Új Szó, 2012. április (65. évfolyam, 78-100. szám)
2012-04-13 / 86. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. ÁPRILIS 13. Vélemény és háttér 7 Sem a bal-, sem a jobboldali értelmiségi holdudvar eddig nem gyakorolt konstruktív önkritikát Erkölcsi győztesek Ki nyert, ki vesztett a Schmitt-üggyel? Az elmúlt két hétben számtalan elemző tette fel az alapkérdést, a válaszok között viszont csak ritkán lehetett a jobboldali értelmiség szókapcsolatra bukkanni. MÓZES SZABOLCS Az ügy egyik fő nyertesének ugyanakkor pont ők tarthatók. Mert jelentős részük - a bevett magyar szokással ellentétben - megszólalt, más véleményt fogalmazott meg, mint az ő oldalát „képviselő” párt (konkrétan azt, hogy az államfőnek bizony le kell mondania), s végül nyert. Túlzás lenne azt állítani, hogy Schmitt Pál le- mondásában/lemondatásában kulcsszerepet játszottak, de az biztos, hogy véleményük nem volt pusztába kiáltott szó. A magyar jobb- és baloldali elitre az utóbbi húsz évben jellemző volt, hogy mindig a másik oldalnak tudta meg* mondani, hogyan kellene felelősen és etikusan viselkednie, ám saját térfelén még a legnagyobb félrelépéseket is meg tudta magyarázni. Amikor 2010-ben Magyarországon megsemmisült a balliberális oldal, ezért a földindulásért a kormányzó politikusok mellett jórészt a sajátjait foggal- körömmel védő balliberális értelmiségi holdudvar is felelős volt, mely Orbán-fóbiája miatt képtelen volt konstruktív önkritikát megfogalmazni. Gyurcsány Ferenc 2006-os őszödi beszéde kapcsán kevés olyan korabeli baloldali véleményt találni - publicistától, vezető értelmiségitől, baloldali szerkesztőségi cikket stb. -, amely kimondta volna, hogy az illetőnek távoznia kell. Pedig a témában publikálok - a szerecsenmosdatók - listája rettentő hosszú, s számos exkluzív nevet is tartalmaz. S akkor tegyük hozzá, hogy a három ügy az almát a körtével kevergetésének tipikus esete, hiszen politikai és erkölcsi szempontból mind Medgyessy, mind Gyurcsány botránya sokkal súlyosabb volt, mint Schmitt plágiumügye, másrészt pedig a fenti két szocialista példa csak a jéghegy csúcsa. A 2010-es kormányváltás után a jobboldali értelmiség folytatta a korábbi - nem csak baloldali - hagyományt: a kormányzat problémás döntései során vagy mélyen hallgatott, vagy magyarázkodott. Éles ellenvéleményt csak egy-egy magános harcostól lehetett hallani, de többségükre akár azt is rá lehetett fogni, hogy csak a sértődöttség beszél belőlük, mert nekik nem jutott pozíció. A Schmitt- ügy ebből a szempontból kivétel, s most a jobboldali eliten múlik, hogy ez fordulópont lesz-e vagy csak egy véletlen „elszólás”. Az ügy kimeneteléből azt a tanulságot mindenképpen leszűrhették, hogy megérte hallatni a hangjukat (már aki hallatta), s mást mondani, mint amit a fideszes politikusok szajkóztak. Ahhoz, hogy Magyarország társadalmának közepén ne egy mérhetetlenül mély árok húzódjon, hogy a baloldali fehér a jobboldalon ne fekete legyen s fordítva, minél több hasonlóan erélyes véleményformálásra van szükség. Mindkét oldalon.- Miniszter úr, kár a gőzért, a problémák elől nem menekülhet! (Peter Gossónyi rajza) JEGYZET Segítség PÉTERFl SZONYA Bár az orvostudomány gyors ütemben fejlődik, a rák továbbra is a fejlett világ vezető halálozási okainak egyike. Minden harmadik európainál diagnosztizálnak élete során rosszindulatú elváltozást, és minden negyedik európai ebben a kórban hal meg. Nincs ez másképp kis hazánkban sem, alig akad család, baráti társaság, amely ne féltené rákban szenvedő szeretteit. Sajnos, évente egyre több beteget diagnosztizálnak, számuk tavaly elérte a 28 ezret. Éppen ezért nem közhely, a rák elleni felelősségteljes küzdelem közös ügyünk. Mindenki tehet valamit önmagáért, másokért - életmódváltás, káros szenvedélyek elhagyása stb. -, de fontos tudatosítani azt is, hogy csupán összefogással lehet meggátolni e szörnyű kór uralmát. Ajóléti országokban a kormányok egészség- politikája fontos szerepet játszik a daganatos betegségek elleni küzdelemben, főleg megelőzésükben. Szlovákiában hiányzik egy átfogó nemzeti onkológiai program, melynek keretében emelni lehetne a gyógyítás színvonalát. Tény, hogy az emberek egészségtudata tragikusan alacsony. Pedig a tudósok szerint kódolva van bennünk a hosszú élet, ezt viszont a modem életformával tönkretesszük. Évről évre több embernek kell szembenéznie a szörnyű kórral, vállalva a műtétet, a sokszor fájdalmas és kellemetlen kezeléseket, a remény és a teljes elkeseredés közt vergődve. Az egészségügyi ellátásban a legtöbb pénzt a betegség kezelésére fordítja az ágazat, ahelyett, hogy időben azonosítaná, mi ellen kell küzdenie. Általában csak a betegséget kezeli, nem a beteget. Igaz, az emberek túlnyomó többsége mellőzi a megelőző vizsgálatokat is, melyeket az egészségbiztosítók térítenek, az önköltségesekre nem is gondol. A Rákellenes Liga tizenhat éve hangsúlyozza: a rákot meg lehetne előzni, csak ehhez szemléletváltásra de főleg életmódváltásra van szükség, miközben anyagilag támogatja a rákkutatást, az egészségügyi intézetek műszervásárlását, a rákos gyerekek táborozását, a betegek, a gyógyultak és családtagjaik lelki és testi felépülésére segélyközpontokat épít és üzemeltet, sokszor az állami intézményrendszer kötelességeit is vállalva. Ezért hívta életre a nárcisz napját, amely az évek során ünnep lett. A népszerű színész, Ladislav Chudík szerint - aki kezdettől fogva a nárcisz napjának lelkes támogatója - a sárga nárcisz nem csupán a remény, a segítség- nyújtás, hanem az emberség virága is. Szerencsére, egyre több ember érzi fontosnak, hogy ezen a napon adó- mánnyal segítse a rászorulókat, tavaly 965 ezer euró gyűlt a perselyekbe. Sokak számára a péntek 13-a mágikus dátum. Reménykedjünk, hogy ma, a nárcisz napján annyian élnek az adományozás lehetőségével, hogy a befolyt összegből fedezni lehet a Rákellenes Liga rászorulókat segítő, életminőségüket javító kezdeményezéseit. KOMMENTAR Amatőr aknakutatók MOLNÁR IVÁN A második Fico-kormány alig pár napja kezdte meg működését, és mi máris példaértékű magyar-szlovák együttműködésnek, ha úgy tetszik, szimbiózisnak lehetünk tanúi: az új szlovák kabinet teljesen ingyen veheti igénybe az Orbán-kormánynak becézett amatőr aknakutató akciócsoport szolgáltatásait. Az akna a szakemberek szerint az egyik legolcsóbb és leghatékonyabb eszköz arra, hogy bizonyos területet lezáijon vele a használója. Aknákat azonban nem csupán a harcászatban alkalmaznak, hanem a politikában és a gazdasági életben is, csak itt a jogszabályok által megszabott szankcióknak nevezik őket. Az Európai Unió megalakulásakor a tagországok politikusai olyan jogszabályokat alkottak, amelyek megakadályozzák, hogy az egyes tagországok olyan irányba kalandozzanak el, ami ellentétes a demokrácia, a jogállamiság és a szabad piacgazdaság elveivel. Aki mégis ilyen irányt venne, annak számolnia kell a következményekkel. Hogy ezek nem fájdalommentesek, azt ma leginkább Magyarország példája bizonyítja. Orbán Viktor és kormánya két éve amatőr aknakutatóként keresi a kenyerét, ami abban merül ki, hogy minisztereivel együtt ész nélkül rohangál a politikai aknamezőn, magával rángatva egy egész országot. Egymás után robbantja fel a legpusztítóbb aknákat is, büszke szabadság- harcosnak álmodva magát, miközben fél Európa rajta röhög. Vannak azonban olyanok is, akik lélegzetvisszafojtva figyelik a magyar kormány minden egyes mozdulatát, és tanulnak. Tanulnak a hibákból, amelyekért a magyar lakosság súlyos árat fizet. Szíve szerint a szlovák kormányfő ugyanazt az utat járná be, mint az elmúlt két évben Orbán. Frontális támadás a bankok, nyugdíjkasszák, multik, üzledáncok ellen. Bankadó, pénzügyi tranzakciós adó, ágazati különadó, szigorú árszabályozás és a média megregulázása. Primitív nacionalizmusból, beteges ellenségkeresésből, unortodoxnak becézett, eszement gazdaságpolitikából összezagyvált populista koktél. Ha Robert Fico az elkövetkező időszakban mérsékeltebb lesz, mint az első kormányzása idején, az részben Orbánnak is köszönhető, aki megmutatta, melyik az az út, amelyet a legnagyobb populistáknak is el kellene kerülniük, ha nem akarják az országukat aknamezőre vezetni. Mindez persze nem jelenti azt, hogy az elkövetkező években teljesen normális politizálásra és gazdasági intézkedésekre számíthatunk Szlovákiában, csak azt, hogy valószínűleg kevesebb összetűzésünk lesz az uniós intézményekkel, mint Magyar- országnak. A szlovák populisták épp ezért köszönettel tartoznak Orbánéknak. Kíváncsian várjuk, hogyan fogják kinyilvánítani. Könnyes összeborulásra azért ne számítsunk. TALLÓZÓ DIE PRESSE A Die Presse konzervatív osztrák napilapban megjelent kommentárjában Karl Pfeifer, a Hetek című hetilap bécsi tudósítója azt írta: eddig nehezen volt elképzelhető, hogy az EU-ban parlamenti képviselők nyilvánosan felmelegítsenek rituális gyilkosságról szóló legendákat, de ez történt a múlt kedden Baráth Zsolt jobbikos képviselő parlamenti felszólalásával. A szerző szerint Magyarországon az antiszemitizmus ismét politikai eszköz lett, amit„az egyik párt nyíltan és kifejezetten használ”. A Fidesz „csak fél szívvel” határolódik el az antiszemitizmustól. A Fidesz úgy gondolja, a Jobbikhoz pártolt szavazóit csak úgy szerezheti vissza, „ha teljesíti a Jobbik követeléseid’. Ennek alátámasztására a nemzeti összetartozás napjának bevezetését és Károlyi Mihály szobrának elszállítását említette. A Fidesz a Jobbik támogatásával az EU és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) elleni „szabadságharcról” beszél. Az ületékesek erősködnek, hogy teljesítenék az EU és az IMF feltételeit, de vonakodnak módosítani az EU által kifogásolt törvényeket. „Ez veszélyes politika olyan országban, ahol a lakosság életkörülményei két év Fidesz-kor- mányzás alatt gyorsan rom- lottak”-írta Pfeifer. (MTI) EUROPEAN VOICE Lengyelország és Magyarország gazdasági fejlődését hasonlítja össze a brüsszeli European Voice hetilap. Stewart Fleming londoni újságíró a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) jelentésére hivatkozva úgy vélte, Lengyelországnak helye van a világ legfejlettebb gazdaságai között. Magyarországról azt emelte ki, hogy „a nemzetközi gazdasági lassulás és a kicsúcsosodott piaci feszültség a törékeny és súlyosan eladósodott gazdaságot a recesszió felé mozdította el”. Magyarország a pénzügyi piacok tűzvonalába került, ennek okai közé tartozik a kormány népszerűségének csökkenése, a hitelek visszatartása és az unióval kialakult konfliktus. (MTI)
