Új Szó, 2012. április (65. évfolyam, 78-100. szám)

2012-04-18 / 90. szám, szerda

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2012. ÁPRILIS 18. www.ujszo.com RÖVIDEN Günter Grass kórházban Berlin.. Szívpanaszokkal került kórházba Günter Grass Nobel-díjas német író. Személyi titkára szerint várhatóan a hét végén elhagyhatja a hamburgi klinikát, ahol hétfő óta kezelik, és állítólag csupán rutinvizsgálaton esik át, amelyre régóta készült. A 84 éves Grasst az utóbbi hetekben egy Iz­raelt bíráló verse miatt élesen támadtak, többen antiszemi­tának bélyegezték, Izrael pedig nem kívánatos személynek nyilvánította az írót. (MTI) Virtuális városnézés Pozsony. A főváros önkormányzata virtuális városnézést kínál új honlapján. A www.bratislava.pano3d.eu címen spe­ciális térhatású fotók segítségével .járható be” a pozsonyi óváros. Azt ígérik, hamarosan bővül az így megtekinthető utcák, terek, épületek listája. A turistacsalogatás mellett üz­leti célja is van a kezdeményezésnek: az érdeklődők online kibérelhetik azokat a város tulajdonában lévő reprezentáci­ós helyiségeket, amelyek a virtuális séta során megtetszenek nekik, (juk) Elhunyt Koncz Zsuzsa fotós Budapest. Életének 71. évében meghalt Koncz Zsuzsa, a színházi világ elismert fotósa. Családtagjai szerint haláláig dolgozott. Koncz Zsuzsa képeire elsősorban a Film Színház Muzsikából emlékezhetünk, 1963-tól 1990-es meg­szűnéséig dolgozott a kulturális hetilapnál. Fényképezett színházi próbákon, filmforgatásokon, portrékat készített a kor jelentős művészeiről. A kilencvenes évektől a Színház című folyóirat munkatársa volt, 1999 óta a lap képszerkesz- tőjeként dolgozott. A Magyar Sajtófotó pályázaton számos munkáját jutalmazták. Több díjat nyert, 2008-ban a Magyar Köztársaság Lovagkeresztjével tüntették ki. (MTI) Kilencmillió fontot érő könyv London. Kilencmillió fontért vette meg a teljes épségben fennmaradt legrégibb európai könyvet, egy több mint 1300 éves evangéliumot a British Library. A vörös bőrkötésű könyvecske 13,6 centi hosszú és 9,6 centi széles. A kézzel írt, latin nyelvű János evangéliuma a középkori Anglia legfonto­sabb szentjéé, Szent Cuthberté volt, aki 687-ben halt meg. A kötetet a British Library a jezsuita rend (Jézus Társasága) brit tagozatától vásárolta meg. A tervek szerint előbb Lon­donban, majdpedigjövőreDurhambenállítjákki. (MTI) Márai-adaptációt mutattak be Párizsban Felcserélt nemi szerepek MTl-HÍR Juraj Nvota filmje a félelemről szól: arról a félelemről, amelyet a lehallgatások keltettek Vöröshangyák és poloskák Az aláírás pillanata: Adam (Jifí Mádl) és Dravec ügynök (Ondrej Vetchý) (Ctibor Bachratý felvétele) Párizs. Újabb Márai Sándor- adaptációt vittek színre Párizs­ban. A Vendégjáték Bolzanóban című regényből készült színda­rabot a Montmarte-on található Théatre de TAtalante stúdió- színházban mutatták be, né­hány méterre a Théatre de 1'Atelier-tőI, ahol kilenc évvel ezelőtt nagy sikerrel játszották A gyertyák csonkig égnek szín­padi változatát. A Casanova egyik kalandja alcímet viselő darab a hőssze­relmes és Párma grófnője, Fran­ciska szerelméről szól. Velen­céből való szökése után Ca­sanova Bolzanóban száll meg egy fogadóban, ahol megláto­gatja őt Párma grófja, és külö­nös kéréssel fordul hozzá. Mivel a fiatal grófné szerelmes a ka­landorba, a gróf arra kéri őt, töltsön feleségével egy szenve­délyes éjszakát, majd bántsa meg őt, és reggelre örökre áb­rándítsa ki magából. Miután az egyezség megszü­letik, Casanova női ruhát ölt, abban indulna az álarcosbálba, hogy találkozzon a grófnéval, ám a férfinak öltözött asszony meglepi a szobájában. A szere­pek felcserélődnek: Franciska játssza az epekedő hódítót, a szerelem elől menekülő Ca­sanova pedig elutasítja őt. A gróf elképzelésével ellentétben végül úgy válnak el egymástól, hogy a nő sérti meg örökre a fér­fit, aki többé nem tudja őt elfe­lejteni. Az 1940-ben írt regény húsz évvel ezelőtt jelent meg franci­ául. A darab rendezőjét, Jean- Louis Thamint magával ragadta a szöveg szépsége és a párbe­szédek, amelyeken gyakorlati­lag egyetlen szót sem kellett változtatni a színpadi adaptáci­óhoz. A rendező szerint Márai szövegeiben mindig van valami rejtélyesség, s a szereplők élet­teli, színpadra termett, össze­tettfigurák. A Télérama című mértékadó kulturális hetilap kritikája sze­rint Márai műve „ritka szép és sűrű szöveg”. „Az Osztrák-Ma­gyar Monarchia széteséséről ki­válóan író szerző ezúttal egy, a nemi szerepek felcserélődésén alapuló hatalmi játékot képzelt el. A színpadi adaptációt pedig briliáns sakkjátékká változtatja a három színész: Hervé Van der Meulen az okos és veszélyes gróf, Jean-Marie Galey a kiáb­rándult és gyáva Casanova, va­lamint Teresa Ovidio a szabad és vakmerő Franciska szere­pében” - írja a lap. A Montmart- re-i színházban március 30-án bemutatott előadással a társu­lat hamarosan országos turnéra indul. Juraj Nvota korábbi film­je, A muzsika is telitalálat volt az „osztrák határ menti” Pozsonyról. S eb­ben az „osztrák határ menti” a lényeg: azt az életvitelt igyekezett be­mutatni, amelyet a szocia­lizmus súlya alatt az áhí­tott nyugat árnyékában él­tünk elvtársi internacio­nalizmussal. Új filmje, Az eStéBés (eŠteBák) is egé­szen ide megy vissza, de ez a címéből is kiderül. TALLÓS1 BÉLA Némelyest azt is elárulja a cím, miről szól a film. Azoknak legalábbis, akik megtapasztal­ták azt a kort, a cím alapján le­het sejtésük a témáról. A ren­dező fogalmazta meg, hogy a félelemről készítette a filmjét. Arról az érzésről, amitől nem lehet jobban rettegni. Ennek a félelemnek az állambiztonság, az ŠtB volt a forrása a film sze­replői számára. Rettegés, amit látunk - persze most már csak amolyan szűrt filmes nosztal­giarettegés. Juraj Nvota na­gyon jól érzi a kort, s úgy tudja visszaadni, hogy még most is egészen a bőr alá hat. Mostanság forgatnak olyan szoci témájú filmeket, amüye- nek akkor nem készülhettek. Napjainkban azonban már másként hatnak. Ám ez az új, szlovák-cseh-lengyel kopro­dukcióban készült mozgóképes opus mégis univerzálisan ké­pes hatni, mert megmutatja ugyan a titkos ügynöki össze- .fonódások mechanizmusait, ám mégis inkább az emberi át­élésre figyel, vagyis arra, hogy az érintettek miként élték meg a polip csápjainak tapadását. Nem távolságtartóan komor Életének 82. évében elhunyt Palásthy György filmrendező. Az is ismerte, akinek első hal­lásra semmit sem mond ez a név. Hiszen negyven fölött nincs ember tájainkon, aki ne látta volna a Hahó, Öcsi!, A sze- leburdi család vagy az Égigérő fű című filmeket. Gyermekko­a film, nem szikár, száraz té­nyeket közöl, hanem a humo­rától átélhető. Ahogy a filme­sek elmondták, „egy csehszlo­vák állampolgár megtörtént esetét” meséli el. Adamét, aki a film elején, 1966-ban a csehsz- lovák-nyugat-német határon szolgál, rádiósként védi a béke­tábort. Az étert figyelve lelep­lez egy határsértőt. A felettes tiszt kiadja a parancsot a tüze­lésre. Bár a disszidens megadja magát, egy sorozattal kivégzik. Ártalmatlanítása, vagyis a gyil­kosság hőstettnek számít, ami­ért a határőrnek eltávozás jár. Ez az alaphelyzet, amelyből az­tán kiindul a filmes ügynökös- di. Adamot tette nyomán be­szervezik, s jelentenie kell... 68-tól, a Varsói Szerződés csa­patainak bejövetelétől kezdve véresen komolyan veszik a munkáját. Ám a háló, amelybe beleszövik, annyira szövevé­nyes, hogy az ember nézőként nem győzi kapkodni a fejét, el- ámulva azon, hogyan is működött ez az egész. S hogy runk részévé váltak ezek a mes­teri módon megcsinált, bájos történetek, felcseperedvén pe­dig új értékeket fedezhettünk fel bennük: a remek színészi