Új Szó, 2012. május (65. évfolyam, 101-125. szám)

2012-05-09 / 106. szám, szerda

6 Kultúra-hirdetés ÚJ SZÓ 2012. MÁJUS 9. www.ujszo.com RÖVIDEN A Bosszúállók rekordja Los Angeles. Minden idők legnagyobb premier­hétvégi bevételével, 200 millió dolláros jegyeladás­sal kezdte meg forgalma­zását az észak-amerikai mozikban a Bosszúállók című képregényfilm. Ezzel a Robert Downey jr., Scarlett Johansson, Chris Evans főszereplésével for­gatott produkció messze a legjobb bemutatkozás. A korábbi premierhétvégi rekordot a Harry Potter be­fejező része tartotta 169,2 millió dollárral. (MTI) Norvég filmnapok Pozsony. Május 11-én Norvég filmnapok kez­dődnek a Lumiere mozi­ban. Három nap alatt a né­zők válogatást láthatnak a kortárs és a klasszikus nor­vég filmművészet legjavá­ból, főleg olyan alkotáso­kat, amelyek nemzetközi fesztiválokon értek el sike­reket. A kínálatban szere­pel Rasmus A. Sivertsen animációs filmje Kurtról, aki fontos ember szeretne lenni. A program része egy, hét opusból álló rövid- film-összeállítás is. (tb) A revizort állítja színpadra a Jókai Színházban Méhes László a főrendező ÚJ SZÓ-HÍR Komárom. Méhes László harmadik alkalommal rendez a Komáromi Jókai Színházban. A nagy sikerű Primadonnák után A régi nyár című kisoperettet vitte színre, jelenleg pedig Go­gol A revizor című komédiájá­nak próbái zajlanak a komáro­mi teátrumban. (Görözdi Szilárd felvétele) Méhes László vendégrende­ző státusa azonban megválto­zik. Tóth Tibor, a színház igaz­gatója június 1-jei hatállyal a Komáromi Jókai Színház fő­rendezőjévé nevezte ki. „Az ünnepi évadban sokkal nagyobb feladatok várnak a Komáromi Jókai Színházra, mint egy átlagos évadban. Ezért is volt számomra fontos, hogy bővítsük a munkatársak körét - mondta Tóth Tibor. - A főren­dezőnek elsősorban a próbafo­lyamatok előkészítése és az al­kotói stábbal való kommuniká­ció, együttműködés lesz a fel­adata, de természetesen sze­retném, ha egyéb művészi fel­adatokból is részt vállalna. Mé­hes László színházi szemlélet- módja nagyon sok mindenben hasonlít az én látásmódomhoz, s azt gondolom, nemcsak velem találta meg a közös hangot, ha­nem a társulat színészeivel is remekül együttműködik. A kö­zös színházi nyelv jó kiindulási alap a jövőre nézve...” (k) Nádas Péter Nobel-díjat kaphat? Berlin. A Welt am Sonntag (WamS) című, vasárnap megjele­nő konzervatív német lap szerint idén Nádas Péter kaphatja az irodalmi Nobel-díjat. Tilman Krause, a WamS Budapest, egy érzés című írásának szerzője a Párhuzamos történetek című, magyarul először 2005-ben, németül pedig idén februárban megjelent Nádas-regénnyel összefüggésben azt írta: Nádas Péter alkotása a tavaszi könyvtermés „nagy regénye”, a ma­gyar író pedig így „most Nobel-esélyesnek számít”. (MTI) A rendezvény támogatója ■BYTKOMFORľ Energetický, bytový a objektový manažment S.ľ.O. Partnerek: Cassis® íät TVH \J\SteWP [223 M VILÁGPREMIER! ** a világ két leghíresebb együttese **** ALEXANDROV és a 100 tagú az orosz 120 tagú együttes cigányzenekar Budapestről közös koncertje ,j. X * *„.