Új Szó, 2012. március (65. évfolyam, 51-77. szám)

2012-03-03 / 53. szám, szombat

24 Szalon 1934-2012 (Somogyi Tibor felvétele) „Úgy hiszem, igennel válaszolhatunk a kérdésre: adatott-e az ember számára mód arra, hogy a tudatával ne váljék sorsá­nak a megrontójává. Igen, a tudatunkkal pozitívan: mint nem- beliségünk adományával, mint méltósággal is élhetünk. Felté­ve, hogy magunkat és dolgainkat nem csak ösztöneinkkel, ha­nem a lét összefüggéseiben, az időtálló törvények és értékek egységében is érzékeljük, szemléljük. »Mert ne gondold, hogy annyi vagy, amennyi látszol magadnak...« - mondj a erről egyik versében Babits Mihály. Tudomásul kellene vennünk, hogy életünk, tetteink, magatartásunk a következményeikben messze túlnőnek rajtunk: hogy nem csupán biológiai mivol­tunkban, hanem értelmünkkel, egész testi-szellemi habitu­sunkkal is a mi életünknél egy sokkal nagyobb folyamatnak a hordozói és átörökítői vagyunk. Ezért felelősséggel tartozunk az emberi értelemnek és méltóságnak, a sajátunkénak ugyan­úgy, mint a másokénak”. (Fukári Valéria) vissza­tekintés NAP Kiadó ^ Kaleidoszkóp könyvek ÚJ SZÓ 2012. AAARCIUS 3. www.ujszo.com EGY KORONG - EGY KÖNYV Donnie Darko mosolya H. NAGY PÉTER A véletlen ismét úgy hozta, hogy folytatnom kell a leg­utóbbi gondolatmenetet. Az történt ugyanis, hogy míg meg­jelenés alatt állt a Forráskódról és a Gribbin-könyvről (A mul- tiverzum nyomában') írt szöve­gem, a sokvilág-elmélet szóba került a Filmesztétika óráimon is. Ez részben azoknak a lelkes hallgatóimnak köszönhető, akik remek kiselőadásokkal ké­szültek fel a Donnie Darko című produkcióról. A dolog ott vált érdekessé (és valószínűleg a je­lenlévők számára emlékezetes­sé), amikor az egyik csoport­ban Zolczer Péter Idválóan fel­vázolta a Donnie Darko egy le­hetséges kozmológiai értelme­zését; a másik csoportban pe­dig Baka L. Patrik a film skizo- kulturális hátteréhez nyújtott megkerülhetetlen támponto­kat. Magam aztán mindkét esetben azzal egészítettem ki az elhangzottakat, hogy Ri­chard Kelly alkotása megköze­líthető a kvantummechanika Everett-féle leírása felől is, sőt, a konstrukció akkor működik igazán. Nézzük, miről is van (volt) szó. Induljunk ki a film idővona­lából. Látni fogjuk, hogy ez nem annyira bonyolult, mint ahogyan a Donnie Darko-fanok többsége állítja (ezeket az in­terpretációkat Péter összegyűj­tötte; elképesztő, mi minden van bennük). A történet elején a címszereplőt Frank (nyúl- maszkban) kihívja a házból, és közli vele, hogy 28 nap múlva vége lesz a világnak. Ennek kö­szönhetően Donnie (Jake Gyl- lenhaal) megmenekül, ugyanis nem tartózkodik a lakásban, amikor arra ráesik a repülő­gép-hajtómű. Később a srác több olyan akciót hajt végre, melyet Frank sugall neki (meg­tudjuk azt is, hogy Donnie ski­zofrén). Közben megismerke­dik Gretchennel (Jena Ma­lone), és egymásba szeretnek. A történet további részletei szempontunkból itt nem fon­tosak, mindaddig, amíg el nem érkezik a végső fordulat. Don­nie és barátnője meglepi a tol­vajokat Halálnagyi házánál, a dulakodás következtében Gretchen az útra esik, majd az érkező autó halálra gázolja. A sofőrt, a halloweeni jelmezt vi­selő Frankét Donnie fejbe lövi. Ezzel párhuzamosan Donnie édesanyja a lányokkal hazafelé tart, repülőgépük viharba ke­rül, a gép hajtóműve pedig be­lezuhan egy, a viharban kelet­kező féreglyukba. Eddig a pon­tig a történet lineáris; itt azon­ban álljunk meg egy pillanatra. Foglaljuk össze röviden, mit tudunk ezekről a fura kép­ződményekről, a féreglyukak­ról. Nem Hawkingot fogom idézni, de nem is Gribbint, ha­nem a húrelmélet egyik specia­listáját, Brian Greene-t. A mél­tán világhírű tudós A kozmosz szövedéke című szuper könyvé­ben a következőket írja., ft fé­reglyuk nem más, mint egy el­képzelt alagút a téren keresz­tül. Az alagutak sokkal közis­mertebb képviselői, mint ame­lyek például a hegyek átellenes lejtőit kötik össze, két pont (hely) között rövidítik le az utat. A féreglyukak is hasonló feladatot látnak el, de egy igen fontos tekintetben különböz­nek hagyományos társaiktól. Míg a közönséges alagutak a már létező téren keresztül biz­tosítanak új útvonalat [...], addig a féreglyukak által létre­hozott alagutak egy új, koráb­ban még nem létező térrész mentén rövidítik le a tér két pontja közti utat.” (426-'427.) Greene aztán hozzáteszi, hogy a féregjáratok az időben is alagutat képezhetnek, de ez - sajna - a fantázia világába tar­tozik. („Bár a fizikusok ma ál­talában egyetértenek abban, hogy az időutazás a múltba le­hetetlen, a kérdés végső lezá­rása még várat magára.” 433.) Ez az információ elég is lesz a sztori megértéséhez. A repülő­gép-hajtómű tehát belehullik a féreglyukba, és ezáltal 28 napot visszautazik az időben. Rázu­han Darkóék házára, most vi­szont azt látjuk, hogy a fiú a szobájában van, és meghal. Új­raindul a történet (más irány­ban); azonban itt van vége a filmnek. Nos, fontos tudatosí­tanunk valamit. Attól függetle­nül, hogy kétszer látjuk a hajtómű becsapódását, valójá­ban egyetlen effektusról van szó. Viszont amit előidéz, ah­hoz jól jön nekünk az Everett- féle sokvilág-elmélet. Emlé­kezzünk csak, ez azt állítja, hogy ha az univerzum egy kvantumszintű döntésre kény­szerül, megduplázódik. Vagyis a hajtómű megérkezése a féreg­járaton keresztül, a detonáció pillanatában megkettőzi az univerzumot. Az egyikben Don­nie él, Gretchen meghal (ez a film tulajdonképpeni cselek­ménye), a másikban fordítva, Donnie hal meg, és ezzel Gret­chen élheti saját életét, mivel nem is találkozik a fiúval. Tehát Richard Kelly szenzációs forga­tókönyve maximálisan meg­érthető innen nézve is, senki­nek nem kell járkálnia az idő­ben, „mindössze” megkettő­ződik a világ. Menjünk kicsit tovább, mert mindennek van még egy fon­tos komponense. Méghozzá Donnie Darko tudata (ahogy Patrik is helyesen hangsúlyoz­ta az órán). Persze, el lehet ját­szani a gondolattal, hogy az egész csak a fiú elméjében pör­gött le, ez azonban rövidre zár egy hangsúlyos kérdésirányt. Donnie skizofréniája ugyanis nem csak azt segíti elő, hogy Frankkel társalogjon, hanem azt is, hogy megússza a balese­tet. (Az értékinstanciáktól most tekintsünk el, amúgy ezekkel is ügyesen bánik a film.) Gondoljunk csak bele: a skizofrénián múlik, hogy Don­nie az egyik alternatív világ­ban élve marad (mivel Frank megjelenik). A másik univer­zumban nem látjuk a nyúl- maszkos alakot a ház előtt, Donnie az ágyában ülve moso­lyog. Ez a mosoly azonban ne tévesszen meg minket, hiszen ha Donnie sejti is, mi történik (vagyis feláldozza magát), magán az elágazási ponton nem tud változtatni. Láttuk, mi történik, ha a fiú élve ma­rad, majd a világ képi „vissza- csavarása” után tudjuk, mi­lyen lesz a világ nélküle. Ér­dektelen. Erről a remekműgyanús al­kotásról sok minden elmond­ható volna még, azonban ideje megállnunk. Hagyni kell vala­mit (jelen esetben nem is keve­set) a diákoknak is. Akik nélkül bizonyosan nem jött volna létre ez a szösszenet, tehát egy al­ternatív univerzumban a Sza­lonban ezen a helyen valami más áll. Vagyis ott nem tettem közzé, hogy sokszor bizony (tiszta skizofrénia!) igen jó ér­zés tanárnak lenni. SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com

Next

/
Thumbnails
Contents