Új Szó, 2012. április (65. évfolyam, 78-100. szám)
2012-04-18 / 90. szám, szerda
12 Régió-szülőföld ÚJ SZÓ 2012. ÁPRILIS 18. www.ujszo.com Tamáska kistigrisként küzdött életéért (Képarchívum Egy vállalkozó is felajánlotta segítségét Sikeres a kupakgyűjtési akció A jéghegyre futott luxushajó egyik megmenekült utasa Apponyban járt muflonvadászaton A furcsa amerikánust a Titanicon sem hagyta el a szerencséje GULYÁS ZSUZSANNA Ipolyszalka. Meglepő fordulat állt be az ipolyszalkai Jakubík Tamáska ügyében. Egy neve elhallgatását kérő vállalkozó felajánlotta: megveszi a kisfiúnak a szabad mozgást lehetővé tevő járókeretet. Jakubík Tamáska szülei néhány hete kupakgyűjtési akciót hirdettek, amelynek bevételéből egy speciális járókeretet akartak vásárolni a kisfiúnak, aki szeptemberben kezdte el az iskolát. „Tamáska nagyon jól érzi magát a gyerekek között. A párkányi speciális iskolába hordjuk hetente egyszer. Nagyon sokat fejlődött a szókincse. A speciális járókeretnek köszönhetően a jövő tanévben több időt tölthet kortársai között” - mondta Jakubík Ildikó, a kisfiú édesanyja. Tamáskának - aki koraszülöttként, 960 grammal jött világra - a járáshoz, a leüléshez és a felálláshoz is segítségre van szüksége. Szülei és nagyszülei szerény anyagi helyzetük ellenére mindent megtesznek a kisfiú fejlesztése érdekében. Rendszeresen tornáztatják, lovagolni hordják. Ennek köszönhetően sokat javult a tartása. Tamáska életéért kezdetben nagyon aggódtak az orvosok. „Három hónapot töltött inkubátorban, miközben kétszer leállt a szíve. A második szívleállásnál agyvérzést kapott, az oxigénhiány miatt testének bal fele lebénult. Egy ismerős segítségével sikerült összegyűjtenünk elegendő pénzt ahhoz, hogy elutazhassunk Egyiptomba, ahol Tamáska speciális gyógykeze- lésen vett részt. Egyiptomi kezelőorvosa - látva küzdőképességét és élni akarását - kistigrisnek nevezte el” - nyüat- kozott az édesanya. A kupakgyűjtési akció sokakat megmozgatott. Nemcsak Párkányból és környékéről, hanem távolabbi településekről is sokan jelezték: gyűjtik a kupakokat. A kisfiú szabad mozgását biztosító speciális járókeret megvételéhez közel 4 tonna (2 millió darab) műanyag kupakra lett volna szükség. „A múlt héten egy fiatal, Párkány környéki vállalkozó felhívott, és felajánlotta, hogy megveszi Tamáskának a járókeretet” - tájékoztatta lapunkat Jakubík Ildikó. A nagylelkű, neve elhallgatását kérő vállalkozónak köszönhetően legkésőbb május közepén érkezik meg Ipolyszalkára a segédeszköz. A kupakgyűjtési akció viszont folytatódik. „Sajnos tönkrement a tavaly vásárolt tolókocsink is. Annak ellenére, hogy garanciában volt, nem ismerték el reklamációnkat. Újat sajnos nem tudunk venni, mivel a biztosító csak a felét fizeti ki egy olyan kocsinak, amiben Tamáska is kényelmesen és biztonságosan érezné magát. A kupakgyűjtésből származó pénzt tolókocsi vásárlására szeretnénk fordítani. Eddig közel 1 tonna kupak gyűlt össze” - mondta Tamáska édesanyja. Akik segíteni szeretnének a nyolcéves kisfiúnak, azok Ipolyszalkán, az 5-ös házszám alatt adhatják le a műanyag kupakokat. A gyűjtési akciót a párkányi művelődési központ és a városi lap is támogatja. Itt május 7-től 11-ig (8 és 15 óra között) adhatják le a kupakokat a segíteni vágyók. A száz éve elsüllyedt Titanic utasai közül nem csak a szeredi származású Michel Navrátilnak volt köze a korabeli Felvidékhez, hanem egy dúsgazdag amerikai üzletembernek is. VRABEC