Új Szó, 2012. április (65. évfolyam, 78-100. szám)
2012-04-12 / 85. szám, csütörtök
8 Vélemény ÚJ SZÓ 2012. ÁPRILIS 12. www.ujszo.com KARPAT-MEDENCEI KITEKINTŐ Szabadulás a hír fogságából Nagy terveket szőnek az Erdélyi Napló háza táján, tudtuk meg a lap weboldaláról, amelyen Csinta Samu ír a megújítás előtt álló országos hetilapról. A főszerkesztő új kategóriát teremtene a hazai magyar nyelvű hetilappiacon. Az Erdélyi Napló június óta az Udvarhelyi Híradó Kft. kiadóvállalaté, amelynek a Magyarországon bejegyzett Határok Nélkül a Magyar Nyelvű Sajtóért Alapítvány a többségi tulajdonosa. így megoldódni látszik a lap eddig bizonytalan anyagi háttere. Nem csoda, ha az új főszerkesztő bizakodóan ír a jövőről: a megújuló Erdélyi Napló „eredeténél nem a megtisztulásért kiáltó válsághelyzet, hanem egy Erdélyben még soha nem volt hetilap létrehozásának eltökéltsége áll”. Egy új kategóriát szeretnének teremteni a hazai magyar nyelvű hetilapos piacon. Nézetükben ugyanis az elsődleges információ csak kiindulási pont olyan célállomások felé, ahol az olvasónak lehetősége nyílik összefüggéseiben, mögöttes tartalmaiban is megérteni a körülöttünk zajló folyamatokat, társadalmi-gazdasági-kultu- rális jelenségeket. A hetilapos megjelenés lehetővé teszi a szabadulást a hír fogságából, a vizsgálódási szög szélesebbre nyitását, alkalmat teremt arra, hogy időtlenné téve, történelmi környezetbe helyezve vizsgálhassák világunkat. Csinta a társadalmi folyamatok alaposabb elemzését ígéri, azért, hogy minél többen megértsék azok lényegét. Példaként említi, hogy nincs külön székelyföldi vagy par- tiumi magyarügy, a megmaradás legfontosabb záloga az önrendelkezés kivívása. Vagy hogy közéletről, politikáról kizárólag erkölcsi vonatkozásban érdemes beszélni. „Mi szeretnénk lenni az első valóban magazinos hetilap, amelyben kellemes olvasnivalók, történetekbe ágyazott hasznos tudnivalók, szórakoztató tartalmak és kivételes látványvilág csábít. Erre készülünk, és erre igyekszünk felkészülni” - úja az Erdélyi Napló új főszerkesztője. (Erdély.ma) Büntetés a román tévének Tízezer lej bírságot kapott kedden a Romania TV, amelyet az Országos Audiovizuális Tanács amiatt marasztalt el, hogy egyoldalúan tájékoztatott egy olyan adásban, amely „Székelyföld elmagyarosításáról” szólt. A Romania TV által sugárzott adásban Comeliu Vadim Tudor és Gheorghe Funar szélsőségesen nacionalista román politikus vett részt meghívottként. A Me- diafax román hírügynökség tájékoztatása szerint az adásban Vadim Tudor egyebek között kijelentette, hogy „a magyarokat Szibériába kellene vinni”, a műsorvezető pedig nem határolódott el ettől az uszító kijelentéstől. (Erdély.ma) A rovatban közölt írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik. (TASR-felvétel) (SITA-felvétel) SZEMSZÖG Status quo Fico-módra Lábra kapott a hír, hogy az alakulófélben levő SMER-kor- mány meg akarja szüntetni a kisebbségi és emberi jogokért felelős miniszterelnök-helyettes posztját és hivatalát. Ugyanakkor az ellenzéki pártok vezetőivel folytatott megbeszélésen a leendő miniszterelnök nyilvánosan ígéretet tett arra, hogy a kisebbségi ügyekben fenntartja a status quót - azaz a megelőző állapotot. Robert Fico szájából elhangzott már ez a mondat 2006-ban, amikor először vette kezébe a kormányrudat. Az eredményét ismerjük. Az akkori Robert Fico nemhogy nem tartotta magát az ígéretéhez, hanem parlamenti többsége olyan törvényeket hozott, amelyek a kisebbségi jogokat korlátozták, büntetéseket vezettek be a félelemkeltés nyilvánvaló szándékával. Azóta eltelt két év és a Híd kormányzópártként minden erejével azon dolgozott, hogy ezeket a számunkra negatív hatású, büntető, restriktiv törvényeket, intézkedéseket megszüntesse, és olyan helyzetet teremtsen, hogy a miniszterelnökhelyettes hivatala az egyik, ha nem a legfontosabb intézményévé válhasson az itt élő kisebbségeknek. A kisebbségügyi miniszterelnök-helyettes posztja a 2010 előtti időszakban inkább reprezentatív jellegű volt, tényleges kompetenciák, beleszólási lehetőség nélkül. Az üres kirakat-pozíciót meg kellett tölteni tartalommal. Mi elértük, hogy a hivatal jelentős hatásköröket kapott, személyzeti állománya megerősödött, több kisebbségi intézmény felügyeleti joga hozzá került, a kisebbségi kultúrákra szánt pénzek összege nőtt, az elosztásáról szakmai bizottságok döntöttek. Nyilván nem ment minden tökéletesen, a támogatások odaítélésének rendszerén, gyorsaságán bizonyára lehetne javítani. De tény, hogy egy számunkra létfontosságú intézmény jött létre, amely alapja lehet, illetve lehetett volna a kulturális és oktatásügyi ön- rendelkezés fokozatos kiépítésének. Ahhoz, hogy egyáltalán legyen viszonyítási alapunk, jó lenne végre tisztázni, hogy a kisebbségek szemszögéből mit is jelent a status quo. Ez a „sejtelmes”, de időről időre a közbeszédben felmerülő kifejezés a kisebbségek szempontjából azt jelenti, hogy ne történjen semmüyen olyan intézkedés, amely az eddig elfogadott törvények módosításával korlátozza, szűkíti, esetleg megszünteti a kisebbségeket megillető jogokat, illetve a kisebbségekkel foglalkozó, az értük felelős és számukra szolgáltatást nyújtó állami és közintézményeket. A kisebbségi miniszterelnök-helyettes hivatala tehát része annak a status quónak, amelynek betartását olyan „előzékenyen” megígérte Robert Fict). Ha ezt a hivatalt megszüntetik, akkor nem az elért eredmények megtartásáról, hanem visszarendeződésről és visszalépésről kell beszélni. Csak remélni tudjuk, hogy Fico retorikájában a status quo nem azt jelenti, hogy a kisebbségek kezdjenek el újból a túlélésre berendezkedni. Vörös Péter SZEMPONT Nem lehetünk közömbösek Ha nem érezzük azt a veszélyt és nem teszünk ellene semmit, amelyet Robert Fico szándéka jelent a szlovákiai magyarság számára a Rudolf Chmel vezette emberi jogi és kisebbségügyi kormányhivatal megszüntetésével, megérdemeljük, amit szán nekünk. Ennek az intézménynek a felszámolása kisebbségi jogaink olyan mértékű megnyirbálása lenne, amilyenre nem sok példa volt a rendszerváltás után. Lehet, hogy eddig nem volt látványos a hivatal munkája, de.volt-egyelő- re még van - remény emberi, alkotmányos és polgári jogaink intézményes védelmére és az esélyegyenlőség elérésére. A fiatal állami intézmény másfél év alatt nem mutathatott fel olyan eredményt, amilyent elvárunk tőle, amilyent négy év alatt elérhetett volna, de megerősíthette volnareményeinket. Afejlett európai országokban a szlovákiai nemzeti kisebbségek részarányánál sokkal kisebb hányadú kisebbségeknek vannak esélyegyenlőséget biztosító intézményeik és a kisebbségeknek a többségi nemzettel összehasonlítva mértékletes jogaik is, amelyek rangban nem különböznek a többségi nemzetétől. A rendszer- váltás utáni második évtized vége felé az előző kormány létrehozott egy olyan államigazgatási intézményt, amely előrevetítette a jogállamiság érvényesülését a nemzeti kisebbségek számára. A kisebbségügyi kormányhivatal az Európai Unió és az EBESZ megbízottainak ajánlásaira és figyelmeztetéseire kidolgozta a kisebbségi nyelvhasználati törvény módosító javaslatát, amelyet a parlament tavaly tavasszal, erőszakos módosításokkal ugyan, de elfogadott. Rudolf Chmel hivatala ennek a törvénynek az intézményes biztosítéka lehetne. További nélkülözhetetlen küldetése a kisebbségek kultúrájára és hagyományainak ápolására megszabott állami költségvetési pénzekigazságos elosztása. Aki figyelte a törvényalkotást a 2006-tól 2010-ig tartó választási ciklusban, az tudja, hogy a szlovák jogrendbe olyan törvények kerültek, amelyek sértik a nemzetközi jogot, az Európai Unió nemzeti kisebbségekre vonatkozó szabályzatát és ami országon belül a legsúlyosabb, alkotmány- ellenesekis. Az előrehozott választások óta a szlovákiai magyarok jogállásáról politikai körökben egyetlen rövid mondat kering, ez lesz a kormányprogramban is: érvényben lesz a status quo. Hogy ma- rad-e a status quo, arra az első válasz már körvonalazódik. Robert Fico szépen beépítette mondandójába, hogy a kisebbségügyi kormányalelnök Rudolf Chmel funkcióját megszünteti, a hivatalt is felszámolják és a takarékos második Fico-kormány megspórolja a hivatal dolgozóinak bérét a gondos államnak. Úgy adta ezt elő, mintha a vüág legtermészetesebb dolga lenne. Pedigellenté- te az általa sokszor emlegetett status quónak. Meggyőződésem, hogy a kijelentések és tettek összhangját ebben a választási időszakban hiába keressük. Pont a kisebbségügyi miniszterelnök-helyettes posztját kell megszüntetni a nagyberuházások miniszterelnök-helyettesi funkciója - amelyből négy lesz Fico második kormányában - kialakítása érdekében, ami egy konkrét minisztérium konkrét feladata. Történik ez azért, hogy folytatódhasson az autópályahisztéria az ország olyan részein, ahol annak költségei többszörösek a legésszerűbb irányvonallal összehasonlítva. Meg kell építeni a széles nyomtávú vasúti pályát is az ukrán határtól az első nyugateurópainak számító ország határáig. Ezekkel a monumentális gazdasági feladatokkal került egy „súlycsoportba” az emberi jogok és nemzeti kisebbségek kormányhivatalának létezése Robert Fico logikája szerint. Olyan ez, mintha a textilpiacon egy áron kínálnánk a finom gyapjút a műszállal. Szlovákiai magyar polgártársaimnak üzenem, ha ezt az életbevágó ügyünket úgy kezeljük, hogy csak tudomásul vesszük Robert Fico szándékát és rábólintunk - mert azt tesz ebben az országban, amit akar-, s késedelem nélkül nem jelezzük elégedetlenségünket és felháborodásunkat a vakmerő, megalázó ésjogcsorbí- tással kapcsolatban az Európai Uniónak, hivatkozva az Európai Unió Emberjogi Chartájának semmibe vett tételeire, akkor Robert Fico rövidesen felrúgja a status quót. Az ellenkezőjét teszi annak, amit a szlovákiai magyaroknak ígért választási eufóriájában. Jóba Mihály
