Új Szó, 2012. május (65. évfolyam, 101-125. szám)
2012-05-09 / 106. szám, szerda
6 Kultúra-hirdetés ÚJ SZÓ 2012. MÁJUS 9. www.ujszo.com RÖVIDEN A Bosszúállók rekordja Los Angeles. Minden idők legnagyobb premierhétvégi bevételével, 200 millió dolláros jegyeladással kezdte meg forgalmazását az észak-amerikai mozikban a Bosszúállók című képregényfilm. Ezzel a Robert Downey jr., Scarlett Johansson, Chris Evans főszereplésével forgatott produkció messze a legjobb bemutatkozás. A korábbi premierhétvégi rekordot a Harry Potter befejező része tartotta 169,2 millió dollárral. (MTI) Norvég filmnapok Pozsony. Május 11-én Norvég filmnapok kezdődnek a Lumiere moziban. Három nap alatt a nézők válogatást láthatnak a kortárs és a klasszikus norvég filmművészet legjavából, főleg olyan alkotásokat, amelyek nemzetközi fesztiválokon értek el sikereket. A kínálatban szerepel Rasmus A. Sivertsen animációs filmje Kurtról, aki fontos ember szeretne lenni. A program része egy, hét opusból álló rövid- film-összeállítás is. (tb) A revizort állítja színpadra a Jókai Színházban Méhes László a főrendező ÚJ SZÓ-HÍR Komárom. Méhes László harmadik alkalommal rendez a Komáromi Jókai Színházban. A nagy sikerű Primadonnák után A régi nyár című kisoperettet vitte színre, jelenleg pedig Gogol A revizor című komédiájának próbái zajlanak a komáromi teátrumban. (Görözdi Szilárd felvétele) Méhes László vendégrendező státusa azonban megváltozik. Tóth Tibor, a színház igazgatója június 1-jei hatállyal a Komáromi Jókai Színház főrendezőjévé nevezte ki. „Az ünnepi évadban sokkal nagyobb feladatok várnak a Komáromi Jókai Színházra, mint egy átlagos évadban. Ezért is volt számomra fontos, hogy bővítsük a munkatársak körét - mondta Tóth Tibor. - A főrendezőnek elsősorban a próbafolyamatok előkészítése és az alkotói stábbal való kommunikáció, együttműködés lesz a feladata, de természetesen szeretném, ha egyéb művészi feladatokból is részt vállalna. Méhes László színházi szemlélet- módja nagyon sok mindenben hasonlít az én látásmódomhoz, s azt gondolom, nemcsak velem találta meg a közös hangot, hanem a társulat színészeivel is remekül együttműködik. A közös színházi nyelv jó kiindulási alap a jövőre nézve...” (k) Nádas Péter Nobel-díjat kaphat? Berlin. A Welt am Sonntag (WamS) című, vasárnap megjelenő konzervatív német lap szerint idén Nádas Péter kaphatja az irodalmi Nobel-díjat. Tilman Krause, a WamS Budapest, egy érzés című írásának szerzője a Párhuzamos történetek című, magyarul először 2005-ben, németül pedig idén februárban megjelent Nádas-regénnyel összefüggésben azt írta: Nádas Péter alkotása a tavaszi könyvtermés „nagy regénye”, a magyar író pedig így „most Nobel-esélyesnek számít”. (MTI) A rendezvény támogatója ■BYTKOMFORľ Energetický, bytový a objektový manažment S.ľ.O. Partnerek: Cassis® íät TVH \J\SteWP [223 M VILÁGPREMIER! ** a világ két leghíresebb együttese **** ALEXANDROV és a 100 tagú az orosz 120 tagú együttes cigányzenekar Budapestről közös koncertje ,j. X * *„.*,*,•*..t. j. *; Í. K í i. \ \ i I, I * j » j. i ’i i i. š ? j, i. í A x * *. i ,» v J i L .1 ___ . fi* L\ d " ** * \ ; - i ' június 4. 20.00 óra Érsekújvár futballpálya információk: 0903 445 710, www.music-art.sk jegyelővétel: 02/529 333 23, www.ticketportal.sk 035/644 53 33 Ünnepi Játékok röpke két órában (Képarchívum) Varnus Xavér vendégeként Törőcsik Mari is fellépett egy koncerten Orgonakísérettel énekelt Rendhagyó orgonaest volt. Talk-show és koncert együttesen. Varnus Xavér és Törőcsik Mari a Művészetek Palotájában. Lett volna Garas Dezső is, ha nem sietett volna. De lelépett. Örökre. SZABÓ G. LÁSZLÓ Az Európa nyugati és a világ túlsó felén is nagyra becsült magyar orgonaművészt tavaly karácsonykor mindenesetre arra kérte: ha egészsége mégsem engedné, hogy a koncerten ő is jelen legyen, régi, hű barátja, Törőcsik Mari tartsa kezében a fényképét, s úgy énekelje el: Köszönöm, hogy imádott. Törőcsik Mari is imádta Garas Dezsőt. De Varnus Xavér is nagyon szerette. Ezért komponálta ezt a rendkívüli koncertet, amelyen Törőcsik Mari mozislágerekkel énekeltette meg a közönséget - miközben magáról vállott két zenemű között. Az est létrehozásában a családi legendárium inspirálta a sztorizásban is kivételes orgonaművészt. „Ahányszor az egykori Magyar Televízió leadta a Kölyök című filmet, szinte liturgikusán, távoli rokonok érkeztek hozzánk, és együtt ült mindenki a nagy tévészobában. Gyerekkorom egyik legszebb emléke ez. Néztünk egy filmet, amelyben három másodpercig egyszerre láttuk egy közös kockán Törőcsik Marit és Garas Dezsőt. Előbbit egy kócos, bájos, kétbalkezes munkáslány főszerepében, utóbbit egy rövidke epizódban. Ahogy átfutnak a képen, egy zenekar tűnik fel a végtelenben, és apám is ott játszott. Ő mesélte: miközben zajlott a forgatás, Törőcsik Mari időről időre lement a dunaújvárosi Arany Csillag étterem báljába, ivott valamit, és elbeszélgetett apámmal. Vissza-visszatérő kérdése az volt: »Mondja, maga miért van citromsárga zakóban?