Új Szó, 2012. április (65. évfolyam, 78-100. szám)
2012-04-03 / 79. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. ÁPRILIS 3. Agrárkörkép 25 Az őszi búza tavasszal robbanásszerű tápanyagfelvételi igénnyel lép fel A fénybogarak bimbós állapotban károsítanak A búza tavaszi trágyázása Az őszi búza tavasszal robbanásszerű tápanyagfelvételi igénnyel lép fel (A szerző felvétele) Gyakorlati tapasztalatok is igazolják, hogy az őszi búza a kora tavaszi időszakban már viszonylag rövid ideig tartó táp- anyaghiányra is termés- csökkenéssel reagál. ISMERTETŐ Ezért különösen fontos a téli nyugalmi időszakból felébredő búza számára a megfelelő mennyiségű nitrogén jelenléte, fejtrágya formájában. A növény optimális fejlődését biztosító nitrogén mennyiségét, csak talajvizsgálatokra alapozott szaktanács alapján lehet meghatározni. Az őszi búza tavasszal robbanásszerű tápanyag-felvételi igénnyel lép fel, ezért a tavaszi fejtrágyázást célszerű a tél végi, kora tavaszi időszakra időzíteni. Feltételezhető ugyanis, hogy a talaj természetes tápanyagfeltáró dinamizmusa ezt a megnövekedett igényt nagy valószínűséggel nem lenne képes kielégíteni. Ha ebben az időszakban a növényállományban abszolút vagy relatív táp- anyaghiány (foszforhiány is) lép fel, azt a növény kezdeti fejlődése mindenképpen megsínyli. Bokrosodáskor rövidebb kalászorsó differenciálódik, és a nagy termés kialakulásának lehetőségét már a fejlődés legelején elveszítjük. Az őszi búza a talaj tápanyagellátottságára érzékeny növény. A foszfortrágyázást nemcsak meghálálja, de igényli is. A foszfor a generatív szervek fejlődését, azaz a termésképzést serkenti. A foszforral bőven ellátott növény gyökéreete is fejlettebb, javul a víz- és tápanyagfelvétele. Túladagolása esetén viszonylagos nitrogénhiány következhet be, ami káros. A nitrogén és a foszfor egymásnak antagonis- tái, tehát egymáshoz viszonyított relatív bőségük ugyanazt a hatást eredményezi, mintha a másik elemből hiány lenne. Az őszi búza foszforigénye kielégítésének legjobb módja az őszi alaptrágyaként kijuttatott, és a legmélyebb talajművelési eljárással bedolgozott foszfortrágyázás. így biztosítható leginkább, hogy a - talajban nagyon lassan, vagy egyáltalán nem mozgó - foszfor tápelemek a búza foszforigényének maximumán már a talajban legyenek, megfelelő, feltá- ródott formában, és a gyökérzónában egyenletesen elkeveredve a növény számára rendelkezésre kell, hogy álljanak. A foszfor felvétele az egész te- nyészidőszakban folyamatos, hiszen ahhoz, hogy a virágzás időszakában megnövekedett foszforigényét a növény fedezni tudja, a belső raktárainak kell feltöltve lenniük. Néha különböző okok miatt az őszi alaptrágyázás nehézségekbe ütközik. Ilyen esetekben már csak a tavaszi fejtrágyázás segíthet abban, hogy a búza foszforigényét kielégítsük, de ez a beavatkozás - a már említett jellegzetességek miatt - rendkívül korlátozott eredményt adhat. Ha mégis erre kényszerülünk, néhány szempontot mindenképpen figyelembe kell vennünk. A műtrágyák feltáródásá- ra rendelkezésre álló idő meglehetősen szűkre szabott, tehát mindenképpen célszerű gyorsabban feltáródó műtrágyaféleséget, például szuszpenziót választani, hogy a műtrágya feltá- ródási maximuma és a búza foszforfelvételi maximuma minél közelebb kerüljön egymáshoz. Az oldat-műtrágyák esetében a feltáródás első lépését ugyan megspóroltuk, de ezek a tápanyag-molekulák még mindig túl nagyok, és még további aprózódásnak kell végbemenni ahhoz, hogy a baktériumok egyáltalán munkához tudjanak látni. Az időbeni eltolódás mellett a térbeli eltolódás is korlátozza a tavaszi foszfortrágyázás eredményességét. A felvehető foszforformák a talajban gyakorlatilag nem mozdulnak el, és a gyökér növekedése során hamar túljut azon a talajszinten, ahol a fejtrágyázásból származó foszfor hatóanyagok találhatók (hiszen itt már mélyebb bedolgozásra nincs lehetőség), és így a fejtrágyaként kijuttatott foszfortrágyáknak a kezdeti kedvező (gyökémövekedést segítő, nitrogén túlsúlyt megakadályozó, stb.) hatásai viszonylag hamar megszűnnek. Ha tehát tavaszi foszforutánpótlásra kényszerülünk, akkor sem javasolható a teljes adagú trágyázás, mivel a növény által nem hasznosított foszfátok gyorsan lekötődnek, szerves és szervetlen - a növény számára fel nem vehető - vegyületek formájában. A kálium a növényben a legnagyobb mennyiségben előforduló kation. A búza harmonikus tápanyagellátásának talán legösszetettebb problémaköre a kálium-visszapótlás kérdése. A nitrogén után káliumból használ fel legtöbbet a növény egy tonna szemtermés képzéséhez. Ennek ellenére a kísérleti eredmények és a gyakorlati tapasztalatok is azt mutatják, hogy abban az esetben, ha a talaj jó és igen jó káliumellátottsági kategóriába tartozik, és a táblán nem hagyták ki több éven keresztül a trágyázást, akkor a káliumtrágyázás gyakorlatilag kockázat nélkül, illetve minimális kockázattal elhagyható, az elővetemények trágyázásából ugyanis marad akkora káliumkészlet, ami a búza zavartalan fejlődését biztosítja. Sokéves talajzsarolás után az adagolt kálium az agyagkolloidok belső felületén erősen kötődhet. Ha a búza valamely káliumigényes növény elővete- ményeként szerepel a vetésforgóban, érdemes elgondolkodni azon, hogy nem lenne-e célszerűbb a káliumtrágyázást már a búza vetése előtt elvégezni, így ezeket a káliumkötő helyeket telíteni, és így a következő évben már nem szükséges az igényesebb kultúrák szükségletén felül a talajt is trágyáznunk. Ha területünk K-tartalma a talajvizsgálati eredmények alapján jónak minősíthető, és az elővetemények K-igényét maradéktalanul kielégítettük, akkor a gabonatermesztés esetében célszerű inkább a N- és P-igény minél teljesebb kielégítése. (tápanyaglap) A készítmények a talajból nehezen felvehető foszfort is hasznosíthatóvá teszik A talajbaktériumok kedvező hatásai TÁJÉKOZTATÓ A légköri nitrogént megkötő baktériumok közül két fajta baktériumnak van komolyabb jelentősége - a szimbiotikus és aszimbiotikus baktériumoknak. A szimbiotikus baktériumokat (Rhizobium) általában gyökérgümő baktériumoknak nevezik. Ezek a baktériumok a hüvelyesek (pillangósvirágúak) gyökerem golyvákat hoznak létre, és ezekkel szimbiózisban (együtt) élnek. A gyökérgümő baktériumok a talajból a hajszálgyökereken keresztül jutnak be a gyökerekbe. A gyökérrendszer „fertőzéséhez” oltóanyagra van szükség, amely nagyszámú életképes baktériumot tartalmaz, s amelyet a gyökerek közelébe adagolnak. A talaj oltásakor (inokuláció) szükséges, hogy a preparátumot előbb vízzel hígítsák (400-500 1/ha), majd permetezővel a talaj felszínére juttassák és kombinátorral a vetési mélységbe (6-10 cm) bedolgozzák. Az aszimbiotikus baktériumok (pl. Azotobakter chroo- coccum) a levegőben levő nitrogén megkötésében a legjelentősebbek. A talajban szabadon élnek, tehát nincs szükségük gazdanövényre (gyökér), így kötik le a levegő nitrogénjét. Kifejezetten aerób feltételek között képesek fennmaradni, tehát csak a levegős, megfelelően nedves, kellő pH-értékű és aprószerkezetű talajokban érzik jól magukat. Energiaforrásként az élő humusz különböző szerves vegyületeit használják ki. Intenzív felszaporodásuk a talajban a szármaradványok be- szántása után, szalmával, szalmás istállótrágyával és magasabb cellulóztartalmú komposzttal való trágyázás után következik be. Az asszimbiotikus baktériumok fontos tulajdonsága az egyes patogénekkel szembeni antagonizmus. Ez főleg a fuzá- riummal, az altemáriával és a penicilinnel szemben érvényesül. Ezek a patogének különböző gombás fertőzéseket okoznak. Ha a talajban megfelelő mennyiségű talajbaktérium van, akkor ez jelentős mértékben elnyomja az említett gombás fertőzések kialakulásának veszélyét. A talajból nehezen felvehető foszfort is hasznosíthatóvá teszi a növények számára, (sz) Károsítok elleni védelem az őszi repcében ÖSSZEFOGLALÓ Az utóbbi években megnövekedett a repcetermést nagymértékben veszélyeztető rep- ce-fénybogár kártétele. A fénybogarak leginkább bimbós állapotban károsítják a repcét, amikor a táplálékul szolgáló pollen megszerzése közben a bimbókat megrágják, megsértik a porzókat és a bibét. A kártevő betelepedése 9-10 C°-os nappali hőmérsékleten indul meg, 13-15 C°-on tömegessé válik. A kártétel mértéke az imágók számától függ. A veszélyes egyedsűrűséget a következő módon állapíthatjuk meg: ha a bimbózás állapotában növényenként 2-4 imágót találunk, valamint ha a bimbók 10-15 %-a már károsodott, és ha 10 hálócsapás során 40-80 imágót fogunk, akkor mindenképpen védekeznünk kell. A védekezés időpontja a repce bimbós állapota. A védekezésre használt készítmények megválasztásánál figyelembe kell venni a bimbós állapot várható időtartamát. Korai betelepedés esetén célszerű hosszabb hatástartamú készítményeket alkalmazni, míg a virágzásközeli időszakban, valamint virágzó gyomokkal fertőzött állományban és virágzáskor alkalmazzunk méhkímélő technológiával kijuttatható szereket. A virágzás alatti védekezések célja a repce-fénybogár lárváinak és a Secőkárosítók (repce- becő-ormányos, repcebecő-gu- bacsszúnyog) kártételének megakadályozása. A repce- becő-ormányos imágók március végén - április elején hagyják el telelőhelyüket. A kártevők 20 C°-on repülnek tömegesen. Petéiket áprüis végén, május elején a 2-6 cm hosszúságú becőkbe rakják. A bimbós korban elvégzett kezelések nagymértékben csökkentik az egyedszámukat, de a virágzás során újra ellenőrizni kell a betelepedést. Ha 10 hálócsapással 10-20 imágót fogunk, akkor szükséges az újbóli védekezés. A repcebecő-gubacsszúnyog a repcebecő-ormányos által rágott lyukakba helyezi a tojásait. A gubacsszúnyog lárvák kártételének hatására a becők torzulnak, csavarodnak, és korán felnyílnak. A repce rovarkártevők elleni tavaszi védelme 3 fontos szakaszra bontható: 1. A szárormányos és a nagy repceormányos elleni védekezés a kártevők betelepedésének első hetében aktuális, mert néhány napos „érési táplálkozás” után a megerősödött bogarak behelyezik petéiket a levélnyélbe vagy az induló szárba, és ezt követően már nincs védekezési lehetőség. Az időjárástól függő 1-3 hetes betelepedést tartamhatású rovarölővel lehet átfogni. Ez a pár nappal később ébredő fénybogarak és becőormá- nyosok ellen is hat, amíg azok a lepermetezett leveleken hámoz- gatnak, a következő permetezés így a bimbós korra, az új növényrészek rágásának kezdetére, a fénybogár bimbókártétele észlelésének idejére időzíthető. 2. A virágzás előtti permetezés sikerét a rovarölő szer érintőméreg hatása, vagyis az azonnali taglózó hatás, kisebb részben a penetráns (riasztó) mellékhatás határozza meg. Mivel napról napra egyre több virág nyílik ki, a fénybogarak és becőormányosok áttérnek az energiadúsabb, kedveltebb virágpor fogyasztására, így az újonnan betelepedő bogarak már nem érintkeznek a vegyszeres levelekkel, és egyre kevésbé táplálkoznak rajtuk. 3. A harmadik permetezés a már virágzó repcében gyakran csak későn megjelenő becőormányosok ellen irányul, mert ezek az első kötött becőkbe helyezik petéiket. Záporos, változékony májusi időben a repce gubacsszúnyogjai is felszaporodnak, és a becőormányoshoz hasonlóan károsítanak. Ezt a permetezést légi úton vagy hidas traktorral lehet elvégeztetni. A fénybogár elleni védekezéshez hasonlóan itt is elsősorban a rovarölő szer taglózó hatására számítsunk. A piretroi- dok jó hatásának hosszú távú megőrzése céljából ennél a kezelésnél érdemes eltérő hatású rovarölőt kombinálni, hogy a fénybogarak rezisztenciája még sokáig ne alakuljon ki. (sz)
