Új Szó, 2012. április (65. évfolyam, 78-100. szám)
2012-04-28 / 99. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. ÁPRILIS 28. Szombati vendég 9 Borkai Zsolt MOB-elnök szerint reálisan kell értékelni a lehetőségeket, a magyar sportban ma három olimpiai arany a realitás A sikerek nem a világnak, magunknak szólnak (Somogyi Tibor felvétele) A Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) elnöke azt szeretné, ha tiszta körülmények között nyernének olimpiai érmet a magyar sportolók. Borkai Zsolt szerint, ha Magyarország már nincs is a csúcson, még mindig mint sportországról beszélnek róla. BŐDT1TAN1LLA Többször elmondta, hogy három londoni aranyéremmel már elégedett lenne. Ez azt jelenti, hogy a régi nyolctíz aranyérmes elvárásokat már el kell felejteni? Egy MOB-elnöknek reálisan kell látnia a dolgokat, s ugyanakkor optimistának is kell lennie. Nagyon nehéz ezt a kettőt összehozni. Ha az elmúlt időszakok világversenyeit és az ott elért eredményeket nézzük, akkor reális esély van rá, hogy megismételjük a pekingi eredményünket, és három aranyérmet hozzunk az olimpiáról. Nagyon boldog lennék, de reálisan kell értékelni a lehetőségeinket. Szerintem a magyar sportban ma ez a három arany a realitás, ez is nagyon szép eredmény lenne. A magyarok több aranyhoz szoktak. Igen, többhöz szoktunk, az elvárások hatalmasak, de nem vesszük figyelembe, hogy az elmúlt időszakban más lett a világ, az emberek a sportolás mellett másnak is hódolhatnak. Az élsport pedig nehéz műfaj, van az életben kevesebb munkával elérhető siker is, s talán ennek is tulajdonítható, hogy most itt tartunk. A magyar sport helyzete azért változott meg, mert a többi ország fejlődött, vagy Magyarország esett vissza? Ez egy összetett kérdés. Az okok között említhetném a sportfinanszírozási rendszert, a szakemberképzést, a műhelyek megszűnését. Ez egy folyamat, ami mindig negatív irányba vitte a magyar sportot. De ne a múltba tekintsünk, hanem a jövőbe: hatalmas dolog, hogy a kormányzat stratégiai ágazatként tekint a sportra, s ehhez mindennemű támogatást megad. Természetesen nem korlátlanul, de ha meglovagoljuk ezt a hullámot, nagyon jó lehetőségeink vannak. A Magyar Olimpiai Bizottságnak olyan stratégiát, koncepciót kell megalkotnia, amely segítségével további sportágak kaphatnak komoly támogatásokat, s amellyel rendszerbe tudjuk helyezni a sportot. Nem lehet valaki olimpiai bajnok egy nap, egy hét vagy egy hónap alatt, de még egy év alatt sem. Az is hosszú folyamat lesz, hogy az elmúlt időszak negatív tendenciái után újból elfoglaljuk a régi helyünket. Mi a MOB fő célja? Az, hogy kiválogassa a legnagyobb tehetségeket, s ezáltal minél több sikeres olimpikont neveljen, vagy hogy minél szélesebb körben megszerettesse a mozgást? A Magyar Olimpiai Bizottságnak minden a célja, hiszen 2012. január 1-jétől megkaptuk a magyar sport irányítását. Minden különböző irányzat hozzánk került, megszűntek a köztes területek, s ezek most szakmai tagozatokként dolgoznak a MOB-nál. Minden mindennel összefügg. Ahhoz, hogy egy sportoló sikeres legyen, ahhoz az kell, hogy széles bázisokon nyugodjon a sport. S mikor fognak minél többen sportolni? Ha vannak példaképeink, olyan sportolóink, akik fantasztikus eredményeket érnek el. Ezért nem lehet különválasztani a tömegsportot, a szabadidősportot, az iskolai sportot az élsporttól. Most már a MOB hatáskörébe tartozik az utánpótlásnevelés, a parasport, a szabadidősportok és az olimpián kívüli versenysportok is. Mi ennek az összevonásnak az előnye, és hol vannak esetleges hátulütői? Nagyon