Új Szó, 2012. április (65. évfolyam, 78-100. szám)
2012-04-27 / 98. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. ÁPRILIS 27. Vélemény És háttér 7 Ha felülről diktált megoldások tanúi leszünk, kár az adófizetők pénzéért egy biztosi trafikra Hivatalt, de hogyan? Ha biztos a kisebbségekkel foglalkozó állami hivatal pozíciója, ha nem változik az agenda tulajdonosa kétévente vagy minden választási ciklusban, akkor teljesen mindegy, hogy a problémakör tárca, kormánybiztosi poszt vagy valamilyen hivatal munkája. LOVÁSZ ATTILA Ebből a szemléletből kiindulva a kormánybiztosi hivatal megalapítása nem az ördögtől való, ahogyan a miniszterelnökhelyettesi hivatal sem volt. A lényeg: dolgozzon és ne a politikai kurzusok szerint változzon, a mindenkori kormányzat ad hoc hangulatai szerint. Itt akár abba is hagyhatnánk, mert a kormánybiztosi hivatal Fico-kabinet által javasolt formájáról semmit nem tudunk. Csak azt, hogy kormánybiztos. Vajmi kevés annak megállapítására, hogy a kisebbségi agenda valóban az ígért status quo szellemében marad, vagy csak a pa- rasztvakítás esete forog fönn, politikai nyilatkozatokkal or- namentizálva. Ami viszont ennél sokkal lényegesebb, az az a módszer, ahogyan az önmagát közösségnek megfogalmazó kisebbség ügyeinek intézése alakul. Magyarán: majd a kormány mond valamit, a kormánybiztos meg végrehajtja - bármi áron -, vagy pedig az adott kisebbségi közösségeknek esetleg némi beleszólásuk is lesz. Az alulról építkezés elvét szem előtt tartva tehát felelősségünk teljes tudatá- .ban kijelenthetjük, ha felülről diktált, netán nem éppen kóser megoldások tanúi leszünk, akkor kár az adófizetők pénzéért egy biztosi trafikra. Bármiről volt is szó ugyanis az elmúlt időszakban, minden egyes javaslat, döntés-előkészítés egyetlen dolgon bukott meg: hiányzott egy-egy olyan testület, amely a kisebbségi közösségekben az önkormányzatiság elemeit hordozta volna. Chmel hivatalának korlátái pl. a kulturális intézmények, a kisebbségi média vagy támogatások terén éppen abban mutatkoztak meg, hogy politikai mandátummal rendelkező kormánytag lévén csak a keretek alakítására lehetett befolyása, nem a konkrét ügyvitelre. Pl. az a javaslat, hogy a kisebbségi közszolgálatimédia- tartalmakba beleszóljon, túlment az alkotmányosság határain, de nem volt kire bízni az ellenőrző, befolyásoló szerepet. Ugyanígy a kultúratámogatások terén is, a lehető legigazságosabbnak vagy célravezetőnek tűnő elosztás is magán hordta a politikailag motivált döntések bélyegét. Ebben a pillanatban a hazai kisebbségeknek egyetlen legitim képviselője a legitim módon megválasztott politikai képviselet. Ez jó, de nem elég. Amunka- vállalók, a munkáltatók, a művészek, a vállalkozók és más társadalmi csoportok esetében a kormányzatnak van legitim tárgyalópartnere. A kisebbségek ügyében nincs. Aparlamenti Híd politikai partner vagy politikai ellenfél, a parlamenten kívüli MKP ugyancsak, de még kisebb súllyal, az összes többi kisebbségi szervezet ugyanolyan jogállású, mint a helyi filatelistaklub vagy annak országos szervezete. Radičová tudhatta, mégsem vágott neki, Fico pedig valószínűleg nem tudja, de kérdés, nekivág-e - a kisebbségi érdek- képviselet nem lehet meg az önkormányzatiság elemeit tartalmazó, legitim szervezet nélkül. Össze lehet gründolni alulról, és a hatalom vagy elfogadja, vagy nem, és ösztönözni lehet felülről, megoldástmajd találunk. A labda fel van dobva, a kormánybiztosi hivatal törvényes megalakítása előtt van mit egyeztetni. Enélkül egy újabb, a kultúrafinanszírozás botrányoktól sosem mentes feladatán kívül semmit ellátni nem képes állami hivatal jön létre. Akkor meg mindegy, hogy a létező tárcák közül akár az egészségügyihez keriil-e a kisebbségi problematika. Jobb nem lesz.