte a képte­len zsongást, ezt a verejtékes demonstrációkényszert. S ba- rátian kínált fel egy helyet ma­ga mellett ezen a pádon. De csak egyet, mindig csak egyet­lenegyet. Ahogy most is teszi. Ezért különösen jó ez elé a szo­bor elé járulni: jó vele megosz­tani a mindent átszövő ma­gányt, és jó vele együtt átlépni a szemlélődés tágasságába” - mondta Szalay a rokonok, ba­rátok és ismerősök előtt, akik­kel együtt a Szlovákiai Magyar írók Társaságának (SZMIT) el­nöke, Hodossy Gyula is lerótta kegyeletét. Az SZMÍT választ­mányának döntése értelmében az idei Talamon-díjat György Norbert kapta a Kalligram Ki­adó gondozásában megjelent Átmeneti állapot című novel- láskötetéért, a Forbáth-díjat pedig Juhász R. József vehette át Urban Mémoire című, több szempontból is különleges versplakát-könyvéért, amely a NAP Kiadónál jelent meg. A dí­jazottakat Keserű József és Csanda Gábor méltatta. Szlovákia első online kor­társ képzőművészeti galé­riáját hozta létre tavaly egy fiatal művészettörténész, Ďurica Katarína. Az artloop.eu virtuális kiállí­tóterembe azok is „belép­hetnek”, akiknek nincs idejük utazgatni, de szíve­sen vásárolnának egy-két műalkotást a lakásukba. JUHÁSZ KATALIN Meglepődtem azon, hogy Szlovákiában az artloop.eu az egyetlen internetes galé­ria. Mi ennek az oka? Az, hogy nálunk szinte nincs műtárgypiac. Aki itt képet akar venni a lakásába, még mindig az IKEA-ba megy. A múltkor sorban álltam ott a pénztárnál, és egy illető előttem fizetett ki 250 eurót egy nagy formátumú reprodukcióért. Nyilván fo­galma sem volt, hogy ennyiért már kortárs műalkotást is kap­hat!. A galériánkban jelenleg körülbelül ötszáz műtárgy ta­lálható, igyekeztünk összevá­logatni a hazai és a magyaror­szági fiatal képzőművészek al­kotásainak legjavát. A kere­sőnkben többféle szempont szerint lehet válogatni, a témá­tól a méretekig. Hogyan jött a virtuális galé­ria ödete? A nagyszombati egyetemről, ahol művészettörténetet tanul­tam, gyakran jártunk kiállítás­megnyitókra, így fokozatosan megismertem egy egész nem­zedék munkáit. Azt vettem ész­re, hogy az ilyen alkalmakon csak egy szűk réteg jelenik meg. A művész barátai, ismerősei és néhány „bennfentes”. A műked­velő közönség, a potenciális vá­sárlók nincsenek ott. Egyrészt, mert nem is kapnak meghívót, másrészt olyan perifériára szo­rult rendezvények ezek, hogy nincs is kedvük odamenni. Ké­sőbb lett pár barátom, akiknek sikeresen összejöttek a vállal­kozásai, és szívesen vásároltak volna műalkotásokat, támogat­ták volna a kortárs alkotókat, de nem nem tudták, hol keresgél­jenek. Pozsonyban ráadásul csak egy pár magángaléria működik, de azok is elsősorban a gyűjtők számára. Mi a helyzet ebből a szem­pontból Budapesten? Ott lényegesen több a galé­ria, de aki az iskolában nem ta­nult művészettörténetet vagy nem bölcsészkarra járt, hiába nyitott és érdeklődő, nem tud tájékozódni, elveszettnek érez­heti magát. Ráadásul a galéri­ákban dolgozó szakemberek­hez nem mehet oda azzal, hogy a nappalijába, egy konkrét falra keres egy képet. A kortárs művészetben is más az otthoni fogyasztó és a műgyűjtő ízlése, igénye. Nem biztos, hogy ugyanazt a képet tennénk a nappalinkba, mint amit szíve­sen megcsodálunk két percig a kiállításon. Mi azoknak a hely­zetét szerettük volna meg­könnyíteni ezzel a webes felü­lettel, akik a lakásukba keres­nek műtárgyat. Miért döntöttél úgy, hogy két országból válogatsz mű­vészeket a galériába? Azok, akik ismerhetik a szlo­vákiai felhozatalt, nem biztos, hogy ismerik a magyarországit, és fordítva. A trendek is mások a két országban. Az itteni képzőművészeti piacon jelen­leg Ivan Csudái növendékei számítanak trendinek, ők na­gyon színes, absztrakt dolgokat alkotnak. Magyarországon vi­szont most tombol a hiperrea- lizmus. Ezért a mi galériánk kí­nálata igencsak változatos. Kik vásárolnak ma mű­alkotásokat? Beszélhetünk egyáltalán gyűjtőkről Szlo- váldában? A tudatos gyűjtők nagyon kevesen vannak. Akik pedig több generáció óta gyűjtenek, Bécsbe járnak. Magyarorszá­gon sokkal jellemzőbb, hogy azok, akiknek a szülei és nagy­szülei is rendszeresen vásárol­tak műalkotásokat, folytatják ezt a családi hagyományt. Ott viszont mostanra teljesen „bedőld’ a piac. Galériák zár­nak be Budapest belvárosában, mert jelentős támogatást von­tak meg tőlük. Ott tartunk, hogy a nálunk szereplő ma­gyarországi művészek most már azt is sikerként élik meg, ha évente két-három képet el tudnak adni, míg a válság előtt évi harmincat is megvásároltak tőlük. Ráadásul van egy olyan réteg a gyűjtők között, amelyik pont erre játszik rá: a mű­vészek kiéheztetése a célja. Ha sokallják egy kép árát, azt mondják, várnak még pár hó­napig, hátha lesz az olcsóbb is. Ezek a praktikák egyébként nyugatról gyűrűztek be. Ott a legtöbb galéria úgy dolgozik, hogy maga köré gyűjt mondjuk ötven fiatal művészt, minddel exkluzív szerződést köt, így ha valamelyik befut, akkor az al­kotásainak hatvan, hetven vagy akár nyolcvan százaléka az övé. Az ötvenből kipotyog negyvennyolc, de ketten való­ban sikeresek lesznek. Viszont az előnytelen szerződés miatt továbbra is éheznek, és nem tudnak megválni a galériától. Kikből áll a vásárlókörö­tök? Ez az Artloop specialitása: mi az utca emberének kínál­juk a műtárgyakat. Azoknak, akik nappaliba, hálóba keres­nek egy olyan alkotást, amellyel akár évtizedekig szí­vesen élnek együtt. Ez a kör pedig széles rétegekből érke­zik. Épp ezért szerintem óriási tévhit, hogy aki megvesz egy háromezer eurós képet, csakis sznob lehet. Van, áld befekte­tésnek vesz meg egy képet, mások a témája miatt, valaki pedig berendezési tárgynak tekinti - és ez mind legitim felhasználása a kortárs művé­szetnek! Felvágni luxusau­tókkal szokás, nem képekkel. Egyébként minden képet megmutatok „élőben” is az érdeklődőknek, elviszem őtet a művész műtermébe, vagy oda, ahol az alkotás található. Sőt, a lakáshoz vizualizációt is készítek, hogy könnyebben el tudják képzelni azon a bi­zonyos falon. Ha a művészek közül valaki e beszélgetés hatására kedvet kapna az internetes megjele­néshez, jelentkezhet nálad, vagy inkább még mindig kiál­lítás-megnyitókon szeretsz felfedezni új tehetségeket? Nyugodtan jelentkezhet, mindenre nyitott vagyok, he­tente több fiatal művésszel ta­lálkozom, és közösen választjuk ki a virtuális galériába kerülő alkotásokat. A szlovákiai ma­gyar vonal sokkal erősebb is le­hetne. Továbbra is sok megnyi­tóra járok, de nem tudok min­denütt ott lenni. A művé­szeinknek is állandóan mon­dom, hogy vigyék hírét ennek a virtuális galériának, szervezzék be a kollégáikat, barátaikat... A díjazottak: György Norbert és Juhász R. József Tálamon Alfonz szobránál (A szerző felvétele) Az irodalom éjszakáján kortárs szerzőktől olvasnak fel neves hazai színművészek Egy kis séta az európai irodalom jegyében AJÁNLÓ Pozsony. E hét szerdáján ne­gyedik alkalommal rendezik meg a szlovák fővárosban Az irodalom éjszakáját, ahol pár óra alatt szinte az egész konti­nens irodalmából ízelítőt kap­hatnak az érdeklődők, szokat­lan helyszíneken, neves színművészek előadásában. Az ötlet Csehországban fo­gant, és idén már huszonnégy európai városban zajlanak az események, köztük Pozsony­ban is. A dolog lényege, hogy 14 különböző, ám egymáshoz közeli helyszínre „beköltözik” egy-egy színész, aki egy-egy európai szerző művéből olvas fel részletet 16.30-tól 23 óráig, félóránként megismételve a produkciót. A tizenöt perces felolvasást követően tizenöt perce van a közönségnek eljut­ni egy következő helyszínre - az e célt szolgáló kis térkép se­gítségével. Azaz elméletileg va­lamennyi helyszín abszolválha­tó Az irodalom éjszakáján, és még az utolsó villamost vagy autóbuszt is el lehet érni a ma­ratoni élvezet végén. A szervezők tudatosan úgy válogatják ki a helyszíneket, hogy szokatlan terek is szere­peljenek köztük, ahová a szürke hétköznapokon nem juthat be a nagyközönség. Múzeumi rak­tár, exkluzív tanácsterem, kór­házi folyosó, felújításra váró templombelső és boltíves isko­lai tornaterem is kinyílt már az irodalomkedvelők előtt ezen az egyetlen estén, ezért nemcsak a turisták, hanem maguk a po­zsonyiak is álmélkodhattak a rejtett szépségek láttán. A kortárs magyar irodalmat idén Dragomán György világsi­kert aratott regénye, A fehér ki­rály képviseli, amelyből Emília Vášáryová olvas fel a Štúr utca 10. szám alatt található Zahori­an galériában. Néhány további név a kínálatból: Jose Sarama- go, Herta Müller, Milorad Pávic, Daniel Glattauer. A szervezők szerint egyéb­ként sokan nem is az írók és műveik, hanem inkább a felol­vasó színészek végett járják vé­gig a helyszíneket, az előadók közül többen a kezdetektől fogva lelkesen részt vettek ezen a nem mindennapi rendezvé­nyen. Idén Zuzana Krónerová, Magda és Emília Vášáryová és Richard Stanke számít az ese­mény legnagyobb „húzóne­vének”. Bővebb információ: www.literaturenight.eu (juk) „A tudatos gyűjtők nagyon kevesen vannak"

Next

/
Thumbnails
Contents