Új Szó, 2012. április (65. évfolyam, 78-100. szám)
2012-04-25 / 96. szám, szerda
Vélemény és háttér 5 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. ÁPRILIS 25. Felesleges egy újabb, jogkörök nélküli kirakatember, inkább függetlenítsék a pályázati rendszert Kormánybiztost? Minek? A közeljövőben kisebbségi kormánybiztosa lesz Szlovákiának, jelezte nemrég Robert Fico. Úgy tűnik, a kormányfő érzi, szükség van legalább egy szimbolikus intézményre ezen a téren, ha már a kisebbségi és emberi jogi miniszterelnök-helyettes pozíciója megszűnik. VERES ISTVÁN Kérdés viszont, mekkora értelme van annak, hogy legyen a kormánynak még egy, jogkörökkel nem rendelkező kirakatembere? Nem sok. De ha erre az emberre rábízzák a kisebbségi kulturális pályázatok éves szétosztását, egyből meggyűlik a dolga, és a baja is, mert olyan nincs, hogy mindenkinek tetszik az elosztás módja. A kormányhivatalban jelenleg három alosztállyal működik a nemzeti kisebbségi főosztály: a kultúráért, az oktatásért és a kisebbségek jogállásáért felelős osztállyal. Egyesek szerint ezeket lehetne rákötni a kormánybiztos hivatalára, hogy ne vesszen el a megszűnő miniszterelnök-helyettesi hivatalstruktúra, és a jövőben talán egy kisebbségi minisztériummá alakulhatna a hivatal. Nem biztos, hogy ez a jó út. A hivatal tevékenysége ugyanis az elmúlt másfél év alatt a hatásköri törvény hibáit nyögte, nem tudott elég hatékony lenni. Az oktatásügyben például sorra történtek olyan, kisebbségeket érintő dolgok, amiről a kormányhivatalban nem is tudtak. A miniszterelnök-helyettesnek ráadásul nem volt klasszikus miniszteri hatalma, a hivatal döntéseit a kormányhivatal vezetőjének kellett jóváhagynia, vagyis bizonyos értelemben a hivatalvezető a miniszterelnök-helyettes felett állt. Ha tehát a kisebbségek érdekképviseletét vállaló párt (ok) a jövőben eredményeket akarnak a kisebbségi kultúra vagy oktatás terén, inkább a kulturális és az oktatásügyi tárcát igyekezzenek megkaparintani, mintsem egy újra és újra felépítendő, toldott-foldott jogkörű miniszterelnök-helyettesi hivatalt. De mi legyen a kisebbségi kormánybiztossal? Fico számára a legegyszerűbb döntés az, lenne, ha a kormánybiztost megajándékozná a kulturális pályázatok szétosztásának jogkörével. Egy baj van csak, a biztost valaki alá kell rendelni, aki aláírhatja a végső döntéseket, akinek pedig nem tetszik az elosztás, a fő illetékest szapulja majd. A miniszterelnöknek erre sem ideje, sem kedve. Miért ne lehetne ez egy független, külön jogállással bíró dotációs rendszer, mint az audiovizuális alap esetében? A kormányhivatal porladó emberi jogi és ki- sebségi főosztályát pedigvisszacsatolnák a kultúrába, hogy legyen, aki felügyeli a kisebbségi törvények betartását. Persze egy olyan igazgatóval, aki nem a miniszter bábja. Ha ezt Fico és Maďarič meglépné, minimálisra csökkentenék a támadási felületet úgy a kisebbségi, mint az emberi jogi aktivisták számára. Még a melegek is örülhetnének, hogy foglalkozik velük valaki. Már csak az a kérdés, ki fia-borja legyen ez az igazgató, mert hát az ő hozzáállásán múlik majd a legtöbb. A legszerencsésebb az lenne, ha mindenkit képviselni tudna. Találni kell tehát egy ruszin-zsidó gyökerekkel rendelkező magyar romát, aki felvállalja, hogy az azonos neműek iránt vonzódik. Hajrá! A magyar szavazóknak az előválasztásos rendszer lehetne megoldás, kérdés, ki a magyar Képviseleti dilemmák RAVASZ ÁBEL Napok óta a szlovákiai magyar politikai képviselet sorsa a téma számos hazai médium, így e lap hasábjain is. Bár a parlamenti ciklus - amely ezúttal szinte biztosan négyéves lesz - még csak most