« Apám aztán elmagyarázta neki, hogy a fekete-fehér filmekben a fehér akkor látszott igazán fehérnek, ha citromsárga volt. »Jé, mik vannak!« - csodálkozott Mari. És ez a mondat örökre megmaradt. Apámnak is, nekem is. Huszonhat-huszonhét éves lehettem, amikor először találkoztam Törőcsik Marival. A legelső Friderikusz- show-k egyikében volt ez, s akkor el is mondtam neki, hogy van egy közös, virtuális múltunk. Azóta többször találkoztunk, beszélgettünk, s most, a koncerten, a Művészetek Palotájában meg is öleltettem, sőt meg is csókoltattam egymással a két öreget. Apám nem vette észre, hogy Marinak be van kapcsolva a mikroportja, s a színpadon, miközben a közönség tapsviharral fogadta a csókjukat, egyszer csak apám száján kicsúszott, hogy: »Hát, Marikám, drága, én holnap orvoshoz megyek!« Mire Mari: »Igen? Én is!« És akkor ott beszélgettek, kihangosítva. Csak úgy dübörgőit a terem.” A Szemes Mihály rendezésében 1959-ben forgatott Kölyök Törőcsik Mari emlékeiben ma is előhív egy borzongató élményt. »Egyszer visszanéztem - mesélte -, és utólag is beleremegtem, hogyan voltam képes három napig függeni egy vasrúdon, a hengermű tetején. A Garassal közös jelenetünk meg úgy maradt meg bennem, hogy én valamit elrontottam, ő meg nyakig kormos lett.« Varnus Xavér és Törőcsik Mari, ahogy az orgonaművész mondja, soha nem voltak összejárós, egymásnak esti mesét olvasó barátságban. „Mi három-négy évente itt, ott, amott véletlenszerűen találkozunk, s olyankor mindig kellemesen elbeszélgetünk. Nagyon megtisztelő volt számomra, hogy amikor művészi tevékenységéért Marit magas rangú orosz állami kitüntetéssel jutalmazták, húsz kollégát, barátot hívhatott a díjátadást követő ünnepségre, s a legnagyobb, legfontosabb pályatársai mellett én is ott lehettem. Ebből láttam, hogy én is a belsőbb körébe tartozom. Legalábbis a szerete- tében és a gondolataiban. Erre a rendhagyó koncertre nemcsak legendás barátságuk címén hívtam meg Törőcsik Marit és Garas Dezsőt, hanem mint a magyar hangosfilm első húsz évének talán utolsó szem- és fültanúit. De miután Dezső itt hagyott bennünket, elhatároztam, hogy akkor Törőcsik Mari Ünnepi Játékokat tartunk röpke két órában. Ó majd ott ül velünk a színpadon, kényelmes fotelben, beszélgetünk egy letűnt világról, gesztusrendszerek átalakulásáról, a Talamba Ütőegyüttessel és a kórussal pedig jókat zenélünk közben. Mari rögtön az elején azt mondta: »Xavér, én nem merek fellépni! Reszketek. Ha kimegyek a színpadra egy szerepben, akkor én nem a Törőcsik Mari vagyok. De ha mint Törőcsik Mari megyek ki a színpadra, és magamat játszom el, az nekem nagyon nehéz feladat.« »Semmi baj - feleltem erre én -, ott lesz majd a kórus, énekelni fog, jó lesz, Törőcsik Maritól én csak annyit várok el, hogy Törőcsik Mariként ott üljön köztünk, és beszélgessen.« Ez volt az est koncepciója. Nem állítom, hogy Mari túlko- loratúrázta a közönséget, de szépen, aranyosan a kórussal és a nézőkkel együtt énekelte a régi filmslágereket. Ilyen értelemben tehát mégis nyertünk. Én ettől az egésztől nem is vártam többet, csak hogy mindenki jól érezze magát.” Saint-Saéns Prelűdje, Albinom Adagiója, Bach Airje, a Carmen-szvit és Gershwin Kék rapszódiája mellett olyan dalok szólaltak meg, mint A vén budai hársfák alatt, a Meseautó, a Köszönöm, hogy imádott vagy a Szomorú vasárnap. „Mari végig nagyon édes volt. Hirtelen elkezdett fázni a színpadon, és mondta, hogy a sálja bent maradt az öltözőben. Szóltam egy kislánynak, az én udvari sálfelelősömnek a színpadon, és el is ugrott érte. Mari egyébként a komolyzenét is szereti. Jacques Loussier és Bobby Mc- Ferrin lipcsei koncertjét is látta, amikor a város főterén szemerkélő esőben Bach-műveket játszottak dzsessz-feldolgozás- ban. Az utóbbi években nem nagyon van ideje koncertre járni. De Szyjatoszlav Richter hangversenye nagyon nagy élmény volt számára. Három nappal a mi koncertünk után óráldg fecsegtünk a telefonban. Ó is szeretné, ha ennek folytatása lenne, csak kézügyileg nincs túlságosan jó passzban. De ahogy bejött a színpadra, a közönség felpattant, és hosszasan, állva tapsolt neki. Kire nincs ez nagy hatással?! Tehát lehet, hogy mégis rá tudom beszélni majd őt, hogy legyen a vendégem még egyszer. Én lennék a legboldogabb, ha sikerülne.” MP120219
