Új Szó, 2012. április (65. évfolyam, 78-100. szám)
2012-04-18 / 90. szám, szerda
20 Sport ÚJ SZÓ 2012. ÁPRILIS 18. www.ujszo.com Kiss Gergő szerint ahogy egy éltanuló sem éri be három kitűnő vizsgával, a magyar válogatott is csak az arannyal lenne elégedett az olimpián „Szeretjük egymást és hiszünk egymásban” Szereti a sportot a tanuláshoz, a szövetségi kapitányt egy osztályfőnökhöz hasonlítani, s állítja, az önmagával szembeni elvárások nagyobbak mindenféle szurkolói nyomásnál. Rendíthetetlenül hisz a csapategységben, s csodálja az egyéni sportolókat, hogy csapattársi segítség nélkül képesek elviselni a stresszt. Száz nappal London előtt Kiss Gergellyel, a magyar férfi vízilabda-válogatott háromszoros olimpiai bajnokjátékosával beszélgettünk. BŐDT1TANILLA Száz nappal a játékok kezdete előtt milyen gyakran gondol a csapat Londonra? Most már egyre többet. Nap mint nap akár többször is eszünkbe jut. Bár még tart a klubszezon - hajrá, Vasas, nyeljük meg a bajnokságot! - az olimpia olyan nagy jelentőségű, hogy az embernek számtalan dolog kapcsán eszébejut. A vízilabda-válogatott a legutóbbi három olimpián aranyérmes lett, s a szurkolók most is győzelmet várnak a csapattól. Hogyan lehet megbirkózni ezekkel az elvárásokkal? A legnagyobb nyomást az jelenti, hogy saját magunktól mit várunk el, s ez tizennégy éve minden versenyen az aranyérem. A szurkolók és a sajtó várakozásai, kérdései egyfajta külső tényezőt jelentenek, ami motiválhat bennünket, de semmiképpen sem szabad, hogy befolyásoljon, hiszen nekünk az edzésekkel és a meccsekkel kell törődnünk. A mi dolgunk a mentális és a fizikai felkészülés. Ha csak beszélünk róla, hogy mit akarunk elérni, és nem teszünk érte, akkor nem fogjuk elérni a céljainkat. Egyfajta falat kell vonnunk magunk köré. Minden érdeklődővel beszélgetünk, de bizonyos keretek között. Éjjel-nappal nem állhatunk mi sem rendelkezésre, hiszen akkor nem tudunk foglalkozni a saját feladatainkkal. Háromszoros olimpiai bajnokként mi motiválja az embert arra, hogy a negyedik ötkarikás felkészülésbe is ugyanolyan elszántsággal vágjon bele? Sokszor hasonlítom a sportot a tanuláshoz. Ha valaki az egyetemen háromszor kiválóan vizsgázik, akkor negyedszer is szeretne jó jegyet kapni, s ugyanúgy nekiáll tanulni. Ugyanez van nálunk is. Akármennyi érmünk van is már, azért vízilabdázunk, mert nagyon szeretjük ezt csinálni, élvezzük és sikeresek vagyunk. Ha már ennyi edzésen és sikeren túl vagyunk, akkor nem tehetjük meg magunkkal, hogy visszaveszünk a tempóból. Amíg még érezzük az erőt magunkban, s érezzük, hogy szükség van ránk, addig ezt csinálnunk kell. Mekkora szerepe van a vízilabda-válogatott sikereiben Kemény Dénes szövetségi kapitánynak? Annyi, amennyi egy nagyon jó osztályfőnöknek egy nagyon jó osztályban: összefogja az eminens tanulókat, s igyekszik terelgetni őket az útjukon. Nem lehet velünk minden nap, egy évben két-három hónapot vagyunk együtt, egyébként a klubjainkban, más körülmények között kell készülnünk. Amikor ő megkap minket, gyorsan össze kell hoznia egy nagyon jó csapatot, főznie kell valami finomat az alapanyagokból. A klubszezon alatt csak vár ránk, nyáron viszont rendesen elkap minket. Ez egy nagyon koncentrált feladat ebben a néhány hónapban, nekünk pedig egész évben kell dolgoznunk, s utána felvenni a válogatott ritmusát, legyőzni a világ élmezőnyét, hogy a magyaroknak büszkeséget szerezzünk. Az olimpia előtti időszakban milyen a fizikai és a mentális felkészülés aránya? Egyre fontosabb mind a kettő. A fizikai felkészülés ahhoz kell, hogy a mérkőzéseken legyen oxigén a fejünkben, és ez az oxigén megfelelő ötleteket 100 nap múlva kezdődik a londoni olimpia adjon nekünk. A mentális felkészüléssel pedig azt tudjuk elérni, hogy semmüyen helyzetben se csüggedjünk, ha pedig jól megy a csapatnak, akkor ne bízzuk el magunkat. Azoknak a hatalmas lelki kilengéseknek, amelyek napról napra, sőt, percről percre érnek egy sportolót, nem szabad befolyásolniuk bennünket, nekünk rendületlenül kell haladnunk egy egyenes úton. Ezt az egyensúlyt mennyire nehéz megtartani? Néha nagyon nehéz. Főleg akkor nehéz visszatalálni a helyes mederbe, ha kibillen az ember. Ezért vagyunk ott egymásnak. Minden csapatsportágban, így nálunk is nagyon fontos, hogy segítsük, kiegészítsük, biztassuk egymást, s jó néhány éve már sportpszichológus szakember is foglalkozik a sportolókkal. Régen azt hitték a sportban, hogy elég az edző. Sokszor elég is, egy jó szakember sokszor megtalálja a megfelelő hangot a játékosokkal, s ha valami gond merül fel, akkor vissza tudja őket terelni a megfelelő mederbe. De minden téren próbálunk igénybe venni minden hozzáférhető segítséget: táplálékkiegészítőket, vitaminokat, speciális