Új Szó, 2012. április (65. évfolyam, 78-100. szám)
2012-04-10 / 83. szám, kedd
Vélemény És háttér 5 www.ujSzo.com ÚJ SZÓ 2012. ÁPRILIS 10. A Smernek ideológiai érdeke is fűződik egy épkézláb sportkoncepció megfogalmazásához Sport - nemzet - politika Az ország gazdasági helyzetére tekintettel az új kormánynak elméletileg takarékoskodnia kellene, de érthető okokból jóval többet hallunk a tervekről, új programokról és kiadásokról. TOKÁR GÉZA Például a sport terén: a hétvégi hírek szerint Téglamezőn mégiscsak felépülhet a nemzeti stadion, az oktatási tárcánál pedig leváltották Ladislav Križant, a sporttal foglalkozó főosztály vezetőjét. A költség- vetés helyzete katasztrofális, de a sport terén már csak azért is történhet némi előrelépés, mert az előző két évben alig foglalkoztak a területtel, és abban sem volt sok köszönet. A politika sporthoz fűződő viszonya ellentmondásos. A poBtikusok előszeretettel mosolyognak sikeres sportolók mellett, miközben az egyes ágazatok képviselői folyamatosan arra panaszkodnak, hogy nem kapnak elég támogatást az egyesületek működtetéséhez vagy a legjobb versenyzők finanszírozásához. Pedig minden pártnak megvannak az ötletei, amelyeket jól eladható személyiségek arcával reklámoznak, de ezek az ötletek csak addig tartanak, amíg az adott párt kormányra nem kerül. Mennyire fonódott egybe a sport és a politika? Az előrehozott választásokon például megjelent egy olyan párt, az SOS (Szlovákia Állampolgárainak Pártja), melynek programját gyakorlatilag csak sportpolitikai célkitűzésekből rakták össze. A nagyobb és nevesebb pártok eközben a sporthoz köthető népszerű személyiségek bevonásával próbálták meg azt a látszatot kelteni, hogy törődnek a témával. így jelenhetett meg az SNS listáján két éve Vincent Lukáč, idén pedig Marek Uram, a HZDS listájára pedig Anton Dragúň fociedző került fel. A sporthoz fűződő kapcsolatainak köszönheti, hogy a parlamentbe kerülhetett egykor Ľuboš Michel játékvezető (SDKÚ). Talán már kevesebben emlékeznek rá, hogy a Híd volt közlekedési államtitkára, Érsek Árpád is a sportpolitikai elképzeléseivel próbált betömi a köztudatba 2010-ben. Van ugyanakkor egy olyan sportemberből lett politikus, aki megválasztása után érdemben is ezzel a területtel foglalkozott: Dušan Galis volt fociedző, aki az első Smer- kormány idején sportért felelős kormánybiztosként ténykedett, és a nevéhez fűződik például a többfunkciós pályaépítési program megvalósítása. Azt egyelőre még nem tudni, milyen mértékben vállal szerepet a következő évek sportpolitikai döntéseiben. A Smemek megérné a befektetett munka: egyrészt ideológiai érdekük fűződik egy épkézláb sportkoncepció megfogalmazásához, hiszen a sikeres versenyzők Szlovákia presztízsét is növelik, másrészt pedig ezen a területen csak látványosabban lehet ténykedni, mint amit a Radičová-kormány tett. Az előző kabinet idején a stadionépítési programot befagyasztották, a szakosztályi támogatások átformálásának tervével nagy felzúdulást keltettek szakmai berkekben, a tízéves nemzeti sportfejlesztési programnak pedig hivatalosan még mindig nincs folytatása. Ahogy a tipikus diplomata megfogalmazná: jócskán akad tér az előrelépésre.- Már megvolt a kormányváltás! Azonnal adja át a helyét! (Peter Gossónyi rajza) Orbán Viktor megpróbálta elmagyarázni a The Washington Postnak, miért tévednek bírálói Vett egy jobbkanyart, és sosem nézett vissza MTl-ÖSSZEFOGLALÓ Interjút készített Orbán Viktorral a The Washington Post, online kiadása már szemelvényeket közölt belőle. A lap szerint ez az első interjú, amelyet a magyar kormányfő amerikai újságírónak adott. Az interjút készítő Lally Weymouth bevezetője szerint Orbán Viktor valaha baloldali szabadságharcos volt a szovjetek ellen, de 1994-ben vett egy jobbkanyart, és sosem nézett vissza. A lap szerint a magyar kormányfő „megpróbálta elmagyarázni, miért tévednek bírálói, amikor azt állítják, hogy tekintélyuralmi, központosított államot épít ki”. Az alaptörvényről Orbán kijelentette, hogy nagyon büszkék rá. „Ez volt a küldetésünk, mivel Magyarország volt az egyetlen közép-európai ország, amely nem volt képes egy új alkotmány írni a kommunista rezsim bukása után” - jegyezte meg, majd egy közbevetett kérdésre hozzátette, hogy 1989- ben a kerékasztalnál ő is részt vett ugyan az akkori alkotmány átdolgozásában, de az nem volt elegendő, mivel ott voltak a kommunisták is. A kérdésre, hogy a végeredmény nem össz- pontosított-e minden hatalmat a kezébe, azt válaszolta: „Az alaptörvény önmagában nem tesz lehetővé semmiféle hatalomkoncentrációt.” A kormány hajlandó-e teljesíteni a Nemzetközi Valutaalap (IMF) feltételeit?-hangzott egy újabb kérdés. A magyar miniszterelnökkijelentette: „Nem tudjuk, hogy mik ezek a feltételek.” A közbevetésre, mely szerint az IMF a központi bank kezelését kifogásolja, Orbán Viktor így válaszolt: „Azt mondták, szükségük van az Európai Unió véleményére, hogy a nemzeti bankkal kapcsolatos szabályozás rendben van-e. Megkértek, tegyek meg bizonyos dolgokat, és így tettünk. Volt egy tervünk, hogy egyesítsük a nemzeti bankot a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletével. Az EU ezzel nem értett egyet, ezért úgy döntöttünk, nem egyesítjük őket.” Az egyházakkal kapcsolatban Orbán leszögezte: nem csökkentették az egyházak számát, nem korlátozzák a vallási közösségek létrehozását. „A szabadság abszolút. Arról van szó, ki kap állami pénzt és ki nem. Ha valamelyik támogatást szeretne, meg kell felelnie bizonyos feltételeknek. Magyarországon számos közösség regisztráltatta magát egyházként, de nem voltak azok. Ezt csak a pénzért tették.” A rendkívüli adók kivetését így indokolta: „2010-ben Magyarország rosszabb állapotban volt, mint Görögország. Azért kezdeményeztük a válságadóztatást, mert jövedelemre van szükségünk, hogy kilábaljunk ebből a válságból”. A felvetésre, hogy ezek az adók nem apasztják-e el a külföldi befektetéseket, Orbán Viktor azt mondta: „Kibontakozóban vagyunk. Mindössze két napja nyitottam meg a Mercedes-gyárat, amely a GDP 1 százalékát fogja megtermelni a következő évben.” KOMMENTÁR Új generáció? NAGYANDRÁS Ajobboldali pártok közül a legnagyobb veszteséget az idei parlamenti választások során az SDKÚ könyvelhette el, hiszen vezetőből sereghajtó lett, nem sokon múlott, hogy be se jusson a parlamentbe. Éppen ezért érdekes szemlélni, merre indulhat tovább, és ki lesz képes kihúzni a pártot a csávából. Mikuláš Dzurinda és Ivan Mikloš tandeme 1998-ban, anno még az SDK-ban kezdte el építeni az új jobboldali, polgárikeresztény alapokon nyugvó néppártot, mely először koalíció formájában terelte össze az összes jobboldali pártot, majd a választások után a koalícióból párttá formálta annak egy részét. Ha visszatekintünk az elmúlt 14 évre, nyugodtan mondhatjuk, hogy a pozitív gazdasági változásoknak, valamint Szlovákia felemelkedésének is az SDKÚ volt az igazi motoija. Emlékszem, 2002 és 2010 között szinte minden szlovák fiatal ismerősöm SDKÚ-párti volt, minden pozitív változást vele azonosítottak. Mikuláš