Új Szó, 2012. március (65. évfolyam, 51-77. szám)
2012-03-03 / 53. szám, szombat
www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2012. MÁRCIUS 3. ÉLETMÓD ] 1 elején nem is értette, mit beszél, mit magyaráz neki, miért is üvölt vele az asszony. Nagyon megkeserítette az életét. Megkérdeztem, nem akarna-e visszatérni Prágába. Könnyes szemmel mondta: már nem teheti. Szülei ugyan szívesen fogadják, de elidegenedtek tőle, hűvösek a gyermekeihez, akik csak pár szót tudnak csehül. Nincs már otthona Prágában. „Nem tartozom sehová” - mondta szomorúan. Egy anyós persze bárhol máshol a világon is lehet különös - legalábbis a menye szemében -, mint ahogy nemcsak arab országokban, hanem bárhol a világon, Európában is lehetnek olyanok, akik igyekeznek kihasználni a kiszolgáltatott helyzetben levő nőket. De ha valaki nem ismeri a kultúrát, nem beszéli az adott nyelvet, távol van a családjától, sokkal könnyebben kerülhet ilyen helyzetbe. Az arab világban pedig különösen óvatosnak kell lenni. A fiatal lányok - és nemcsak a fiatalok- könnyen beleszerelmesednek a jóképű daliákba, elhiszik a szép meséket, hisznek az .ígéretekben, aztán hipp-hopp!, maguk sem tudják, hogyan, belecseppennek az ismereden világba. Jobb esetben egy vegyes házasságba, egy nagy családba, ahol gyakran generációk élnek egy fedél alatt, éš ahol a menyecskének nem sok szava van. Személyes rossz tapasztalatom nem volt, igaz, csak látogatóban voltam. De csak hogy érzékeltessem a más világot: nem lehet fürdőruhában az erkélyen napozni, mert odasereglik az egész utca apróhada, és röhög rajtad. Nem lehet nyugodtan vidéki étteremben enni, mert szőrös macskák tekeregnek a lábad körül. Nem lehet kovászos uborkát berakni, mert a háziasszony elviszi a melegről az üveget, és közben nagyon csóválja a fejét. Nem ülhetsz rá a vécére, mert nincs ülőke, sok „toaletten” van viszont iszkoló svábsereg. » Közelebbi ismeretre, viszonyítási alapra és rendkívüli óvatosságra van szükség. Nem sétálgathat egyedül egy fiatal nő a hamai utcákon, mert gyereksereg környékezi meg, amely kunyerál, és meg-megérinti, mintha meg akarna bizonyosodni arról, hogy hús-vér ember-e. Rosszabb esetben egy autó követi, s ha nem tér be gyorsan a házba, ki tudja, hol köt ki. Nem ehetsz, nem ihatsz nappal az utcán, étteremben se nagyon ramadán alatt, mert ha nem is szólnak, szúrós tekintetek kísérnek. S jobb, ha férfi társaságában egy hithű muzulmán nővel sem találkozol a lépcsőházban, mert ha nincs kendő a fején, felrántja a szoknyáját, és azt sem bánja, hogy nincs rajta bugyogó... És ez nem volt vicc. A téma komoly. Nem szabad fejetlenül belefutni egy kapcsolat, felszínes ismeretség vagy szerelem miatt egy olyan világba, amelyről semmit sem tudunk. Mindenképp közelebbi ismeretre, viszonyítási alapra és rendkívüli óvatosságra van szükség. Semmiképpen sem való naiv fiatal európai lányoknak az arab „vidék”. Ma egy egész iparág épül arra, hogy tapasztalatlan, jó szándékú európai nőket kihasználjanak. Ahogy a magyar nagykövet is megerősítette: már tanfolyamokon oktatják, hogy milyen ígéretekkel, szép szavakkal lehet köny- nyen levenni a lábáról egy európai kultúrában nevelkedett fiatal nőt. Urban Gabriella igL lTl fe 11 .Jte -v-. il till fm jp§ Ml áll j&njHMHI Szajjed Bozorg Mahmoody lánya fényképével Lányom nélkül Azt tudjuk, hogy Betty Mahmoody lányával, Mahtobbal visszatért az Egyesült Államokba, és megírta könyvét, amely nagy vihart kavart. Sok-sok anya tette lánya kezébe ezt a könyvet, hogy olvassa el, mielőtt dönt, és sok nőt eltántorított attól, hogy iszlám országba költözzön. Ám ugyanúgy sok muzulmánt sértett, úgy vélték, a könyv rasszista, igazságtalan, Amerika- mániás. Betty Mahmoody otthon szervezetet alapított, amely óvja a különböző kultúrkörből származó szülők gyermekeit, talkshow-kban lépett fel, és tanúként jelent meg néhány gyermek-elhelyezési bírósági tárgyaláson. Munkájával, lobbitevékenységével hozzájárult ahhoz, hogy 1993-ban olyan törvényt fogadtak el, amely bünteti a szülőt, ha a másik beleegyezése nélkül 16 évnél fiatalabb gyerekével elhagyja az Egyesült Államokat. De talán kevesebben tudják, milyen sorsra jutott az iráni férj és apa. 2002-ben egy finn filmstáb felkutatta Szajjed Bozorg Mahmoodyt, és megpróbálta az ő szemszögéből újraírni a sztorit. Amikor Betty visszatért lányával az USA-ba, kimondták a válást, a házaspár Amerikában maradt vagyonát és a kislányt is az anyának ítélték. Az apának pedig megtiltották a bárminemű kapcsolat felvételét Mahtobbal és exnejével. A finn filmesek nemcsak a férfi helyzetét dokumentálták, hanem képet festettek az iráni helyzetről is, valamint a Teherán és a Washington közötti akkori kapcsolatokról is. Felkutatták Mahtob Mahmoodyt is, akinek egy filmdokumentumot akartak átadni. Egy olyan dokumentumot, amely arról mesél, miként élt apja egy ideig Helsinkiben, ahol azzal foglalatoskodott, hogy megpróbáljon kapcsolatot teremteni lányával, illetve amerikai beutazási vízumot szerezzen. Amikor ez nem sikerült neki, visszatért Teheránba, és orvosként dolgozott tovább. Lánya a filmdokumentum átvételénél letagadta identitását - megtagadta apját, akivel soha többé nem találkozott. Hallani sem akart róla, félt tőle. Egyes vélemények szerint anyja nevelte bele az ellenszenvet apja iránt, mások szerint Mahtobban megmaradt a félelem, magmaradtak a teheráni emlékek, komor életképek. Amikor Szajjed Bozorg Mahmoody 1991-ben interjút adott a Spiegel magazinnak, tagadta, hogy akár csak egyszer is kezet emelt feleségére vagy lányára. Csodálkozott, hogy Betty könyvet írt - amelyet ő sosem olvasott -, nem tudta elképzelni, miről is írhatott, hiszen amíg együtt voltak, nem voltak közreadásra érdemes nézeteltéréseik, mindig jó férje volt feleségének, aki sosem nélkülözött. Az igaz - állította -, hogy a vallás miatt már Amerikában is összeszólalkoztak, nem tetszett neki például, ha ramadán alatt éjszakába nyúlóan imádkozott. Meghökkentő dolgokat is mondott: hogy Betty, aki egy kisvárosban nőtt fel, vágyakozott a jobb élet után. Túljutott egy rosszul sikerült házasságon, két tinédzser fia volt, s abban reménykedett, hogy orvosfeleségként jobb társadalmi pozícióba kerül. Korábbi férjét is befeketítette fiai előtt, akik elfordultak apjuktól, pedig amerikai volt. Betty számára fontos volt a pénz, egyszer állítólag kifosztotta közös bankszámlájukat, mert dühös lett Moddyra - ahogy férjét hívta -, és el akarta hagyni őt. Olyan benyomása volt - mesélte Bozorg Mahmoody a német magazinnak - , mintha Betty néha óhajtotta volna a verést, amely szokás volt a családjában. Caroline testvérét például gyakran kék-zöldre verte a férje. Betty pedig olyan részletesen beszélt ezekről a verésekről, mintha hasonló cselekedetre akarta volna rávezetni férjét. Ö nem mondta ki, de rábólintott a Spiegel kérdésére, hogy vajon mazochista volt-e Betty. Tagadta, hogy Iránban fogva tartotta feleségét, elengedte, lánya viszont - állítja - az iskola miatt nem mehetett. Aztán egy nap eltűntek. Bozorg Mahmoody nem látta többé a lányát, és nem is beszélhetett .vele. 2009 augusztusában 70 éves korában meghalt Teheránban. (ug) Betty Mahmoody Kairói utcaképek. Kevesen hordanak miniruhát az arab városokban. Tartja magát a hagyomány, a hithű muszlim nők, akik adnak jó hírükre, feltétlenül hordják a fejkendőt. (Fotók: SITA/AP, sxc.hu, képarchívum)
