Új Szó, 2012. március (65. évfolyam, 51-77. szám)

2012-03-01 / 51. szám, csütörtök

10 Kultúra ÚJ SZÓ 2012. MÁRCIUS 1. www.ujszo.com Kertész és Kosztolányi is „győzhet" az USA-ban Díjazzák a fordítókat MT1-H1R New York. Rangos irodalmi elismerést nyerhet az Egyesült Államokban Kertész Imre A kudarc és Kosztolányi Dezső Esti Kornél című művének an­gol nyelvű fordítása. A Nobel-díjas magyar író re­génye és Kosztolányi novellás- kötete többek közt olyan szer­zők könyveinek fordításával van versenyben a Best Trans­lated Book Award (Legjobban lefordított könyv díja) el­nevezésű elismerésért, mint az izraeli ÁmoszOz. Az elismerésre összesen 25 könyv esélyes, a listát kedden tette közzé a New York-i Ro­chester Egyetemen működő Three Percent nevű nemzetkö­zi irodalommal foglalkozó on­line forrás. Kertész Imre A ku­darc című művét Tim Wilkin­son, Kosztolányi munkáját pe­dig Bemard Adams ültette át angol nyelvre. A díjat költészet kategóriá­ban is kiosztják, e műfaj jelölt­jeit április 10-én teszik közzé. Ugyanaznap ismertetik a próza kategória jelöltjeinek szűkített, tízes listáját. A győztesek nevét várhatóan május elején jelentik be a PEN World Voices Festival során New Yorkban. Mind a próza, mind pedig a költészet kategória nyertesei - a szerző vagy jogutódja, valamint a for­dító - öt-ötezer dollárt kap a díj mellé. A Best Translated Book díjat 2007-ben alapították. Idén 14 országból származó, 12 nyel­ven írt művek szerepelnek a prózai alkotások hosszú listá­ján. Az elismerést olyan művek nyerhetik el, amelyek 2010. december 1. és 2011. decem­ber 31. között jelentek meg az Egyesült Államokban. A könyvszakma minden te­rületéről érkező zsűritagok fi­gyelembe veszik a mű és a for­dítás minőségét is, így tiszte­legve az író és a fordító közös erőfeszítései előtt, hogy angol nyelven is elérhetők legyenek az irodalmi remekművek. Idén is kisebb kiadók - töb­bek közt a Dedalus, a Seagull Books és a Melville House - uralják a jelöltek listáját, de nagyobb házak is képviseltetik magukat, például a Knopf. Párizs szimbóluma, az Eiffel-torony több akciófilm áldozata volt már. Ezúttal Pozsony egyik jelképét, az „újhidat" borította láng­ba apokaliptikus képével a mától látható új szlovák film. Erik Bošnák első nagyjátékfilmje, az Immortalitas című misztéri- umthriller azt boncolgatja, mi mindent hajlandó feláldozni az ember a szerelméért. (Fotó: Film Europe) RÖVIDEN Dalok és tulajdonosuk Dunaszerdahely. Dinnyés József magyar zeneszerző, előadóművész „daltulajdonos” lép fel ma este az Arthe Café- ban (Vállalkozók háza) a Vámbéry Polgári Társulás szerve­zésében. A koncert ingyenes, a kezdés időpontja 18 óra. (ú) Ridley Scott Fukusimáról forgat Tokió. Ridley Scott világhírű brit filmrendező is részt vesz a Japánt 2011. március 11-én ért természeti katasztrófa és nuk­leáris válság első évfordulója alkalmából készülő dokumen­tumfilm készítésében. Azért kérték fel Scottot, mert A szár­nyas fejvadász, A nyolcadik utas a halál rendezőjének van már tapasztalata a „kaleidoszkóp-filmek” terén is: Life in a Day címmel 192 országban élő 80 ezer ember videofelvételeiből jegyzett nagy sikerű alkotást. A filmet várhatóan ősszel mutat­ják be Japánban, és más országokban is vetíteni fogják. (MTI) Bibliai szerepben a „Gladiátor” Los Angeles. A bibliai Noé szerepében látjuk viszont a filmvásznon a Gladiátor Oscar-díjas sztárját, Russell Crowe ausztrál filmszínészt. A 47 éves sztárt Darren Aronofsky, a Noé című filmeposz rendezője