Új Szó, 2012. április (65. évfolyam, 78-100. szám)
2012-04-17 / 89. szám, kedd
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2012. ÁPRILIS 17. www.ujszo.com RÖVIDEN Geszti Péter Pozsonyban Pozsony. Holnap este a Deja vu klub vendége Geszti Péter szövegíró-szövegelő, showman, rádiós műsorvezető, reklámszakember, zsűritag, egykori szinkronszínész és kétszeres családapa, aki mostanság Gringo Sztár nevű együttesével koncertezik. Akit érdekel, hogy a Rapülők és a Jazz + Az együttesek után miért alapított új formációt, és mit takar a „kozmopuritán” stílusmegjelölés, a Hlava XII klubban (Bazová 9.) megtudhatja. A sztárvendég érkezéséig a házigazda Déja vu zenekar, valamint Erich „BOBOS” Procházka, a hazai blues harmonikakirálya szórakoztatja a közönséget. Ka- punyutás 18 óakor. (juk) Kómába esett Robin Gibb London. A Bee Gees énekesének rákbetegségéről már tavaly értesült a világ. Robin Gibbet most tüdőgyulladással vitték kórházba, ahol kómába esett. Legutóbb március végén műtötték meg, akkor arról szóltak a hírek, hogy a műtét nem függött össze a májrákkal, melyről az énekes február elején azt nyilatkozta, hogy sikerült leküzdenie. Gibb új műve, a Titanic Requiem bemutatójára készült, melyet fiával, Robin-Johnnal együtt írt, és amely április 10-én a 62 éves Bee Gees-énekes nélkül debütált Londonban. Brit bulvárlapok már arról is cikkeznek, hogy Gibbnekcsaknapjaivannakhátra. (MTI/juk) Az Opus-könyvek sorozat első darabja Fókuszban a líra showman (Képarchívum) Győrben egy újabb igényesen előadott, népszerű dalmű került repertoárra Szerelmi történet flamencóval (Fotó: Győri Nemzeti Színház) NAGY ERIKA Dunaszerdahely. Az Arthe Caféban csütörtökön bemutatott Hagyománytör (tén) és - Vita a „szlovákiai magyar” líra értelmezhetőségéről című kötet az Opus-könyvek sorozat első darabja, amelyben H. Nagy Péter (az egyik szerkesztő) vitaindító tanulmánya és a hozzá tartozó korreferátumok olvashatóak. H. Nagy Péter összefoglalója a szlovákiai magyar líra mértékadó képviselőiről íródott, azokról, akiket meghatározónak tart. „...belelapozáson túl a könyv olvasását ajánlom, ennek is a lineáris módját, hiszen minden sorrendben később íródott és a kötetben hátrébb került szöveg a korábbiakra is reagál” - olvasható Csanda Gábor, a könyv másik szerkesztőjének előszavában, aki egyben vállalta, hogy bemutatja a ritkaság- számba menő kiadványt a közönségnek. Beszélgetőtársa Vida Gergely volt, aki maga is korreferált a vitához. A Szlovákiai Magyar írók Társasága gondozásában megjelent kötetben Vida mellett olvasható Sánta Szüárd, Németh Zoltán, Ardamica Zorán, Polgár Anikó, Tőzsér Árpád, Bárczi Zsófia, valamint két magyarországi irodalomtörténész, Rácz I. Péter és L. Varga Péter hozzászólása is. Ritka, hogy egy kiadványról több órán keresztül lehet úgy érdemben beszélni, hogy azt a közönség ne unja. A Hagyo- mánytör(tén)és ilyennek bizonyult, ami bizonyosság arra, hogy a sorozatnak folytatódnia kell. Erre Csanda Gábor ígéretet tett, hiszen már össze is állt az Opus-könyvek második darabja, melynek címe A fejek és a kalap - Dialógusok a kultúrádról, és a tervek szerint ősszel jelenik meg. Az irodalomtörténeti disputát a nyáras- di alapiskola diákjainak, Köles Bencének és Gaál Alexandrának fergeteges előadása tette oldottabbá. Carment lehet szeretni. Az operabarátok is így gondolják, a statisztikák tanúsága szerint a legtöbbet