nagy pozitívum, hogy az olimpia évében úgy tudtuk átalakítani a rendszert, hogy nem volt különösebb probléma, s nem attól volt hangos a világ, hogy Magyar- országon a Magyar Olimpiai Bizottság átalakult. Ettől a lépéstől hatékonyabb, gazdaságosabb működtetést várunk. A cél átláthatóbbá tenni az egyes sportágak, szakterületek támogatását, hogy egységként tudjuk kezelni őket. Hogy mi a hátulütője? Talán az, hogy minden területnek meg kell tanulnia becsülni és megfelelően kezelni a másikat. Eddig különálló szervezetekként mindenki a kis családját irányította, most viszont mindenkinek nyitottá kell válnia, s a megfelelő kompromisszumok segítségével, egységesen kell építenie a magyar sportot. Ez kicsit rizikós, de szép feladat. Az összevonáskor a korábban önálló szervezetek nem zúgolódtak? Nem, mert nagyon korrektül és nyitottan álltunk hozzájuk, s amit megígértünk, teljesítettük. Azt mondtuk, a MOB-nak nem az a célja, hogy az olimpiai sportágak előnyére és a többi szakterület hátrányára történjen ez az egyesítés, hanem egymás előnyére. Azok a szakmai kompetenciák, amelyek korábban a köztes területeken voltak, továbbra is megmaradtak, csak most tagozatoknak hívják őket. A szakmai munka itt történik. A MOB elnöksége ezeknek a javaslata alapján dönt, a legfelsőbb szerv pedig a közgyűlés. Szerintem 90 nap múlva kezdődik ez jól működik, és látom az elnökség akaratát, dinamizmusát és nyitottságát, tehát remélhetőleg sikerre van ítélve ez a rendszer. Az egyik kulcskérdés vélhetően a finanszírozás lesz. Szlovákiában nagy vihart kavart az a javaslat, amely szerint a támogatás mértékét a „siker szorozva népszerűség” képlet alapján állapítanák meg. Ön szerint mekkora szerepet játszhat a népszerűség, mint kritérium a sporttámogatások elosztásánál? Nem lehet minden sportágat támogatni. Nincs annyi pénz, hogy mindenki megelégedésére, szenzációsan működjön a támogatási rendszer. Szerintem egy adott országban az olimpiai bizottságnak ki kell jelölnie azokat a sportágakat, amelyeket komolyan finanszíroz, a többieknek pedig alap- támogatás járna, máskülönben elaprózódik minden. Ha mindenhová adunk egy kicsit, nem jutunk el oda, ahová szeretnénk. Szó sincs viszont arról, hogy meg kell ölni a többi sportágat. Magyarországon sem működik még ez a rendszer, jelenleg öt látványsportág kap ldemelt támogatást: a vízilabda, a jégkorong, a kosárlabda, a labdarúgás és a kézilabda. Mellettük, sokan mondják, a többi sportág mostoha helyzetben van. Ezért kell még hozzájuk felzárkóztatni jó néhány sportágat. Puskás Ferenc nevéről mindenkinek Magyarország jut eszébe. Ön szerint van a magyar sportolók között olyan ikon, akit az egész világon ismernek? Puskás Ferenc! Élsportoló és magyar. De a jelenleg aktív sportolók között? Ezen még nem gondolkodtam. Olyan sportolónk, akit mindenhol ismernek, szerintem most nincs, bár az eredmények kapcsán lehetne. Például Egerszegi Krisztina az öt olimpiai aranyérmével fantasztikus dolgot ért el. De már ő is visszavonult. Aki egyszer világhírű lesz, azt nemcsak addig ismerik, amíg a csúcson van, hanem később is elismerik és tisztelik. De most nem látok olyan magyar sportolót, akinek a nevét kimondva bárhol a vüágon tudnák, hogy ő magyar, vagy azt, hogy egyáltalán kicsoda. Mekkora értéke van ön szerint egy magyar olimpiai aranynak, például kajak-kenuban? Jelent ez valamit a világban? Vagy ez csak nekünk fontos? Szerintem már az jó, ha nekünk jelent valamit, s elsősorban nekünk kell, hogy jelentsen. De azért a világban is sokat jelent ez. Ha nem is vagyunk most már ott a spiccen, a vüág- ban még mindig eredményes sportországként beszélnek rólunk. Szerintem ez eredmény, de a sikerek nem a világnak, hanem saját magunknak szólnak, magunknak mondjuk azt, hogy igen, megmutattuk, egy kis ország sportolói is képesek világszenzációt elérni. Az, hogy kint ezt hogyan értékelik, szerintem részletkérdés. Mi kellene ahhoz, hogy olyan sportágakban is legyen néhány kiemelkedő magyar sportember, amelyeket mindenhol követnek a világban? Hogy legyen magyar negyeddöntős Grand Slam-tomán, vagy sikeres magyar kerekes a Tour de France-on? Ha meg tudnám fogalmazni, hogy milyen lépéseket kellene tenni ehhez, nagyon boldog lennék. Ezek a kiváló sportolók mindig csak úgy jönnek a rendszerből. Egy edző és egy játékos egymásra találása, a szerencse, a lehetőségek, a tehetség adja majd ki, hogy egyszer csak világszínvonalú sportoló lesz valakiből. Erre nincsenek sémák és szabályok, egyetlenegy tételt lehet világosan megfogalmazni: ha az utánpótlásbázis széles, akkor nagyobb az esély erre, mint ha csak kevés gyerekből lehet válogatni. Ön szerint magyar részről ki lesz a londoni olimpia legsikeresebb sportolója? Nem tudom. Éppen elég teher van már a magyar versenyzőkön, MOB-elnökként ezt nem szabad fokoznom. Mindenki maga is érzi, hol vannak a lehetőségei az olimpián. Bízzunk abban, hogy sok érmünk lesz. Ön 1988-ban lólengésben lett olimpiai bajnok. Most Berki Krisztián lehet a követője, aki ezen a szeren címvédő világbajnokként utazik Londonba. Beszélgetett vele erről? Adott neki tanácsokat? Nem szeretnék überokos lenni, hogy tanácsokat adjak neki. Ő pontosan tudja, mit kell tennie, és a helyén kezeli az egész helyzetet. A tokiói vüág- bajnokságon szinte mindent egy lapra tett fel, s kiválóan meg tudta csinálni a gyakorlatát, tehát van olyan képessége, tudása, amivel feljuthat a csúcsra. Mi azt tehetjük, hogy minden versenyzőnket maximálisan támogatjuk a felkészülési időszakban is. Szerintem az a legfontosabb, hogy tiszta körülmények között nyerjenek sportolóink. Ha a doppingolás rányomná a bélyegét a magyar csapatra, akkor szerezhetünk bármennyi aranyat, nem fognak olyan fényesen csillogni. Ha nem szeretne senkire sem terhet rakni, bizonyára azt sem árulja el, van-e olyan „sötét ló” favoritja, akiről most nem beszélnek annyit, mint mondjuk Berkiről, Gyurtáról, ’ Vajda Attiláról, Cseh Laciról. Ennyi favorit már elég is! Titkos tippem nincs, Overdose nem indul. De kívánom, legyen minél több pozitív magyar meglepetés! Tartja a MOB a kapcsolatot a szomszédos országokkal, például a Szlovák Olimpiai Bizottsággal? Volt már közös akciónk, Győrben találkoztam az olimpiai bizottság elnökével. Mindketten nyitottak vagyunk az együttműködésre, a kölcsönös támogatással tudunk jól előre haladni. A kapcsolatfelvétel tehát megvolt, alakulnak a dolgok. Tudna egyébként mondani kapásból egy szlovák olimpiai bajnokot? így hirtelenjében csak csehszlovákot: Emil Zátopek. A Hochschomer fivérek háromszoros olimpiai bajnokok vízi szlalomban... Persze, így most már beugrik. Egy időben szó volt róla, hogy Győrben épül egy ilyen pálya, s felmerült, hogy ők is átigazolnának oda, s akkor a felkészülésüket mi támogattuk volna. De aztán ebből nem lett semmi. Ezek szerint egyelőre megmaradnak a jól bevált síkvízi kajak-kenunál? Nyitnánk a vízi szlalom irányába is, de ahhoz pályákat kellene építeni, ami nem olcsó mulatság. Nekünk először a már befutott sportágainkban kell pályákat építeni és felújítani, újabb sportágak behozatalával és infrastrukturális fejlesztésekkel egyelőre nem szeretnénk foglalkozni.
