Új Szó, 2012. április (65. évfolyam, 78-100. szám)

2012-04-12 / 85. szám, csütörtök

6 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2012. ÁPRILIS 12. www.ujszo.com KOMMENTÁR Ki látta az MKP-t? KOCUR LÁSZLÓ Tegnap két jelentős vagy jelentősnek mondha­tó nap is egybeesett: a költészet napja - ez vi­tathatatlanul jelentős - és az, hogy egy hónap­ja ismerjük a választási eredményeket - ez most jelentősnek tűnhet, bár a költészet nap­jához képest kevéssé időtálló. A szerencsés együttállást kihasználva mondjuk, hogy Ady Endre 1914-ben megjelent kötetének címét a Magyar Koalí­ció Pártja is megkérdezhetné magától: Ki látott engem? A párt ugyanis a második sikertelen választást követően jósze­rivel láthatatlan lett, ha Facebook-profilja nem frissülne hébe- hóba, azt hihetnénk - folytatva a költészetnapi hangütést -, „tán alszik a bajnok édesen álmodva”. Az vitathatadan, hogy a szervezeti kommunikáció szempontjából a párt a második vá­lasztási vereséget összehasonlíthatatlanul jobban kezelte, mint a 2010-est, amikor az első pár napban a sajtómunkásnak gond volt nyilatkozót találni a párt háza tájáról, lefutottak a kötelező kommunikációs körök-köszönet, kitartás, tovább megyünk -, az viszont nincs/nem lett kitalálva, mit kezdjen magával a párt, másodízben a parlamenten kívül. A politikai pártok feladata alapvetően az érdekérvényesítés. Senki sem azért alapít pártot, vagy lép be egybe, mert magá­nyosnak érzi magát a hosszú téli estéken, sokkal inkább azért, hogy különböző érdekeket képviseljen magas szinten. Ennek a tevékenységnek pedig a - törvényes - terepe a parlament. A honi demokrácia két évtizedes történetében eddig még egy pártnak sem sikerült hatékony stratégiát kialakítani a parla­menten kívüli életben maradásra. Az első KO után mindenki a visszatérést tervezi. Ez eddig csak a 2002-2006-os időszak között testvérharcok szaggatta Szlovák Nemzeti Pártnak sike­rült, miután Ján Slota vaskézzel egyesítette az „elhajló törzseket”. Azt viszont, hogy mi történik egy kormányzati po­zíciót is megjárt párttal, ha másodjára sem sikerült a visszaté­rés, még nem volt alkalmunk látni, így most valós időben szemlélhetjük az MKP (és a HZDS egyébként össze nem ha­sonlítható) példáján. A fociban, ha valaki kiesik a Corgoň Li­gából, másodosztályban folytathatja, ahonnan egészen a te­rületi bajnokságokig süllyedhet, de minden alkalommal foci- pályánjátszik. A nagypolitikának viszont csak egy 150-es ke­rete van. A párt hivatalos kommunikációs irányvonala szerint képviseltetve vannak a helyi és megyei önkormányzatokban és az Európai Parlamentben is. Mindez a pártstruktúra szin­ten tartásához hozzájárulhat, azonban a helyi jelentőségű dolgokat leszámítva országos és/vagy kormányzati képviselet nélkül kevéssé hatékony. Míg a szlovák pártoknak - a politikai spektrum tetszőleges oldalán - működésük során sikerült háttérintézményeket ki­alakítani, az MKP - és itt most e rövidítésen a pártszakadás előtti formációt értjük elsősorban - ezt sosem erőltette. így most, legalább szimpatizáns szürkeállomány nélkül, ma­gukban kell kitalálniuk, valóban van-e élet a focipályán kívül két vébé között, vagy mehetnek tusolni. FIGYELŐ Nem lehet két népet szolgálni Egy román kormánypárti képviselő kezdeményezése megtiltaná, hogy közjogi méltóságok lehessenek vagy katonai tisztséget töltsenek be azok a román állampolgá­rok, akik egy másik ország állampolgárai is. Adrian Gurzau, a román Demokrata Liberális Párt (PD-L) parla­menti képviselője olyan al­kotmánymódosító indít­ványt nyújtott be a román képvíselőház jogi bizottsá­gában, mely szerint a kettős állampolgárok ne tölthesse­nek be közméltósági tisztsé­geket és katonai funkciókat. A képviselő szerint csak azok képviselhetik a román ál­lampolgárok érdekeit a par­lamentben, akik kizárólag a román állam állampolgárai, ugyanis „nem lehet szolgálni egyszerre két államot és két népet”. Máté András Leven­te, a Romániai Magyar De­mokrata Szövetség (RM- DSZ) parlamenti képviselője - a jogi bizottság tagja - el­mondta: az alkotmánymó­dosítást a román képviselő­házjogi bizottsága tárgyalja, de az egyeztetéseken csak a román kormány két pártja, a PD-L és a függetleneket tö­mörítő Románia Haladásáért Országos Szövetség (UNPR) vesz részt. A 23 tagú bizott­ságból csak négy képviselő vesz részt a munkában. Az RMDSZ vezetői többször le­szögezték, hogy az őszi par­lamenti választások előtt nincs lehetőség arra, hogy módosítsák az alkotmányt, hiszen a parlamentben nincs meg a kétharmados többség, ezért a magyar szervezet nem tekinti prioritásnak ezt a kérdést. Máté szerint a bi­zottság előkészítő tevékeny­sége nem érvényes, ugyanis a jogi bizottságban is két­harmados többségre lenne szükség. (MTI) Kadhafit a nyugati fegyverek döntötték meg, Aszadnak ettől nem kell tartania A csirke elnökpárti A nyugati hatalmak kö­zül lényegében már sen­ki sem hiszi, hogy Bassár el-Aszad szír elnök haj­landó végrehajtani Kofi Annan béketervét, bár a volt ENSZ-főtitkár még védi a mundér becsüle­tét. Marad a patthelyzet, folytatódik a vérontás - ki tudja, meddig. MALINÁK ISTVÁN Kedden reggel hatkor lejárt az Annan-terv végrehajtásának határideje, addig ki kellett vol­na vonni a kormánycsapatokat- nehézfegyverzetükkel együtt- a városokból, beengedni az országba a segélyszervezete­ket, nemzetközi megfigyelőket és a sajtót. Mindez nem történt meg, a harcok folytatódtak. Annan további 48 órát adott Aszadnak, ez ma jár le. Minden azt bizonyítja, hogy Aszad az Annan-terv látszóla­gos elfogadásával pusztán időt akart nyerni, s ezt szolgálják a rezsim ellentmondó nyilatko­zatai is. Többször is bejelentet­te a csapatkivonás megkezdé­sét, de műholdfelvételek bizo­nyítják: a katonaságot a felke­lők erősségeinek tartott váro­sokból nem vonták ki, csak megpróbálták elrejtem, vagy pedig olyan városok ellen irá­nyították át őket, ahol eddig nem folytak harcok. Megfigyelők szerint Aszad a saját szempontjából nem is tel­jesítheti a béketerv feltételeit. Ha a városokban megszüntetné a katonai terrort, milliók vo­nulnának az utcákra a távozá­sát követelve. Ha beengedné a független megfigyelőket és a médiát, rögtön kiderülne, mekkora a pusztítás, leleple­ződnének a gyilkosságok, a re­zsim jogsértései. Vagyis az An­nan-terv épp úgy teljes kudarc­ra van ítélve, mint az Arab Liga múlt év végi megfigyelői missziója, amelyet akkor - fo­nák módon - egy népirtásban való részvétellel okkal vádol­ható szudáni tábornok veze­tett. Aszad még mindig számíthat arra, hogy Oroszország és Kína támogatni fogja a Biztonsági Tanácsban, bár a helyzet - fő­leg Moszkva számára - egyre kínosabb. Erdogan török kor­mányfő pekingi nyilatkozatát arról, hogy a kínai és orosz ma­gatartás változhat, az érintet­tek egyelőre nem erősítették meg. Aszad pozícióit gyengíti, hogy legerősebb térségbeli tá­mogatójára, Iránra is egyre na­gyobb nemzetközi nyomás ne­hezedik az atomprogramja mi­att, amelyről szombaton foly­tatják az egy éve félbeszakadt alkudozást a hatokkal. Az EU- tól és az USA-tól további szankciók várhatók Damasz­kusz ellen - több nem. Aszad pozícióit erősíti: Moszkva és Peking eddig a líbi­ai példára hivatkozva akadá­lyozta meg a BT-ben a kemény szankciók elfogadását Szíria el­len. De ha a kínai és orosz ál­láspont változna is, a Nyugat­ban már nem lenne meg a haj­landóság egy katonai beavat­kozásra. Kadhafit csak a nyuga­ti fegyverek tudták megdönte- ni, Aszadnak ettől nem kell tar­tania. És ez a lényeg. Persze az sem mellékes, hogy Iránhoz hasonlóan Szíriában is egyre rosszabb a gazdaság állapota. A lakosság helyzetét egy, az in­terneten elterjedt vicc érzékel­teti: ,A férj hazavisz egy csirkét a feleségének, aki azt mondja, nem tudja megsütni, mert nincs gáz. A férj: és a mikrohul­lámú sütő? A feleség: áram sincs. A férj: a nagyszobában a fűtőtest? A feleség: fűtőanyag sincs. Erre a csirke kiugrik a zsákból és elrikkantja magát: Éljen Aszad elnök!”- Jól jönne egy ilyen támadó a hokiválogatottnak! (Peter Gossányi rajza) JEGYZET Férfiak beszélgetnek LAMPL ZSUZSANNA K Összejöttek a barátok. Tudjá­tok, mit kér a lányom a ti­zennyolcadik születésnapjá­ra? Kezdi az egyik, mintha egy icipicit hencegve. Mellplasztikát! Meg akarja nagyobbíttatni a melleit! A többiek kicsit elbi­zonytalanodnak. Révedező tekintetük elárulja, hogy lelki szemeik előtt megjelennek a szép fiatal lány már most is hibátlan nagyságú mellei..., de gyorsan észbe kapnak, mégsem illik így gondolni a barátjuk lányára, akit mind­annyian pici korától ismer­nek. De mit kell ilyenkor mondani? Nahát, hm, hmm... És te mit mondtál? Az anyjá­val letámadtak, hogy a férfiak fele a nőn elsőként a mellét veszi észre, és a mellműtét már majdnem olyan gyakori, mint a fogtömés. De én sem voltam ellene. Ha ez kell a le­ánykának, én megfizetem ne­ki! Ne mondd, hümmögnek a többiek, kicsit mintha meg- szégyenülten, merthogy ők ta­lán nem ennyire modern fel­fogású apák. Meg azért is, mert egyiküknek sem jut eszébe ennél ütősebb sztori. No, de egyjó vicc mindig megmenti a helyzetet! Haza­megy a Jenő részegen, lefek­szik a felesége mellé az ágyba. Arra ébred, hogy meghalt. Ott áll Szent Péterrel a mennyek kapujában. Úgy szeretnék még egyszer élni, könyörög. Szent Péter megsajnálja. Visszamehetsz, de már csak tyúk alakjában. Jenő örül, s lám a baromfiudvarban találja magát. A tyúkok békésen ka- pirgálnak, neki meg valami nyomja a hasát. Jaj, mi ez? Odafut a kakashoz. Tudod, én új tyúkvagyok... Biztosan tojnod kell, magyarázza a ka­kas. A tyúk erőlködik, és tény­leg, kigördül belőle egy szép fehér tojás! Aztán megint érzi a nyomást! Megint erőlködik, és íme, egy újabb tojás. De még mindig nyomja valami a hasát. Erőlködik, nyomja... Egyszer csak meghallja a fele­sége hangját. Jenő, te részeg disznó, teletojtad az ágyat!!! Hát ez jó, dülöngélnek a rö­högéstől a többiek. Akkor most mondok nektek én is va­lamit, de ez nem vicc, hanem igaz történet, szól az egyik. Barátaink a tizenötödik há­zassági évfordulójukat ünne­pelték, és nagy bulit csaptak. Több hasonló korú család is hivatalos volt, gyerekeikkel együtt. A pohárköszöntő után az ünneplő férj megköszönte feleségének a tizenöt évet. Meghatóan ecsetelte, hogy mennyi mindenen mentek ke­resztül, s hogy a jelenlevő ifjú­ság se unatkozzon (mert a fia­talok a szemüket forgatták, meg susogtak, hogy tejó ég, milyen giccses), elmesélte, milyen csodás a szerelem. Az ember sohasem tudja, hol ta­lálja meg a páiját. Ákár a leg­váratlanabb helyen és hely­zetben. Én is úgy találkoztam Marikával, hogy épp az üzlet­be mentem megnézni, meg­jött-e már a szintetizátor. Mi­csoda befejezés, gondolta mindenki elérzékenyülve. A gyerekek is elcsöndesedtek. A férj látva a hatást, s mivel ta­nár a szerencsétlen, már csak annyit mondott: ha van kér­désetek a témával kapcsolat­ban, nyugodtan tegyétek fel. Ekkor felállt az egyik kiska­masz, és megkérdezte: te Pé­ter, és mennyibe került akkor egy szintetizátor?

Next

/
Thumbnails
Contents