Új Szó, 2012. április (65. évfolyam, 78-100. szám)
2012-04-13 / 86. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. ÁPRILIS 13. Kultúra 13 Grass olyan ember, akire sokan figyelnek, azaz szépen betölti a közéleti értelmiségi szerepét Tényleg el kellett mondani? Günter Grass és alkotása (Képarchívum’ Nem csitulnak a hullámok Günter Grass antiszemita-gyanús prózaverse körül. ANobel-dí- jas német író Izrael politikáját bírálta benne eléggé sajátos módon, amelyet többen zsidóel- lenességnek vélnek. JUHÁSZ KATALIN Az Amit el kell mondani című alkotás egy napilapban jelent meg, és olyasmik vannak benne, hogy Izrael nukleáris potenciálja egyre nagyobb és ellen- őrizetlenebb, a zsidó állam veszélyezteti az egyébként is törékeny világbékét, és ezt feltétlenül el kell mondani, mert lehet, hogy „holnap már késő lesz”. Iránra utalva azt írja, hogy Izrael egy olyan országra mérhet csapást, ahol „egyetlen atombomba létét” sem sikerült bizonyítani. A politológusokat leginkább a Grass által vázolt, meglehetősen naiv konklúzió lepte meg. Az író nemes egyszerűséggel azt javasolja az izraeli-palesztin probléma megoldásában érdekelt feleknek, hogy tartsák be a nemzetközi egyezményeket, és semmiképp se az erőszakot válasszák. Beszéljék meg értelmes emberek módján, felelős közvetítők segítségével a dolgokat, és tartsák tiszteletben a másik fél álláspontját. Érthetetlen, hogy ez a pofonegyszerű megoldás eddig senkinek nem jutott eszébe! Az irodalmárokat maga az ötlet, valamint a kivitelezés minősége lepte meg nagyon. Felvetődik a kérdés, vajon miért gondolja az egyik legnagyobb élő író és nemzetközi tekintélyű ételmiségi, hogy a világpolitikai konfliktusok elrendezésének a vers a legmegfelelőbb terepe. Az ilyen vers a legritkább esetben sikerülhet jól. Még akkor sem biztos a dolog, ha különleges éleslátásról tesz tanúbizonyságot a művész. Az Amit el kell mondani sem jó vers, irodalmi értelemben is alaposan megtépázta Günter Grass nimbuszát. A politikai költészet műfaja amúgy is elsorvadóban van, illetve többnyire a szónoklatok szintjén reked meg, a költők a politikai álláspont közvetítésére helyezik a hangsúlyt, a vers esztétikai (gyönyörködtető) funkciója pedig odavész. Ez a mű mind véleményformáló, mind irodalmi szempontból nem több egy humanista klisékkel teli, naiv és kínos ballépésnél. Azért foglalkozik vele a világsajtó, mert Grass olyan ember, akire sokan figyelnek, azaz nagyszerűen betölti a közéleti értelmiségi szerepét. Épp ezért komoly felelősséggel tartozik azért, amit mond, vagy pláne leír. Az izraeli (jobboldali) kormány is így gondolhatta ezt, mivel az írót kitiltották az országból. A barátságtalan lépésre Günter Grass azonnal reagált a Süddeutsche Zeitung hasábjain: a diktatúrák működésmódját idéző eljárásnak nevezve az izraeli belügyminisztérium ellene elrendelt beutazási tilalmát. Mint írta, eddigi élete során csak két ország, az NDK és a nyolcvanas évek végén Burma tagadta meg tőle a beutazást. Mindkét ország diktatúra volt, „most pedig egy demokratikus ország, Izrael állam belügyminisztere büntet engem beutazási tilalommal, olyan indoklással, amelynek hangneme Mielkét idézi” - áll Grass kommentárjában. Nos, szerintünk mind a kitiltás, mind pedig az író reakciója felesleges indulatszítás volt. Mindkét fél túlreagálta a dolgot, kezdve az izraeli kormánnyal, akik lépésükkel azt jelezték, hogy különleges jelentőséget tulajdonítanak egy rossz versnek. De mivel azt mégsem mondhatták, hogy a német író véleményének publikálása miatt nem kívánatos az országban, arra hivatkoztak, hogy Grass tizenéves korában az SS kötelékében teljesített katonai szolgálatot. „Ha (Grass) fel akarna hagyni antiszemita versek írásával, szívesen elmondanám neki egy semleges helyen, hogy egy olyan embernek, aki önként jelentkezett a náci Heinrich Himmler vezette halálfejes SS-kom- mandóba, miért nincs joga belépni egy olyan nép országába, amelynek a megsemmisítésében közreműködött” - mondta az izraeli belügyminiszter. Nos, ez azért gyenge indok, mert az író kamaszkori náciszimpátiája eddig is köztudottvolt (ő maga meaculpázott legtöbbet miatta), az azóta eltelt hatvan-valahány évben pedig következetes antifasisztaként élt és alkotott. Az író pedig adott egy pofont a szarnak abban a bizonyos kommentárban. Csendben kellett volna maradnia, illetve meg kellett volna várnia, amíg mások veszik védelmükbe őt. Mert így csak növelte a hisztériát. Szóval nem állíthatjuk, hogy Günter Grass csak egy naiv verset írt, vagyis jóformán nem történt semmi, viszont azt sem, hogy a nemzetközi politikai helyzetet nagyban befolyásoló, fontos csőriének vagyunk tanúi ezekben a napokban. Talán az ismert izraeli újságíró, Gideon Levy jár a legközelebb az igazsághoz azzal a megállapításával, hogy a szégyenből generált „tabuk” kiépítése nem tesz jót a német közbeszédnek, az értelmes beszéd elfojtása ugyanis maga hívja elő a Grasséhoz hasonló „tabudöntögetést”. RÖVIDEN Generation 1992 pályázat Brüsszel. Az Európai Bizottság kreativitási versenyt hirdet minden húszéves európai fiatalnak. A résztevevők tollal, számítógéppel, fényképezőgéppel, ecsettel vagy akár mobil- telefonnal is kifejezhetik kreativitásukat. A cél, hogy megosszák tapasztalataikat, véleményüket az európai piacról, állampolgárságról, álláslehetőségekről, kultúráról, oktatásról. Az egyes kategóriák győztesei négyhetes gyakorlaton vehetnek részt európai intézményekben és nemzetközi vállalatoknál, valamint értékes nyereményeket is kapnak. Eredményhirdetés október 25-én várható. További tájékoztatá a www.generationl992.eu címen, (mti/bm) Lopott Cézanne-kép Belgrád. Több tízmillió eurót érő Cézanne-fest- ményt találtak Belgrádban a szerbiai hatóságok. A rendőrség és a szervezett bűnözéssel foglalkozó ügyészség közösen végrehajtott akciójában elfogtak három szerb képtolvajt. Egyelőre nem derült ki, melyik festményről van szó, de nagy a valószínűsége, hogy Paul Cézanne Vörös mellényes fiú című képét találták meg. A szerb média szerint svájci szakértőket várnak Belgrádba, hogy ezt megerősítsék, (mti) Axl Rose nem kér a Hall of Fame-ből Los Angeles. Nem lesz Guns N' Roses újraegyesülés holnap este. Bár a zenekart beválasztották a Rock and Roll Dicsőségcsarnokának (Rock and Roll Hall of Fame) legendái közé, Axl Rose úgy döntött, köszöni, de nem kér a dicsőségből, és nem vesz részt a ceremónián. Nyűt levélben közölte, „tisztelettel visszautasítja”, hogy a Guns N' Roses tagjaként vegyék fel a rockhírességek közé. Sokan abban reménykedtek, hogy Axl Rose és a gitáros Slash holnap este végre kibékül egymással. A levélből azonban kiderül, hogy Axl nem óhajt ismét összeállni a korábbi bandatagokkal, (mti) James Bond főnöke meghal London. A brit bulvárlapok szerint Judi Dench az ősszel mozikba kerülő 23. James Bond-filmben, a Skyfallban alakítja utoljára a 007-es ügynök felettesét. Sőt, állítólag a napokban már le is forgatták azt a jelenetet, amiben meghal, az MI6 új főnöke pedig Ralph Fiennes lesz. Dench az első Pierce Bros- nan-film, a Goldeneye óta játszotta a brit titkosszolgálat első emberét, a Skyfallban hetedszer kapta meg a szerepet. A legújabb Bond-filmet az a Sam Mendes rendezi, aki 1999-ben Oscar-díjat kapott az Amerikai szépségért. James Bond új ellensége Javier Bardem lesz. A premiert az USA-ban és az Egyesült Királyságban október végére tervezik, (juk) George Clooney politikai thrillere, A hatalom árnyékában egy fiatal kampánystratéga dilemmáiról szól Ryan Gosling remek alakításával Síró játék politikai cselszövésekkel Ryan Gosling az elnökjelölt munkatársaként (Fotó: Magic Box TALLÓS1 BÉLA A háttérben zajlanak az elnökválasztás körüli politikai machinációk, de nem erről szól a film. Ezért jó. Nem a követhetetlen politikai húzások, hanem az elnökjelöltet menedzselő fiatalember, Stephen Myers (Ryan Gosling) karrierjének alakulásáról és belső énjének harcáról mutat képet, izgalmas összecsapásokat vetítve elénk. Ä százperces film történése abszolút belefér abba a pár mondatba, amellyel ajánlják. „Egy zöldfülű elnökjelölt fiatal, idealista munkatársa, Stephen Myers a kampány közepén bajba kerül. Egy bonyolult politikai cselszövés áldozata lesz, amelyet egy ellenfél párt állított neki. A kampány folyik, így meg kell felelnie a munkájában, ezen múlik az elnökjelölt sikeressége.” Az unalmas előjáték után azonban már végképp nem az elnökjelöltség sikeréért izgulunk, s egyáltalán nem a jelölt Mike Morris kormányzóért (George Clooney). Hanem az ágycsatáival bajba került Stephen Myersért. Innentől kezdve érte kell izgulni, s teljesen mindegy, hogy az elnöki poszt megszerzése végett bevetett milyen taktikai manőverek csapnak össze a háttérben. A politikai harc kuszaságából kidomborodik egy izgalmas emberi vonal, amelyet Stephen Myers- nek, a kormányzó ifjú sajtosának magánharca képvisel, aki vészhelyzetbe kerülésétől kezdve azért küzd, hogy talpon maradjon. Éz a film nem az elnökjelölté, s nem az őt alakító George Clo- oney-é. Legalábbis színészileg nem. Ez pedig jelzi Clooney emberi és rendezői nagyságát is. Nem magára osztotta az abszolút főszerepet (s nem most először nem), a sajtos, kampánystratéga Stephen Myers figuráját meghagyta Ryan Gos- lingnak. Ezzel a szereposztással is két legyet ütött egy csapásra. Figyelmet lekötő jó vezetéssel, pontos szerkesztéssel izgalmas, intelligenciával átitatott filmmé rendezett egy- laikus számára - látszatra elvont témát. És a zseniális színészválasztással, Ryan Gosling játékának előtérbe hozásával életteli képet festett a mindent mozgató menedzser figurájának esendőségéről. Ez a film Ryan Goslingé. Az ő színészi nagyságáé. Ha eddig nem vettük volna észre - de észrevettük, hiszen nemcsak ezért a szerepért, hanem már korábban is jelölték Arany Glóbuszra -, tetőtől talpig színész ő. Lényének minden rezdülésével. Az az összetört, csendes sírás, ami kiszakad belőle a zuhogó esőben a kocsi volánja mögött ülve, a film legemlékezetesebb jelenete, amelyben egy nagyra törő, mindenen és mindenkin kíméletlenül átgázoló emberben összeomlik a profizmus és az elszántságot, az eltökéltséget megtestesítő isten. Ebben a helyzetben a figura, Stephen Myers hirtelen a semmibe zuhanva új út előtt áll. Megsemmisül-e vagy feláll, s képes lesz újrakezdeni? Stephen Myers düemmáiról szól ez a film. Az ő dilemmáinak drámája, amelyet Clooney rendezőként jó adagolással - az erotikus vonal rejtélyeinek kibontásával - fokoz a maximális izgalmakig. Ám amelyet Ryan Gosling színészi jelenléte tesz tökéletesen átélhetővé. Minden más, ami körülötte zajlik, az általa létezik. Nem véletlen, hogy az ígérgető szólamokkal díszített politikai futamok eredményessége helyett inkább érte lehet izgulni.