*,*,•*..t. j. *; Í. K í i. \ \ i I, I * j » j. i ’i i i. š ? j, i. í A x * *. i ,» v J i L .1 ___ . fi* L\ d " ** * \ ; - i ' június 4. ­20.00 óra Érsekújvár futballpálya információk: 0903 445 710, www.music-art.sk jegyelővétel: 02/529 333 23, www.ticketportal.sk 035/644 53 33 Ünnepi Játékok röpke két órában (Képarchívum) Varnus Xavér vendégeként Törőcsik Mari is fellépett egy koncerten Orgonakísérettel énekelt Rendhagyó orgonaest volt. Talk-show és kon­cert együttesen. Varnus Xavér és Törőcsik Mari a Művészetek Palotájában. Lett volna Garas Dezső is, ha nem sietett volna. De lelépett. Örökre. SZABÓ G. LÁSZLÓ Az Európa nyugati és a világ túlsó felén is nagyra becsült magyar orgonaművészt tavaly karácsonykor mindenesetre ar­ra kérte: ha egészsége mégsem engedné, hogy a koncerten ő is jelen legyen, régi, hű barátja, Törőcsik Mari tartsa kezében a fényképét, s úgy énekelje el: Kö­szönöm, hogy imádott. Törőcsik Mari is imádta Ga­ras Dezsőt. De Varnus Xavér is nagyon szerette. Ezért kompo­nálta ezt a rendkívüli koncertet, amelyen Törőcsik Mari mozis­lágerekkel énekeltette meg a közönséget - miközben magá­ról vállott két zenemű között. Az est létrehozásában a csalá­di legendárium inspirálta a szto­rizásban is kivételes orgona­művészt. „Ahányszor az egykori Ma­gyar Televízió leadta a Kölyök című filmet, szinte liturgikusán, távoli rokonok érkeztek hoz­zánk, és együtt ült mindenki a nagy tévészobában. Gyerekko­rom egyik legszebb emléke ez. Néztünk egy filmet, amelyben három másodpercig egyszerre láttuk egy közös kockán Törő­csik Marit és Garas Dezsőt. Előbbit egy kócos, bájos, két­balkezes munkáslány főszere­pében, utóbbit egy rövidke epi­zódban. Ahogy átfutnak a ké­pen, egy zenekar tűnik fel a vég­telenben, és apám is ott játszott. Ő mesélte: miközben zajlott a forgatás, Törőcsik Mari időről időre lement a dunaújvárosi Arany Csillag étterem báljába, ivott valamit, és elbeszélgetett apámmal. Vissza-visszatérő kérdése az volt: »Mondja, maga miért van citromsárga zakó­ban?« Apám aztán elmagyaráz­ta neki, hogy a fekete-fehér fil­mekben a fehér akkor látszott igazán fehérnek, ha citromsár­ga volt. »Jé, mik vannak!« - cso­dálkozott Mari. És ez a mondat örökre megmaradt. Apámnak is, nekem is. Huszonhat-hu­szonhét éves lehettem, amikor először találkoztam Törőcsik Marival. A legelső Friderikusz- show-k egyikében volt ez, s ak­kor el is mondtam neki, hogy van egy közös, virtuális múl­tunk. Azóta többször találkoz­tunk, beszélgettünk, s most, a koncerten, a Művészetek Palo­tájában meg is öleltettem, sőt meg is csókoltattam egymással a két öreget. Apám nem vette észre, hogy Marinak be van kapcsolva a mikroportja, s a színpadon, miközben a közön­ség tapsviharral fogadta a csók­jukat, egyszer csak apám száján kicsúszott, hogy: »Hát, Mari­kám, drága, én holnap orvoshoz megyek!« Mire Mari: »Igen? Én is!« És akkor ott beszélgettek, kihangosítva. Csak úgy dübör­gőit a terem.” A Szemes Mihály rendezésé­ben 1959-ben forgatott Kölyök Törőcsik Mari emlékeiben ma is előhív egy borzongató élményt. »Egyszer visszanéztem - mesél­te -, és utólag is beleremegtem, hogyan voltam képes három napig függeni egy vasrúdon, a hengermű tetején. A Garassal közös jelenetünk meg úgy ma­radt meg bennem, hogy én va­lamit elrontottam, ő meg nya­kig kormos lett.« Varnus Xavér és Törőcsik Mari, ahogy az orgonaművész mondja, soha nem voltak összejárós, egy­másnak esti mesét olvasó barát­ságban. „Mi három-négy évente itt, ott, amott véletlenszerűen ta­lálkozunk, s olyankor mindig kellemesen elbeszélgetünk. Na­gyon megtisztelő volt számom­ra, hogy amikor művészi tevé­kenységéért Marit magas rangú orosz állami kitüntetéssel ju­talmazták, húsz kollégát, bará­tot hívhatott a díjátadást követő ünnepségre, s a legnagyobb, legfontosabb pályatársai mel­lett én is ott lehettem. Ebből lát­tam, hogy én is a belsőbb körébe tartozom. Legalábbis a szerete- tében és a gondolataiban. Erre a rendhagyó koncertre nemcsak legendás barátságuk címén hív­tam meg Törőcsik Marit és Ga­ras Dezsőt, hanem mint a ma­gyar hangosfilm első húsz évé­nek talán utolsó szem- és fülta­núit. De miután Dezső itt ha­gyott bennünket, elhatároztam, hogy akkor Törőcsik Mari Ün­nepi Játékokat tartunk röpke két órában. Ó majd ott ül velünk a színpadon, kényelmes fotel­ben, beszélgetünk egy letűnt vi­lágról, gesztusrendszerek át­alakulásáról, a Talamba Ütő­együttessel és a kórussal pedig jókat zenélünk közben. Mari rögtön az elején azt mondta: »Xavér, én nem merek fellépni! Reszketek. Ha kimegyek a szín­padra egy szerepben, akkor én nem a Törőcsik Mari vagyok. De ha mint Törőcsik Mari megyek ki a színpadra, és magamat ját­szom el, az nekem nagyon ne­héz feladat.« »Semmi baj - felel­tem erre én -, ott lesz majd a kó­rus, énekelni fog, jó lesz, Törő­csik Maritól én csak annyit vá­rok el, hogy Törőcsik Mariként ott üljön köztünk, és beszélges­sen.« Ez volt az est koncepciója. Nem állítom, hogy Mari túlko- loratúrázta a közönséget, de szépen, aranyosan a kórussal és a nézőkkel együtt énekelte a ré­gi filmslágereket. Ilyen érte­lemben tehát mégis nyertünk. Én ettől az egésztől nem is vár­tam többet, csak hogy mindenki jól érezze magát.” Saint-Saéns Prelűdje, Albi­nom Adagiója, Bach Airje, a Carmen-szvit és Gershwin Kék rapszódiája mellett olyan dalok szólaltak meg, mint A vén budai hársfák alatt, a Meseautó, a Kö­szönöm, hogy imádott vagy a Szomorú vasárnap. „Mari végig nagyon édes volt. Hirtelen elkezdett fázni a szín­padon, és mondta, hogy a sálja bent maradt az öltözőben. Szól­tam egy kislánynak, az én udva­ri sálfelelősömnek a színpadon, és el is ugrott érte. Mari egyéb­ként a komolyzenét is szereti. Jacques Loussier és Bobby Mc- Ferrin lipcsei koncertjét is látta, amikor a város főterén szemer­kélő esőben Bach-műveket ját­szottak dzsessz-feldolgozás- ban. Az utóbbi években nem nagyon van ideje koncertre jár­ni. De Szyjatoszlav Richter hangversenye nagyon nagy él­mény volt számára. Három nappal a mi koncertünk után óráldg fecsegtünk a telefonban. Ó is szeretné, ha ennek folytatá­sa lenne, csak kézügyileg nincs túlságosan jó passzban. De ahogy bejött a színpadra, a kö­zönség felpattant, és hosszasan, állva tapsolt neki. Kire nincs ez nagy hatással?! Tehát lehet, hogy mégis rá tudom beszélni majd őt, hogy legyen a vendé­gem még egyszer. Én lennék a legboldogabb, ha sikerülne.” MP120219

Next

/
Thumbnails
Contents