sportitalokat fogyasztunk, van gyúró, orvos, így a sportpszichológusra is szükség lehet. Azt szoktuk mondani, hogy minden morzsát fel kell venni, ami a győzelemhez segíthet minket, s ha ezek a morzsák jó nagyok, akkor főleg használjuk ki őket. Mi a magyar vízilabda-válogatott legnagyobb erőssége? Az egymásba vetett hit és bizalom, s az ebből fakadó szeretet, ami mindenen átsegít. Pekingben is ezért nyertünk olimpiát: amellett, hogy megvolt hozzá a tudásunk, mi hittünk egymásban és szerettük egymást. Az ellenfelek összevesztek, vitatkoztak egymással, de nálunk ilyen nem volt, s remélem, nem is lesz soha. A másik erősségünk az a fajta egyéni tehetség, ami egy-egy meccsen egy játékost nyerőemberré tud tenni, s fantasztikus dolgokra teszi képessé. Ez a csapategység akkor sem bomlik meg, amikor például valaki kimarad a keretből? Nem. Soha nem bomlik meg. Pedig hát egy csapatban szoktak lenni súrlódások. Apróbb súrlódás lehet, de komoly semmiképpen. Ha valaki kikerül a keretből, más pedig meglepetésre bekerül, akkor a kiesőt sajnáljuk, az új embernek pedig örülünk. Ez egy olyan közösség, amelyben évente cserélődik egy-két ember, de mégis ugyanolyan egységes marad. Csak az aranyéremmel lennének elégedettek Londonban? Maradéktalanul igen. Mit gondol, összesen hány aranyat gyűjt a magyar küldöttség Londonban? Remélem, hogy többet, mint Pekingben. Legalább négy-öthat aranyéremre számítok. Az olimpia alatt egyébként van lehetőségük elmenni egy- egy más sportág versenyére is, szurkolni a többieknek? Viszonylag ritkán, hiszen nekünk minden nap van edzésünk vagy mérkőzésünk, ezáltal nehéz kijutni bárhová, főleg, ha nagyok a távolságok az olimpiai falutól. Televízión szoktuk követni a többi magyar sportoló versenyeit, nagyon szurkolunk nekik, és a faluban nagyon örülünk, ha sikert érnek el. Van olyan a magyar sportolók között, akinek különösen szurkol? Csapatsportolóként csodáljuk az egyéni sportolók felkészülését. Rendkívüli módon értékelem, ha lelkileg elég erősek ahhoz, hogy egyedül az egész mezőnnyel szemben elviselik ezt a nagy stresszt, csapattársi segítség nélkül. Nekik nagyon fogok szurkolni. S természetesen a csapatsportágak képviselőinek is szorítok, a férfi kézi- labdások mellett a női vízilab- dásoknak is, de nekik még ki kell harcolniuk az olimpiai részvételt. Nagyon jó, hogy az olimpián csapatsportolók és egyéni sportolók együtt vagyunk, a csapatok a nemzetet képviselik, az egyéni sportolók pedig az egyéni tehetséget az országon belül, s ez nagyon szép dolog így. A július 27-én kezdődő olimpiai játékokon Szlovákiát valószínűleg az eddigi legkisebb küldöttség fogja képviselni Magyarország jelen állás szerint 107 sportolót küldhet Londonba ÖSSZEÁLLÍTÁS A jelenlegi állás szerint Szlovákia 40, Magyarország 107 sportolót nevezhetne a július 27-én induló londoni olimpiai játékokra, de a kvalifikációs folyamat még nem zárult le. Szlovákia valószínűleg minden idők legkisebb küldöttségével vesz részt a londoni olimpián, a Szlovák Olimpiai Bizottság nagyjából 55 sportoló részvételével számol. A csapatsportágakban vélhetően nem lesz szlovák résztvevő, mivel már csak a férfi röplabda-válogatottnak van esélye a kvalifikáció kiharcolására, de az ellenfelek erejét ismerve ez csak elméleti esély. A küzdősportokban csak az elkövetkező hetekben kerül sor az olimpiai selejtezőkre, két teniszező részvétele már szinte biztosra vehető, de a végső megerősítésre még várni kell, s az is elképzelhető, hogy a kerékpárosok közül nemcsak Peter Sagan, hanem Peter Velits is ott lesz Londonban. A magyar csapat a jelenlegi állás szerint 107 fős. Egyelőre két csapat, a férfi vízüabda- és a férfi kézüabda-válogatott biztosította helyét az ötkarikás játékokon, de a női vízipólósok ezekben a napokban vesznek részt a selejtezőtornán. „Néhány hónappal ezelőtt még aggódtam, mert a pekingi ugyanezen időszakhoz képest kevesebb kvótát szereztünk, viszont az elmúlt hetekben felgyorsultak az események, főleg a férfi kézilabdások, s néhány egyéni sportoló sikerével. Jók a kilátásaink azért is, mert még a női vízilabda- csapat és több egyéni sportoló is kijuthat, így nagyjából 130 fős küldöttségre számítok” - mondta lapunknak Borkai Zsolt, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke. Országon belül a legkeményebb csatára a kajakosok számíthatnak, ott a májusi válogatókon dől el, végül ki indulhat magyar színekben az olimpián, de a pótselejtezőkön akár újabb kvóták is kiharcol- hatóak. Ötkarikás részvételről álmodik az ifjúsági olimpián érmes Babos Tímea teniszező, de műugrók, műúszók, triat- lonosok, cselgáncsozók, birkózók és ökölvívók is szerezhetnek még kvótát. (bt) 2000, 2004 és 2008 után idén Londonban folytatná a sort (Somogyi Tibor felvételi