Új Szó, 2012. május (65. évfolyam, 101-125. szám)
2012-05-09 / 106. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. MÁJUS 9. Vélemény és háttér 5 Kérdés, hogy a német-francia tengelyt eddig szimbolizáló Merkozytfelvátja-e a Merkollande Vak tyúk is találhat szemet Lehet agyonbírálni S ar- kozyjellemét, vezetési stílusát, de az biztos, hogy nem Hollandé verte őt meg, hanem a gazdasági válság. MALI NÁK ISTVÁN Ez Hollandé egyik szerencséje. A másik az, hogy a volt IMF- vezér, Dominique Strauss-Kahn nem tudta kordában tartani szexuális étvágyát. DSK botrányai nélkül Hollandé még mindig ugyanaz a szürke pártember lenne, aki volt egy éwelezelőtt. Ironikusan mondhatnánk, a vak tyúk istalálhatszemet,deez nem von le semmit a megválasztott francia elnök esetleges kvalitásaiból, lehet, hogy kiváló államférfinak bizonyul. A francia helyzet számunkra azért húsba és a pénztárcánkba vágó ügy, mert az unióban egy hajóban evezünk. Párizs szava meghatározó az EU jövőjének alakításában, Berlin egyedül nem tudná - talán nem is akarná - kirántani a kátyúból az unió szekerét, amely a német-francia tandem nélkül szétzötykölődne. Az alapvető kérdés tehát az, hogy a németfrancia tengelyt eddig szimbolizáló Merkozyt felváltja-e a Merkollande. A válság már tizenegy európai kormányzatot buktatott meg, az eurózónában a magukat újraválasztatni akaró állam- vagy kormányfőket kisöpri a hatalomból - ez a trend érvényesült Francia- országban is. Egyre markánsabb a német szigor elutasítása, Görögországban ez vasárnap annyira egyértelművé vált, hogy szakértők szerint Athén csak nehezen kerülheti el az államcsődöt. Hollandiában, ahol szeptemberben lesznek az előrehozott választások, ugyanez volt a Rutte-kormány bukásának oka. Ha Hollandé május 16-án, amikor először találkozik Merkellel, ragaszkodni fog az európai pénzügyi stabilitási paktum újratárgyalásához, az alapjaiban rengetheti meg az uniót. Merkel receptje a válságra a költségvetési szigor, a megszorítások politikája. Hollandé ezt a növekedést ösztönző faktorokkal egészítené ki, ami Berlinnek nem érdeke, hiszen a német gazdaság amúgy is szárnyal - Európában egyedüliként -, s mint sok elemző rámutat: a válságból egyedül a német gazdaság profitál. Hollandé győzelmének tehát még örülhetnek is a kis és a gyengébb tagállamok, van rá esély, hogy nagyobb érzékenységet fog tanúsítani az újak szociális problémái iránt, mint elődje. Emlékezhetünk, Sarkozy az adópolitikában is rá szerette volna erőltetni az újakra a régiek módszereit, sok baja volt pl. Pozsony egykulcsos, 19 százalékos adójával, aminek jelentős szerepe volt a szlovák gazdasági növekedésben. Május 16-a, a Merkel-Hol- lande találkozó az EU-ban az évtized mérkőzése lehet, bár nagyon valószínű, hogy a kancellár lesz az erősebb. Az európai polgárok számára azonban Hollandé koncepciója az elfogadhatóbb - a francia és a görög mellett a szlovákiai választások is ezt tanúsították, csakúgy, mint a megszorítások elleni hatalmas spanyol vagy olasz tüntetések. Az érem másik oldala, s ezt hangsúlyozzák a londoni elemzóházak is, hogy nem tudni, honnan venné Hollandé a pénzt tervei megvalósításához. A kérdés tehát: összeegyeztethető-e Merkel morózus szigora Hollandé szociális érzékenységével? Pozsony is levonhatná a tanulságot abból, hogyan fog hozzá „ficós” elképzelései megvalósításához Hollandé, aki például az európai trenddel szemben 62-ről visszacsökkentené 60 évre a nyugdíjkorhatárt. (Tekintettel a németek 67 évére, Merkel ettől sikoltozhatott.) Elemzők szerint az egymillió eurónál nagyobb jövedelmekre kivetendő 75 százalékos adó elriasztja a vállalkozókat. És annak az ígéretnek sincs gazdasági fedezete, hogy 60 ezer tanári állást teremt, és támogatott munkahely- teremtéssel csökkenti a fiatalok munkanélküliségét. Summa summárum: Berlinben és Brüsszelben Sarkozy veresége a német túlsúly/diktá- tum elleni lázadásnak tűnik. Ezzel elkezdődött az EU-ban valami, aminek a folytatását nem ismerjük.- Te medve, ne igyunk előre a bőrödre? (Peter Gossónyi rajza) KOMMENTAR Két férfi, két eset NAGY IVÁN ZSOLT Egypolitikustólbúcsúznikellene e néhány sorban, egy másikat pedig üdvözölni ugyanitt, ha márígy egybeesikkét történet, de egyikük nyomban segít is rajtam: sajnos tőle búcsúzni nem kell, ő marad, pedigjó ízlés, politikai ésszerűség, megminden egyéb az ellenkezőjét diktálná. Kezdjük akkor azüdvözléssel: holnap lép ugyanis hivatalba Magyarország új köztársasági elnöke, Áder János. Fogalmunksincs nyilván, milyen államfő lesz, közvetlen elődjéhez képest azonban néhány előnye feltétlenül van. Például önmagában az, hogy nem Göncz Árpádot, Mádl FerencetvagySólyomLászlótváltja,hanemSchmittPált, akitől csak kicsitjobb, jobb, vagy sokkalj óbb elnöklehet bárki. De nyilvánnem csak errőlvanszó. Áder János tapasztaltpolitikusként érkezik a posztra. Olyan emberként, aki kétségtelenül a Fideszben lett politikussá, ez is volt a legfőbb kifogás ellene. Csakhogy ő pontosan ismeri belülről is a pártot. Tisztában van azzal, milyen az, amikor minden Orbán Viktor akarata szerint történik, és személyes tapasztalata alapján tudja azt is, milyen ellentmondani a párt és - most - a kormány első emberének. Ha nem óvatos, bedarálják, és nem is lesz ő sem más, mint egyjól idomított Schmitt Pál. Ám éppen ezért benne van annak lehetősége is, hogy önállóan, saját akarta és tudása szerint lássa el a tisztségét. Ha többakarlenniujjbábnál,akkoreztteszi. Megválasztása után elmondott beszéde arra utalt, hogy erre készül. Orbán Viktor nem fog örülni, de Áder Jánost az elnökség ettől is megtudjavédeni. Ha ő is úgy akarja. Szurkoljunkneki. E felemelkedéssel párhuzamos GyurcsányFerenctörténete, akiről állítólag kiderült: véledenül és nyilván roppant sajnálatos módon eltűnt főiskolai szakdolgozatának címe ugyanaz, műit amit előtte adott le egykori sógora. Schmitt Pál óta (és előtte is, csak akkor kevesebbet beszéltekróla) demokrata körökben a válasz ilyenkor egyértelmű: ha csak a gyanú felvetődik, és az ellenkezőjét nem sikerül bizonyítania, akkor az érintett feláll, bocsánatot kér és lemond minden tisztségéről. Függetlenül attól, hogy ő tudja, másolt-e vagy sem. És függetlenül attól, hogy hányán másoltákmégegykorszakdolgozatukat. És ittnemártatlanságvélelmérólvanszó,eznem tárgyalás, hanem politika. Gyurcsány azonban rettenetesen felháborodik, perel, és nyilván marad, abban bízva talán, hogy elfelejtődik az egész. Nem fog. Rajta marad, mint a pocsék kormányzás, ami a nevéhez kötődik. Apár hete még Schmitt-ten röhögő hívei pedig kiátkoznak mindenkit, aki tisztességről próbál beszélni, még inkább azokat, akik felhozzák Schmitt esetét. Mert az ő emberük ugye más.Hát nemmás. Aszerző magyarországi publicista FIGYELŐ A törés helye A Die Welt német konzervatív lap a fenti címmel közölt vezércikkében azt írta, „éppen elég akadály van a német-francia tandem előtt álló úton ahhoz, hogy bármikor felborulhasson”. Ugyanakkor Berlinben nem az új francia elnök miatt kell aggódni, hanem Franciaország állapota miatt. „Találó a mondás, hogy Franciaország nélkül semmi nem működik Európában”, de inkább az a kérdés, „egyáltalán mi az, ami működőképes Franciaországgal.” (MTI) „Ha