szemelte ki a címszerepre. A Variety című hollywoodi szaklap értesülései szerint partner­nője Natalie Portman lesz. (MTI) Kulturális diplomácia Közép-Európában - visegrádi vitadélután sok tanulsággal A kultúra mint eszköz Teltház volt a Pozsonyi Magyar Intézetben (Zahorán Csaba felvétele) A kulturális diplomácia feladata egy adott ország művészeti életének, kul­túrájának prezentálása külföldön. Célja, hogy szeressék az országot. Finom, közérthető, ba­rátságos módszereivel ott is beléphet a képbe, ahol a politikai diplomá­cia csődöt mond. JUHÁSZ KATALIN A minap érdekes beszélge­tésnek lehettek tanúi a Pozso­nyi Magyar Intézetbe látoga­tók, és mivel alig lehetett be­férni a terembe, már az elején konstatálhattuk, hogy a téma nem csak a „szakmabeliek” számára érdekes. A Visegrádi Négyek országaiból érkezett je­lenlegi, illetve ex-kultúrdiplo- maták úgy hasonlíthatták össze Szlovákia, Csehország, Ma­gyarország és Lengyelország helyzetét e téren, hogy látha­tóan számukra is izgalmas, ta­nulságos, vagy épp meglepő volt néhány adat. Ezekben a válságos időkben mindenütt a kultúrára jut a leg­kevesebb pénz, ezért sokat el­árul az adott országról, mennyit szán művészeti életének külföl­di megismertetésére. Ebben a lengyelektől tanulhat a régió, sőt talán egész Európa is. A len­gyel kultúrdiplomácia szembe megy a trendekkel, egyáltalán nem sajnálják a befektetést, évi 15 millió eurót költenek a kül­földi jelenlétre. Filmművésze­tüket, zenéjüket és irodalmukat külön intézetek képviselik a vi­lág felé, emellett pedig 27 or­szágban működik a kulturális intézetek hálózata, amelyek 7,5 millió eurót kapnak az említett pénzcsomagból. Zbigniew Ma- chej, a pozsonyi Lengyel Intézet volt igazgatója szerint a tetemes ráfordítás húsz év alatt meghoz­ta az eredményt, sőt az a para­dox helyzet állt elő, hogy a len­gyel kultúrára ma többet fordí­tanak külföldön, mint odahaza. Az otthoni finanszírozást szinte teljes egészében a helyi önkor­mányzatok vették át, Varsó vá­rosa például többet költ kultú­rára, mint a lengyel kulturális minisztérium. „Például a len­gyel szépirodalom fordítására és a nemzetközi könnyvásáro­kon való részvételre komoly összegeket áldozunk, miköz­ben a 37 millió lakosú Lengyel- országban nincs egy irodalmi hetilap” - érzékeltette a helyze­tet Machej, aki egyébként maga is elismert költő. A lengyel EU-elnökség fél éve alatt mintegy négyezer lengyel program valósult meg az uniós államokban, 19 miiló néző előtt. Lengyelország tavaly Ma­gyarországtól vette át az elnök­séget, ezért érdekes volt meg­hallgatni, mivel dicsekedhet­nek a magyarok e téren. Hatos Pál, a külföldi magyar intézete­ket működtető Balassi Intézet főigazgatója nem szolgálhatott hasonlóan elképesztő adatok­kal, ráadásul fél évvel a kor­mányváltás után kellett folytat­ni, vagy átalakítani az előző kormányzat által elkezdett pro­jekteket. 19 magyar intézet működik, ebből 16 európai or­szágokban. Hatos az elnökség kapcsán főleg a zenei rendez­vényeket tartja sikeresnek, amelyek amúgy is politikamen­tesek és nyelvfüggetlenek, rá­adásul a Liszt-év is kapóra jött nekik, hiszen Liszt Ferenc szüle­tésének 200. évfordulójára szervezett programokkal az el­nökséget is reprezentálhatták külföldön. „Az a stratégiánk, hogy a rendezvényeket nem az intézetek épületében szervez­zük, hanem külső helyszínen, így a propagációt a befogadó in­tézmény fedezi. Amikor például a londoni Royal Festival Hall­ban lép fel Fischer Iván a Buda­pesti Fesztiválzenekarral, az ot­taniaknak is érdekükben áll a hangverseny reklámozása” - magyarázta Hatos Pál, aki egyébként nem a „kirakat-kul­túrában” hisz, nem bemutatni akar, hanem kreálni, azaz együttműködéseket generálni a két ország művészei, intézmé­nyei, szervezetei között, hogy új minőségjöhessen létre. Jan Bondy, a Cseh Külügy­minisztérium Diplomáciai Fő­osztályának igazgatója, volt ciprusi nagykövet épp fordítva gondolkodik, szerinte azt kell megmutatni külföldön, ami leginkább kirakatba kívánkozik a cseh kultúrából. Jelenleg 20 országban működik Cseh Köz­pont, amelyeket Csehszlovákia szétválásakor „örököltek meg.” Bondyt elsősorban az zavarja, hogy a kormányváltások ebben a régióban négyévenként új kulturális koncepciót jelente­nek, nem futhatnak ki a projek­tek, sokszor kell a nulláról kez­deni az építkezést. Az oszto- záskor Szlovákiához is kerültek kulturális intézetek, amelyek mára olyannyira elsorvadtak, hogy jobbára egy-egy követségi diplomata foglalkozik az or­szág művészetének prezentálá­sával. Működik azonban négy „óriás-kultúrház”, épp a négy visegrádi országban. Igor Otčenáš, a szlovák külügymi­nisztérium kulturális diplomá­ciai főosztályának igazgatója elárulta, hogy a prágai és a bu­dapesti Szlovák Intézet épüle­teinek bérlése a tárca összes ilyen jellegű kiadásai közül a legnagyobb tétel. Itt jegyezzük meg, hogy aki járt már a Rákó­czi úton álló hatalmas ingat­lanban, nem kételkedhet az igazgató szavaiban: tényleg csillagászati összeget emészt­het fel a bérleti díj, ám ha egy ország az intézet épületének méretével akarja demonstrálni a küldetés fontosságát, ám le­gyen. (Megnéztem: ez év első három hónapjában négy-négy rendezvénynek ad otthont a ház.) A Visegrádi Szalon beszélge­téssorozat februári témájának szakértői a sok különvélemény mellett néhány kérdésben azo­nos álláspontra helyezkedtek. Például abban, hogy az USA- ban csak együtt lehetnek érde­kesek a régió országai, külön- külön elvesznek a hatalmas kí­nálatban. Reméljük, a követke­ző lépés az együttműködés erősítése lesz. Ehhez jó példá­val szolgálhat a Visegrádi Alap, amely már tíz éve támogat olyan együttműködéseket, amelyekben a négy ország művészei, illetve szervezetei partnerként részt vesznek. Egyre sikeresebbek az „országjáró felolvasókörutat" abszolváló fiatal írók, költők A FÍK tehetségei Dunaszerdahelyen NAGY ERIKA Dunaszerdahely. Sokadik állomásként a dunaszerdahelyi Vámbéry Irodalmi Estek kere­tében mutatkozott be a Balázs­ién megalakult Fiatal írók Köre (FÍK), amely a Szlovákiai Ma­gyar írók Társasága mellett működik. Az esten a FÍK elnö­ke, Rajkovics Péter és három tagja, Vida Barbara, Takács Zsuzsi és Mucha Attila tartott felolvasást saját, illetve kortárs szerzők műveiből. Beszámol­tak arról, hogy a közeljövőben a Kalligram folyóirat közöl a műveikből, majd a Dotyky című szlovák irodalmi lapban Jitka Rožňová fordításában megjelentetett 16 fiatal szerző művei kerültek terítékre. A je­len lévő FÍK tagok felolvasták a fordításokat, majd Mucha Atti­la megjegyezte, hogy, neki a szlovák nyelvű változat sokkal jobban tetszik, s ezzel egyér­telművé vált, hogy Rožňová jó munkát végzett. A fiatalok ter­vezik, hogy a közeljövőben az Opus FÍK-mellékletében szlo­vák anyanyelvű fiatalok műveit fordítják le magyarra. Az estet Mucha Attila előadása tarkította, aki megzenésített verseket adott elő. Takács Zsuzsi, Rajkovics Péter, Vida Barbara és Mucha Attila (Angyal Sándor felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents