Új Szó, 2012. április (65. évfolyam, 78-100. szám)

2012-04-26 / 97. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. ÁPRILIS 26. Vélemény És háttér 7 Csúsztatás: Marine Le Pen vágyait reális lehetőségként, veszélyként taglalják Nem kell temetni a jobboldalt Bár a felmérések szerint a szocialista Hollandé 54:46 arányban a május 6-i második fordulóban is megveri Sarkozyt, semmit sem lehet kész­pénznek venni. A közvé­lemény-kutatók az első fordulóra rekordméretű távolmaradást jósoltak, a részvétel mégis nyolc­vanszázalékos volt. MAL1NÁK ISTVÁN Élet-halál harc kezdődött Sar­kozy és Hollandé között a szava­zatokért, az a másfél százalék, amit az első fordulóban a szocia­listajelölt rávert az elnökre, nem behozhatadan előny, a verseny nyitott. Mindenki úgy zsonglőr­ködhet a számokkal, ahogy neki tetszik, ezért nincs értelme az esélylatolgatásnak, nem itt dől el, hogy a tucatnyi,.holtbiztos” számítás közül melyikjön be. Sokkal tanulságosabbak azok az elméletek, amelyek Sarkozy vasárnapi veresége nyomán a francia pártstruktúra átalakulá­sát jósolják. Ezek lényege az, hogy a kormányzó centrista UMP Sarkozy végső veresége miatt szétesik, és a szélsőjobb- oldali Marine Le Pen lép elő a francia jobboldal vezéralakjává. A hölgy kétségkívül nagyon te­hetséges politikus, karizmatikus személyiség, vasárnapi sikere (17,9%) lenyűgöző volt, oly­annyira, hogy Európa is riadót fújt. Marine Le Pen jó egy éve vette át apjától az FN irányítását, s mint kiderült, nemcsak a ra­vaszsága, hanem az ambíciói is sokszorosan meghaladják az ap­jáéit. Ami félrevezető a liberális elemzésekben - és ezekkel van tele a francia sajtó - az, hogy Ma­rine Le Pen vágyait reális lehető­ségként, veszélyként taglalják. A kérdés az, ha egy, a hagyo­mányos francia baloldalt képvi­selő elnökkel történik meg az, ami most a hagyományos fran­cia jobboldalt képviselő Sar- kozyvel, eszébe jutott volna-e valakinek azzal riogatni, hogy a politikai spektrum balszámya egy ultrabalos, kommunista tí­pusú irányítás alá kerül. Álnok dolog feltételezni vagy sugallni, hogy egy elvesztett elnökválasz­tás miatt a francia jobboldal a hagyományos értékeit feladva önpusztító lépésekre szánja el magát. Még akkor is, ha az UMP- ben már jó ideje gondok vannak, kemény belső csaták folynak a mozgalom irányításának meg­szerzéséért. Igen, Marine Le Pen azt jósol­ja, hogy a posztokért folytatott nyílt harc miatt a Népi Mozga­lom Uniója szétesik, s az UMP jobboldali szárnya hozzá fog csatlakozni. Mint Le Pen kabi­netfőnöke fogalmazott: most „kiváló pozícióban vagyunk az UMP szétveréséhez, mi leszünk a gyűjtőpárt a jobboldalon”. A francia baloldal és a szélsőjobb szinte azonos elméletének kö­zös nevezője van: júniusban par­lamenti választások lesznek, a hölgy meg szeretné ismételni a vasárnapi sikert, s minden vágya az, hogy az FN képviselőket küldhessen a nemzetgyűlésbe, mindjárt legalább tizenötöt, és így önálló frakciót alakíthat. Ez az oka annak, hogy a hölgy beje­lentette, azt tanácsolja híveinek, a második fordulóban ne támo­gassák se Hollande-ot, se Sar­kozyt, maradjanak otthon. Pedig az FN 6,4 milliós szava­zótábora királycsináló lehetne. Őket akarja az elkövetkező tíz napban meggyőzni Sarkozy ar­ról, hogy az igazi tét nem az el­nök személye, hanem az ország politikai irányultsága az elkö­vetkező öt évben. Az, hogy mi­lyen lesz a bevándorlási politi­ka, az adópolitika, a biztonság- politika stb. Még egy megjegyzés: a szél­sőbalos egykori trockista, az el­ső fordulóban 11%-ot szerzett Mélenchon a második forduló­ban Hollande-ot támogatja. Ezen nem akad ki senki.