Dzurindát mindenki nagy taktikusnak, sőt stratégának tartotta, ám valahol valamit nagyon nem vettek észre. Avé% kezdete talán Iveta Radičovával érkezett meg a 2009- es államfőválasztás idején, amikor kiderült, Dzurindá- ék ugyan támogatjákjelölését, a volt miniszterelnök azonban valójában féltékeny volt miniszterére, és az államfővé választást egyfajta felfelé buktatásnak tervezi. Miután Radičová nála és Ivan Miklošnál is több szavazatot kapott a 2010- es parlamenti választásokon, nyilvánvaló volt, hogy Radičovának kell adni a kormányfői posztot. Ám a pártelnöki funkciót és az SDKÚ irányítását sosem akarták átengedni. Pedig ez volt az az időszak, amikor Radičová népszerűsége szárnyalt, és képes lett volna magával húzni az SDKÚ-t is a párt minden hibája ellenére, s talán valamennyire meg is reformálhatta volna azt. Ám Dzurindáék összezártak, Radičová lassan eltávolodott tőlük, így a Gorilla teljesen védtelenül érte a pártot. Hiába volt már ott az új társaság, Lucia Žitňanská, Miroslav Beblavý, Viliam Novotnýés Pavol Frešo, vagy akár Martin Fedor, egyelőre egyikük sem rendelkezik akkora hatalommal, hogy robbantson. Az SDKÚ-ból csak akkor lesz újra nagy és sikeres párt, ha vezetői bebizonyítják az elpártolt szavazóknak, hogy a megtisztulást komolyan gondolják, és valójában nem olyan korrupt pártról van szó, amilyennek mondjuk a Gorillában festették le. Ám belülről radikálisan új és kemény döntéseket vagy erős kritikát megfogalmazni mindig nagyon nehéz. Frešo egy friss interjúban csak annyit tudott mondani, hogy igazi jobboldali keresztény néppárttá szeretnék formálni az SDKÜ-t. Mintha 1998-ban nem ez lett volna a cél. Úgy tűnik, bizonyos személyek a pártban egyelőre szent tehenek. Dzu- rindának, a párt atyj ának és Miklošnak, minden szlovák reformok megalkotójának egyelőre senki sem mer nekimenni. Pedig ahhoz, hogy az SDKÚ újra megerősödjön, őket teljesen ki kellene hagyni a vezetésből. Ám időben lelépni a porondról Szlovákiában szinte egy politikus sem tud. TALLÓZÓ ZERKALO NYEGYEll Lehetetlenné teszi magyar jelölt bejutását az ukrán parlamentbe az idei októberi választásokon a két kárpátaljai magyar szervezet között feszülő kibékíthetetlen ellentét - írta szombati számában a Zerkalo Nyegyeli című ukrán hetilap. A mértékadó kijevi sajtóorgánum terjedelmes írásban foglalkozik az ukrajnai magyarság két meghatározó érdekvédelmi szervezete, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) közötti ellentétek hátterével és azok kihatásával a kárpátaljai magyarság érdekérvényesítési képességeire. A cikk szerint annak ellenére, hogy a kárpátaljai magyarság általában jobban összetart, mint a többi nemzetiségi közösség, érdekvédelmi szervezetei között ahogy eddig nem volt, úgy ezután sem lesz béke. A KMKSZ és UMDSZ közötti ellentét balul üthet ki az idei ukrajnai parlamenti választásokon, mert míg az 1994-es, 1998-as és 2002-es voksolások alkalmával - az elkeseredett viszálykodás ellenére - sikerült egyéni választókerületből magyar képviselőt bejuttatni a kijevi törvény- hozásba, addig jelenleg merőben más a helyzet. A választókerületek határait ugyanis most úgy szabhatják meg - emlékeztet a cikk -, hogy az a hatalompártnak kedvezzen, s ezáltal a magyar választók kisebbségbe kerülnek saját körzetükben. Közös jelölt állítása jelentős mértékben növelhetné ugyan a kárpátaljai magyarok esélyeit abban, hogy saját parlamenti képviselői mandátumhoz jussanak, ám a magyar szervezetek viszálykodása ezt gyakorlatilag lehetetlenné teszi. (MTI)
