Új Szó, 2012. április (65. évfolyam, 78-100. szám)

2012-04-10 / 83. szám, kedd

Hétközi rangadók jönnek: Dortmund-Bayern München, Atlético—Real, Juventus-Lazio 11. oldal 2012. április 10., kedd, VIII. évfolyam, 14. szám Bevezetés az irodalomba (magyar válogatott) M. Nagy Miklós, a kiváló műfordító írja, hogy amikor Nick Hornby (a Foríláz szerzője) Budapesten járt, bemutatta neki a magyar írókat. „Nézd, Nick, ez itt Esterházy Péter, az öccse válogatott focista volt, mellesleg ő maga is futbal­lozott. .. Az meg ott Mándy Iván, ő írta minden idők egyik legjobb könyvét a fociról... Kukorelly Bandit ismered? Ő is focizik... Itt jön Moldova György, van egy remek elbeszéléskötete a'Fradiról...” - és így tovább. Hornby bólintott, s egy idő után már természetesnek vette, hogy minden magyar író focista. Úgyhogy most megpróbáljuk összeálb- tani a mi szépliteratúrai válogatottunkat. Klasszikus 4-4-2 lesz, semmi posztmo­dern blikkfang. Először is: kell egy kapus, aki ott született (a kapuban), ott is nőtt fel (a tizenhatos környékén), s ma is ott lakik (egy pálya melletti büfében). Aki tudja, hogy egyet­len meccs sem tart örökké (vö: sportból lettünk, s porrá leszünk). Sajó Lászlóról van szó, az Öt és feles szerzőjéről; ő írta a legszebb magyar mondatokat a fociról. ,A kapus nem játékos. Ő a kapus. Övé az 1-es mez, ő az első és ő az utolsó ember, a gólvonal előtt, utána már csak a gól. A többi néma gólcsend.” Vagy: „Még ma is élnek, ha a futballért meg nem haltak.” A védelem jobb oldalára egy nagy munkabírású hátvédet állítunk: Szabó Lőrincet. Magas termete ellenére lírai al­kat. A bírókkal megérteti magát: olaszul, franciául, angolul, németül, görögül és latinul beszél. Néhány verse - a Futball- versenyen vagy a Vereség után - a magyar ódaköltészet élvonalába tartozik. Söprögetőnek egy szilárd jellemű, megvesztegethetetlen férfi kell. Egyeden jelöltünk van: Mészöly Miklós. Tekin­télye kikezdheteden, ő a csapatkapitány. Futballkönyvet nem írt, de Az atléta halála egyik legkedvesebb olvasmányunk. Egy nők után futkosó Balassi, egy hánya­veti Csokonai vagy egy hirtelen haragú, lobbanékony Petőfi soha nem lehetne középhátvéd. Ide hajlíthatadan jellemű, egyenes gerincű, megfontolt és higgadt író kell, aki pontos, precíz és nem beszél félre. Megvan: Ottlik! O is adéta volt, ez igaz, de egy Ottlikra, az ő sallangmentes játékára mindig szükség van. Otdik egy szikla. Egy világítótorony. Kit állítsunk balra? József Attilát. Indu­latos hátvéd, szikrázó szemekkel (anyja kun volt, apja félig székely). Szegedről eltanácsolták, pedig már akkor sem középiskolás fokon futballozott. A Félidő 0-0, a Simon Jolán vagy a Könnyű, fehér ruhában című versét ajánljuk. „És tu­dom, mint a kisgyerek, / csak az boldog, aki játszhat. / Én sok játékot ismerek, / hisz a valóság elpereg / és megmarad a látszat.” Középpályánk jobb oldalán igazi világ- klasszist köszönthetünk, Kosztolányi Dezsőt (fogadja nagy-nagy taps), a cselkirályt, a finom trükkök mesterét, aki még a szerződését is zöld tintával írta alá, s akinek a mezén - brazil mintára - csak a művészneve szerepel: Dide. Felesége visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy Kosztolányi élete utolsó hónapjaiban is bekapcsolta vasárnaponként a rádiót, s halálos betegen is izgulni tudott egy-egy futballmeccs közvetítését hallgatva. „Bizony ma már, hogy izmaim lazulnak, / úgy érzem én, barátom, hogy a porban, / hol lelkek és göröngyök közt botoltam, / mégis csak egy nagy, ismereden Úrnak / vendége voltam.” Koszolányit a világvá­logatottba! Magától értetődő, hogy a tízes mezt Mándy Iván kapja. Semmi barokkos ornamentika. Rövid mondatok. Köröm- passzok. Senki sem írt (s nem is fog írni) olyan szívhez szóló, szomorú könyvet a társadalom peremére szorult, napjaikat a futballtribünökön töltő kisemberek­ről, mint Mándy, az I-ró I-ván (A pálya szélén). Grendel Lajosnak igaza van: ,A magyar irodalom ma jobb, mint a magyar foci” (Rosszkedvem naplója). Grendel fanyar iróniájára szükségünk van, Mándyval remekül megértik egymást a középpálya tengelyében. .Aligha kétséges: a 20. század legjelentő­sebb magyar sportlapja a Nyugat” - ezzel kezdte egyik tanulmányát Tarján Tamás. Akkor illenék egy nyugatost jelölni a balszélre. De kit? Csáth Géza lebukott a doppingteszten, B-mintája is pozitív volt (0,04 g morfium, 0,05 g pantopon), Füst íkS laW MÍKtoi 'C •'lWc oTt*G,H • Jit&E F ATTILA ) v vAys # ^ kakid/ IVAN • i I KARINTHY Tw«reS K-ttToLANJl VÉS?' I estwwax Tét®. (la'&ír. EH.'IH) Milán mogorván elutasította felkérésün­ket, Weöres pedig kedvesen bevallotta, hogy őt „untatja az ugri-futi”, úgyhogy végül - Kosztolányi ajánlására - Karin­thy Frigyest szerződtettük, ezt a több poszton is bevethető, univerzális spűert, aki porcelánnadrágban érkezik edzésre, s aki a Sport és testészet, különös tekintettel a nyavalyatörésre című humoreszkjében lelkesen magyarázza a labdarúgásnak nevezett különös sportág szabályait: „A játék »gól«-okra megy: ez úgy tör­ténik, hogy a kapus keresztbe fekszik a háló előtt, mire a csatárok addig rúgják a hasát, míg ádukad; ezen a lükön keresz­tül a labdát begyömöszölik a hálóba.” „Odajön a fiam, elgondolkodva néz rám. Mint egy mélytengeri búvár a víz alól, kiemelkedem a munkából, mert látom, hogy valami fontosat akar kérdezni. - Apu, Isten szokott focizni?” Már ezért a rövid részletért is örökös válogatottbeli tagság járna Lázár Ervinnek, de mi most mégsem őt, hanem Tálamon Alfonzot nevezzük a kezdőcsapatba, aki a football hőskorát megidéző nosztalgikus köny­vével (Sámuel Borkopf Barátaimnak, egy Trianon előtti kocsmából) annyiszor megkacagtatott már bennünket, hogy legszívesebben itt helyben újraját­szanánk a Gelbe Stern nevű galántai Wundermannschaft szokványosnak éppenséggel nem nevezhető mérkőzését a budapesti műegyetem csapatával... A rendkívüli népszerűséget garantáló, en­nélfogva exkluzívnak tartott centerposztra többen is jelentkeztek. Spiró például nagy tehetségnek indult, megható elbeszélése [Apámmal a meccsen) a műfaj legjobbjai közé tartozik. Vagy itt van Kukorelly (A futball mint akarat és képzet), Tandori (A nagy gombfócikönyv), Darvasi (A titok­zatos világválogatott), Körösi (Az utolsó meccs), Egressy (Sóska, sültkrumplí)... Megannyi elsőrangú forward. Választá­sunk mégis az úri modorú Esterházy Péterre esett, mert játékát elegancia s ún. magas fokú technikai tudás jellemzi, ráadásul ő von Haus aus futballista, lásd még: Magyarország-Brazília 3-0, gólszer­zők: Détári, Kovács Kálmán, Esterházy, az említett meccset 1986-ban játszották Budapesten, ott, „ahol az öregek a Duna-parton (többnyire a pesti oldalon) egymásnak gonoszul gáncsot vetnek, majd harsányan nevetve sikoltoznak: 11 -es! 11 -es!” Gazdag József BÍRÓI CSALÁSOK MINDEN IDŐK EGY MONDAT FUTBALLVILÁG: 1 ANGLIÁBAN LEGJOBB FOCISTÁI A BAJNOKSÁGRÓL HETI KRÓNIKA Örülhetett a ManU és a Chelsea: A futballpályák varázslói: Költészet napja a Focitippben: Olasz bundaügy: mennyit ért egy a játékvezető is velük volt. Pelé, Puskás, Maradona, Messi. irodalmi összeállítás. öngól a Serie A-ban? 50 ezer eurót. 10. oldal 12-13. oldal 14. oldal 15. oldal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents