Új Szó, 2012. április (65. évfolyam, 78-100. szám)
2012-04-07 / 82. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. ÁPRILIS 7. Kultúra 7 Száz éve született Örkény István, akit a Nyitra melletti Verebélyhez kötnek családi szálak Április mint irodalmi csemege Radnóti Zsuzsa: „Mindig a dolgok lényegä ragadta meg..." (Somogyi Tibor felvétele) Örkény István (1912-1979) (Képarchívum) A pozsonyi magyar tanszék húsvétvárója Évkönyv, vers, humor CSEHY ZOLTÁN Örkény István születésének 100. évfordulója alkalmából ma este Meddig él egy fa? címmel egyszeri színpadi eseményt kínál nézőinek a Pesti Színház, ahol az író több darabját bemutatták. SZABÓ G. LÁSZLÓ Egypercesekből, levelekből, monológokból összeállított műsorral jeles színészek, színházigazgatók emlékeznek a Macskajáték és a Tóték világszerte elismert szerzőjére. „Maximalista volt, elképesztő szigorúsággal figyelt önmagára, egyszerre látta a dolgok tragikumát és komikumát, a nagyságát és a kicsinyességét - vélekedik Örkény Istvánná, Radnóti Zsuzsa dramaturg. - Minden kérdésre zseniálisan válaszolt, kapásból, könnyedén, mulatságosan, szellemesen, mégis a dolgok lényegét megragadva.” Mivel életrajzot, legalábbis terjedelmesebbet soha nem írt Örkény István, keveset tudunk azokról a nyarakról, amelyeket a Nyitra melletti Verebélyen töltött, ahová nagyanyai ágon családi szálak kötötték. Zsuzsának mesélt néha ezekről a nyarakról? Ha korábban kérdezi ezt tőlem, akkor talán érdemben nem tudtam volna ilyen sok információval szolgálni. De most, a napokban megjelenik egy érdekes irodalmi csemege, ahogy ezt a Palatínus Kiadó hirdeti, és ez Örkény Istvánnak egy eddig ismeretlen, 1934-ben írt, fiatalkori regénye, az Április. Ebben a főhős gyermek- és ifjúkoráról nagyon sok szó esik, s mintha ezek a ré; szék a verebélyi emlékeket hívták volna elő benne, mert az a kevés, amit élőszóban mondott vagy interjúban nyilatkozott a verebélyi nagyszülőknél töltött gyermekkori nyarakról, azok a mondatok nagyon hasonló atmoszférát, környezetet idéznek fel, mint ami a regényben nagyon részletesen, nagyon felidézhetően olvasható. Lehet, hogy az ő személyes emlékei csak az alapot adják hozzá, de akkor is megörökíti - érzéseim szerint - a régmúlt ifjúkori nyarak és a nagyszülői ház Ve- rebélyét. „Nagyon szép csecsemő voltam... mindenki engem nézett és örvendezett. Néha azt hiszem, ez volt egyetlen felhőtlen sikerem. Innen kezdve életem merő dekadencia és romlás” - úja. Egyperceseivel, regényeivel, a színházi előadásokkal milyen viszonyban volt? Át tudta egyáltalán adni magát a tapintható sikernek? Nagyon rövid időre igen, felhőtlenül tudott örülni a sikernek, annak, amikor komoly, pozitív visszajelzést kapott, akár nagy nyilvánosság előtt, akár barátoktól, akár írásos kritikában. De utána azonnal egyfajta szorongás vett erőt rajta, amely szinte állandó visszatérő állapot volt nála, hogy a következőkben tud-e majd ilyen színvonalú műveket produkálni. Többször idéztem már, hogy sokat emlegetett egy Kosztolányi-mondatot: „Este lefekve soha nem tudom, hogy reggel felkelve úó vagyok-e még?” A belső kétség, a maxi- malizmusra való állandó törekvés jellemezte őt. Legszigorúbb kritikusa ő maga volt saját írásainak. „Apám afféle Mikszáth- vagy Krúdy-hős volt. Egy szenvedély megszállottja.” Örkény Istvánnak volt valamiféle szenvedélye az íráson kívül? Nem volt. Illetve az élet minden perce az volt számára. Szerette az életet, az utazásokat, a napfényt, egy nagyszerű ebédet, a szép nőket, a gyerekeit, szóval a létezés megfogható szépségeit, és persze megszenvedte azt a sok-sok nehézséget, tragikus mélypontot, amelyet a történelem során elszenvedett: munkaszolgálat, hadifogság, az 56-os forradalom utáni többéves szilencium, sorozatos betegségei. De mindezek elraktározódtak benne, mint egy szuperteljesítményű számítógépben, és egy adott műhöz vagy készülő műben rendkívüli pontossággal tudta előhívni, képszerűen, mindenki számára átélhetően, élettapasztalatokkal telítetten. Nemes Nagy Ágnest, Pilinszky Jánost, Mészöly Miklóst, Déry Tibort barátjaként emlegeti több helyen. Mándy Ivánnal milyen viszonyban volt? Egyáltalán: kit engedett úgy istenigazából közel magához? Hol húzta meg a határt mások közeledésekor? Mennyire volt nyitott, közvetlen, könnyen oldódó ember? Mándyval nagyon becsülték, szerették egymást, de ahogy mondani szoktuk: nem voltak összejárós barátok. írásait roppant szerette, élvezte azt a teljesen másfajta, álomszerű világot, amely körülövezte Mándy mondatait. Részben elmondhatom: nagyon közvetlen, nyitott, társaságot, barátokat szerető ember volt, érdekelték a hosszú, nagy beszélgetések, viták a világról. Közismertek voltak például nagyszerűen előadott rövid, mulatságos, már- már abszurddá formált történetei, anekdotái. Ezeket azonban soha nem írta le, így hát sajnos, nagyon kevés maradt fenn belőlük írásban. Egy-kettő magnórögzítéssel vagy valamelyik íróbarát lejegyzésében. Másrészt azonban a végletekig zárkózott ember volt. Legbelső világát, belső kétségeit nagyon kevesen ismerhették, mert amit elárult erről a belső világról, az már az irónia, az önirónia szűrőjén át jutott nyilvánosságra. „Az Egyperces novellák abból születtek, hogy egyszerűen lusta voltam hosszabbakat írni... ” Egészen konkrétan mit jelentett nála a lustaság? A „lustaság” szó is az ő szokásos, ironikus közlési formája. Olyan szigorúan dolgozott, mint egy hivatalnok. Mindennap hosszan jegyzetelt, gépelt, javított, újragépelt, sok elkezdett írását eltette, és soha nem vette többet elő. Volt olyan is, amit eldobott. Abban a korszakában, amelyet most a legjobban ismer a széles olvasóközönség, akkor már egyik legfőbb célja volt a tömörségre, sűrítésre való törekvés. így formálódtak nagyon komoly írói és filozófiai megfontolásból az egyre többértelműbb, többjelentésű egypercesek, a hosszabb novellái, a kisregények és persze a darabok is. A ma esti, pesti színházi gálaesten kívül sok helyen és sokféleképpen emlékeznek Örkény Istvánra. Színházak, kiadók, folyóiratok, internetes portálok, kisebb-nagyobb művészeti csoportok és nagy művészeti intézmények: a Széchényi Könyvtár, a Színházi Intézet, a Petőfi Irodalmi Múzeum, hogy csak néhányat említsünk a sok közül. Érezhető és kézzel fogható és nem csak bennem, egy közeli hozzátartozóban, hogy mennyire élők és hatnak ma is az írásai, egypercesei, darabjai és a szellemisége. Talán élőbben, mint valaha. Ez az életműnek nagy ajándék, nekünk, ma élőknek viszont keserűen mulatságos felismerés, hogy életünk, létezésünk, történelmünk abszurditásai lényegükben szinte semmit nem változtak nálunk és a szélesebb régiónkban, Közép-Euró- pában. A rövid életű Nova Posoni- ensia a 18. század legjelentősebb latin nyelvű sajtóorgánumai közé tartozott. Pozsonyban heti rendszerességgel jelent meg a polihisztor, Bél Mátyás szerkesztésében 1721 márciusa és 1722 szeptembere közt. A pozsonyi Comenius Egyetem Magyar Tanszéke ezt a patinás címet választotta rendszeresnek tervezett évkönyvének, melyet egy „hús- vétváró tanszéki délután” keretében mutattak be a pozsonyi Magyar Intézetben. Az évkönyv nyelvészeti részét, mely a nyelvi ideológiák kutatásától a kétnyelvűség aktuális kérdésein át a levéltáros oktatók nyelvoktatási kérdéseiig számos gócpont köré szerveződik, Cs. Nagy Lajos nyelvész, a tanszék vendégtanára mutatta be. Az irodalomtudományi térfelet, mely Italo Calvinótól a két háború közti szlovákiai magyar irodalom önláttatási stratégiáin át Ján Chalúpka magyarokról szlovák szemmel, de németül írt pikareszk regényéig teljed, Csanda Gábor kritikus, a tanszék egykori növendéke méltatta. Az évkönyv nem pusztán az oktatók műhelyéből kikerült tudományos dolgozatokat sorakoztat fel, helyet kaptak benne a doktoranduszok, illetve a tehetséges hallgatók legjobb munkái is. A tudományos tevékenység mellett a tanszék hagyományosan irodalom- és művészetcentrikus, ezt bizonyítja az évkönyv irodalmi melléklete is, mely hallgatóink szépírói munkáiból is ízelítőt JUHÁSZ KATALIN Youssou N'Dour énekest nevezték ki az új szenegáli kormány kulturális és idegenforgalmi miniszterének. Az 52 éves előadóművész dalaiban régóta „politizál”, és indulni akart az elnökválasztáson is, de jelöltségét elutasította az alkotmánytanács. A választási kampányban Macky Sail jelölt mögé állt, és bejárta az országot, hogy őrá szavazásra buzdítsa a szenegáliakat. Sail végül megnyerte a válasznyújt. A teltházas, az egykori és a jelenlegi hallgatók mellett független érdeklődőket is vonzó rendezvényt Nagy Csilla húsvéti Kassák Lajos-szavalata nyitotta meg, mely a Magyar intézet aktuális kiállításhoz (Kassák cseh és szlovák képzőművészek szemével) is tökéletesen illeszkedett. A vers azonban nem csak itt került főszerepbe: a Fiatal írók Körének három képviselője ízelítőt adott húsvétátértelmező irodalmi projektjéből, de felolvastak a tanszék egykori és jelenlegi hallgatói is: Csépe Katalin, aki jelenleg a kassai „ipari” tanára, a férfi-nő kapcsolatot boncolgató, a természeti képződmények nemes egyszerűségét megidéző szerkezetű verseket olvasott fel, majd a komáromi Vaszily Tímea kiforrott, látszatra távoli világokat egyberántó, de a hagyományra mindig reflektáló versnyelvében gyönyörködhetett a hallgatóság. Ezután Gubó Mária frappáns, finom humorral átitatott haikui, végül Blaho Péter tömör, gondos precizitással megfogalmazott költeményei következtek. Az estébe nyúló délutánt Kerepesi Igornak és alkalmi társulatának március dicsőséges idusát megidéző szatirikus elemekben bővelkedő, Kossuth és Széchenyi vitáját megjelenítő darabja zárta. Az évkönyv kereskedelmi forgalomba nem kerül, az érdeklődők a tanszék mellett működő Szenei Molnár Albert Egyesület támogatásának fejében ajándékba kapják. A könyv teljes anyaga csakhamar hozzáférhetővé válik a tanszék honlapján is. tásokat, az afrikai kontinens egyik legismertebb énekese pedig az államfő bizalmasaként került a miniszteri posztra. Youssou N'Dour nemzeti intézménynek számít Szenegálban, olyannyira, hogy saját televíziócsatomája is van. Európában a 90-es években volt a legnépszerűbb, amikor Neneh Cherry társaságában felkerült a lslágeristákra a Seven Seconds című dallal. Most rajongói legnagyobb bánatára bejelentette, hogy abbahagyja az éneklést. Politikai pályára lépet a szenegáli énekes Youssou N'Dour kulturális miniszter lett
