Új Szó, 2012. április (65. évfolyam, 78-100. szám)

2012-04-21 / 93. szám, szombat

www.ujszo.com PRESSZÓ 2012. ÁPRILIS 21. SZTÁRVILÁG 13 Van, akinek előnyt, de van, akinek hátrányt is jelenthet a szülők „múltja”. Nap­jainkban inkább keresztapaként szokták emlegetni azokat az embere­ket, akik a hát­térből irányítják egyesek karrier­jét, akik ennek köszönhetően lesznek „valakik”. Vajon mi a helyzet a sztárcsaládból származó ama­zonnal, Oszter Alexandrával? Karácsony előtt kerül az üzletekbe egy sünis mesekönyv, ebbe készít grafikákat Oszter Alexandra (A szerző felvételei) Nehezen viselem az összehasonlítást Könnyű vagy nehéz Oszter Sán­dor lányaként a színészi pálya? Ezt már nagyon sokan megkér­dezték tőlem. Azt gondolom, hogy vannak nagyon jó, de van­nak nagyon rossz oldalai is. A nem könnyűből van több. A pá­lyám során sokszor találkoztam azzal, hogy aki az édesapámat szereti, az engem is szeret, de igaz ennek az ellenkezője is. A színészi pályán ez utóbbi miatt nagyon sokszor kerülhetek hátrányba. Gondoljunk csak arra, hogy a szí­nészek sem mind jó barátok. Az Oszter név viselőjétől többet várnak az emberek? Milyen ma­gas a mérce? Az egészen biztos, hogy sokkal töb­bet és többször kell bizonyítanom, ami óriási feladat. Nem tartom ma­gam olyan kiváló színésznek, mint amilyen az édesapám. Arról nem is beszélve, hogy ő már sztárszínész, én pedig harmincegy évesen csak tanulom a szakmát. A folytonos összehasonlítást nehezen viselem, mert a bizonyítási vágy befolyásolja a teljesítményemet. Amikor engem először meglátott a közönség a szín­padon, szinte hallani lehetett: vajon mit tud a „kis Oszter”. Nekem soha nem volt megfelelési kényszerem. Én mindig a legjobb tudásom sze­rint igyekszem a munkámat ellátni, legyen az a színészet vagy a festészet. A főiskolai felvételin sem jelen­tett előnyt az Oszter név? Nem, sőt! Amikor például másod­szor felvételiztem, és továbbjutot­tam sok-sok körön, Kerényi Imre lett az osztályfőnököm, és miután bemutatkoztam, közölte, hogy Oszter névvel nincs rám szüksége. Vagyis kirúgott! Ezek után telje­sen kétségbeestem, hogy mi lesz az áhított színésznői pályámmal, de ekkor felvettek a Képzőmű­vészeti Főiskolára, ami elterelte a figyelmemet a színházról. Kétévi „száműzetés” után, amikor Bod­rogi Gyula megtudta a vesszőfu­tásomat, szerepet ajánlott a József Attila Színházban, amit rögtön elfogadtam, félbehagyva a képző­művészetit. Ön m űvészházaspár gyermeke, kitől örökölt többet, édesanyjától vagy édesapjától? Ezt nem lehet tudni. Anyukámtól a zongora szeretetét egészen biztosan. A színpad és a festészet apukám génjeiből származik. Mindkettő­jüknek sok olyan tulajdonsága van, amiért felnézek rájuk. Sokan tudják, hogy imádja a képzőművészetet, fest és grafiká­kat is készít Hamarosan mese­könyvet fog illusztrálni. Ez összetett, de kellemes dolog lesz. Imádom a gyerekeket. Nem tudok elmenni egy pici mellett úgy, hogy ne mosolyognék rá. Karácsony táján kerül az üzletekbe egy sünis mesekönyv, ebbe készítek grafiká­kat. Az új feladat annyira tetszik, hogy már most elkezdtem a skiccek készítését. A mesékben pedig egy­előre még nem szerepelt Oszter, így nyugodtan adhatom önmagamat a képekhez. Senkihez sem hason­líthatnak az olvasók, legföljebb a boszorkányhoz. Albert József

Next

/
Thumbnails
Contents