anyanyelvemen olvasom a reklámot, szívesebben megveszem a terméket" - egy ilyen matrica hamarabb elgondolkodtatná az illetékeseket Mit ér egy matrica, ha kétnyelvűséget követel? VERES ISTVÁN Az elmúlt évben új jelentéstöltettel gazdagodott a „matricázni” kifejezés. Míg korábban csak a futballisták, autók, illetve Barbie-babák megvásárolható képeinek albumokba való ragasztgatását vállalta magára, aki matricázásra adta a fejét, napjainkban már szinte szabadságharcosként tisztelik a matricázókat. Ezek az aktivisták saját energiájukat és kreativitásukat nem sajnálva felhívják a figyelmet a szlovákiai magyarok létező, illetve nem létező nyelvi jogaira. Legutóbb Rimaszombatban bukkantak fel ilyen öntapadók- az aktivisták óriásplakátokra biggyesztették ki a figyelmeztetést: a magyar feliratok ignorálása diszkrimináció. A sajtó és a közösségi portálok éltetik a nagy tett véghezvivőit: tökös gyerekek, üyenek kellenek ide! De mit mondhatnak azok, akik a másik oldalon állnak? A gömörpiripócsi kacsafarm tulajdonosa épp a szeretőjével telefonál útközben, amikor terepjárója sáros ablakából észreveszi, hogy Rimaszombat mellett valaki teleragasztgatta a farm olcsó kacsahúsát dicsőítő egyik óriásplakátot, amiért ő nemrég nagy pénzeket fizetett. Megállni nincs ideje, de azért zavarja a dolog: miféle vandalizmus ez? Valami írva is volt azokra a matricákra, vagy mik voltak azok. Már épp kezdené idegesíteni a dolog, amikor eszébe jut: a reklámügynökség, amely a felület tulajdonosa, szerződésben garantálta, hogy a kihelyezett órásplakátokat két napon belül átragasztja, ha megkárosítaná az időjárás, vagy valamilyen más tényező. A kacsafarmer ezzel le is tudta a dolgot, száguld tovább a terepjáróján. A reklámügynökség ügyeletes plakátragasztója, a gömörpanyiti Takács Józsi napi szemléjén észreveszi a rongálást, és jelzi a főnökének, hogy átragasztás szükségeltetik néhány óriásplakátnál. Azok jóvá is hagyják, Józsi pedig szentségei, hogy ezek a mai fiatalok már nem csak graffitiznek, hanem ragasztgatnak is mindenfélét, plusz munkát csinálva a szegény dolgozónak. A matricák így eltűnnek anélkül, hogy azok, akiknek valóban szólnak (a kacsafarmos vállalkozó és a reklámügynökség vezetése), tudnák, miről is van szó, mit szeretnének ezek a derék civil aktivisták. Persze, amíg fenn van a matrica, sokan észreveszik és elolvassák. A magyarok felkapják a fejüket: hoppá, ez magyarul van. Talán jó lenne, ha több mindent kiírnának magyarul. A többségi nemzet tagjai pedig a fejüket csóválják: mi bajuk ezeknek? Hisz úgy is megérti szlovákul, aki akarja. Aki meg nem, az tanulja meg az államnyelvet. Ha a fentihez hasonló példa elő is fordul a valóságban, az nem azt jelenti, hogy a kétnyelvű feliratokat követelő matricák ragasztgatása meddő igyekezet. A közelmúltban láttuk, hogy néhány önkormányzat felvállalta a kétnyelvűséget. A probléma gyökere viszont sajnos az emberek agyában van. Arra pedig nehéz hatást gyakorolni. Vagy ha már hatni szeretnénk mások gondolkodására, nem biztos, hogy a provokatív utasító mondatokkal elérjük a kívánt hatást. A legtöbb matricán ugyanis ez olvasható. „Ha kell a pénzünk, írjátok ki magyarul is” - az efféle öntapadókra kár pénzt fordítani. Negatív felszólításra a válasz is mindig negatív. „Ha anyanyelvemen olvasom a reklámot, szívesebben megveszem a terméket” - egy ilyen matrica elgondolkodtatná az illetékeseket, míg a jelenlegi feliratok nagy részét alighanem csak provokációnak tekintik. Ez a fő baja az eddigi matricáknak. Kezdetnek mindenesetre nem rossz, ami van. Mert ha ez nem lenne, akkor még ez sem lenne.