- Ürítsük poharunkat az ön leváltására és az én kinevezésemre! (Peter Gossányi rajza) KOMMENTAR Brüsszeli deja vu MÓZES SZABOLCS Fico kibúvókat keres - ez derült ki a miniszter- elnök keddi brüsszeli bemutatkozó kőrútján. Az elmúlt két évben a leguniópártibb szlovákiai politikus képében tetszelgő Robert Fico - aki a görög hitel kérdésében is sokkal megengedőbb álláspontot foglalt, mint ajobboldali pártok-, most azt kérte az uniós vezetőktől, legyenek elnézőbbek Szlovákiával szemben. Merthogy Szlovákia az eu- rózóna egyik legszegényebb állama, mégsem várhatják el - érvelt -, hogy a 250 eurós nyugdíjakon spóroljunk. A hír hallatán kissé deja vu érzésünk támadhat. Tavaly ősszel hasonló argumentumokat szedett elő az SaS elnöke is, amikor arról beszélt, miért ne várja senki se Szlovákiától, hogy megsegítse a görögöket vagy az olaszokat. A másik eset, amire kísértetiesen emlékeztet a friss brüsszeli történet, Orbán Viktor kormányfői kinevezése utáni uniós vizitje. Akkor ő is azt kérte Barrosótól, a magyar gazdaság és államháztartás katasztrofális helyzetére való tekintettel nézzenek el Budapestnek egy-két dolgot - főként a magasabb deficitet. Fico és Orbán történetében egyelőre egy dolog közös, egy pedig eltér. A még mindig magas szlovák deficitről nagyrészt Fico tehet, hiszen első kormánya alatt szállt el, míg Orbán legalább jogosan mondhatta Brüsszelben - örököltem a csődközeli állapotot (hogy aztán a következő két évben ő és hírhedt jobbkeze bizonyos fokig tovább bonyolítsa a helyzetet) . Ami pedig egyelőre közös a sztoriban: mindkét kormányfőt illedelmesen meghallgatták, majd kijózanították. Orbán hazaérkezte után nyomban fordított is 180 fokot politikáján, kijelentve, nemzetstratégiai prioritás a 3%-os hiánycél betartása. Brüsszel üzenete világos: a szigorú költségvetési szabályok szentek és sérthetetlenek. Egyelőre - tegyük gyorsan hozzá. S itt jön a különbség. 2010-ben még valamennyi erős uniós játékos úgy vélte, a szigorú szabályok állják útját a válságnak, ráadásul ekkoriban kulminált a Görögország körüli hisztéria is, s kerültek sorban gondba a PIIGS-államok. Brüsszel nem engedhette meg magának, hogy egy újabb fülig eladósodott állammal szemben engedjen a szigorból. Azóta eltelt két év, amely főként a megszorításokról és a szigorúbbnál szigorúbb költségvetési szabályok kiagyalásáról és ratifikálásáról szólt. Az utóbbi időben pedig egyre erőteljesebb azok hangja, akik azt mondják, a szigor helyett a gazdasági növekedésre kell helyezni a hangsúlyt. (Magyarán: lehessen akár magasabb is a deficit, ha ez hozzájárul a növekedéshez és a munkahelyteremtéshez. Abba most ne menjünk bele, mennyire megalapozott ez a szakvélemény...) Ezt a nézetet képviseli az Európai Parlament hónapokkal ezelőtt megválasztott új elnöke is (egy szocialista úriember), ám Fico Strasbourg helyett Párizsra veti tekintetét. A francia államfői székben ugyanis - ha hinni lehet a felméréseknek - hamarosan a szigorú költségvetési szabályokat megvétózni szándékozó szocialista jelölt válthatja a Merkozy duó latin tagját. Kérdés, Francois Hollandé mennyire gondolja komolyan terveit - avagy mennyire képezi mindez a kampány részét -, ha igen, Fico elkezdhet reménykedni. Mi pedig készülhetünk a legrosszabbra, ugyanis abban a pillanatban vége a szigornak. Indulhat az eladósodás újabb hulláma? JEGYZET FIGYELŐ Végnapok? PÉTERFl SZONYA Nem lehet csodálkozni azon, hogy a kórházi orvosok és nővérek után a laboránsok, röntge- nológusok, rehabilitációs dolgozók és a magán általános, gyermek- és szakorvosok is magasabb bért követelnek. Igaz, eddig csak az intézetben dolgozó dokik fizetése emelkedett, az ápolónők többsége nem számolhat azzal, hogy - törvény ide vagy oda - májusban több lesz a fizetése. Az előző egészségügyi miniszter állítása ellenére, mely szerint a gyógyszerkiadások csökkenéséből folyamatosan fedezni lehet a többletkiadásokat. Bár a kialakult helyzetért ő a felelős, a képviselőkfe- jén is vaj van. Hiszen az előrehozott választások miatt az ellenzék sem merte megvétózni a törvénytervezetet, hiába hangsúlyozzák, hogy félrevezették őket. Az egészségügyi miniszter asszony sem tud mit kezdeni a válsághelyzettel, azzal nyugtatja a kedélyeket, hogy fűvel- fával tárgyai. Ami nem volna rossz, ha a vajúdás eredményt hozna. De mert az állam kasszájában nincs pénz, a megoldás is várat magára. Igaz, kinevezése előtt az ágazat számláján levő 50 milliós tartalék átutalását, sőt, az idei költségvetés módosítását is szóba hozta, de feltételezhetően felvilágosították, hogy fogja vissza magát. Akérdés az,mi a megoldás. Több mint egy évtizede elhangzott már, hogy Szlovákiában túl sűrű a kórházhálózat, többnyire mégis csak osztályokat szüntettek meg. Ami sajnos nemjavította anyagi helyzetüket, hiszen az egészségbiztosítók kevesebb szolgáltatást rendeltek és kevesebbet is fizettek a szolgáltatásokért. Főleg a megyei, a nonprofit, illetve a kis kórházak halódtak, az egyetemi kórházaknak „felsőbb utasításra” (a smeres Richard Raši miniszterkedése alatt) többet fizetett az állami egészségbiztosító élén álló Zuzana Zvolenská, majd a nehézségek áthidalására a kormány kölcsönnel segítette őket. Sajnos, kidobott milliókról van szó, az eladósodás folytatódott. Ám erről manapság már nem esik szó, mert ezt nem lehet Uhliarik számlájára írni. Szinte biztos, hogy a béremelésről szóló törvényt egyetlen egészségügyi intézet sem tart- jabe maradéktalanul. Néhány állami kórház bezárása, bár az ott dolgozókat nehéz helyzetbe hozná (azokat az orvosokat is, akik tavaly felmondással zsarolták a kormányt), tartós megoldást jelenthetne. Ugyan némileg romlana az ellátás elérhetősége, nemcsak az intézetek anyagi helyzete javulhatna, hanem a gyógyítás minősége is. Vajon kimondja-e a kormány, a miniszter asszony, hogy néhány kórház a végnapjait éli?! Nem kedvelik a kisebbségeket Romániában az emberek 31%-a nagyon kellemetlenül érzi magát homoszexuálisok társaságában, 22%-ukat erősen zavarja egy HIV-fertőzött, 15%-ukat egy roma közelsége - derült ki az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) által rendelt közvélemény-kutatásból. A CSOP társadalomkutató intézet felmérése alapján a román társadalom leginkább a szexuális kisebbségekkel szemben elutasító. A megkérdezettek 86%-át zavarná, ha arról értesülne, hogy egyik családtagja homoszexuális, s 81%-ukat érintené rosszul, ha gyerekük tanáráról, 79%-ukat, ha családorvosukról tudnák meg ezt. A megkérdezettek 43%-ának rossz véleménye van a romákról: lustáknak (46%), erőszakosaknak (45%), illetve becsteleneknek (35%) tartják őket. Erényeik közé sorolják az összetartást (64%), a bátorságot (29%) és az önbizalmat (18%). A felmérés alanyainak 6%-át nagyon, 17%-át kisebb mértékben zavarná egy magyar nemzetiségű személy társasága. A magyarok hibái között az intoleranciát (30%), az erőszakosságot (14%) és a fukarságot (12%) említik a legtöbben. Erényeik közé az összetartást (36%), a szorgalmat (23%) és az önbizalmat (17%) sorolták. (MTI)