kezdődik, valóban itt az ideje a lapok leosztásának. A következő két évben ugyanis (egyebek között) megyei és helyi önkormányzati képviselőket is választunk, és a magyar képviselet 2016-os sorsát pont e választások eredménye fogja meghatározni. Ha őszinték vagyunk magunkhoz, jelenleg nem látszik a jó megoldás. Hiába népszerű ugyanis ma a két párt, a Híd és az MKP szövetségéről értekezni, a valóság az, hogy a közös út megtalálása egyáltalán nem lenne egyszerű. A legfőbb problémát nem is annyira a vezető politikusok, mint a helyi szervezetek és a szavazók jelentenék. Az elmúlt két év ugyanis elég volt ahhoz, hogy a két párt bázisa nagyjából megállapodjon, a jelek szerint a táborok között viszonylag kicsi az átjárás. Bár sokan vannak, akik „a másik pártot” is elfogadhatónak tartják, közel sem mindenkire igaz ez. Az MKP fundamentalista szavazói sok mindent szeretnének, csak az árulókkal és különösen Bugár Bélával összeállni nem; közben a Híd radikálisabb támogatóinak feláll a szór a hátán attól a gondolattól, hogy ismét az MKP-val kelljen együttműködni - a párt szlovák választóiról nem is beszélve. Aki erről az összefüggésről nem hajlandó tudomást venni, az magátveri át. A szlovákiai magyar politikai közösség jelenleg egyszerre két célt is szeretne elérni, ezek azonban egymással alig kompatibilisek. Egyrészt a lehető legerősebb parlamenti képviseletre van szükség, másrészt azonban sokan szeretnénk kifejezni saját világnézetünket szavazatunkkal, és nem olyan néppártra szavazni, amely csak annyit tud mondani magáról, hogy „én vagyok a magyar párt”. Nemcsak a hidasokról és az emkápésokról van szó, hanem balosokról, szélsőjobbosokról, liberálisokról egyaránt, akik számára az egy- pártrendszer politikai képviseletük kiüresedésétjelenti. Létezik megoldás a két cél egyesítésére, bár nehezen megvalósítható. Az előválasztások rendszeréről van szó: a magyar szavazók először - hónapokkal az „igazi” választások előtt - arra szavaznának, mely jelöltek szerepeljenek egy közös magyar listán, és milyen sorrendben, majd a választásokon egy emberként erre a listára is szavazhatnának. Egy ilyen mechanizmus lehetőséget nyújtana a szlovákiai magyar közélet kevésbé népes csoportjainak is a politikai érvényesülésre, hiszen a közös listán - az Egyszerű Emberek modelljéhez hasonlóan - a legkülönbözőbb jelöltek és csoportosulások szerepelhetnének. Egy ilyen előválasztás természetesen anyagilag igényes lenne, a költségeket azonban jelentős részben lehetne fedezni a pártok által az egymás elleni kampányra el nem költött pénzekből. Fogósabb kérdés, hogy ki szavazhatna egy ilyen előválasztáson. Csak a magyarok? Vagy az érdeklődő szlovákok is? Egyáltalán, mi alapján döntenék el, hogy ki a magyar? Amíg nem sikerül kidolgozni egy hasonló előválasztásos modellt, addig be kell látnunk, hogy a két célnak csupán egyikét sikerülhet egyszerre teljesíteni: vagy a számszerűleg erős képviseletet, vagy az ideológiailag differenciált képviseletet. A kettő egyszerre nem megy. KOMMENTAR Szép volt, Miklós! Szép volt, János! NAGY IVÁN ZSOLT Nyikhaj, senkiházi, utolsó, tollforgató terroristának nevezte a Schmitt Pál plágiumügyét kirobbantó újságírókat múlt pénteken egy televíziós műsorban Kövér László. És e sorok írásakor, kedd délután, még mindig ő az Országgyűlés elnöke, sőt ideiglenes államfő. Ezzel pedig el is mondtunk mindent a magyar demokráciáról. A Kövér-kirohanás egyébként nem csak ennyiből állt. Kiosztotta-mitugrász, agresszív, kivagyi kisebbségnek nevezte - a Lehet Más a Politika parlamenti frakcióját is. És ők még viszonylag jól jártak. A szocialistákról ugyanis azt fejtegette: „az lenne jó, ha egyáltalán nem lennének a parlamentben (...) Morális értelemben egy botrány, hogy ők ott vannak”. Na már most, politikus a politikai ellenfeleiről sok mindent mondhat. Még akár ilyeneket is. Kövérnek ráadásul aktuális oka is volt egy kifakadásra - mondom kifakadásra, nem erre a verbális ámokfutásra e két párt ugyanis arra a zseniális következtetésre jutott, hogy nem vesz részt a május 2-i ál- lamfőválasztáson. Azt mondják ugyanis, hogy a jelölt (Áder János) nekik nem felel meg, mert fideszes, az eljárás meg nem más, mint színjáték. Hisztiznek tehát kicsit. A helyzet az, hogy ekkora parlamenti többség rendszerint olyan elnököt választ, amilyet akar, ha pártembert, hát pártembert. Mellesleg, ezt akarták annak idején a szocialisták is, amikor Szüi Katalint indították, de ők még ahhoz is hülyék voltak, hogy ezt megcsinálják. Ha tehát Kövér egyszerűen nyilvánosan kiröhögi őket, senkinek sem lehetett volna egy szava sem. Ő azonban bepör- gött, nekiállt, és mondta, és mondta. Nem először egyébként, Schmitt lemondásakor már kifejtette egyszer, hogy a szocialisták parlamenti jelenléte botrány, de akkor rögtön bocsánatot is kért. Most nem. Függetlenül attól, hogy azért ebben az országban mintegy millióan - ki tudja, milyen absztrakt megfontolásból, de - csak a szocialistákat választják, és az LMP is bekerült valahogy a parlamentbe. De mondom, politikusok között az ilyesmi minden bizonnyal másképp cseng. Amikor azonban Kövérnél terrorista az újságíró, aki megírja, hogy egy csaló az államfő, ott valami olyasmi történik, amit Európában talán Fehéroroszországban lehet büntetlenül megtenni, máshol már nem. Máshol ugyanis azt látják a történetben, ami valóban történik: a nyilatkozó egyfelől csalások eltitkolóinak védelmezője lesz, másfelől nekirohan a sajtószabadságnak. Ennek pedig - ha nem megy magától, miközben dadogva magyaráz valami elgurult gyógyszerről - a minimál-következménye a pártjából jövő politikai selyemzsinór. De nem nálunk. Más kérdés, hogy nyüván vannak olyanok, akik egyetértenek vele, és büfögve, röhögve helyeselnek. Valahol messze, messze pedig Horthy Miklós és Kádár János összekacsint: ez az ő demokráciájuk. A szerző magyarországi publicista TALLÓZÓ DER STANDARD A lakosságra új terhek várnak - emelte ki írása alcímében a Der Standard liberális osztrák napilap. Mivel kevés a befektetés Magyarországon, „az Orbán-kormány rá van utalva az uniós eszközökre” - vélekedett Richter Sándor, a bécsi WIIW közgazdasági intézet elemzője. „Miközben a költségvetési fronton közeledés lehetséges az EU és Ma- gyarországközött, Orbánhét- főn újabb offenzívát indított, hogy megszűnjön az ország ellen zajló három kötelezett- ségszegési eljárás” - írta András Szigetvári. Az IMF-tárgya- lásokról nevek említése nélkül azt írta: a tárgyalásokban részt vevő személyek nem hisznek a gyors előrelépésben. Bár a jegybanktörvényt néhány pontban módosították, „lényeges ellenvetésekre” eddig nem reagált Budapest. (MTI) DIE PRESSE A konzervatív Die Presse értékelése szerint megmerevedtek a frontok az EU és a magyar kormány között. A kormányfő államreformja néhány pontjából nem akar engedni, akár mindhárom eljárás az Európai Bíróság elé kerülhet. Ezzel egyidejűleg arra törekedett, hogy elvegye a jogi vita drámai élét - írta Orbán Viktor brüsszeli beszédéről Oliver Grimm. Felidézte, hogy a kormányfő hétfőn azt mondta, kormányának csak az ígéretre van szüksége, hogy szükség esetén segítséget kap az IMF-től, az IMF azonban ezt elutasít) a és azonnal hitelt akar nyújtani. (MTI)- Tény, hogy te teremtetted a világot, de a pénzügyi csoportok uralják!