- Látom, vezérigazgató úr, nem pletyka a busás lelépő... (Peter Gossónyi rajza) JEGYZET Elindul öt nő LAMPL ZSUZSANNA Koncertre mennek, kül­földre. Alig­hogy kimanő- verezneka ga­rázsból, majd­nem beléjük hajt egy őrült motoros. Miután a rémületből magukhoz tér­nek, az egyik nő elővesz a tás­kájából egy zacskó csokis kek­szet. Erreamásikelőveszatás- kájából egy zacskó pogácsát. Ilyenhizlaló dolgokatnem eszem, mondja a harmadik, és elővesz a táskájából öt darab vajas-szalámis kiflit. Te anya, hördül fel a negyedik, ezt mind meg akarod enni? Dehogy, mindenkinekhoztam egyet! És ott fogj uk enni a koncert alatt? Mint amikor augusztus húsza­dikán a zarándokok a bazüika kapujában ették a kirántott húst? Te is mondtad, hogy ez mekkora illetlenség! Ki mond­ta, hogy a koncert alatt?! Majd utána,ha éhesekleszünk! Nem leszünk éhesek, nemkell foly­ton enni, szól az ötödik, és a szá­jába dug két csokis kekszet. Azért sem eszem csokit, gon­dolja a negyedik, és visszateszi a kiflit a táskába. Jé, mi az a fekete holmi ott a visszapillantó tükör mellett? A GPS.Es miért van olyan furcsa helyen? Nem tudtam, hova te­gyem, mondja a sofőmő. Kü­lönben sem fogom nézni, csak hallgatni. Majd mi nézzük, és szólunk, ha valami baj van, nyugtat] a a másik. Nem fogunk eltévedni! Bizakodik a harma­dik. Mégha eltévednénk is, rengeteg időnk van, szól a ne­gyedik. Abarátom nevetett, hogyőazországmásikvégébe megy, és két óra alatt ott lesz, mi meg csak he tven kilométer­re, mégis négy órával korábban indulunk. Nem mindenki szá­guld kétszázzal, mint a te bará­tod. Mondja a harmadik. Fél óra múlva eltévednek. A GPS tehetróla, mert össze­vissza beszél. Azt mondta gép­hangon, hogy kétszáz-ötven- méter-után-térj-jobbra, de az első elágazásnál már sürgetett, hogytérj-jobb-ra, pedig még volthatvanméter, ezértnem tértekjobbra, csak a következő letérőnél, azmegmártöbb volt, mint hatvan méter, és rámen- teka sztrádára. Nincs bélye­günk! Itt folyton cirkálnak a rendőrök! Hajönnek, bőgünk! Tefogszvelükbeszélni, mond­ják a legfiatalabbnak. Azt vár­hatjátok! A barátom halálra fogja röhögni magát! Ő még soha seholnem tévedtél! Pedig férfiak is eltévednek, figyel­meztetik csöndesen a többiek. Aztán visszatalálnak a helyes útra. Közvetlenül a cél előtt még egyszer eltévednek, de hát ez egy vüágváros, mega hátul ülők, akiktartjákaGPS-t, rosszul navigáltak. Koncert előtt másfél órával érnek oda, hiába, világváros, egy dugó az egész. Miután kiszállnak, a so­főr nő bevesz egy gyógynö- vény-kivonatú szívdobogás­csökkentő tablettát. Akoncert isteni. Magával raga­dó. Amikor az egyik énekes fel­rikkant, hogy tegye fel a kezét, akiszingli, azegyiknő is felte­szi. Atöbbiek csaknézik. De hisznemisvagyszingli! Naés?! Milyen igaza van, gondoljáka többiek. Olyan ez, mint egy álom. És az álomban bármi le­hetséges! Nem mintha szinglik akarnának lenni, csak... A sofőmő fantasztikus. Egyket­tőre hazaérnek. Az édesség el­fogy, a pogácsa és a kifli meg­marad. Senki sem hízott. Min­denkiboldog. KOMMENTÁR Szabadság és matematika KOCUR LÁSZLÓ A szlovák politikai palettáról meglepetésszerű baloldali fordulatát követően levonuló Somo­gyi Szilárdnak napok óta sikerül izgalomban tartania a paletta szlovákiai magyar oldalát, mióta meglebegtette pártalapítási szándékát. Az új formációról egyelőre nem sokat tudunk, azt sem, hogy Somogyi alapítaná-e vagy csak támogatná, mindenesetre talán nem etnikai, és biztosan baloldali lenne. Nos, virágozzék minden virág, és alapítson mindenki politi­kai pártot, aki teljesíti a politikai pártokról és mozgalmakról szóló 85/2005-ösz számú törvényben foglaltakat. Mert ha teljesíti, akkor az adott politikai párt legitim, legyen szó a Pa­li Búcsúpohara Vidám Politikai Pártról, a Független Erotikus Kezdeményezésről, a ROSA Munkáspártról (e kettő nem a képzelet szüleménye, korábban még a választásokon is in­dultak) vagy éppen a Smerről. Aki kisebbségekkel kapcsolatos pártot alapít - jóhiszeműen feltételezhetjük -, annak a kisebbségek hatékony érdekkép­viselete lehet a célja. Valószínűleg így voltak ezzel a Függet­len Magyar Kezdeményezés, az Együttélés Politikai Mozga­lom, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, a Magyar Polgári Párt, a Magyar Néppárt, a Szlovákiai Magyar Szocia­lista Párt, a Magyar Föderalista Párt, a Romák Magyar De­mokratikus Mozgalma a Szlovák Köztársaságban pártok alapító atyái is, a Magyar Népi Mozgalom a Megbékélésért és a Jólétért esetében a patyolattiszta szándék ugyan megkér­dőjelezhető, de esetükben a kérdésfelvetés immár akadémi­ai. Parlamentbe jutni közülük - nem számítva a rendszervál­tás utáni eufórikus időszakot, az első szabad választást, mi­kor a Szlovák Nemzeti Tanácsban összesen öt párt listájáról 23 magyar képviselő került be - az önálló Szlovákiában csak a Magyar Koalíciónak, a Magyar Koalíció Pártjának és a Híd­nak sikerült. De egyszerre mindig csak egynek. így volt ez az egymást nem a megszokott periodicitással követő legutóbbi két választás során is. A pártalapítás jó dolog, ám az állam- polgári szabadság e megnyilvánulása további érdekérvénye­sítő képességének a kisebbségek esetében - ahogy az emlí­tett példa is mutatja - racionális határt szab a matematika. Mivel a legutóbbi népszámlálási adatok szerint a szlovákiai magyarság még távolabb került a lélektani határt jelentő tíz százaléktól, egyre inkább csak elméletivé vált annak a lehe­tősége, hogy a jövőben egynél több pártot „szavazzon be”. Ez persze nem jelenti azt, hogy a már meglevőket kell választa­ni, 2016 még nagyon messze van, lehet, hogy akkor éppen a zödmezős beruházásként létrejött pártnak fog állni a zászló. Jó lenne viszont, ha addig egyik pártvezér sem hanyagolná a matekot, a mostani 467 ezer ugyanis addigra valószínűleg még kevesebb lesz. TALLÓZÓ LE MONDE A francia elnökválasztás megosztja az olasz jobboldalt - olvasható a Le Monde című francia napilap honlapján. Az írás szerint „a bosszú Olasz­országban is édes”. „Nem szeretném, ha Francois Hol­landé győzne, de az biztos, hogy ő friss gondolatokat hozna az európai politikába, például azzal, hogy elutasítja az uniós fiskális paktumot” - jelentette ki az olasz képvise­lőházban a sajtónak Silvio Berlusconi volt miniszterel­nök. Nicolas Sarkozyre min­dig úgy tekintett az olasz jobboldal, mint Berlusconi „egy jobban nevelt” változa­tára, és a francia elnök sokáig ámulatban tartotta a jobbol­dali olasz politikusokat. Azonban meglehetősen fel­bosszantotta őket az a sajtó­beli vád, hogy részben Sar­kozy feleségének, az olasz Carla Bruninak a közbenjárá­sára adott menedékjogot Brazília Cesare Battisti vala­mikori olasz szélsőbaloldali aktivistának, akit Olaszor­szágban többrendbeli em­berölés miatt elítéltek, vala­mint döntött úgy Sarkozy, hogy Franciarszág ne adja ki Olaszországnak Marina Pet- rellát, az olasz Vörös Brigá­dok volt tagját. Carla Bruni többször visszautasította ezeket a vádakat. A 2008-ban még „politikai óriásnak” tar­tott Sarkozy gyorsan lekerült a piedesztálról a jobboldali olaszok szemében. A Sar- kozytől való elfordulást Ber­lusconi háromszoros pénz­ügyminisztere kezdte múlt vasárnap, amikor még nem lehetett tudni, mi lesz az első forduló eredménye. „Szemé­lyes barátja vagyok Nicolas Sarkozynek, de ha francia volnék, Hollande-ra szavaz­nék, vele sok dologban egyetértek” - jelentette ki Gi- ulio Tremonti egy tévéinter­júban. Példaként „a nemzet­közi pénzügyi rendszer meg­reformálását” hozta fel. Ót gyorsan követte Sandro Bon­di volt kulturális miniszter, aki valamikor kommunista párti volt, de nagy tisztelője lettBerlusconinak. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents