Új Szó, 2012. május (65. évfolyam, 101-125. szám)

2012-05-09 / 106. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. MÁJUS 9. Vélemény és háttér 5 Kérdés, hogy a német-francia tengelyt eddig szimbolizáló Merkozytfelvátja-e a Merkollande Vak tyúk is találhat szemet Lehet agyonbírálni S ar- kozyjellemét, vezetési stí­lusát, de az biztos, hogy nem Hollandé verte őt meg, hanem a gazdasági válság. MALI NÁK ISTVÁN Ez Hollandé egyik szerencsé­je. A másik az, hogy a volt IMF- vezér, Dominique Strauss-Kahn nem tudta kordában tartani sze­xuális étvágyát. DSK botrányai nélkül Hollandé még mindig ugyanaz a szürke pártember lenne, aki volt egy éwelezelőtt. Ironikusan mondhatnánk, a vak tyúk istalálhatszemet,deez nem von le semmit a megválasz­tott francia elnök esetleges kva­litásaiból, lehet, hogy kiváló ál­lamférfinak bizonyul. A francia helyzet számunkra azért húsba és a pénztárcánkba vágó ügy, mert az unióban egy hajóban evezünk. Párizs szava meghatá­rozó az EU jövőjének alakításá­ban, Berlin egyedül nem tudná - talán nem is akarná - kirántani a kátyúból az unió szekerét, amely a német-francia tandem nélkül szétzötykölődne. Az alapvető kérdés tehát az, hogy a német­francia tengelyt eddig szimboli­záló Merkozyt felváltja-e a Mer­kollande. A válság már tizenegy európai kormányzatot buktatott meg, az eurózónában a magukat újravá­lasztatni akaró állam- vagy kor­mányfőket kisöpri a hatalomból - ez a trend érvényesült Francia- országban is. Egyre markánsabb a német szigor elutasítása, Gö­rögországban ez vasárnap annyira egyértelművé vált, hogy szakértők szerint Athén csak ne­hezen kerülheti el az államcső­döt. Hollandiában, ahol szep­temberben lesznek az előreho­zott választások, ugyanez volt a Rutte-kormány bukásának oka. Ha Hollandé május 16-án, ami­kor először találkozik Merkellel, ragaszkodni fog az európai pénzügyi stabilitási paktum új­ratárgyalásához, az alapjaiban rengetheti meg az uniót. Merkel receptje a válságra a költségve­tési szigor, a megszorítások poli­tikája. Hollandé ezt a növeke­dést ösztönző faktorokkal egé­szítené ki, ami Berlinnek nem érdeke, hiszen a német gazda­ság amúgy is szárnyal - Európá­ban egyedüliként -, s mint sok elemző rámutat: a válságból egyedül a német gazdaság profi­tál. Hollandé győzelmének te­hát még örülhetnek is a kis és a gyengébb tagállamok, van rá esély, hogy nagyobb érzékeny­séget fog tanúsítani az újak szo­ciális problémái iránt, mint előd­je. Emlékezhetünk, Sarkozy az adópolitikában is rá szerette volna erőltetni az újakra a régiek módszereit, sok baja volt pl. Po­zsony egykulcsos, 19 százalékos adójával, aminek jelentős szere­pe volt a szlovák gazdasági nö­vekedésben. Május 16-a, a Merkel-Hol- lande találkozó az EU-ban az év­tized mérkőzése lehet, bár na­gyon valószínű, hogy a kancellár lesz az erősebb. Az európai pol­gárok számára azonban Hollan­dé koncepciója az elfogadha­tóbb - a francia és a görög mel­lett a szlovákiai választások is ezt tanúsították, csakúgy, mint a megszorítások elleni hatalmas spanyol vagy olasz tüntetések. Az érem másik oldala, s ezt hangsúlyozzák a londoni elem­zóházak is, hogy nem tudni, honnan venné Hollandé a pénzt tervei megvalósításához. A kérdés tehát: összeegyez­tethető-e Merkel morózus szigo­ra Hollandé szociális érzékeny­ségével? Pozsony is levonhatná a tanulságot abból, hogyan fog hozzá „ficós” elképzelései meg­valósításához Hollandé, aki pél­dául az európai trenddel szem­ben 62-ről visszacsökkentené 60 évre a nyugdíjkorhatárt. (Tekin­tettel a németek 67 évére, Mer­kel ettől sikoltozhatott.) Elem­zők szerint az egymillió eurónál nagyobb jövedelmekre kiveten­dő 75 százalékos adó elriasztja a vállalkozókat. És annak az ígé­retnek sincs gazdasági fedezete, hogy 60 ezer tanári állást te­remt, és támogatott munkahely- teremtéssel csökkenti a fiatalok munkanélküliségét. Summa summárum: Berlin­ben és Brüsszelben Sarkozy ve­resége a német túlsúly/diktá- tum elleni lázadásnak tűnik. Ez­zel elkezdődött az EU-ban vala­mi, aminek a folytatását nem ismerjük.- Te medve, ne igyunk előre a bőrödre? (Peter Gossónyi rajza) KOMMENTAR Két férfi, két eset NAGY IVÁN ZSOLT Egypolitikustólbúcsúznikellene e néhány sor­ban, egy másikat pedig üdvözölni ugyanitt, ha márígy egybeesikkét történet, de egyikük nyomban segít is rajtam: sajnos tőle búcsúzni nem kell, ő marad, pedigjó ízlés, politikai ésszerűség, megminden egyéb az ellenkezőjét diktálná. Kezdjük akkor azüdvözléssel: holnap lép ugyanis hivatalba Magyarország új köztársasági elnöke, Áder János. Fogalmunksincs nyilván, milyen államfő lesz, közvetlen elődjéhez képest azonban néhány előnye feltétlenül van. Például önmagában az, hogy nem Göncz Árpádot, Mádl FerencetvagySólyomLászlótváltja,hanemSchmittPált, aki­től csak kicsitjobb, jobb, vagy sokkalj óbb elnöklehet bárki. De nyilvánnem csak errőlvanszó. Áder János tapasztaltpolitikus­ként érkezik a posztra. Olyan emberként, aki kétségtelenül a Fideszben lett politikussá, ez is volt a legfőbb kifogás ellene. Csakhogy ő pontosan ismeri belülről is a pártot. Tisztában van azzal, milyen az, amikor minden Orbán Viktor akarata szerint történik, és személyes tapasztalata alapján tudja azt is, milyen ellentmondani a párt és - most - a kormány első emberének. Ha nem óvatos, bedarálják, és nem is lesz ő sem más, mint egyjól idomított Schmitt Pál. Ám éppen ezért benne van annak lehető­sége is, hogy önállóan, saját akarta és tudása szerint lássa el a tisztségét. Ha többakarlenniujjbábnál,akkoreztteszi. Megvá­lasztása után elmondott beszéde arra utalt, hogy erre készül. Orbán Viktor nem fog örülni, de Áder Jánost az elnökség ettől is megtudjavédeni. Ha ő is úgy akarja. Szurkoljunkneki. E felemelkedéssel párhuzamos GyurcsányFerenctörténete, akiről állítólag kiderült: véledenül és nyilván roppant sajnála­tos módon eltűnt főiskolai szakdolgozatának címe ugyanaz, műit amit előtte adott le egykori sógora. Schmitt Pál óta (és előtte is, csak akkor kevesebbet beszéltekróla) demokrata kö­rökben a válasz ilyenkor egyértelmű: ha csak a gyanú felvető­dik, és az ellenkezőjét nem sikerül bizonyítania, akkor az érin­tett feláll, bocsánatot kér és lemond minden tisztségéről. Füg­getlenül attól, hogy ő tudja, másolt-e vagy sem. És függetlenül attól, hogy hányán másoltákmégegykorszakdolgozatukat. És ittnemártatlanságvélelmérólvanszó,eznem tárgyalás, ha­nem politika. Gyurcsány azonban rettenetesen felháborodik, perel, és nyilván marad, abban bízva talán, hogy elfelejtődik az egész. Nem fog. Rajta marad, mint a pocsék kormányzás, ami a nevéhez kötődik. Apár hete még Schmitt-ten röhögő hívei pe­dig kiátkoznak mindenkit, aki tisztességről próbál beszélni, még inkább azokat, akik felhozzák Schmitt esetét. Mert az ő emberük ugye más.Hát nemmás. Aszerző magyarországi publicista FIGYELŐ A törés helye A Die Welt német konzer­vatív lap a fenti címmel közölt vezércikkében azt írta, „ép­pen elég akadály van a né­met-francia tandem előtt álló úton ahhoz, hogy bármikor felborulhasson”. Ugyanakkor Berlinben nem az új francia elnök miatt kell aggódni, ha­nem Franciaország állapota miatt. „Találó a mondás, hogy Franciaország nélkül semmi nem működik Európában”, de inkább az a kérdés, „egyálta­lán mi az, ami működőképes Franciaországgal.” (MTI) „Ha anyanyelvemen olvasom a