MÁRIA Navrátil a jeges Atlantióceánban lelte halálát és csak két kisfiának sikerült megmenekülni, akiket épp elrabolt Franciaországban élő anyjuktól. A philadelphiai üzletember, Thomas Drake Martinez Cardeza azonban egyike volt azoknak, akik túlélték a katasztrófát, sőt még keresett is rajta. Elsüllyedt ékszereiért az amerikai biztosítótársaságok tizenhétmillió dollárt fizettek ki. Apponyi Henrik amerikai barátja Thomas Cardeza egy évvel a katasztrófa után már apponyi vadászcimboráinak mesélt az átélt izgalmakról. Kíváncsian hallgatták, hiszen a Titanicra is egyenesen egy közös muflonvadászatról indult, amelyen barátja, Apponyi Henrik - a későbbi albán királyné, Apponyi Geraldine, nagybátyja - meghívására vett részt. „Henrik grófnál gyakran vendégeskedtek úri családok aranyifjai, neves külföldi művészek politikusok és üzletemberek. Köztük pl. Roosevelt amerikai elnök fivérei, Josephine Baker, a kor ünnepelt sztárja, és Thomas Cardeza, az egyik legtehetősebb amerikai üzletember, elismert jogász, a Fidelity Trust Company nevű családi vállalat igazgatóságának tagja” - tudtuk meg Peter Králik apponyi helytörténésztől. Thomas 1900-ban feleségül vette Mary Racine-t, a 17. századi francia drámaíró oldalági leszármazottját, és évekig a család ausztriai kastélyában éltek. így ismerkedett meg a magyar nemesi famíliák tagjaival és az ő társaságukban bejárta a felső-magyarországi erdőket is. Ap- ponyba édesanyjával, az ugyancsak jó vadász és nagy utazó hírében álló Charlotte Cardezával érkezett 1912. április 1-jén, és egy hetet töltöttek ott vadászattal, pihenéssel, mulatozással. Anya és fia azelőtt már bejárták Afrikát és Ázsiát, de amint Cardeza egyik barátjának írt levelében olvasható, az Appony környéki erdőket „nem hagyhatták ki, mert igazán szép muflont csak ott lehet lőni”. Arról, hány muflont és vaddisznót ejtettek el 1912 áprilisában, nem maradtak feljegyzések, de arról, már igen, hogy Charlotte Cardeza rávette a fiát, kísérje őt haza Amerikába. A feleség, Mary Cardeza ez alatt a szomszédos Kovarcon maradt, ahol Thomas Cardeza kastélyt vásárolt. A helybeliek szerint ritkán lehetett a házaspárt együtt látni, aféijazüzletnekés a szenvedélyeinek élt, az ' asszony jótékonykodott - ő alapította a helyi ispotályt is, amely máig szociális otthonként működik. Astorékután a leggazdagabb utasok Charlotte és Thomas Cardeza Cherbourghban szállt fel a Titanicra John Jacob Astorral és feleségével, és természetesen, luxuslakosztályt béreltek. A 17 755-ös számú hajójegy tanúsága szerint ezért a kényelemért 512 fontot és 6 silinget fizettek, és külön kajütöket béreltek a velük utazó személyzetnek is. Cardezát az inasa, Gustave Le- sueur, anyját pedig a szobalánya, Anna Ward kísérte - utóbbi igazi cselédlányhoz illő módon egy Titanic emblémával ellátott sótartót is magával vitt a mentőcsónakba, és halála előtt rokonainak ajándékozta. Évtizedek múltán a becses porcelán egy New York-i aukción tűnt fel, és több ezer dollárért adták el. Cardezáéék a Titanic legtehetősebb utasai közé tartoztak, ennek megfelelően a nászút- jukról hazafelé tartó Astorék mellett a másik legpazarabb lakosztályt bérelték. Appart- manjukhoz két hálószoba, nappali, két fürdőkabin és saját használatú sétány tartozott. Berendezési tárgyaik a legnagyobb kényelmet nyújtották a mahagóni bútoroktól a szatén ágytakarón és a metszett kristálypoharakon át egészen a márvány mosdókagylóig és az ezüstözött ingás lámpáig, amelyet úgy terveztek, hogy a legnagyobb hullámverésben is függőlegesen álljon. A korabeli hajóépítészeti szaklapot, a The Shipbuildert idézve: „Az első osztályú lakosztályok berendezési tárgyait és felszereltségét illetően valóban mindent megtettek, hogy kényelmük a szárazföldön található legjobb szállodák lakosztályaival vetekedjen”. A kor szokásainak megfelelően az első osztályon utazó urak komfortérzetét szolgálta a fedélzeti borbélyszalon és a dohányzószalon, de a hölgyek is látogathatták az uszodát, fallabdapályát, a tornatermet és a törökfürdőt. A hajó aTa carte éttermében minden vacsoránál tizenegy fogásból álló lakomát fogyaszthattak el az ételekhez illő borok mellett. Az étlapon az olajbogyók mellett a kaviár, a rák, mindenféle friss gyümölcs, a francia konyhaművészet remekei és a legjobb francia pezsgők is szerepeltek, étkezés közben és vacsora után pedig szalonzenekar muzsikált a vendégeknek. Kutyával a mentőcsónakban A luxushajókázás azonban nem tartott sokáig - az első osztály 337 utasa nemsokára a puszta életéért kezdett aggódni, és eszükben sem volt, hogy az értéktárgyaikat mentsék. Cardezáék tizennégy hajókoffere, négy utazótáskája, három hajókosara és az összes családi ékszerük is a tengerfenékre süllyedt, de ők a lélekjelenlétüknek köszönhetően megmenekültek. Thomas Cardeza az elsők között volt, akik észrevette, hogy baj van, anyjával és a szolgáikkal együtt a hármas számú mentőcsónakba szálltak be, sőt, a többiek nagy felháborodására a kutyájukat is magukkal vitték. Ótórányi hánykolódás után a Carpathia legénysége mentette meg őket. Charlotte Cardeza az elveszett poggyászért később 177 352 dollár 75 cent kártérítési igényt nyújtott be a White Star társaságnak. A legnagyobb értéket az ékszerei képviselték, a legenda szerint övé volt az az Óceán Szíve nevet viselő hatalmas kék gyémánt, amely a Titanic című film rendezőjét, James Cameront is megihlette. Az igényelt összeget hiánytalanul meg is kapta, amiért a korabeli amerikai sajtó sokat bírálta őt. Vélhetően ennek köszönhető, hogy később bőkezűen támogatta a Ti- tanicról megmenekült árvákat és özvegyeket. Cardeza a szerencsés megmenekülés után többször is visszatért még Ap- ponyba. ,A helybeliek furcsa amerikánusnak hívták. Állítólag egy csimpánzzal szokott kézen fogva sétálni a kastély kertjében. Öt látták először görkorcsolyázni is, nem is tudták mire vélni, hogy valaki kicsi kerekeket erősít a cipője talpára” - mondta Peter Králik. A Cardeza házaspár 1917-ben adta el a kovarci kastélyt és költözött vissza Amerikába, de a férfi kapcsolatban maradt Henrik gróffal. Szoros barátságukról tanúskodik az egyetlen fennmaradt levél is, amelyet a 1935. február 14-én írt Continental márkájú írógépen és a következő szavakkal fejezte be:... örökké hűséges barátod, aki nem felejt, Tom. Tom túlélte barátját, Henrik grófot, 1935-ben részt vett a temetésén is. Ő maga 1952-ben halt meg, 77 éves korában. Gyermektelen lévén egész vagyonát, 125 millió dollárt a Phliadelphiai Jefferson Kórház Vérkutatási Központjának megalapítására adományozta. Az Apponyba küldött gyászjelentést a postás nem tudta kinek kézbesíteni, csak évtizedek múlva került elő a helyi nemzeti bizottság poros irattárából. Mi az Apponyi múzeumban egy hajókofferral, egy vadászatokon használt termosszal és néhány fényképpel együtt emlékeztet a furcsa amerikaira, aki még a Titanic elsüllyedését is túlélte.
