Új Szó, 2012. április (65. évfolyam, 78-100. szám)

2012-04-07 / 82. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. ÁPRILIS 7. Szalon 23 Hunyjuk le szemünket, s hagyjuk magunkat ringatni. Az eddig ismert, életnek nevezett sokmenetes hoppszasza: kikapcs. Rakonczay Gábor a Vitéz óceáni kenun (Rakonczay-archívum) Palma de Mallorca vitor­láskikötője ismét dugig telve, gazdasági válság ide vagy oda, vagy éppen azért. Rémlik még az is, hogy ez hely nem a ten­geri vándorok helye, ha­nem egy iparág reklám­kirakata: íme, lásd és vedd: a szabadság egy karnyújtásnyira, bonts vitorlát, és tiéd a világ. POÓR JÓZSEF Ha közben kiver a verejték, jöhet az ásványvíz, két deci si­mán, és persze csak egy euró. Elnézést, mondaná a pincér, ha ismémé ezt a közlési módot, egy euró húsz cent. A látvány magáért beszél. Egy- és többtestű hajók. Árboca­ik időtlen idők óta döfik a felle­geket, de ami újat hozott ez az iparág, majdhogynem csak az innovált árak. Míg a kikötő de­geszre tömött, a tengernek ol­csó trükk ez csupán, s nem veszi be ezt az tréfát. A csillogó hajók félrevezető képe állhatatosan kísérti az embert, aki ha türel­mes, szálló órácska alatt rátalál egy-egy olyan hajóra, amely nem üzleti szellem révén fo­gant, s nem is a számítógép di­rektívája ontotta sorozatban. Igaz, szemérmesen kendőzik el igazi voltukat. Nem is biztos, hogy arról ismerhetők fel, hogy a vizslató tekintetbe vakítóan hasít faburkolatuk lakkvillaná­sa. Hogy rajta egy-, két-, három­sebességű csörlők sorjáznak, s egyéb válogatott eszközök... Meg a vérbeli vitorlázónak nem az az ismérve, hogy nincs hova tennie fölös pénzét. Ez a kate­gória ismeretlen számára, el­lenben van neki valamije, amit a gyerekkora óta cipel magával. Odébb. Gibraltár. A felette őrködő Szikla, s ez az időt felül­író természeti szépség már mást is megélt s megél. Előtte már ritkábban fordulnak meg a ki­kötők kokett hajódámái. Móló­inál az utolsó, óceáni rajt előtti készleteket feltöltő megálló. Az utcákról visszacsengő, naponta többször felvonuló díszgárda pattogó zenéje. Kis titkolt szorí­tás a torkokban. Las Palmas, Funchal, Porto Santo. Az első, kissé már meg­szenvedett állomásai az óceán­ra nyíló utaknak. Ahol már va­lódi járgányok ringanak prüsz­kölve horgonyaikon, s a kikötők katedrálisában halk ima remeg meg a tüdőkben. A navigációs asztalán a világűrrel értekező GPS rend­szer mellett ami biztos s enni nem kér: a szextáns és a csilla­gászati táblázatok. Hajóépítési anyagok: az űrhajózásban kikí­sérletezett könnyű anyagok vagy akár százéves erdők tör­zseinek kínálata. Ami lényeges: azokat hordozzák a fedélzeten, akik az otthon maradottaknak áhítatot, csodálkozást, meg­nyugvást hoznak. Ellentétben a kihajózók izzadtságcsípésével és -marásával szemben... Ők, ha túlélik, később élik meg a gyö­nyör és a megnyugvás perceit, miközben új terveket csiholnak. Mint a Carina, a Tűzhangya vagy a harmadik évezred Vik­tóriájának egy személyben ka­pitányai és matrózai. Emlékez­tetőül: a Carina az a tavi méretű vitorlás, amelyen a legényem­berré izmosodott Méder Áron pár éve indult felfedezni a vilá­got s járta körül Földünket - s melyen most ismét kihajózott az óceánra, irigyelhető jókedv­vel... Akárcsak a Tűzhangya óceáni evezős leánysága és le­génysége: Viki és Gábor. Az után, hogy pár éve átevezték kettesben az óceánt, újonnan útra keltek. Most Föld körül mennének, csak vitorláson... És Viktorka? E negyventonnás, fá­ból készített bárka a cseh Rudolf K. -nak - ahogyan nyugati szom­szédainknál ismert - nem teljes életműje. Mert abba sok kis öröm is belefér, miután ugyan megkerülte már a Földet, de ha­za csak látogatóba jár. A tűz- hangyások a Zöld-foki-szige- teknél futottak véle össze, amint 67 éves kapitánya korát meghazudtoló fiatalos derűlá­tással, egyedül járta, mint mon­dotta, a vén óceánt. Kell is, ha ezt tartja legmegfelelőbb szín­helynek könyvei megírására. Az mellékes, hogy hét elemit feje­zett be egykoron, mikor ma már a tizedik könyvénél tart (anya­nyelvén kívül angolul, németül, lengyelül is megjelentek). Carina, Lullaby, Felicite De számoljunk el Áronnal. Most hivatásos kapitányként vezeti legújabb hajóját, a Lulla- byt. Másként, mert mások éle­téért is felelős. Ez a vállalkozás már másképpen fogant, mint a Carinával tett útja alkalmából, de így se kocagyerek. A cél, hogy elérhetővé tegye a magyar vitorlázók, tengeri csavargók és zarándokok számára a világ ér­dekes és távoli helyeit. Azaz tár­sakkal hajózik. Akárkivel, aki állja azt az összeget (önrészt, s lehet menni szakaszokra is), amit a hajó fenntartása, az enni- és innivaló és egyéb megkíván arra az időre, míg mindent ki­próbál, amit egy egzotikus he­lyen az óceán tréfás erejével a nyakába zúdít. A Lullaby tavaly szeptemberben indult el Szlo­véniából, s azóta? Hunyjuk le szemünket, s hagyjuk magun­kat ringatni. Az eddig ismert, életnek nevezett sokmenetes hoppszasza: kikapcs. Nincse­nek főnökök. Se gyerek, se férj, se feleség. Nincs semmi. Alat­tunk az őselem, felettünk a jövő energiájával, nem emberi mér­ce. Rohadtul érzed magad, és megszűnni készülsz. Amikor kezedbe nyomnak egy bögre le­vest, könnyeiddel sózod majd meg. Kezet csókolnál a főnö­ködnek, a feleségednek, még a gyereknek is, csak innét... Aztán vedleni kezdesz. Minden undo­rítót, amit rád kényszerített a hoppszasza. A viharnak vélt mérsékelt szél egyszer csak fel­támaszt. Dorombolni véled még a vasmacskát is. Letegeznéd a kapitányt, ha nem tetted volna már meg egyszer hőskorodban. És jönnek a kikötők. Nem is tud­tad, hogy te akár angolul is tudsz. A francia az olyan ui (oui). Összegezve: Áron sincsen kivonva a forgalomból. Lesz második földkerülés? Egyelőre háta mögött 19 ezer mérföld, 29 ország - a Fidzsi-szigeteknél tart, írtam ezelőtt pár hónapja, de most már Új-Zélandnál, de ez se igaz, mert közben Ausztrá­liába érkezett, ami nem a mos­tani állapot, mert váratlanul csak itthon termett, miközben Franciaországban szert tett a Felicite sportvitorlásra, mert: „...célom, hogy a mini transzat­lanti versenyen (Franciaország -Brazília, hatméteres, egyedül vezetett vitorláson át az óceá­non) indulni tudjak, de ehhez még szponzort kell találnom.” Áron útjáról eddig három könyv jelent meg. Tűzhangya, Panda, Vitéz Akkor Tűzhangya. Az óceán evezőssztorijából Panda lett. Az előzmény: a Tűzhangya an­nak idején úgy született, hogy Gábor és Viktória egy vitorlás­sal szerették volna bejárni a vi­lágtengereket. Arra nem tel­lett... Gondolták, az evezős ol­csóbb mulatság, meg pláne, ha az ember maga csinálja meg. Negyedikesek voltak a főisko­lán, amikor kértek egy év szü­netet kísérletezésre. Ázt senki sem tudta, hogy a kísérlet a Tűzhangya megépítése meg az óceán átevezése... A szülők is csak menet közben. A végén, a Karib-tengeren derült ki, hogy a kísérlet négy órával tartott tovább, mint az abszolút világ­csúcs, de vegyes párosban nincs nagyobb - fogalmazzunk udvariasan - megszállott ná­luk. Most már nekifoghattak a vitorlás beszerzésének, mert az elismerés megteremtette az anyagiakat is. A tulajdonukba került Panda vitorlással a Gib- raltár-Gibraltár vonalon (kö­zötte három óceán) neveztek be világcsúcsdöntési kísérletre. Addigra sikerült befejezniük a főiskolát és megkezdeniük há­zasságuk első évfolyamát. A Gibraltár-Fokváros menetet sebes iramban vették. Csúcs­döntés során a vitorlás sem vá­logathat a kisebb és a még ki­sebb viharok közt. Cape Town előtt borultak fel s ki, majdnem végzetesen a vitorlás szempont­jából, de szerencsésen a vitor­lázók szempontjából, mert kül­ső segítség nélkül is partra ju­tottak. Azóta a Panda megerő­sítésére gyűjtik az anyagiakat. Padraójuk a Tűzhangya című könyv. Ez volt még tavaly, de Gábor időközben Fa Nándor is­tállójából megrendelte a Vitéz óceánjáró kenut, s december­ben elhagyta Európát Kanári­szigetek célponttal... Manapság meg telve a világsajtó a hírrel, hogy egy magyar fiatalember ötven-valahány napnyi eltűné­se után (az éterből) behajózott a karib-tengeri Antigua szigeté­re, kategóriájában a Guinness- rekordok könyvébe érdemesült idővel (61 nap). Ezek után nem meglepő, hogy földkerülő utat tervez vitorlással, egymaga, a világtengerek legnehezebben behajózható pontjait érintve. Terveiben még tovalép: utána szeretne Vikivel indulni egy újabb földkerülő úton. így van ez Rakonczayéknál. A fináléban még elmondha­tó: az utóbbi tizenvalahány hó­napban öt magyar vitorlás szel­te át itt vagy ott az óceánt. A 64 éves Varsányi József földkerülő vitorlázó, óceáni edzőútra (Gibraltár-Amerika) vitt föld­kerülő vágtára benevezett szlo­vák versenyzőt, de legemléke­zetesebb talán az összes közül Méder Istvánnak, Áron apjának útja. Ő amolyan válságmene­dzser, persze a tengeri vitorlá­zásban. Utolsó megbízatása egy katamarán átszállítása volt Amerikából Európába. Útja posztjához mérten hagyomá­nyos volt: életveszélyben. Kö­télvégen táncolt, de nem bitófa alatt. Az Azori-szigeteknél, mi­kor már negyedik napja elsza­badult a pokol és a szelek és az árboc merevítőkötelei, a hat­vanéves örökifjú felvontatta magát a tízméteres árboccsúcs­ra, hogy rögzítse és rendbe hoz­za a feszítőket és optimizmusát, amikor a hullámmozgás ereje tízméteres körhintázásra vágta ki oldalt a biztosítókötél kara- binjához kapcsolva. Egyébként minden OK, a hajóval Norman- diánál futottak fel egy francia folyóra, utána a Szajna, Majna, Rajna, Duna, Budapest. E a sza­kaszokon válságmenedzserre már nem volt szükség, külön­ben is várták már egy következő tengeri túra levezetésére. Ennyit arról az időről, mely­ben zajlottak a fentebbi esemé­nyek, s amit köznapjaink perce­ihez mérten nem sértő, ha Má­sik Időnek nevezünk. Amely va­lamilyen porondon mind­annyiunkat kísért! Nagyobb gondot sose ismerjünk talán. Epilógus A 2011-es ARC versenyen (Kanári-szigetek-Atlanti óce- án-Amerika) a Másik Idő tipi­kus embere vezette az egyik vi­torlást. Kora az indulási nevező­lap alapján: hetvenöt év. Csak azt ne mondjam, hogy termé­szetesen magyar. De az, Zsin­dely László. Akit az ’56-os for­radalom utáni megtorlások sze­le röpített ki a nagyvilágba, s egy svájci felségjelzésű vitorlá­son, a Földközi-tengeren sze­rezte meg kapitányi minősíté­sét. Szerencséje volt, mert a Svájci Tengeri Vitorlázás 1. számú oktatótisztjétől. És itt zá­ródik a kör. Persze az oktató- tiszt is magyar. Jankovich Ist­ván. Élsportoló, forradalmár (1956), építész, festő, ezoteri­kus író - a Másik Idő abszolút specialistája. Nem véletlen, hogy a róla írt portrékönyv idő- KAPU címen hozza az olvasó elé különös életútját. És mintha a súgólyukból hallatszanék a könyv alcíme: pribéri Jankovich István áthallásai. Idő és idő közt. Is. Ennyi. Méder Áron a Carinán (Meder-archívum) SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com Másik Idő

Next

/
Thumbnails
Contents