reklámot, szívesebben megveszem a terméket" - egy ilyen matrica hamarabb elgondolkodtatná az illetékeseket Mit ér egy matrica, ha kétnyelvűséget követel? VERES ISTVÁN Az elmúlt évben új jelentés­töltettel gazdagodott a „matricázni” kifejezés. Míg ko­rábban csak a futballisták, au­tók, illetve Barbie-babák megvá­sárolható képeinek albumokba való ragasztgatását vállalta ma­gára, aki matricázásra adta a fe­jét, napjainkban már szinte sza­badságharcosként tisztelik a matricázókat. Ezek az aktivisták saját energiájukat és kreativitá­sukat nem sajnálva felhívják a figyelmet a szlovákiai magyarok létező, illetve nem létező nyelvi jogaira. Legutóbb Rimaszom­batban bukkantak fel ilyen ön­tapadók- az aktivisták óriáspla­kátokra biggyesztették ki a fi­gyelmeztetést: a magyar felira­tok ignorálása diszkrimináció. A sajtó és a közösségi portálok él­tetik a nagy tett véghezvivőit: tökös gyerekek, üyenek kellenek ide! De mit mondhatnak azok, akik a másik oldalon állnak? A gömörpiripócsi kacsafarm tu­lajdonosa épp a szeretőjével te­lefonál útközben, amikor terep­járója sáros ablakából észreve­szi, hogy Rimaszombat mellett valaki teleragasztgatta a farm olcsó kacsahúsát dicsőítő egyik óriásplakátot, amiért ő nemrég nagy pénzeket fizetett. Megállni nincs ideje, de azért zavarja a do­log: miféle vandalizmus ez? Va­lami írva is volt azokra a matri­cákra, vagy mik voltak azok. Már épp kezdené idegesíteni a dolog, amikor eszébe jut: a reklámügy­nökség, amely a felület tulajdo­nosa, szerződésben garantálta, hogy a kihelyezett órásplakáto­kat két napon belül átragasztja, ha megkárosítaná az időjárás, vagy valamilyen más tényező. A kacsafarmer ezzel le is tudta a dolgot, száguld tovább a terep­járóján. A reklámügynökség ügyeletes plakátragasztója, a gömörpanyiti Takács Józsi napi szemléjén észreveszi a rongá­lást, és jelzi a főnökének, hogy átragasztás szükségeltetik né­hány óriásplakátnál. Azok jóvá is hagyják, Józsi pedig szentsé­gei, hogy ezek a mai fiatalok már nem csak graffitiznek, hanem ragasztgatnak is mindenfélét, plusz munkát csinálva a szegény dolgozónak. A matricák így eltűnnek anélkül, hogy azok, akiknek valóban szólnak (a ka­csafarmos vállalkozó és a rek­lámügynökség vezetése), tud­nák, miről is van szó, mit szeret­nének ezek a derék civil aktivis­ták. Persze, amíg fenn van a mat­rica, sokan észreveszik és elol­vassák. A magyarok felkapják a fejüket: hoppá, ez magyarul van. Talán jó lenne, ha több mindent kiírnának magyarul. A többségi nemzet tagjai pedig a fejüket csóválják: mi bajuk ezeknek? Hisz úgy is megérti szlovákul, aki akarja. Aki meg nem, az tanulja meg az állam­nyelvet. Ha a fentihez hasonló példa elő is fordul a valóságban, az nem azt jelenti, hogy a kétnyelvű feliratokat követelő matricák ragasztgatása meddő igyekezet. A közelmúltban láttuk, hogy né­hány önkormányzat felvállalta a kétnyelvűséget. A probléma gyökere viszont sajnos az embe­rek agyában van. Arra pedig ne­héz hatást gyakorolni. Vagy ha már hatni szeretnénk mások gondolkodására, nem biztos, hogy a provokatív utasító mon­datokkal elérjük a kívánt hatást. A legtöbb matricán ugyanis ez olvasható. „Ha kell a pénzünk, írjátok ki magyarul is” - az efféle öntapadókra kár pénzt fordíta­ni. Negatív felszólításra a válasz is mindig negatív. „Ha anya­nyelvemen olvasom a reklámot, szívesebben megveszem a terméket” - egy ilyen matrica el­gondolkodtatná az illetékese­ket, míg a jelenlegi feliratok nagy részét alighanem csak pro­vokációnak tekintik. Ez a fő baja az eddigi matricáknak. Kezdet­nek mindenesetre nem rossz, ami van. Mert ha ez nem lenne, akkor még ez sem lenne.

Next

/
Thumbnails
Contents