Új Szó, 2012. május (65. évfolyam, 101-125. szám)
2012-05-12 / 109. szám, szombat
John Harvard szobra a Cambridge Egyetemen parkjában. Harvard is itt tanult, és a Harvard Egyetemet a Cambridge Egyetem mintájára hozta létre, sőt még a Harvardnak helyet adó kis várost is átnevezték Cambridge-re. Más diákok azonban úgy érzik, hogy erős ázsiai identitásuk és az igazságtalanságról alkotott képük között nincs konfliktus. „Ha tudod, hogy újból hátrányos megkülönböztetésben lesz részed, akkor teljesen normális dolog, hogy nem vallód be az ázsiai származásodat” - mondta ezzel kapcsolatban Amalia Halikias. Amerikai álom w Vannak köztük olyanok, akik jobban szeretik az amerikai kultúrát az ázsiainál Heather Pickerell a Harvard egyetem campusának bejárata előtt. A lány Hongkongban született, anyja thai, apja amerikai. A felvételi kérdőíven, amely az etnikai hovatartozást firtatta, nem ikszelt be egyetlen kockát sem. „Úgy gondolom, így nagyobb esélyem van bejutni az egyetemre. Ám ha azért nem vesznek fel, mert nem vallottam be faji hovatartozásomat, akkor talán nem is kellene itt tanulnom" - vélekedett Heather. Az ázsiai országokból történő bevándorlást szigorúan korlátozták a vonatkozó törvények 1965-ben bekövetkezett változásáig. Amikor végre kinyíltak a kapuk, sok olyan magasan képzett ázsiai érkezett az Egyesült Államokba, aki hajlandó volt elviselni a nehézségeket azért, hogy több lehetőséget teremtsen a családjának, s elszánta magát arra, hogy erőfeszítések és tanulás árán megvalósítsa az amerikai álmot. Ezek a bevándorlók - és leszármazottjaik - gyakran megkövetelték, hogy a gyerekeik olyan keményen dolgozzanak, amennyire az emberileg lehetséges. Lévén, hogy a szülők iránti tisztelet általános jellemzője az ázsiai kultúrának, nagyon sok gyerek eleget tett a követelménynek - és kiváló eredményekre jutott. ,A kínai szülők megparancsolhatják a gyerekeiknek, hogy kizárólag kitűnő jegyeket kapjanak. A nyugati szülők csak annyit kérhetnek, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt - írta egy pici túlzással Amy Chua legújabb, A tigrisanya harci himnusza című bestsellerében.- A kínai szülők mondhatják: »Lusta vagy. Minden osztálytársad jobb nálad.« Ezzel szemben a nyugati szülők saját zavaros, a teljesítménnyel kapcsolatos érzéseikkel küszködnek, s megpróbálják meggyőzni magukat arról, hogy a gyerekeik teljesítménye nem okoz csalódást nekik” - olvasható Chue könyvében. Természetesen nem mindegyik ázsiai-amerikaira illik ez a sztereotípia. Nem mindegyikre igaz az, hogy állandóan kiválóan teljesítő, minden utasításnak engedelmeskedő robotos. Vannak köztük olyanok, akik jobban szeretik az amerikai kultúrát az ázsiainál. Gazdasági státusuk, anyaországuk és szokásaik változóak, s az őseik is lehetnek szegények vagy gazdagok. De az amerikai társadalom egészével összevetve az ázsiai-amerikaiakról elmondható, hogy a többségnél nagyobb hangsúlyt helyeznek a tanulásalapú komoly felkészítésre, amit a legjobb egyetemhez vezető legközvedenebb útnak tekintenek. A statisztikai adatok tanúsítják a diszkriminációt „A Tigrisanya sztereotípia a valóságban gyökerezik — mondta Tao Tao Holmes, a Yale másodéves, Kínában született anyától és amerikai fehér apától származó hallgatója, aki a felvételi lapon nem jelölte be ázsiai származását. — Matematikából nem vagyok elég jó ahhoz, hogy ázsiainak vallhassam magam. Eélig tréfásan szoktam ezt mondani, de komolyan úgy érzem, hogy ha ázsiainak vallottam volna magam, jobban kellett volna teljesítenem (legalábbis ezt várták volna tőlem) azokban a tárgyakban, amelyeket a közvélekedés szerint az ázsiaiak másoknál jobban tudnak. Egészen más követelményeknek kellett megfelelnem (anyám szerint), mint a barátaimnak” - tette hozzá Tao Tao Holmes, aki szerint a bevándorló szülők gyerekei (még ha nem is ázsiaiak) hasonlóan komoly tanulmányi követelményeket kénytelenek teljesíteni. Ügy gondolja, hogy az amerikai szülők gyerekei hozzájuk képest elkényeztetettek és lusták? „Lényegében ezt próbálom elmondani” - felelte a kérdésre. A felvételi próbaként kezelt SAT- teszt kitöltői között az ázsiai diákok minden más származási csoportot megelőznek, köztük a fehéreket is. A Princeton Egyetemen tanító Thomas Espenshade szociológus a vezető egyetemekre 1997-ben jelentkezettek körében végzett vizsgálatot (akkor a maximális SAT-eredmény 1600 pont volt, szemben a mai 2400- zal), és megállapította, hogy az ázsiai-amerikaiaknak 1550 kellett az elitegyetemre való felvételhez, míg a fehér diákoknak 1410, a feketéknek pedig átlagosan 1100. A faji hovatartozást nem firtató vezető egyetemeken igen magas az ázsiai hallgatók aránya. A Kaliforniai Műszaki Egyetemen például a diákoknak körülbelül egyharmada ázsiai. (Kalifornia állam lakosainak 13 százaléka rendelkezik ázsiai gyökerekkel.) A Berkeley-Kaliforniai Egyetemen - ahol állami törvény tiltja a faji hovatartozás megkérdezését a felvételizőktől — a hallgatók több mint 40 százaléka ázsiai, holott a törvény elfogadása előtt a részarányuk csupán 20 százalék körül volt. Steven Hsu, az Oregoni Egyetem fizikaprofesszora és a jelenlegi felvételi rendszer elkötelezett bírálója határozottan állítja, hogy a statisztikai adatok egyértelműen a diszkrimináció meglétéről tanúskodnak. Hozzáteszi azonban, hogy a hátrányos megkülönböztetést nehéz tetten érni. „Könnyen el tudom képzelni, hogy ha egy egyetemen a hallgatók többsége ázsiai, akkor az intézmény egyik pénzfelhajtója közli a vezetőkkel, hogy ez taszítja azokat, akiket adományszerzési céllal megkeres. A Yale, a Harvard, a Princeton és a Pennsylvaniai Egyetem egyeden tisztségviselője sem kívánt nyilatkozatával hozzájárulni ennek az anyagnak a megírásához - írta Jesse Washington, az AP-hírügynökség munkatársa. (MTI-Press/AP)