já­tékot, a finom, „összekacsintós” társadalomkritikát, a rejtett, felnőtteknek szóló poénokat. Megtudhattuk belőlük, hogy festett egy budapesti bérház a hetvenes években, milyen au­még a vöröshangyák csípése is okot adhatott a letartóztatá­sokra! A vöröshangyás sztori általánosan jellemző helyzetet ábrázol, telitalálat a filmben. Százból száz pontot érdemel! A keserédes humort (végül is Az eStéBés egy keserédes vígjá­ték) az „ellenállók” képviselik, élükön a szabadelvű íróval, aki köré vidéki almafái alá_gyűlnek a rendszer ellenségei. Okét kell Adamnak lehallgatnia, s róluk kell jelentenie. O azonban nem elkötelezett, mindent megtesz, hogy az almafák árnyékában elhangzó diskurzusok ne úgy kerüljenek feletesse, Dravec ügynök elé, ahogy azok el­hangzanak. Azt a viccet is ké­pes ártalmatlanítani, amely egy bácsikáról szól, aki bemegy a bankba, hogy betegye öt ko­ronáját. „De mi lesz az öt koro­námmal, ha tönkremegy a he­lyi bank” - kérdezi. „Nem kell félnie - mondják -, a mi bank­unk fölött ott a szövetségi bank, az majd megvédi az öt koronáját!” De ő csak tovább tók ródeóztak az utakon akko­riban, illetve hogyan viszonyul­tak a felnőttek a gyerekekhez, és fordítva. Arról nincsenek in­formációim, hogy a mai fiatalo­kat milyen kapcsolat fűzi ezek­hez a filmekhez, de remélem, azért legalább egyszer ők is lát­ták, hogyan viszik „sétálni” a fi- kuszt Faragóék, hogyan érzé­kenyül el Poldi bácsi a szép zöld gyep láttán, vagy hogyan fér el a pingpongasztal egy lift méretű szobában. Palásthy a '70-es '80-as években készült ifjúsági filmekkel tette le a legtöbbet az asztalra, bár azért ne hagyjuk ki a „felnőtt” filmeket sem, A mez­telen diplomatát, Rejtő Vesz­tegzár a Grand Hotelben című regényének filmes feldolgozá­sát, vagy a Bors című tévésoro­zatot, melynek jó néhány részét szintén ő rendezte. Pályáját filmgyári asszisz­tensként kezdte, kiváló meste­rek oldalán. Mint később fel­idézte, Gertler Viktortól ele­ganciát, Keleti Mártontól a kö­kérdez: mi lesz, akkor, ha a szövetségi is tönkremegy. Semmi baj, mondják, afölött a KGST őrködik. „S mi lesz, ha az is csődbe megy?” - köti az ebet a karóhoz. ,Afölött ott van a Szovjetunió” - mondják neki. „Jó, de mi van, ha a Szovjet­unió is bekrachol?” - kérdezi a bácsika az öt koronáját féltve. Itt jön a vicc poénja, a banki al­kalmazott válasza, amiért minden bizonnyal „gulag” jár­na. Ám Adam megtalálja a módját, hogy a magnószalagon a poén ne legyen kivehető. A vöröshangyák azonban rajta is kifognak! Van mit felfedezni Juraj Nvota filmjében. A titkosszol­gálat metódusainak emberi vonzatait - az ügynöki hálóza­ton belül és kívül. Ütős mozi a vöröshangyák és a poloskák keresztezéséről. A film előzetesét megnézhetik az ujszo.com-on. zönség tiszteletét, Máriássy Fé- lixtől a kitartást, Szemes Mi- hálytól pedig az önbecsülést ta­nulta meg. 1970-ben kapott Ba­lázs Béla-díjat, 1977-től érde­mes művész lett. Ezután vált a „létező szocializmus” legismer­tebb gyerekfilm-rendezőjévé. Filmjeit telt házak előtt vetítet­ték, ő fedezte fel Ulmann Móni­kát, Ábel Anitát és még számos gyerekszínészt, akiket nézve - mai szemmel is - nyugodtan mondhatjuk, hogy simán lepi­pálják a Harry Potter-sorozat if­jú világsztárjait. Palásthy nemcsak a filmhez értett nagyon, hanem a gyere­kek nyelvén is. Vajon mikor lát­hatnak végre a mai srácok ha­sonlóan igényes, szerethető, épkézláb, nekik szóló történe­teiket? Vajon mennyire ismerik a mai filmrendezők a legfiata­labb korosztályt? Szóval Palás­thy György úgy fog hiányozni nekünk, mint Poldi bácsinak az a bizonyos szép zöld gyep. Nyugodjék békében. Égigérőß - Hintsek Gyuri és Ulmann Mónika (Képarchívum) Palásthy György nemcsak a filmhez értett nagyon, hanem a gyerekek nyelvén is „Csak az a szép zöld gyep...” JUHÁSZ KATALIN

Next

/
Thumbnails
Contents