játszott opera a magyar színpadokon, s határainkon túl sincs ez másként. CSERAAÁK ZOLTÁN Szeretik szerepe szerint a színpadon, s aki véletlenül közönyös marad iránta, a szép cigánylány tesz azért, hogy bővüljön a rajongók köre. Amikor Prosper Merimée 1847-ben papírra vetette a Guadalquivir parti szerelmi történetet, nem gondolta, hogy egy kultikus alakba lehel életet. Igen, élő figurát varázsolt a csalfa lányból, Sevillában az élelmes idegen- vezetők túrákat szerveznek az opera helyszíneire, megmutatják a hatalmas dohánygyárat, ahol Carmen több ezredmagá- val dolgozott, az arénát, ahol Escamillo küzdött a bősz bikákkal, s Carmen szobrát, melynek talapzatát mindig friss virág díszíti. Nem csodálkoznék, ha már állna a tüzes amazon szülőháza is. Merimée hősnője Párizsban azonban átesett egy kis fazon- igazításon. A csempészek kéme, aki a gibraltári angol áruk „vámmentes” importját intézte, s alkalmasint a gyilkosságra való felbujtás sem állt tőle távol, Henri Meilhac és Ludvic Halévy szövegkönyvében megszelídült. A kisstílű felhajtóból büszke romantikus hőst faragtak, a szabad, független nő mintaképét rajzolták meg benne. A Győri Nemzeti Színház három évtized után újította fel Bizet művét, a színpadra állítást Káéi Csabára bízták. A rendező a cselekményt az ősi érzésre, a szenvedélyre építette. A látottak alapján Káéi terve maradéktalanul teljesült. Az első felvonásban a sevillai promenádon sétálók kavalkádja visszaadja az andalúz város hangulatát, a dohánygyár előtt szenvelgő fi- csúrok, a vásott gyerekek a mediterrán város tablóját színezik, s a dohánygyári ribillió során a Pozsony. Ma 18 órától a kortárs magyar irodalom egyik legizgalmasabb írójával és legérdekesebb egyéniségével, Ga- raczi Lászlóval találkozhatnak az olvasók a pozsonyi Magyar Intézetben, ahol Garajszki Margit beszélget vele a Csevej a nappaliban című új, havonta jelentkező sorozat keretében. Garaczi Lászlót a legtöbb kritikus a posztmodem irodalom képviselői között tartja számon. Műveit, amelyek egyetlen műfajba sem sorolhatók egyértelműen, a nyelvi formákkal való kísérletezés és töredékesség jellemzi. Eddigi pályafutása során írt verset, prózát, esszét, drámát, forgatóA címszereplő és a tánckar szenvedélyek is lángra kapnak. A második rész már maga a tűz. A felvonás hangulatát a hagyományos büszke andalúz flamenco adja meg, ez teljesedik ki a fergeteges cigány tánccá. A harmadik felvonás a féltékenységé, Don Jósé tragédiájáé. A záró rész már a véget idézi, beteljesedik a büszke nő végzete is. Káéi nem kívánta megváltani a világot, de egy élvezhető előadással ajándékozta meg az operabarátokat. Egy-két beállításával lehet vitatkozni, például, amikor Don Jósé és Escamillo párbajában a matador „szakmai ártalomként” köpenyével ingerli a dúvadként viselkedő szerelmest, ez gegnek ugyan jó, de megtöri a felvonás drámaiságát. A bemutatón Carmen szerepét Szolnoki Apollónia alakította. Ideális e szerepre, dekoratív, hangi adottságai kiválóak, s remekül táncol. Amennyiben a jövőben nagyobb gondot fordít szövegmondására is, még jobban belophatja magát a közönség szívébe. Ä második előadáson a szép cigánylányt Lázin Beatrix formálta meg. Méltó váltótársnak bizonyult, a Szolnokinál elmondottak őt is jellemzik, ráadásul nála a szöveg is érthető volt. A Don Josékról már nem egyértelműen alakítkönyvet, „önéletrajzi fikciót”, sőt műfordítóként is kipróbálta magát. Indulásakor minden adottsága megvolt hozzá, hogy ő legyen a magyar irodalom új fenegyereke. Talán a késztetés, a szándék sem hiányzott, de később kielőzték azok, akik mindent egy lapra tettek fel. Garaczi „bosszúból” megmaradt szabadnak és fiatalnak: nem konszolidálódott, nem öregedett meg, miközben szép lassan alapvető fontosságú könyvek szerzőjeként egy egész generáció inspirativ példaképe, viszonyítási pontja lett. Egy vele folytatott beszélgetés elején lehetetlen megjósolni, hová lyukadunk ki. Ezért lehet izgalmas és megismételhetetlen a ma este. (juk) ható ki jó vélemény. A premieren a szerepben Nyári Zoltán lépett fel. A jó színészi adottságokkal rendelkező tenorista az első három felvonásban jól állta a sarat - többek között Virágáriájával szerzett szép perceket a közönségnek, a negyedik felvonásban nyújtott teljesítménye viszont javításra vár. Szó szerint vehette Káéi utasítását, s így az érzelmi telítettség már az ének szépségének rovására ment. A másik szereposztásban Soskó Andrást láthattuk. A szimpatikus énekes pályatársánál jóval „katonásabbra” fogta a tizedes figuráját, s e stílussal az utolsó felvonás drámaiságát különösen segítette. Nála viszont a második felvonásban volt hiányérzetem, nehezen melegedett be, és különösen a Virágáriánál küzdött intonációs gondokkal. A Michaelák közül Sáfár Orsolya, az Escamillók sorából Geiger Lajos alakítását emelném ki. De ne zárjuk le az énekesek teljesítményét a conprimariók értékelése nélkül. A két Carmen mellett legnagyobb élményt a cigánylányok (Frasquita-Mer- cedes: Rácz Rita, Geszthy Veronika, Simon Krisztina, Tóth Judit), és a csempészek (Ambrus Ákos, Szűcs Péter Pál, Vincze Gábor Péter, Takács Zoltán) nyújtották. A második rész híres csempészötösét a két előadás egyik legemlékezetesebb perceivé emelték. A zenekar jó kezekben volt Medveczky Ádám és Silló István személyében. Az énekkarban is inkább a női front remekelt, de hálásabb is a rájuk osztott szerep. A tánckar látványos koreográfiával emelte az előadás fényét. A díszlettervező praktikus formát alkotott. Az aréna és a dohánygyár egymás tőszomszédságába kerül, s ennek belseje alakul át Lillas Pastias kocsmájává és csempésztáborrá. Á jelmezek szépek, ízlésesek, egyedül a katonák gúnyáján tapasztalható némi zavar. Néhá- nyukon van „antant szíj”, másoknak nem jutott, az oldalfegyver is hol a jobb, hol a baloldalra került, Morales tizedes hajtókáján van rangjelzés, viszont szegény Don Jósé nem büszkélkedhet vele. De ez már talán szőrszálha- sogatásnak tűnik. Mindkét bemutatóról szép élménnyel térhettek haza a nézők. A Hoffmann meséi és a Don Giovanni után egy újabb igényesen előadott, népszerű dalmű került repertoárra. A Rába partján érdemes operára menni. Reméljük, a Carmen sokáig repertoáron marad, vagy nem kell újabb harminc évet várni felújítására. Csanda Gábor, Vida Gergely és Köles Bence (A szerző felvétele) Zenés üdvözlet Marseille-ből címmel a francia város három büszkesége, az energikus gitárzenä játszó Splash Macadam (képünkön), a trendi módon izgalmas Dissonant Nation és az Andro- makers nevű elektro-pop csapat mutatkozik be holnap, holnapután, illetve április 21-én a kassai Tabaéka Kulturfabrikban. A koncertek apropóját az adja, hogy jövőre mindkét város Európa Kulturális Fővárosa lesz. (Képarchívum) Ma Garaczi László a Magyar Intézet vendége Csevej a Nappaliban AJÁNLÓ
